A BILD Zeitung Darum baut Ungarn einen Zaun gegen Flüchtlinge című cikkének fordítása.
You can read the article of BILD Zeitung here: Darum baut Ungarn einen Zaun gegen Flüchtlinge.

BILD: Miniszterelnök úr, mit érzett, amikor az újságokban látta a halott kisfiú fényképét Kósz strandján?

Megrázó élmény volt, minden elvesztett emberélet egy tragédiával ér fel. De a szülőkre is gondoltam: elindultak egy Szíria területén kívül fekvő biztonságos menekülttáborból és kockáztatták saját és gyermekeik életét. Világossá kell számukra tenni, hogy az Európa felé vezető úton leselkedő veszélyeket mi nem tudjuk magunkra vállalni. Ezért lenne jobb, ha nem jönnének ide.

Együtt érez a menekültekkel?

Természetesen, minden keresztény ember együtt érez. De az együttérzés nem elég. Cselekednünk kell.

De Ön azt mondja, a menekültválság egy „német probléma” – Ön szerint miben hibázik Angela Merkel kancellár?

A német kancellár mindig mindent jól csinál – ez a magyar alkotmány első paragrafusa… (nevet) De komolyan el kell beszélgetnünk annak a német döntésnek a következményeiről, amely a migránsokat beengedi Németországba. Ez a kijelentés Magyarországon egy felkelést eredményezett. A migránsok kitörtek a szállásokból, rendőröket támadtak meg. Elutasították az európai jog által előírt regisztrációt. Korábban hatóságaink – ha fáradsággal is, de – kézben tartották a helyzetet. Csak amikor a német kormány bejelentette, hogy az EU-szabályokat „átmenetileg” hatályon kívül helyezi, akkor tört ki a káosz nálunk. Ez történik akkor, ha nem tartják be a szabályokat.

1989-ben Magyarország kevésbé törődött a szabályokkal. NDK-s polgárok ezrei utazhattak ki Ausztriába, a vasfüggöny leomlott. Ez ma miért nem lehetséges?

Van egy fontos különbség: az NDK-s menekültek nem illegálisan voltak itt, egészen hivatalosan voltak elszállásolva a nyugatnémet nagykövetségen. Ott ellátták őket, és ők vártak. Ők nem fütyültek a magyar törvényekre. Utána a magyarok megnyitották a saját határaikat. Ma idegenek azok, akik áttörik a határainkat. A kommunizmus kerítése ellenünk irányult. A kerítés, amit most építünk, értünk van.

Hogyan érzi magát az ember Európa fő gazfickójaként – továbbra is szembe akar helyezkedni a kontinens maradékával?

Csak azt mondhatom: itt állok, másként nem tehetek. Mi, magyarok európaiak vagyunk, kötöttünk Európával egy szerződést, garantáljuk, hogy az európaiak szabadon mozoghatnak, és a határaink védettek. Mindig ehhez tartottuk magunkat. Az embereket, akik hozzánk jönnek, kétszeresen is becsapják: egyrészt az embercsempészek, másrészt egyes európai uniós politikusok. Mindketten egy jobb életet ígérnek nekik, illetve azt, hogy nálunk maradhatnak – abban az esetben is, ha majd a hazájukban ismét béke lesz. Azonban meg fogják tapasztalni, hogy az a bizonyos méz, amely Németországban folyik, egy kicsit kevésbé édes, mint azt korábban remélték. Megtudják azt is, hogy a teljesítménytől függ a jó élet, és nem attól, hogy milyen igényeket támasztanak.

Ön személyesen is látta már a Keleti pályaudvaron tapasztalható nyomort?

Ott voltam, de nem mentem be…

Egy olyan szelfi a menekültekkel, amilyet Merkel kancellár épp nemrég készített egy berlini szálláson, itt talán nem lenne lehetséges?

Nos, igen, most valószínűleg nem vagyok minden migráns kedvence, de a politikámat sem egy fotó időhorizontjával mérem.

Ön befogadna egy menekült családot?

Igen, ha az a menekülteknél nem bátorításként hatna, hogy jöjjenek hozzánk, Európába. Ma ez nem lenne tanácsos. Másrészt a feleségem és gyermekeim elkötelezetten lépnek fel, segítenek.

Jövő keddtől lezárulnak Magyarország határai. Hova menjen az a sok menekült?

Vissza.

Vissza, hova?

Oda, ahonnan jöttek. Ezek a migránsok ugyanis nem háborús területről érkeznek hozzánk, hanem a Szíriával szomszédos államokban található táborokból is: Libanonból, Jordániából, Törökországból. Ott biztonságban voltak. Ezek az emberek tehát nem veszély elől menekülnek, attól már elmenekültek, és már nem kell az életüket félteniük. Ezek az emberek nem azért jönnek Európába, mert biztonságot keresnek, hanem mert jobb életet akarnak, mint a menekülttáborokban. Német életet akarnak élni, talán svédet. A Görögországban, Macedóniában, Szerbiában, Magyarországon és Ausztriában található életkörülményekkel nem elégszenek meg. Személyesen ezt meg tudom érteni, de a helyzet az, hogy a jobb élethez nincs alapvető jog, csak a biztonsághoz és az emberi méltósághoz.

Sok európai kormányfő mégis be akar fogadni menekülteket...

Az európai vezető politikusok pillanatnyilag álomvilágban élnek. Fogalmuk sincs arról a tényleges veszélyről, amelyet a bevándorlók jelentenek számunkra. És a probléma nagyságrendjéről sem, hiszen több millió emberről beszélünk. Az utánpótlás végtelen: Pakisztánból, Bangladesből, Maliból, Etiópiából, Nigériából. Ha őket mind beengedjük, Európa tönkremegy.

Mit kell akkor Európának tennie?

Van egy tervünk, amit az Európai Unió többi miniszterelnökének a következő találkozásunkkor fel fogok vázolni. Ennek része, hogy Szíria szomszédos országainak masszív pénzügyi támogatást adunk. Ide tartozik Törökország, Libanon, Jordánia. Maga Törökország is rendkívülit teljesít a menekültkérdésben. Nekünk, európaiak tulajdonképpen minden héten misét kellene mondanunk Erdoǧan elnöknek, függetlenül mindenféle politikai nézetektől. Nem szabad olyan országokat, mint Törökország, cserbenhagynunk, ebben nem lehetünk fukarok.

Mit jelent ez pontosan?

Javaslom, hogy minden ország plusz egy százalékot fizessen be az EU költségvetésébe. Egyúttal csökkentsük az egyéb célokra fordított kiadásokat általánosságban egy százalékkal. Ez így kitesz hárommilliárdot, amivel Szíria szomszédos államait támogatni tudjuk. És ha még több pénzre van szükség, megemeljük a támogatásokat, amíg a menekültáradat lecsökken. Ez az eljárás megakadályozza, hogy egymás között a végtelenségig vitatkozzunk költségvetési kérdésekről. Mivel most gyors segítségre van szükség.

Mi van a menekültekkel, akik már Európában vannak?

Nem ámíthatjuk magunkat: közülük senki nem akar visszamenni. Attól tartok, mind itt maradnak.

Mi szól az ellen, hogy ezeket az embereket, akik már nálunk vannak, kvóták szerint igazságosan osszuk szét az Európai Unió országai között?

Két pont szól ellene. Először is: a kvótának akkor van értelme, ha a határaink zárva vannak. Addig egyetlen kormány sem tudja, konkrétan hány emberről is van szó. Mert egyre több lesz. Másodszor: tényleg meg tudjuk akadályozni a migránsokat abban, hogy oda menjenek, ahová szeretnének? Oda kellene kötnünk őket az európai fővárosokba, hogy ne térjenek vissza Németországba? Ki tudja őket Észtországban, Szlovéniában vagy Portugáliában tartani, ha Németországba akarnak menni? Ez illúzió.

Kitart a kvótára adott „nem” mellett akkor is, ha az Európai Unió büntetés megfizetésével vagy szankciókkal fenyeget?

Én higgadtan látom ezt, még senkit nem bírságoltak meg, mert az EU-jogot betartja. E helyett, ha kvótákban gondolkodunk, Brüsszelnek inkább Görögországra kellene nagyobb nyomást gyakorolnia. Mert ott már évek óta nincsenek az unió külső határai megvédve. Ha Görögország eleget tenne a kötelezettségeinek, nem lenne ez az egész menekültválság. Sem Berlinben, sem Budapesten. De hát végső soron ettől vagyunk európaiak: szeretnénk rendes emberek lenni. A szegény görögökkel és a nagyszámú menekülttel szemben is. Csak éppen a következményekkel nem akarunk szembenézni.

Az „iszlamizáció” is azok közé a veszélyek közé tartozik, amelyektől Ön óva int?

Én személy szerint tisztelője vagyok az iszlámnak. Az iszlám filozófia nélkül a világ egy része már rég a barbarizmusnak esett volna áldozatul. Azonban itt sem ámíthatjuk magunkat: a bevándorlás által a muzulmánok a belátható jövőben már többségben lehetnek Európában. Ha Európa megengedi a kultúrák versengését, akkor a keresztények a vesztes oldalon fogják magukat találni. Ezek tények. Az egyetlen kiút azok számára, akik Európát keresztény kultúrkörként kívánják megtartani, az, hogy ne engedjünk be egyre több muzulmánt. Erről viszont Európa vezető politikusai nem szívesen beszélnek.

Lát esélyt arra, hogy kiiktassuk a menekültválság okát, a szíriai polgárháborút?

Ennek a háborúnak a kitörésében a Nyugat éppúgy részes, mint az arab világ és más államok. És a konfliktust akkor sikerülhet megoldanunk, ha valamennyi fél azon lesz, hogy e háború barbarizmusának megálljt parancsoljunk. Ehhez a szövetséghez mindenekelőtt a „nagyfiúknak”, Amerikának és Oroszországnak kell egymással dűlőre jutnia. De Európának, az arab államoknak, sőt Kínának is lesz véleménye.

A cikk eredeti, német nyelven itt olvasható.

(miniszterelnok.hu)