Riporter: Kaposvár három fő területen számít a kormány támogatására, a közlekedésfejlesztés, a helyi gazdaság élénkítése és az életminőség javítása terén, és ehhez 120 milliárd forintnyi támogatást is kap a város a kormánytól, az erről szóló megállapodást ma írta alá Orbán Viktor miniszterelnök és Szita Károly, Kaposvár polgármestere. Stúdiónkban köszönthetjük Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét. Jó estét kívánok, köszönjük, hogy elfogadta a meghívást!

Köszönöm, hogy itt lehetek.

A kormány, ugye, a Modern Városok Program keretében mind a 23 megyei jogú várossal együttműködési megállapodást köt, és, ugye, ennek az a célja, hogy ezek a városok a XXI. század nyertesei és a magyar vidék zászlóshajói legyenek.

Ez a hivatalos álláspont.

Nem kaptak eddig elég figyelmet ezek a városok?

Másképp kapták, tehát a mostani szerződéses kapcsolat és a korábbi időszak között az a különbség, hogy most a városok mondják meg, hogy mit szeretnének. Mi meg tudjuk mondani, hogy van pénz, nincs pénz, mire van, mire nincs pénz, de azt nem akarjuk megmondani, mint ahogy korábban az történt, hogy nézzétek, erre van pénz: kell, nem kell? Korábban Magyarországon leginkább központból vezérelt településfejlesztés érvényesült, ennek voltak előnyei, és voltak hátrányai. Most azt gondoljuk, hogy ezek a városok, ez a 23 megyei jogú város úgy megerősödött, és annyira fontos szerepet játszik Magyarország gazdaságtörténetében, hogy kell, hogy legyen mindenkinek saját gazdaságfejlesztési koncepciója, tehát tudniuk kell a választott vezetőknek, hogy mit akarnak kezdeni a városukkal, és mi megpróbálunk a kormány oldaláról társulni ehhez, tehát sokkal inkább munkatársi a viszony közöttünk és nem pedig alá, fölérendelt.

Ez a 120 milliárd forint, amit most Kaposvár megkap különböző forrásokból, ez sok vagy kevés, mondjuk, a megyei jogú városok rangsorában?

Ha onnan nézzük, hogy szerintem Kaposvár történetében ilyen és ennyi forrás a város fejlesztésére még nem volt, pedig az Önök városa nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszakban. Ez így egy összegben, garantáltan és leszerződve nem állt rendelkezésre, akkor ez nagyon sok. Egyébként pedig reális, tehát azt gondolom, hogy ezzel Önök az első harmadában vannak a várossal. De nézze, Kaposvár egy nagyon sajátos hely, mondtam is a polgármesternek, szoktam őt ugratni ezzel, hogy ez egy olyan város, hogy az ember vagy ide jön, vagy nem. Nagyon sok olyan városunk van, amelyen átmegy az ember, mert rajta keresztül jut el valahova, de Kaposvár egy olyan sajátos helyzetben van, tényleg Somogyország fővárosa, hogy az ember vagy idejön Kaposvárra, és akkor itt eltölt egy időt, itt vállalkozik, itt letelepedik, de nem jár ki-be. Tehát ha ez a város nem kapja meg azokat a lehetőségeket, amelyek egy végpontnak, akár közlekedési, akár iparpolitikai végpontnak, vagy tartományi központnak felel meg, hogy egy ilyen osztrákosabb megközelítést alkalmazzak, akkor a város nem tud fejlődni majd. Tehát itt egységnyi eredményhez nagyobb fejlesztésre van szükség, mint az ország jó néhány másik városában.

Erre a ki-be járásra kapcsolódjunk akkor rá, mert, hogy a 67-es út az, ami már régi vágy a kaposváriaknak. Egy esztendővel ezelőtt volt itt Miniszterelnök úr, látogatott el ide, Kaposvárra, és akkor azt ígérte, hogy a ciklus végéig megépül a 67-es gyorsforgalmi út.

Igen, az az igazság, hogy többször megígértem, most szeretném megcsinálni, így áll a helyzet, mert akárhányszor jöttem ide, Önökhöz, akár kampány volt, akár a polgármesterhez érkeztem, akár ellenzékből, akár miniszterelnökként, a kaposváriak ezt mindig akarták, hogy valahogyan legyenek annak az országos fejlett közlekedési hálózatnak a részei, amelyben bent van a többi magyar nagyváros. Ezt mindig meg is ígértük, ’18-at vállaltunk legutóbb, most azt kell mondanom, hogy az szoros lesz, tehát ’19-nél tovább biztos nem fog húzódni az építkezés. Tehát ’19-ben már Önök kaposváriak is négysávos autóúton roboghatnak, ahová kedvük tartja.

Ezt garantálja ez az új útkategória, amit, ugye, a hó végéig vezetnek be?

Az a helyzet, hogy túl sok igény van, és a gazdaság nem tud annyi forrást előállítani, mint amennyire szükség lenne. Tehát Magyarország azért még mindig nyögi azért annak a 40-50 évnek az örökségét, amit még a kommunizmusból kaptunk, csak már messze van, senki sem emlékszik rá, de itt a nyugati államokhoz képest nagyon sok fejlesztés maradt el, amiket nekünk történelmi értelemben rövid idő alatt kellett volna pótolnunk, sok mindent pótoltunk is. Tehát szerintem mi, magyarok büszkék lehetünk a mögöttünk hagyott 25 év teljesítményére, de még mindig fájó hiányok vannak. Az egyik például az, hogy túl sok magas szintű útvonalunk hiányzik, ugyanakkor nincs mindegyikre pénz, ezért most megépítünk könnyített műszaki feltételekkel bizonyos utakat úgy, hogy eleve a későbbi bővítésre megteremtjük a lehetőséget, és a végén ez olyan lesz, mint Ausztria, vagy még jobb is.

A másik nagyobb beruházás, amit kértek a kaposváriak, az úgynevezett intermodális csomópont, amit aztán itt helyben átkereszteltek kaposvári közlekedési központra, mert azért mégiscsak magyarosabb ennek az elnevezése.

Ennek van értelme, igen.

Ez is illeszkedik, ugye, ezeknek a közlekedésfejlesztési beruházásoknak a sorába?

Ez inkább kaposvári belügy, tehát ez nem annyira országos célú fejlesztés, míg az autót az inkább országosnak is mondható, itt azt mondják a kaposváriak, Önök élnek itt, Önök tudják ennek a történetét, hogy valamikor a város fejlesztése a vasút megérkezése után valahogy szerencsétlen módon leszakadt egy része a városnak.

Kettévágta tulajdonképpen a vasút a két városrészt, igen.

Ezt most valahogy meg kell oldani, azt mondták, hogy itt az ideje, hogy a város ismét újra egyesüljön, és ehhez beruházások kellenek, ezt fogjuk megteremteni a közlekedési csomópont kialakításával.

Kaposvár célja az országos tervekhez hasonlóan a teljes foglalkoztatottság elérése, ehhez ugye, a helyi gazdaság fejlesztésére van szükség, és ezt hangsúlyozza Ön is nagyon sok helyen, hogy a helyi vállalkozások tudnak igazából munkahelyet teremteni, viszont ahhoz, hogy felpörögjön egy kicsit a helyi gazdaság, ahhoz az önkormányzatra meg az állam szerepvállalására is szükség van. Itt, Kaposváron, amire pénzt kérnek, amire megpróbálnak pénzt fordítani, hogyan látja, hogyan működik ez országos viszonylatban?

Valóban én a gazdaságot nézem a számok felől, meg nézem az emberek felől is. Ha az utóbbi felől nézzük, akkor itt az elmúlt három évben 1.680, majdnem 1.700 emberrel több dolgozik, mint korábban, ha jól látom ennek a felét a közmunkarendszer szívta fel, vagy ő adott lehetőséget ennyi embernek, a másik felének pedig a magángazdaság. Szerintem ez egy szép teljesítmény, de még mindig van kétezer-egynéhányszáz ember, akinek nincs napi megélhetést biztosító munkahelye. Ha népességarányosan nézem, akkor ez 5,1 százalék környékén van, ami európai összevetésben kifejezetten jó, magyar összevetésben elfogadható, de a céljainkhoz képest kevés. Tehát mi azt szeretnénk, ha egy olyan országban élhetnek, ahol azt tudjuk mondani jó lelkiismerettel minden embernek, hogy van lehetőség dolgozni, ha boldogulni akarsz, akkor dolgozhatsz, de nem tartunk még itt. Na, most, azt nem hiszem, hogy az önkormányzat lenne képes bárhol az országban megoldani a foglalkoztatást, mert akkor csak egy túlduzzasztott önkormányzati, állami bürokráciánk lenne, nem pedig egy hatékonyan működő gazdaságunk. Tehát akkor járnak el helyesen a vezetőink, hogyha a helyi gazdaság erősítését tűzik ki célul. Ebben Önök jól állnak. A sajtótájékoztató után volt egy munkaebéd, és ott találkoztam a helyi gazdaság jó néhány vezetőjével, ezek izmos, szépen fejlődő vállalkozások, sok embernek adnak munkát, sok nehézséggel is küszködnek, persze leginkább erről volt szó. De szerintem Somogy megye, különösképpen pedig Kaposvár bátran támaszkodhat erre a vállalkozói rétegre. Azt beszéltük meg, hogy milyen fejlesztések, pályázatok lesznek a következő időszakban, amelyekhez ők kapcsolódni tudnak. Lesz jó néhány, tehát a most bejelentett fejlesztéseken túl lesznek még a magángazdaságot érintő támogatási formák is a következő években.

A munka mellett, ugye, nagyon fontos az életminőség, az, hogy mennyire élhető tulajdonképpen egy város. Kaposvárnak mindig az volt a célja, hogy emberléptékű város maradjon, de élhető város, de ehhez járulnak talán hozzá majd azok a fejlesztések, amelyekhez ugyancsak pénzt kértek: a versenyuszoda építése, az új sportcsarnok építése és a Csiky Gergely Színház oly régóta várt felújítása.

Ez egy érdekes város, sohasem felejti el, vagy szem előtt tartja mindig azt, hogy nem elég jól élni, hanem meg kell próbálni szépen élni, ami azért nem egyszerű feladat. Jól élni sem könnyű, mert, ugye, ahhoz egy dinamikusan működő, zakatoló gazdaság kell, amely munkát ad, jövedelmet termel, és így tovább. Amikor az megvan, akkor a dolgok alapja rendben is volna, de az még nem ad választ az élet jó néhány fontos kérdésére. Ott inkább az a kérdés, hogy tudunk-e szépen élni, vagyishogy rendben van-e a városunk, van-e főterünk, virágos-e, rendezett-e, tiszta-e, biztonságban érezzük-e magunkat, a gyerekeinket jó iskolába tudjuk-e járatni, meg tudjuk-e nekik adni azt a hozzáférést a tudáshoz, amivel később boldogulhatnak. Amikor el akarunk valahová menni, akkor a városunkat el kell hagyni, vagy pedig a város maga is szolgáltat számunka nagy élményt nyújtó dolgokat, például egy színházi előadást, egy sportversenyt, hogy csak néhányat említsek. És ez a szépen élés itt, Kaposváron jól alakul, és el is érte a mostani létesítmények határait. Tehát ha most nem lesz létesítményfejlesztés Kaposváron, akkor nem tudnak szebben élni, mint ahogyan eddig éltek. Itt most szükségünk lesz akkor a polgári berendezkedés megteremtése jegyében egy nagyobb uszodára, és szükségünk lesz egy komoly sportcsarnokra. A színházuk nem néz ki olyan jól, mint ahogy kellene, már elnézést, ha szabad ilyet mondani egy jöttmentnek, aki csak egy napig van itt, az Önök városában, de az nem úgy néz ki, ahogyan kellene, és ahhoz meg pénz kell, és az Önök városának nincs annyi pénze, hogy ezt egyedül meg tudja oldani. Ezért a kormány úgy döntött, hogy a színház és a sport tekintetében az itt élő emberek érdekében vállalunk komoly terheket. Elmondtam a sajtótájékoztatón is, hogy aláírtam egy megállapodást, be is fogom tartani, de ahhoz az kell, hogy megalkuvás nélkül dolgozzunk azon, hogy az állami bürokráciát leépítsük, a fölösleges költségeket megtakarítsuk, és a gazdaságot működőképes állapotban kell tartanunk egy vállalkozást, teljesítményt ösztönző adórendszeren keresztül. Mert hiába akarunk polgári berendezkedést, ha nincs meg annak a gazdasági alapja, vagy megvan, de eltűnik mögüle, akkor akármilyen szép életet is gondoltunk el, behorpad az összes tervünk. Úgyhogy a következő időszakban azt kértem cserébe a polgármester úrtól, hogy ő pedig támogassa azt a gazdaságpolitikát, aminek az eredményeit utána Kaposvár majd élvezheti.

Visszatérve még egy utolsó mondattal a sajtótájékoztatóra, megütötte a fülemet egy nagyon kedves mondat, azt mondta, régi szerelem fűzi Kaposvárhoz.

Valóban, ez egy olyan város, amely sokszor segített ki bennünket a bajból, azt a politikai közösséget, amit most éppen én vezetek, és így aztán engem, személy szerint is. Tudja, ez egy olyan pálya, hogy az emberek hol megadják a bizalmat, hol megvonják, hol bizalmat adnak, hol pedig valaki másfelé fordulnak. De Kaposvár egy olyan város, hogyha jól pörgetem vissza az éveket, akkor 1994 óta itt mindig a mi politikai közösségünknek szavaztak bizalmat, ha a város ügyeiről volt szó. Ez óriási megtiszteltetés, nagy szerelem, szeretnénk is méltók lenni hozzá.

Köszönöm szépen, hogy itt volt, és elfogadta a meghívásunkat.

Én is köszönöm!

miniszterelnok.hu