Tavaly azt nyilatkozta nekünk, hogy nagy ereje Nyíregyházának az ipari park, és segítenek továbbra is befektetőket találni. A mai külgazdasági és külügyminiszteri bejelentés szerint közel 700 munkahely jöhet létre Nyíregyházán. Kérem, hogy kommentálja ezt a tényt.

Pontosan 665 munkahelyről beszélünk, szerintem ez szép eredmény. Szerencse is kell hozzá, s nemcsak a kormányon múlik az ilyesmi: alapvetően Nyíregyháza magának köszönheti, hogy ilyen lehetőség kapujában áll. Önöknek jó hírük van a külföldi befektetők körében, mindenki, aki eddig beruházott itt, elégedett. Könnyű úgy ajánlani egy várost, hogyha ott van mögötte aranyfedezetként az eddig elvégzett munka. Úgyhogy nem volt nehéz dolgom, az az igazság.

A Modern Városok Programmal minden megyei jogú városba eljutnak. Miért van erre szükség?

Először is Magyarországon az a kultúra alakult ki, hogy a területfejlesztés leginkább Budapestről elgondolt koncepció alapján történt, de azért mégiscsak azoknak a szava kell, hogy döntő legyen, akik ott élnek, ahol a fejlesztések történnek. Tehát Nyíregyházán leginkább annak kell történnie, amit a nyíregyháziak akarnak. Ezért meghirdettük azt a programot, hogy minden város kezdjen el gondolkodni azon, hogy a következő években milyen fejlesztéseket szeretne végrehajtani. A nyíregyháziak eljutottak oda, hogy volt egy komplett elgondolásuk, leadták az elképzeléseiket, mi azokon sokat dolgoztunk, és gondolkodtunk, ma leültünk, kitárgyaltuk, megegyeztünk. Ha az olyan városok, mint Nyíregyháza – és az országnak van még néhány ilyen szépen fejlődő, szép perspektíva előtt álló városa – nem fejlődnek, akkor nem lesz húzóerő a magyar gazdaságban. Híve vagyok annak, hogy a leszakadt térségeket is támogatni kell, de közben sosem szabad elfelejtkezni azokról, akik igazából húznak. Ott kell fejlesztéseket végrehajtani, ahol már vannak sikerek, ahol van ehhez erőforrás, tapasztalat, rutin. Nyíregyháza nem azért részesül most egy komoly fejlesztésből, mert rosszul mennének a dolgok Nyíregyházán; pont fordítva: azért fejlesztünk Nyíregyházán, mert jól csinálták eddig, azért fejlesztünk Nyíregyházán, mert Nyíregyháza egy sikeres város. Most már ott tartunk, hogyha sikeres vagyok, ha boldogultam, ha munkahelyeket hoztam létre, ha van erő a városomban, ez egy hivatkozási alap arra, hogy újabb és újabb lehetőségekhez jussak, és a kormány társuljon be.

A szerződés aláírását követő sajtótájékoztatón Ön jelezte, hogy Nyíregyháza 2020-ra az egyik jelentős gazdasági központtá erősödhet az országban. Hogyan értette pontosan?

2010-ben azért Önök elég rossz bőrben voltak, mint ahogy az egész ország is. A fejünk tetejéig ért már az adósság, azért küzdött az ország, hogy ne omoljon össze. A munkanélküliség messze 10 százalék fölött volt, az államadósság nőtt, a pénzügyek nem voltak rendben, és az egész világ leírt bennünket. Vesztett helyzet volt, innen kellett talpra állni. Ha Nyíregyházára mindezt lebontom, 19 milliárd adósság nyomta az Önök vállát, plusz még 4-5 milliárd forint ki nem fizetett szállítói tartozás. Ez megfojtja az embert, így egy város nem tud létezni. Hiába dolgoznak az emberek, amit megtermelnek, ami értéket létrehoznak, az a korábbi adósság törlesztésére elmegy. Ezt hívják adósrabszolgaságnak, és Nyíregyháza nem volt messze ettől a helyzettől, Magyarország pedig egy adósrabszolga mókuskereket taposott 2010-ben, innen kellett kitörni. Ez sikerült. 19 milliárdot le tudtunk venni az Önök válláról, a város új polgármestere, Kovács Ferenc képes volt arra, hogy átszervezze a város gazdálkodását, a szállítói tartozásokat kifizette, és összességében meg tudott indulni Nyíregyháza azon az úton, aminek eredményeképpen a munkanélküliség 8-10 százalékról lejött 5 és fél százalékra. Ha figyelembe vesszük, hogy van itt 3.000 közmunkás, most hoztunk még 665 munkahelyet, s a mai megállapodás még újabb munkahelyeket fog eredményezni, én azt gondolom, hogy el fog fogyni a munkaerő hamarosan Nyíregyházán. Önöknek nem az lesz a gondja, hogy munkanélküliség van, hanem az, hogy már nincs elég munkáskéz.

A Modern Városok Program nyíregyházi szerződésének egy fontos pontja az, hogy segítenek bővíteni az ipari parkunkat.

A megállapodás 320 hektárról szól. Ennek egy kisebbik része, több mint 20 hektár állami tulajdonban van, a többit pedig az állam fogja fölvásárolni, viszont Önöknek kell majd berendezni, közművesíteni és utána pedig működtetni. Ez tisztességes megállapodás, nagy előny és lehetőség Nyíregyházának. Szerintem több beruházójuk és befektetőjük lesz, mint amennyit be tudnak fogadni.

Ha maradunk ennél a térségnél gondolatban, akkor folytassuk az infrastruktúrával, hiszen a nyugati elkerülő további részeinek megépítésére is garanciát vállalnak.

A nyugati elkerülőt teljes egészében be fogjuk fejezni. Becslést mondok: 18 milliárd forintos összegről beszélünk. Megállapodtunk arról is, hogy van a városon belül három nagy csomópont, amit meg kell építeni. Azt nem mertem vállalni, hogy két éven belül mind a hármat meg tudjuk csinálni, de azt igen, hogy az elsőhöz hozzá lehet kezdeni, és utána van szándék a másik kettőre is, de annak az ütemezését kértem, hogy majd még újra áttekinthessük. Megállapodtunk, hogy Nyíregyházát és Tokajt össze fogja kötni egy bicikliút, ez mintegy 30 kilométer, a következő év végére ennek már működnie kell.

Ám a szerződés első pontja mégsem infrastruktúrához kötődik, hanem a Kállay-kúria megújításához, amelyet egyébként nemrégiben kaptunk meg az államtól. Miért?

Azért kapták meg, mert kérték, és azt gondolom, hogy jobb helyen van Önöknél, mint nálunk, másfelől pedig azért tettük első helyre, mert a modern világ mindig csak a jelen pillanatra figyel, pedig aki a múltját elfelejti, az sajnos elveszti az esélyét a jövőre is. Önöknek volt egy miniszterelnökük, akire büszkék lehetünk, ez fontos Magyarországnak, de leginkább fontos Önöknek, hiszen azt tudják mondani a világnak, hogy amikor a jövőt tervezik, akkor nem homokra építenek, hanem sziklára, mert ilyen elődök vállán állnak. A gazdasági befektetések sikere is azon múlik, hogy jó szemlélettel, jó gondolkodással tekintünk-e a saját életünkre, és szerintem a Kállay-kúria felújítása, emlékhely létrehozása, egy Kállay-kultusz a jó gondolkodás bizonyítéka.

Tehát akkor ugyanaz történik a Kállay-kúriával, mint, mondjuk, a Bujtosi Szabadidő Csarnokkal, hogy nemcsak az épületet kapjuk, hanem a forrást is a fejlesztéshez.

A nyíregyháziak mindig is kiálltak mellettünk, a mostani kereszténydemokrata–fideszes kormány mögött folyamatosan ott volt Nyíregyháza. A bizalmat megkaptuk, Önök nélkül talán nem is tudtunk volna olyan nagyarányú győzelmet aratni, mint amilyet 2010-ben, meg 2014-ben. A sikerhez kellett Nyíregyháza meg a bennünket támogató nyíregyháziaknak a szavazatai. Most az ország egy kicsit jobban áll, sokat dolgoztunk, van lehetőség, miért is ne adnánk Nyíregyházának meg azt, ami egyébként neki jár?

A kormány segítséget nyújt a szabadtéri színpad felújításához is. Mikor a Kossuth téren találkozott nyíregyházi polgárokkal a sajtótájékoztatót követően, ez a bejelentése spontán tapsot okozott.

Ne felejtsük el, hogy kultúrvárosban vagyunk. Persze, örülnek az ipari parknak meg minden másnak is, de az, hogy a Szabadtéri Színpadra lesz egymilliárd forint, amiből föl lehet újítani, osztatlan lelkesedést váltott ki. Nem egyszerűen csak egy gazdasági szempontból zakatoló város ez, hanem van múltja, kultúrája, levegője, atmoszférája, és a kultúra fontos minden egyes lokálpatriótának. S ha már egyszer úgy adta a jó sors meg a nyíregyháziak bölcsessége, hogy egy itteni színtársulati tagot választottak meg parlamenti képviselőnek, ő meg szívén hordja a kultúra dolgát, és elém tette ezt a javaslatot, ami szakmai szempontból kiállta a próbát, akkor miért is ne valósítanánk meg?

Rövid ideig volt most Nyíregyházán, de Sóstón néhány percet tudott tölteni, melynek fejlesztését szívügyének tartja a városvezetés. És a kormány?

Ez valamilyen formában mindig előkerült, mert a hagyományos iparágak mellett van a turizmus is, ami sok embernek ad munkát, meg több lehetőséget ad a vállalkozóknak is. Önök Sóstóval kétségkívül szinte megfogták a Jóisten lábát, miért ne fejlesztenénk? Az egy fantasztikus hely, nagyon kevés város mondhatja el magáról, hogy közvetlen mellette egy ilyen hatalmas park áll rendelkezésre, ami nem is üres ráadásul, hanem már komoly kulturális-történeti előzményei is vannak. Egy nagy gondjuk van Önöknek ott, ezt megértettem, hogy nincs ebben a városban egy nagy, négycsillagos szálloda.

Most már lesz?

A megállapodásunk végül is az. Mondtam, hogy ezt nem a kormánynak kellene megoldani, hanem a magánbefektetőknek, de a polgármester meggyőzött arról, hogy arra tudnak találni magánbefektetőt, hogy valaki működtesse a szállodát. A kockázatot viszont nem fogja tudni vállalni egyetlen befektető sem egy olyan városban, ahol fölfelé jön ugyan a turizmus, de nincs ebben a pillanatban garancia – a magángazdaságban szokásos időtávon belül – megtérülésre. Ezért tartjuk az államot, hogy ott, ahol ésszerű módon lehet kockázatot vállalni, akkor ezt tegye meg, és ezzel nyisson ki egy kaput. Meglesz a pénz arra, hogy egy 200 szobás, négycsillagos hotelt Sóstón meg tudjanak építeni, és utána a működtetésről pedig a városnak kell majd gondoskodnia. Szerintem vállalható kockázatú döntés ez.

Emellett hallhattunk a múzeumfalu további fejlesztéséről, és az állatpark is szóba került.

Ha Önöknek az az előnyük van, hogy nem szétszórva vannak az attrakcióik, hanem egy nagy térben, akkor mindegyiket fejleszteni kell. Ez van az állatkerttel is egyébként, amit meglátogattam, az igazgató úrral hosszasan beszéltem. Világos, hogy szerinte a város üdve az állatkert jövőjén fordul meg. Van egy elképzelésünk a vidéki magyar állatkertek fejlesztéséről, meg kell néznünk, hogyan oszthatják el egymás között ezek a városok a forrásokat. De az biztos, hogy a nyíregyházi állatkert fejlesztése nem marad el.

Köszönjük. Bár ezt mondhattam volna folyamatosan. De talán még egy jelző: Ön Nyíregyházát kultúrvárosként aposztrofálta a beszélgetésünk során, mi emellett szívesen mondjuk azt is egyre inkább magunkról, hogy sportos város vagyunk. Ehhez is adnak segítséget?

Tudják, hogy egy sportbarát kormány van Magyarországon, mely a sportot stratégiai ágazatnak tekinti, főként a gyerekek miatt, ez a családpolitikánknak a része, ezért mindenki azonnal megtalál bennünket minden sportfejlesztési ötlettel. Ha úgy látom, hogy önerőből is tettek már a sportért, ott könnyebben nyílik meg a buksza, mert ott lehet látni, hogy nem egy divathullámra próbál fölülni a polgármester, hanem valóban van egy mély, népi igény a városban arra, hogy a sportot támogassák és fejlesszék. Megnéztem itt 12-13 szabadtéri kondiparkot, ovifoci-pályákat hoztak létre, tehát a város maga saját erőből is sokat tett. Az első lépés az lesz, mint Fehérváron, a futball és a könnyűatlétika kettéválasztása. Megállapodtunk egy nyíregyházi atlétikai centrum fölépítéséről, megerősítéséről az NYVSC-pályán, így lesz egy újabb nagy sportcentruma Nyíregyházának. Persze a futball is előkerült, ott végül is abban maradtunk, hogy van egy elméleti támogatás, kézrázás most még azonban nincs. Azt várjuk, hogy ebből a szerencsétlen helyzetből, mint ahova Önök jutottak a kizárást követően, kapaszkodjanak vissza az NB II.-be, akkor tudunk konkrétan beszélni arról, hogy a most ötletpályázat szintjén lévő terveket hogyan és mikor valósítsuk meg. Nyíregyháza futballszerető közönsége számíthat ránk.

Miniszterelnök úr, Ön tehát kezet rázott a polgármesterrel, az a kérdés befejezésül, hogy, ugye, ez nem egy szándéknyilatkozat, ettől ez jóval több?

Ez egy szerződés. Aláírta a polgármester is és én is, és nem is a saját nevünkben, hanem Nyíregyháza nevében és a magyar kormány nevében. Tehát ez egy megállapodás az Önök városa és a magyar kormány között.

Ami azt jelenti, hogy ez létre is fog jönni.

Nemcsak létre fog, azt be kell tartani, mert ha nem vagyunk korrektek, akkor nem fog működni az ország. Számíthatnak rá, hogy a kormány csak olyasmit vállalt ebben a szerződésben, amit meg is tud valósítani.

Nemzeti iparra, nemzeti iparvállalatokra van szükség

Miniszterelnöki Kabinetiroda