- A műsor vendége Orbán Viktor miniszterelnök. Jó reggelt kívánok!

 

- Jó reggelt kívánok a tisztelt hallgatóknak!

 

- A legfontosabb megbeszélnivalónk a két októberi kiigazításhoz megy vissza. Ez után a két kiigazító program után egy harmadikra már nem volt szükség, miközben nagyon úgy tűnt, hogy szükség lehet rá, amikor Ön Brüsszelben, ugye azt mondta, hogy bármit mondunk, vagy bármit ajánlunk, sosem elég, és ehhez képest az országjelentés nyilván Önt is kellemes meglepetésként érte.

 

- Magam sem tudom igazából, hogy meglepődtünk-e, mert régóta vártuk már, hogy Magyarország erőfeszítéseit elismerjék. Nagy vita volt az elmúlt két évben az Európai Unió és Magyarország között arról, hogy milyen gazdaságpolitikával lehet kijutni abból a válságból, amit az eurózóna – amin mi kívül vagyunk egyébként – bajai és eladósodása hozott Európa fejére. Brüsszelben azt szokták gondolni, hogy létezik egy olyan gazdaságpolitika, amit ha minden ország alkalmazna, akkor mindenki sikeres lenne. Mi ezt sohasem fogadtuk el, tekintettel arra, hogy az unión belül különböző országok vannak. Ami Angliának jó, lehet, hogy halálos Magyarországnak, és ami értelmes Magyarországon, lehet, hogy értelmetlen Hollandiában. Tehát a vita tárgya az, hogy milyen széles legyen a tagországok mozgástere a saját gazdaságpolitikájuk meghatározásában. Ezt akár nemzeti függetlenségnek is nevezhetnénk. És ez a vita zárult le számunkra kedvező módon. 

 

- Na de azt azért ne felejtse el, Miniszterelnök úr, hogy hol indult ez a vita. A magyar uniós elnökség alatt fogadták el azokat a jogszabályokat, amelyek alapján ezek az eljárások, ezek a gondolkodások megindulhattak. 

 

- Én nem azt vitatom, hogy az uniónak van-e valamihez joga, vagy sem – ezt is érdemes ugyan vizsgálni –, hanem azt, hogy hogyan érdemes gondolkodni a jövőről, mármint az európai gazdaság jövőjéről. És azzal a fejjel és úgy, ahogy Brüsszelben gondolkodnak, nagyon nehéz lesz kijutni a válságból. Minél inkább egyneműsíteni akarják az unió gazdaságpolitikáját, és minél kevesebb teret hagynak az országoknak, hogy a saját karakterük, helyzetük, adottságaik szerint alakítsák gazdaságpolitikájukat, annál kevesebb az esélyünk a válságból való kijutásra. Mit jelent ez Magyarország esetében? Magyarország esetében ez azt jelenti, hogy miután a 2010-et megelőző években megnyúzták az embereket, tehát a rezsiköltségek az égbe mentek, elvették a nyugdíj egy részét, elvették a fizetések egy részét, ezért Magyarországon az a válságkezelés, hogy az emberekre nehezedő terheket növeljük, nem járható. Ezért Magyarországon be kell vonni a bankokat és a nagy nemzetközi cégeket a közteherviselésbe, hogy érthető nyelven beszéljek: meg kell őket adóztatni. Brüsszel ezt a legmerevebben ellenzi, ő a bankok és a nagy cégek oldalán áll. De az a gondolkodásmód, ahogyan ők viszonyulnak ehhez a helyzethez, hátrányos a magyaroknak, a magyar embereknek is, Magyarországnak is és a magyar nemzetgazdaságnak is. Tehát nekünk be kellett bizonyítanunk, mert ők nem azt mondták, hogy természetesen ők a bankok oldalán állnak, hanem azt mondták, hogy az a gazdaságpolitika, amit ők javasolnak, amelyben nyugdíjelvétel, amelyben fizetéscsökkenés, amelyben vágások vannak, vagyis magyarul megszorítások, na, az lesz a sikeres gazdaságpolitika! A mi álláspontunk pedig az volt, hogy lehet, hogy Brüsszelben az sikeres, meg Amszterdamban, meg a jóég tudja, hol, de hogy Magyarországon és Budapesten nem, az bizonyos. Na, ez a vita húzódik meg, ez az a lényegi vita, ami a napi hírekből kiérezhető konfliktusok mögött meghúzódik. 

 

- Igen, csak a bankok meg letesznek az asztalunkra egy másik bizonyítékot, hogy két hónappal azelőtt, hogy megemelik a díjakat, szépen kiküldik, vagy továbbhárítják ezt a bizonyos rájuk rakódó terhet.

 

- Így van, de ez már következménye annak, hogy Magyarország úgy döntött, a választásokon is ezt vállaltuk az emberek felé, hogy márpedig a válság terheit méltányosan kell szétosztani, és azoknak is részt kell venni a terhek viseléséből, méghozzá az erejük arányában, akik eddig abban nem vettek részt. Most, hogy egyébként képesek vagyunk ezt a célt elérni, áthárítják-e az érintettek az emberekre, vagy nem, ez már egy következménye az első döntésünknek, ez már egy jó vita. Most azt kell mondanom, hogy a bankadót...

 

- Ez egyértelmű, Miniszterelnök Úr, áthárítják.

 

- Meglátjuk. Amikor itt ültünk a bankadó bevezetésekor, és beszélgettünk egymással, akkor szintén az volt a többségi vélemény, hogy majd áthárítják. Nem hárították át, meg fogjuk látni. Mindent megteszünk, hogy ez ne következzen be. Aztán ha kiderül, hogy mégis áthárítják, akkor megkeressük az eszközöket, hogy ez ne fordulhasson elő. De a lényeg, a vitakérdés az, hogy bevonni őket a közteherviselésbe, vagy nem, adóztatni a bankokat és a nagy cégeket, vagy nem, elvenni a nyugdíjat, elvenni a fizetést, visszavágni az emberek mindennapi megélhetésének költségeit, vagy megvédeni őket? Mi azt mondjuk, hogy megvédeni őket, és méltányosan teríteni szét a terheket. Ez a vita fennáll most is Brüsszelben. Ugyan nyertünk, mert most kénytelenek elismerni, mert a tények azért mégiscsak számítanak, hogy a magyar gazdaság pénzügyi rendbetétele megtörtént, a magyar gazdaság pénzügyi szempont Európa egyik leginkább rendben lévő országa, ezen már nem lehet vitatkozni. Most az a vita zajlik, hogy vajon a minősége is jó-e a gazdaságpolitikának, mert az eredményei meg a számai már jók, de a minősége, tehát azért az a nyomás a világ különböző sarkaiból, hogy a bankadót csökkentsük, a multikra nehezedő adót csökkentsük, a közműadót ne vezessünk be, hanem inkább az embereket terheljük a válságkezelés során. Ez a nyomás Magyarországon, a magyar kormányon és a magyar embereken még mindig megvan, de ezzel szemben meg kell védenünk az embereket. 

 

- Én azért azt a kérdést is látom, hogy fenntartható-e mindez? Ugye, mert adóemelésekkel operál a kormány, alapvetően adóemelésekből próbál többletbevételhez jutni, nem látszanak a szerkezeti átalakítások ezekben a kiigazító programokban, ezt mondja egyébként Brüsszel az országjelentésben is, tehát azért ezt is olvassuk az országjelentésben. A kérdés az, hogy fenntartható-e mindez?

 

- No, de hát ez egy ténybeli kérdés, és ezért ténybeli tévedés is, mármint hogy Magyarországon zajlanak-e vagy sem szerkezeti átalakítások. Ha nem zajlanának szerkezeti átalakítások, akkor nem lenne vita az oktatásügy körül, akkor nem lenne vita az egészségügy körül, akkor nem lenne vita az adórendszer körül, nem lenne vita az önkormányzati rendszer körül. De hát van, azért vannak ezek a viták, mert zajlik a szerkezeti átalakítás Magyarország szinte minden zugában.

 

- Én most kifejezetten a költségvetési vitákról beszélek.

 

- Sőt, azt akarnám mondani, hogy tulajdonképpen már a végén vagyunk ezeknek a szerkezeti átalakításoknak, Magyarország lassacskán egy megújult országgá válik, és ez fejeződik ki, ez képeződik le a költségvetésben.

 

- Csak én a költségvetési vitákról beszélek, és, ugye, óriási növekedési ára van mindannak, amit a kormány letett az asztalra a két októberi kiigazításban. Az viszont megint csak ténykérdés, hogy jövőre milyen növekedéssel számolhat a kormány. Vannak eltérő vélekedések, de sajnos nulla alatt van majdnem mindegyik.

 

- Nem. Az Európai Uniónak a véleménye az az, hogy Magyarország a következő évben 0,3 százalékkal nő. Az IMF véleménye a legutóbbi jelentésben az, hogy Magyarország 0,8 százalékkal nő. Vannak egyes elemzők, akik ennél is jobbat mondanak, vannak persze, akik rosszabbat, de általában azt kell mondanom, hogy nem annak van áldozata, növekedési áldozata, amit Magyarországon mi csinálunk, hanem az teremti meg a növekedés alapjait. Ezért Magyarországon a következő évben lesz növekedés, számos európai országban nem lesz növekedés. Magyarország, miután pénzügyeit rendbetettük, megindul a növekedési pályán, ennek első jelei világosan itt lesznek 2013-ban. Van egy feltétele mindennek, hogy a parlament a hamarosan bekövetkező költségvetési szavazáskor a munkahelyvédelmi akciótervet megszavazza. Ha a munkahelyvédelmi akcióterv működésbe lép, akkor lesz Magyarországon növekedés.

 

- Ha papírt állított ki Brüsszel arról, hogy a magyar gazdaságpolitika sikeres, akkor ez a papír nem szól-e arról is, hogy az IMF-re semmi szükség? Nem mutatja-e azt...

 

- Most itt próbálok úgy fogalmazni, nehogy véletlenül...

 

- Bedőljön a forint...

 

- ...úgy értelmezzék, hogy nem akarunk IMF-hitelt, mert természetesen akarunk, és közel is vagyunk szerintem a megállapodáshoz. De ha a kérdést úgy tesszük fel, ahogy Ön feltette, és miután Önnek joga van úgy feltenni a kérdést, ahogy akarja, én pedig nem bújhatok ki a válasz alól, azt kell mondanom: igen, az Európai Unió Magyarországról szóló papírja azt is mondja indirekt módon, hogy Magyarország IMF-kölcsön nélkül is biztosan megáll a lábán.

 

- És egyébként azt is hozzá lehet ehhez tenni, hogy az elemzők már számolnak azzal, hogy nem lesz megállapodás, vagy nagyon távol van a megállapodás, és ezt, ahogy szakszóval mondják, beárazták a véleményükbe. Tehát nagyon meg sem rengetné a forintot, a forintárfolyamot az, ha Ön elmondaná, hogy nem lesz megállapodás. 

 

- Én nem spekulálok erről, mert én szeretném, ha lenne. Nézze, van itt egy különleges helyzet, ha megnézi az európai gazdaságtörténet elmúlt húsz évét, akkor azt fogja látni, hogy olyan európai uniós tagállam, amely képes volt a költségvetési hiányát három százalék alatt tartani – Magyarország ilyen ország –, és amelynek az államadóssága jól láthatóan csökken – Magyarország ma éllovas az államadósság-csökkentésben az unión belül –, szóval ilyen ország még sohasem fordult az IMF-hez semmilyen okból. Tehát, ha uniós tag volt valaki, 3 százalék alatt volt a hiánya, és csökkent az államadóssága, nem ment az IMF-hez. Én azért javaslom, hogy Magyarország továbbra is tárgyaljon az IMF-fel, mert nehéz idők fognak jönni Európában, sokkal nehezebbek, mint azt ma sokan gondolják, és akkor nagyobb zűrzavarok is lehetnek a mainál az európai pénzpiacokon. Nekünk jó volna, ha egy biztonsági védőhálónk lenne, de való igaz, ilyen relatíve jó helyzetben lévő, pénzügyileg stabil ország nem szokott IMF-hitelért folyamodni, és kapni sem szokott. De én sem hitelt szeretnék, hanem biztonsági védőhálót.

 

- Igen. Én sem térek vissza számokhoz, amelyek mást mondanak, de azért egy mondatban mondja el, hogy egyébként hol tartanak a tárgyalások, mert mostanában keveset hallani erről. De tényleg csak röviden.

 

- Most is erről beszélgettünk, csak nem vagyunk a tudatában. Ugyanis Magyarország nemcsak az IMF-fel, hanem az IMF–Európai Unió közös delegációjával tárgyal. Most nem az IMF nevű részével, hanem az EU-s részével tárgyaltunk az elmúlt hónapokban, és sokat haladtunk előre.

 

- Közben zajlik a költségvetéskészítés. Van itt egy nagy feladat, egy nagy szelet: az önkormányzati adósságátvállalás. Ugye, ez idén körülbelül 100 milliárdos költséget jelenthet a kisebb települések esetében, az ötezernél kisebb lakosú települések esetében egy az egyben gyakorlatilag csak technikai tárgyalásokon keresztül visszafizeti a kormány ezeket a devizahiteleket, és jövő évben egy jóval nagyobb szelethez nyúl hozzá, a nagyobb településekről is, ott már tárgyalások is lesznek. Honnan látható, vagy honnan vehető ki ez a 100 milliárdos összeg az idei költségvetésből, amelynek azért már a fő számai már egy jó ideje a parlament előtt is voltak, sőt el is fogadták?

 

- Megtermelte az ország. Itt az a helyzet, hogy a magyar emberek, a magyar gazdaság, a magyar vállalkozások, a magyar munkavállalók remekül dolgoztak a 2012-es évben, és előállították azt a 100 milliárd forintot a magyar gazdaságban, amellyel lehetséges az önkormányzatok konszolidálása, tehát az önkormányzatok adósságból történő kiváltása, legalábbis az a része, ami az ötezernél kisebb településekre esik. A nagyobb településekkel megkezdődtek a tárgyalások, mindenhová tárgyalódelegációt küld a kormány, átnézzük az adósságot. Ezek bonyolult szerződések, ezeket felelősségteljesen át kell tanulmányozni, és valamikor a 2013-as év közepéig egyenként minden várossal meg fogunk állapodni. Az ötezernél kisebb településeknél pedig egy összegben mindenkit kiváltunk. Ehhez a magyar gazdaság elegendő pénzt termelt meg a 2012-es évben. Még egyszer mondom: a Brüsszelből kapott értékelés az országról, ami egy áttörés, nemcsak egy papíron bekövetkező áttörés, egy valóságos változás Magyarország helyzetében, stabil pénzügyi helyzetben vagyunk, az ország dolgozik, jól dolgozik, jövedelmet termel, és képesek vagyunk, ahogyan vállaltuk a választások előtt, az adósságot folyamatosan csökkenteni. Most például ez az államadósság-csökkentő program 8 millió 800 ezer embert érint. Nem tudnak róla, hogy az ő adósságuk, mert nem a családi költségvetésükben volt, de a falujuk meg a városuk költségvetésében volt, 8,8 millió embert húzunk ki, mentünk ki az adósságból.

 

- De köztük olyanokat is, és ezt mindig el szoktuk mondani, vagy legalábbis az önkormányzati államtitkárral és másokkal is tisztáztuk ezt a helyzetet, kíváncsi vagyok az Ön véleményére is, ez pedagógiai szempontból nem túl szerencsés, miután gyakorlatilag most visszatekintve pár évvel ezelőtt megérte az önkormányzatoknak akármilyen vacak eladósodásba belemenni.

 

- Ezt nem mondanám, mert hogyha Ön beszél a települések megválasztott vezetőivel, hiszen ezeket az embereket megválasztották, a túlnyomó többsége becsületes és lelkiismeretes ember, és kínok kínját állták ki az elmúlt jó néhány évben, amikor azt látták, hogy a központi kormány, itt a Gyurcsány–Bajnai-korszakról beszélek, folyamatosan feladatokat adott nekik...

 

- Forrást meg nem. 

 

- ...kötelezően ellátandó feladatokat, pénzt meg nem. Szerencsétleneknek abban kellett gondolkodni, hogy vagy törvényt sértenek, vagy hitelt vesznek fel. Ezért elkezdődött az eladósodás. 2002-ben, amikor én letettem a lantot, és a polgári kormány befejezte a működését, gyakorlatilag nem voltak eladósodott állapotban az önkormányzatok. Azóta növekedett meg az adósság mértéke. Ez a rossz központi kormányzati politika következménye volt. Tehát ezért úgy feltüntetni az önkormányzatokat, hogy arra bazíroztak, hogy majd valaki kimenti őket az adósságból, nem korrekt leírása a helyzetnek. Nem is így történt, ők nem is ilyen emberek. Tehát ez inkább sértésnek tűnhetne. Ugyanakkor Önnek abban igaza van, hogy...

 

- Van, aki nem adósodott el.

 

- 27 olyan városunk van, amiről azt lehet mondani, hogy gyakorlatilag nincs eladósodva. Számukra személyre szabott, csak nekik szóló fejlesztési programokat hirdetünk meg. Tehát azok a városok, akik nem adósodtak el, különösképpen jól járnak, mert egy felgyorsuló fejlődési pálya elé kerültek azzal, hogy a többieket kimentjük, nekik meg fejlődési lehetőségeket nyújtunk. Éppen azért, amit Ön mondott, mert azért igazságnak is lenni kell, aki a nehéz körülményekben azt a bravúrt végrehajtotta, hogy nem adósodott el, most nem járhat rosszabbul.

 

- A nagyobb települések esetében nyilván az a cél, hogy itt azért egy picit megpróbálják a törlesztőrészleteket kedvezőbbé tenni.

 

- Igen, az adósságból való kimentés azt jelenti, hogy több pénz marad a zsebemben, mert kevesebb törlesztőrészletet kell fizetnem a következő hónapokban. Ez így van a családoknál is, és így van az önkormányzatoknál is. Levegőhöz jutnak, ki tudják magukat dolgozni az adósság alól úgy – én ebből nem csinálok titkot –, hogy közben olyan szabályokat fogunk bevezetni, hogy még egyszer eladósodás nem történhet meg. Tehát kizárjuk annak a lehetőségét, hogy a mostani adósságrendezés után az önkormányzatok még egyszer eladósodjanak. Ennek a gondolkodásmódnak a része egyébként, hogy azokat a feladatokat, amikre az önkormányzatoknak helyben nincsen pénzük, mint oktatásszervezés, egészségügyi ellátás megszervezése, elvettük onnan, és odatettük, ahol a helyük van, vagyis az ahhoz szükséges pénz található, ahol a kórházakra jutó pénz van, ahol az iskolákra jutó pénz van – ez a központi költségvetés és a központi állam. Helyben az a munka, az a feladat marad, amihez helyi bevételek vannak. 

 

- Maradnék még egy kicsit a magyar parlamentben. Beszéljünk egy picit a földtörvényről. Itt, ugye, alapvető kérdésekről még vita van, például arról, hogy kétharmados vagy feles többségű legyen a földtörvény. A célokat mindenki ismeri. 

 

- Eldőlni látszik ez a kérdés.

 

- Milyen irányban?

 

- Miután a Magosz ragaszkodik – azért ez talán túlzás, de –, erőteljesen javasolja, és sokan vannak, tehát az erőteljes szó nem lírai elem, hanem egy realitás, sok képviselője van a Magosznak a mi frakciónkban, s azt javasolja, hogy kétharmados legyen, ezért ezt mi el is fogadjuk. A kormány megtárgyalta a szerdai ülésén ezt a javaslatot, és támogatja. Tehát kétharmados lesz.

 

- Itt, ugye, a célokat mindenki ismeri; mi is sokat beszéltünk itt a műsorban, hogy a földművesek jussanak tulajdonhoz, a külföldiek viszont ne és cégek se, továbbá van egy birtokszerkezeti reform a célok között, és a nagy kérdés ezzel kapcsolatban, hogy például az uniós bírósággal nem nyitunk-e újabb frontot ez ügyben?

 

- Szerintem nem nyitunk, de hát majd meglátjuk. Ha nyitunk is, majd jól megnyerjük azt a csatát is. De a kiinduló helyzet a következő. Vannak országok, régi európai uniós tagállamok, hozhatom példának Franciaországot vagy Ausztriát, ahol semmilyen akadálya nincs jogi értelemben, hogy egy nem osztrák, nem francia állampolgárságú személy földet szerezzen, de a valóságban ez lehetetlen. Tehát léteznek azok a technikák, megvan az a tudás, azok az eljárási rendek, ami az Európai Unión belül az Európai Unió jogát nem megsértve, mégis az a helyzet alakul ki, hogy a helyben lakó gazdák, osztrák vagy francia gazdák lesznek a földek kizárólagos tulajdonosai. Magyarország most ezekhez az országokhoz csatlakozik, ezeket a megoldásokat vettük át, magyarítottuk őket, és ezek találhatók meg a törvényben, teljes európai megoldások és védelmet nyújtó megoldások, amik a földtörvényben találhatók.

 

- Igen, csak például, az egy másféle példa, hogy az az "osztráktalanítás", ami a nyugat-magyarországi zsebszerződések ügyében cél, megtehető-e jogszerűen például a kisajátítás, ha a nemzeti parkok földjeiről beszélünk?

 

- Megtehető. A két dolgot nem is hoznám egy tető alá. Tehát a földtörvény meg a zsebszerződések elleni küzdelem két különböző dolog. A földtörvény arról szól, hogy bevezetjük a földműves kifejezést, kategóriát a törvényben, és abba az irányba mozdítjuk el a magyar mezőgazdaságot, hogy a nagybirtokot korlátozzuk és visszavágjuk, és a jövőre nézve azok tudnak földhöz jutni, akik egyébként ténylegesen is dolgoznak a földön, gazdálkodnak vele. Ez egy forradalmi változás Magyarország történetében, egy száz-százharmic éves nagy vitát zár majd le. A zsebszerződések másról szólnak. Az arról szól, hogy kijátszották a hatályos magyar jogszabályokat, és én megmondtam a velem vitatkozó osztrákoknak is, hogy Magyarország egy olyan ország, ahol ha törvénytelenséget követtek el, az utóbb nem válik törvényessé. Jöhet ide az Európai Unió vagy akárki, de törvénytelenül szerzett dolog vagy törvénytelenül létrejött szerződés semmilyen későbbi változás révén nem válik törvényessé. Tehát azt a földet vissza kell adni, a törvényes állapotot helyre kell állítani. Nehéz dolog, dzsungelharc, de úgy látom, hogy a magyar jogalkotók megtalálták az eszközöket ahhoz, megtaláltuk az eszközöket ahhoz, hogy ez bekövetkezzen.

 

- A küszöbön álló feladatok közül a kohéziós pénzek megtartását vagy nominálértéken való megtartását mindenképpen kiemelném. Itt, ugye, zajlik egy vita, hogy ez a bizonyos társfinanszírozási arány a 85 százalékról csökkenjen vagy ne csökkenjen. A nagyobb tágállamok, az úgynevezett nettó befizetők takarékoskodnának az összeggel. Viszont létezik ez a „kohézió barátai” nevű 15+1 – ugye, plusz egy Horvátország – csoport. Hogy érzi, jobban állunk majd-e rövidesen? Mert erről hónapok óta beszélünk, küszöbön áll a döntés, és nem látom az áttörést.

 

- Valóban létezik a „kohézió barátai” nevű kör. Sohasem gondoltam fiatal koromban, hogy egyszer majd a kohéziónak is barátja leszek, de hát az európai, illetve a brüsszeli nyelv ilyen bakafántos. A dolog úgy fest, hogy mindenki azt képviseli az Európai Unióban, hogy ésszerű költségvetésünk legyen a következő hét évre. Ebből a gazdag országok azt a következtetést vonják le, hogy akkor ők kevesebbet fizetnének be, hiszen válság van, kell nekik a pénz. Mi pedig azt a következtetést vonjuk le, hogy az unió egyetlen sikeres eszközét, amely sokmillió munkahelyet hozott létre, és fejlődést hozott, vagyis a kohézió nevű intézmény, vagyishogy a gazdagok pénzeket tesznek be, a kevésbé fejlettek pedig ezekből beruháznak, nem szabadna értelmetlen mértékig csökkenteni, valamelyest lehet, de értelmetlen mértékig nem szabad.

 

- Hónapok óta így van, hogy állnak egymással szemben, és az álláspontok nem változnak: ki tudja ki lesz erősebb?

 

- Nem állunk egymással szemben, miután az idő és az óra ketyeg, ezért közeledünk egymáshoz zárt vonalakban. Ez a találkozás, ami a lovagkorban készült filmekre emlékezteti az embert, november 22-én fog bekövetkezni Brüsszelben. Én is ott leszek a nagy királyi katonák egyik frontvonalában, és ott összemérjük az érveinknek a súlyát, és hosszú éjszakába nyúló tárgyalások révén akár eredményt is elérhetünk. Ha nem, akkor folytatódik a vita.

 

- Ugye, csak a rend kedvéért, itt azért nagyobb halmazról, nagyobb összegekről beszélünk, mint a tervezett valutaalap-megállapodás a kiigazító programok együtt.

 

- Ó, hát Magyarország esetében arról beszélünk, hogy az elmúlt hét évben 25 milliárd eurónak lehet tekinteni azt az összeget – ezt most hirtelen be kell szorozni uszkve 300-zal –, ami Magyarországra érkezett. Ez egy akkora összeg, amely lényegében Magyarországon a fejlesztésekre elköltött pénzeknek 80-90 százalékát jelenti. Most ebből minden csökkenésnek következménye van. Tehát a magyar gazdaság fejlődésére nézve negatív következménye van. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy nem az a kérdés, hogy meg tudjuk-e védeni a korábbi összeget, hanem hogy egy európai elrendeződésben a többiekhez képest mi körülbelül jól vagy rosszul járunk. Mindenképpen azért kell harcolnunk, hogy jól járjunk, és azt gondolom, hogy erre van is esély, csak ki kell tartanunk ebben az érvek összeméréséről szóló küzdelemben.

 

- Közben még egy fontos munka zajlik a parlamentben. Alakul a választási eljárási törvény, jövő héten végszavazás, illetve látni egy ellenzéki mozgolódást. Két hét múlva szeretném részletesen kifejtetni ezt a témát Önnel. De közben azért látja Ön is például a választási eljárási törvénnyel kapcsolatban a kritikákat.

 

- Igen, de hát nézze, a parlament arra való, hogy vitatkozzunk, és ez Magyarország, tehát egy olyan ország, ahol még a legjobb dolgok is csak óriási viták kereszttüzében tudnak megszületni. Én mindig elmondom a saját képviselőtársaimnak, hogy olvassák el a régi parlamenti jegyzőkönyveket, mondjuk a Lánchíd építéséről vagy az Országház építéséről, ami nyilvánvaló, hogy nagyszerű dolog volt. Na, de az a vita, ami ott zajlott, hát az szinte minősíthetetlen. Aki Magyarországon a haza érdekében jó dolgot akar tenni, annak tudnia kell, hogy az adott pillanatban nem hálásak lesznek azért, amit csinál, hanem mindenki megtámadja. Magyarországon csak vitában születnek jó dolgok. Ez igaz a választási eljárási törvényre is. Én jókat mosolygok ezeken a vitákon egyébként, mert nyilvánvaló, hogy a mostani választási rendszer fenntartása, amely 2010-ben is szabályozta a választást...

 

- Tehát, ha nem nyúltak volna hozzá...

 

- Hát az a Fidesznek kedvezne. Mi kétharmaddal nyertünk a fennálló szabályok szerint. Tehát amivel vádolnak bennünket, hogy saját érdekeinket követjük, szamárság. A mi érdekünk az lett volna, hogy ragaszkodjunk ahhoz, ami volt. Ki nyert itt kétharmaddal, és milyen szabályok alapján? Csak mi és csak ilyen szabályok alapján. Tehát nekünk nem azért kell megváltoztatni a választójogi törvényt, mert az a mi érdekünk, hanem mert felére csökkentjük a parlament létszámát. A külföldön élő magyarok választójogot kapnak. A külföldön dolgozó magyarokat nem akarjuk, hogy kiessenek a magyar demokrácia vérkeringéséből, tehát meg kell teremteni a részvétel lehetőségét, tehát az átalakítás azért szükséges, mert egy új korszakba léptünk. Egyébként a Fidesz köszöni szépen, nagyon jól megvolna az előző választási törvénnyel meg az abból fakadó választási eredménnyel két év múlva is.

 

- Orbán Viktor miniszterelnök volt a "180 perc" vendége.

 

 

orbanviktor.hu