- A „Rájátszás” vendége Orbán Viktor miniszterelnök. Jó estét kívánok, üdvözlöm!

- Jó estét kívánok!

- Köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat. Szóval az Alkotmánybíróság döntése értelmében bárki szabadon viselheti a vörös csillagot, illetve a horogkeresztet. Alaptörvényt módosítanak, vagy a Btk. változik? Hogy oldja meg ezt a kormány, hogy ez ne így legyen a jövőben?

- Még nem tudjuk, de gondolkodunk rajta. Azt látjuk, hogy a helyzettel nem szívesen élnénk együtt. A döntés tapintatlan és bántó. Személyes véleményem az, hogy amíg élnek közöttünk olyan emberek, akiket ezeknek a szimbólumoknak a jegyében üldöztek, deportáltak, nyomorítottak meg, addig egész egyszerűen tapintatlanság az Alkotmánybíróságtól vagy bárki mástól annak az álláspontnak a képviselete. Nem emberséges, hogy ilyen szimbólumokat szabadon lehet hordani. Tehát valahogy majd megoldjuk, még nem tudjuk, hogyan. Már legalább kétszer beszéltünk egymással erről a kérdésről, de még nem lettünk okosabbak.

- Akkor nyilván Önök is felvetették azt a kérdést – gondolom én – a frakción belül, hogyha a Btk.-t módosítanák, tehát hogyha ezt a szabályozást ott módosítanák, az ugyan kiállná-e a jövőben az alkotmányosság próbáját? Nem ugyanaz lenne a helyzet, mint most?

- E körül forognak a beszélgetéseink.

- Meddig születik meg a döntés?

- Amíg okosabbak nem leszünk. Nem olyan egyszerű. Most nem akarom itt a műsoridőt sem fölemészteni, meg az embereket sem untatni részletkérdésekkel, de nem olyan egyszerű olyan megoldást találni, amely egyszerre állja ki a nemzetközi bíróságnak a próbáját, a magyar Alkotmánybíróságnak az ízlését is kielégíti, és közben emberséges megoldást ad az üldözést elszenvedett embereknek.

- Akkor az egyelőre még reális verzió, hogy május 1-jén bizony bárki, akinek ez kedves és szimpatikus, vörös csillaggal vonul majd.

- Igyekszünk ezt elkerülni.

- Finoman fogalmazva nem ez az Alkotmánybíróság vitát kiváltó vagy még finomabban fogalmazva érdekes döntése az utóbbi időben. A kérdés viszont az, hogy bírálhatja-e a kormány az AB döntéseit? Akár erre a mostanira gondolunk, akár például az egy-két hónappal korábbi, a hajléktalanokkal kapcsolatban hozott döntésére.

- Óvatosnak kell lenni. Azt nem hiszem, hogy be kellene tapasztani a szánkat. Nem hinném, hogy egy parlamenti képviselő vagy egy kormánytag ne mondhatná el a véleményét egy-egy alkotmánybírósági ítéletről, de kellő óvatossággal kell eljárni annak érdekében, hogy ne alakuljon ki presztízs- vagy politikai vita az Alkotmánybíróság és a végrehajtó hatalom, az Alkotmánybíróság és a parlament között. Tehát itt mindenkinek én óvatosságot és körültekintést ajánlok.

- Vitáról beszéltünk eddig, folytassuk is vitával. Bár egészen más, gazdasági jellegűvel. Lesz-e újabb kiigazítás? Az Európai Unió legfrissebb jelentése szerint ugyanis 3,4 %-os hiánnyal számol. Ez milyen feladatot ró a kormányra?

- Semmilyet.

- Mert?

- Van egy költségvetési törvénye az országnak, azt fogjuk végrehajtani.

- De ezzel szemben Olli Rehn, a gazdaság és a monetáris ügyekért felelős biztos azt mondja, hogy további intézkedésekre van szükség.

- Igen, de...

- Nem veszik figyelembe?

- A mi véleményünk eltér az övétől.

- Azt is hozzátette Olli Rehn, hogy bár lehet ez az adat jobb is, merthogy vannak még olyan részei a tanulmánynak, amelyeket még nem tanulmányozott a testület, melyek lehetnek ezek, és milyen hatással lehetnek ezekre a számokra?

- Ezt Olli Rehn tudja megmondani. Mi megalkottunk egy költségvetést, a költségvetés jó, a költségvetés áll a lábán, a költségvetés rezsicsökkentést idéz elő, ami évtizedek óta nem volt Magyarországon. A költségvetés megvédi a nyugdíjakat, sőt az inflációnál, tehát a pénzromlás üteménél nagyobb arányban emeli a nyugdíjakat. Megvédi a munkahelyeket, hiszen van egy több százmilliárdos munkahelyvédelmi akcióterv ebben a költségvetésben, ez is jó az embereknek. Van benne egy erőteljes családtámogatási elem, a nők munkába való visszatérését elősegítő elem. Mindeközben csökken az államadósság. Ez egy jó költségvetés, nincs okunk arra, hogy változtassunk. Alig telt el az évből két hónap. Nem jó dolog ugrabugrálni költségvetési ügyekben. Akinek szike van a kezében – már pedig a pénzügyminiszter kezében szike van –, az ne hadonásszon vele. Tehát várjuk meg legalább az első félév végét, és majd akkor meglátjuk, hogyan áll a költségvetés. Azt kell mondanom, hogy eddig az ilyen típusú vitákat Brüsszel és Magyarország között a magyar fél sikerével zártuk le. Tehát kiderült, hogy mi jobban ismerjük a saját országunkat innen Magyarországról, mint a bürokraták Brüsszelből.

- Sokan megkérdőjelezik azt is, hogy a kormány be tudja-e vezetni majd az elektronikus útdíjat, illetve hogy megvalósul-e a pénztárgépek online összekapcsolása a NAV-val. Ugye, ebből is egy bizonyos összeget remél a költségvetés, és sokan nem látnak erre garanciát. Lesz elektronikus útdíj?

- De mi látunk, és talán ez a legfontosabb. Meg fogjuk ezeket csinálni.

- Mikorra?

- Úgy, ahogyan a költségvetésben szerepel.

- A tavalyi GDP-adat is rosszabb lett a vártnál. Lesz ennek kormányzati konzekvenciája? Keresik, hogy ki vagy mi a felelős ezért az adatért?

- Még nem gondolkodtam, hogy felelőst kéne ezért keresni a kormányban. A dolog úgy fest, hogy 2011-ben, tehát a kormány megalakulását fél, háromnegyed évvel követően volt Magyarországon gazdasági növekedés, tehát sikerült visszahoznunk az országot a növekedési pályára, 2011-ben 1,6 %-os növekedés volt, és 2012-ben pedig nagyjából ugyanekkora, 1,7%-os csökkenés. Beütött az európai pénzzónának, az eurózónának a második válsága, egy nagy válsághullám söpört végig, és nem tudjuk eladni a termékeinket, tehát Magyarországnak most az a problémája, hogy a Magyarországon megtermelt termékeket az Európai Unióban nem tudjuk olyan mennyiségben és olyan áron eladni, mint korábban. Ebből pedig egy gazdasági visszaesés következett '12-ben. De közben azért a munkánkat elvégeztük, tehát nem imádkoztunk mindösszesen, hogy legyenek jobbak az adatok, hanem átszerveztük a magyar államháztartást, átszerveztük a magyar adórendszert, átszerveztük a magyar munkajogi szabályozást. Azt kell mondanom, hogy az egész ország más elvek alapján működik már 2013-ban, mint korábban, és ez esélyt ad arra – méghozzá a várakozásokat szerintem ma egy jóval meghaladó eredménnyel végződő esélyt –, hogy 2013-ban úgy, mint 2011-ben sikerült, ismét legyen érzékelhető gazdasági növekedés.

- Tehát kormányzati korrekcióra ezen a területen sem lesz szükség.

- Még egyszer mondom: két hónapja fogadtuk el a költségvetést. Az jó a családosoknak, a nyugdíjasoknak, a bérből és fizetésből élőknek, általában jó Magyarországnak; ezzel a költségvetéssel Magyarország jobban fog teljesíteni, mint korábban. Ezért nem érdemes megváltoztatni. Ha a szükség úgy hozza, majd persze hozzányúlunk, de én persze nem számítok erre. Ha valamiért hozzá kell nyúlni, az nem negatív hír lesz szerintem, hanem inkább pozitív, tehát hogyha jobban teljesít a gazdaság – amiben én reménykedem – az első félévben, akkor a második félévben már inkább nem a megszorítás, hanem inkább a gazdaságélénkítés irányába lehet majd változtatni a költségvetésen.

- Van miben reménykedni, akkor ezt a gondolatot folytatva, amit most elkezdett, például a pedagógusoknak? Az imént már megerősítette, hogy nem lesz újabb kiigazítás még Brüsszel kérésére sem, merthogy nem látják azt indokoltnak, tehát ez azt jelenti, hogy például a pedagógusbérekre megvan a garancia? Lesz pénz? Vagy akár az egészségügyre?

- Mi egyszer sem fogadtuk meg Brüsszelnek azokat a javaslatait, amelyek megszorításokról szóltak volna. Tehát ha kell több bevétel, akkor a bankokat adóztatjuk vagy az energiacégeket vagy a nagy cégeket; én nem akarom az embereket adóztatni, tehát Brüsszel folyamatosan azt szeretné meg a magyar ellenzék is, egyébként érdekes összhangzattan van, folyamatosan azt akarják, hogy legyen már megszorítás, tehát okozzunk már valamilyen fájdalmat az embereknek. Az ő gondolkodásuk szerint az gazdaságilag ésszerű. Én más állásponton vagyok, nem is így nézem a világot. Szorongatták már a magyarokat éppen eleget, én biztosan nem fogok ilyet tenni, tehát egy más gazdaságpolitikát folytatunk. Ennek eredményeképpen szerintem jó esély van – most még ezt ne vegye, kérem, készpénznek, de jó esély van – arra, hogy a pedagógusok életpályarendszerét is be tudjuk vezetni.

- Javult-e ez az esély például a fél évvel ezelőtti kijelentése óta? Nemrég az egyik pedagógus szakszervezet vezetője volt a vendégem, aki elmondta, hogy igen, próbálják ők elhinni ezt a kormánynak, hogy meglesz erre a forrás, meg ezt a gazdaság alakulásától teszik majd függővé, na, de miért nincs konkrétan meg a költségvetésben a helye annak, hogy honnan lesz erre forrás? Közelebb vagyunk-e már ehhez a válaszhoz?

- Meg kell termelni a magyar gazdaságnak, és hogyha a pedagógus szakszervezetek azt szeretnék, hogy ez sikerüljön, akkor arra kérem őket, hogy ne sztrájkoljanak, hanem dolgozzanak, és akkor tudunk majd bért fizetni a pedagógusoknak, hogyha az ország dolgozik. Mert csak munkából lehet jövedelmet előállítani, és csak abból tudok bért emelni.

- Beszéljünk egy kicsit az államadósságról is. Ez, ugye, a másik kardinális pont, ami csökken ugyan, de még mindig magas. Ön, személy szerint elégedett az ütemmel?

- Most nehezet kérdezett, mert ha onnan nézem, már rosszul kezdődik. Ha onnan nézem, hogy Európában, az Európai Unióban csak öten, öt ország képes arra, hogy csökkentse az államadósságot, akkor szerintem ez nagyszerű teljesítmény. Az Európai Unió 28 tagállamából 5-en haladunk a csökkentés, és 23-an az ellenkező irányba, azért mi a jó csoportban vagyunk. És ez nagyon keveseknek sikerül. Ez nem a kormány sikere, tehát mindig elmondom, hogy kell hozzá persze egy viszonylag jól teljesítő kormány is, de ez az ország meg a magyar gazdaság sikere, meg a magyar emberek sikere. Mert ha nem támogatták volna, ha nem vállalták volna az átszervezéssel járó sok kényelmetlenséget, mert azért nagyon sok embernek újra kellett gondolnia az életét az elmúlt két-három évben, ha erre nem lettek volna hajlandóak, ha ellenálltak volna, ha nem látták volna be, hogy erre szükség van, akkor a magyar gazdaság nem tudna úgy teljesíteni ma, hogy közben csökkenteni tudjuk az államadósságot, hanem mi is úsznánk a többiekkel az ellenkező irányba, aminek csak rossz vége lehet, hiszen egyszer már rossz vége is volt. Emlékezzünk rá, hogy 2008-ban összeomlott a magyar gazdaság. Tehát ez az országnak a sikere. Én az ellenzéknek is mindig fölhívom a figyelmét, hogy ne állandóan csak úgy nézzék az országot, hogy a kormány szemüvegén keresztül most akkor ez kormányzati siker vagy kudarc. Az országot kell néznünk, és ha az ország jól teljesít, akkor biztos a kormány is elfogadható, biztos, nem tökéletes, de azért a kormány is biztosan jobban teljesít, mint korábban, ha az ország is jobban teljesít. De a lényeg az, hogy jó szemüveget tegyünk föl, és ne mindig a hatalom felől, a kormány–ellenzék összefüggésben nézzük a világot, hanem nemzeti szemüveg legyen rajtunk, ahol tízmillió magyart, dolgozó emberek millióit és egy hazát látunk. És a haza jobban teljesít. 2012-ben is jobban teljesített, és 2013-ban is jobban fog teljesíteni az előjelek szerint, mint ahogy ez korábban történt, és még egyszer mondom, a rezsicsökkentéstől kezdve a pedagógus életpálya esélyének kinyílásáig sok biztató dolog van, ami nem jelenti, hogy könnyű az élet. Tehát miközben az ország jobban teljesít, még nem teljesít jól, nem úgy élünk, ahogy szeretnénk, nehéz az élet, a fizetések Magyarországon elmaradnak az európai uniós átlagtól, nehéz megélni ennyi pénzből, nagyon sok ember nagyon sokat dolgozik, nem nyolc órát, hanem sokkal többet. Tehát a ferencjóskás „minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve” hangulatra semmilyen okunk nincsen, ezért is próbálom az ellenzéknek azt mondani, hogy ne mindig a csomót keressék a kákán, amivel lebeszélik az embereket a munkáról meg az erőfeszítésről, hanem inkább rábeszélni próbáljuk az embereket arra megmutatva nekik a munka értelmét, hogy higgyenek abban, hogy lehetnek sikeresek. Ez egy tehetséges, sikerre esélyes ország. Ne akarjuk magunkat lebeszélni erről, meg az embereket se akarjuk erről lebeszélni. Ez a vita lényege, ami ma zajlik a magyar politikában. Tehát itt nem programok vitatkoznak egymással, hanem lelkületek állnak egymással szemben. Én biztatni, illetve mi biztatni akarjuk az embereket, rá akarjuk őket venni, hogy találják meg a boldogulásukhoz vezető utat; az ellenzék meg lebeszéli őket, mindenben csak rosszat lát, az ország teljesítményét nem fogadja el, nem ismeri el, be akarja magyarázni az embereknek, hogy nem volt értelme 2012-ben vállalni azt a sok nehézséget, amit a magyar emberek vállaltak, inkább ilyen lelkületek különbözőségét látom. Visszatérve tehát az Ön kérdésére, ha a pozitív lelkület kerekedik fölül, akkor sikeresek leszünk ’13-ban is.

- És sikeresek leszünk államadósság tekintetében az év végén is? Én tudom, hogy még csak február van, de ha ilyen léptekkel haladunk ennek a tervnek mentén, akkor milyen államadóssággal vagy milyen adóssággal zárjuk az évet?

- Jól, hát jól haladunk. Most, ugye, az árfolyam… Mert az eladósodottság egy része külföldi valutában van, ezért a forint árfolyama mindig befolyásolja, hogy most hány százalékon is vagyunk, vagy az összevetések is mindig kicsit itt elcsúsznak, de lényegében olyan 85 % körüli államadóssággal vettük át, akkor fordultunk rá az új kormány munkájának kezdetére, most vagyunk 77-78 %-on, és csökkenteni fogjuk, méghozzá szerintem jelentős ütemben fogjuk csökkenteni 2013-ban is.

- Ez mit jelent, milyen számot írunk majd a végén?

- Az évvégi interjúban szívesen beszélek majd a számról is.

- Akkor ezek szerint már meg is hívhatjuk, akkor én most meghívtam egy év végi interjúra.

- Köszönöm szépen.

- Na, folytassuk akkor, hogyha már itt a munkáról, a munkahelyekről beszélünk, Ön a múlt héten az évértékelőjében beszélt arról, hogy egy új akcióterv körvonalazódik. Annyit tudunk egyelőre erről, hogy a bérből és a fizetésből élőket érinti. Ezen túl részletesen mit tudhatunk?

- Van most egy munkahelyvédelmi akciótervünk, amit elindítottunk januárban, az kiterjed jó néhány foglalkozási csoportra: szülés után visszatérni akaró asszonyokra, a hosszú ideje munkát nem találó emberek munkába való visszasegítésére, tehát bizonyos csoportokat céloz meg, de vannak még más csoportok, akik még rászorulnának egyébként ilyen típusú kormányzati munkahelyvédelmi segítségre. Szeretnénk szélesíteni ezeknek a körét. Hogy pontosan hogyan és mennyivel, azt most még ne kérdezze, mert ez is majd július 1-jén lesz aktuális. A másik dolog, amit mindenképpen szeretnénk, hogy a bérből és fizetésből élők, a viszonylag alacsony jövedelemmel rendelkezők esetében a gyerekek után járó adókedvezmény leírását száz százalékig lehetővé akarjuk tenni, ez azt jelenti, hogy nemcsak az adójukból, hanem a járulékokból is leírhatnák. De ehhez is az kell, hogy az első félév gazdasági adatai rendben legyenek, nekem van egy saját magánkalkulációm, hogy azok mennyivel lesznek jobbak, mint ami a költségvetésben írva van.

- Titokban tartja, vagy megosztja a nézőkkel?

- Még egyelőre titokban tartom, nem is titokban tartom, nem akarok olyan várakozásokat kelteni, aminek a kielégítésében nem vagyok bizonyos, de azt gondolom, hogy lesz egy jó esélyünk arra, hogy félévkor egy gazdasági szempontból sikeres hat hónap zárásaképpen meg tudjunk indítani újabb bérből és fizetésből élőket munkához segítő, illetve jövedelmüket emelő programokat.

- Egyetlenegy mondatot emelnék ki a múlt heti évértékelőjéből és aztán kérném szépen öntől ennek értelmezését. Ön úgy fogalmazott, hogy „és bár a visszaélésekben jeleskedők falkáit is naponta elverjük az ablakunk alól, még mindig vannak olyanok, akik vörös alsóneműjüket narancssárgára cserélték, és úgy viselik gondosan, hogy az kilátszódjon a nadrág alól. Az ellenük folytatott küzdelem még hosszú ideig ad majd munkát nekünk.” Szóval ez két mondat volt, de segítsen értelmezni. Kikre gondolt pontosan?

- Egy beszédben az a szép, hogy hagy lehetőséget a hallgatónak arra, hogy gondolkozzon.

- De próbáljuk az Ön gondolatmenetét követni...

- De én beérem ezzel...

- Mert azért ezt sokféleképpen lehet értelmezni, én a saját véleményemet nem osztanám meg a nézőkkel, viszont az Önére annál inkább kíváncsi vagyok.

- De hát tegye meg nyugodtan, engem érdekel az Ön véleménye is. A politikai beszéd az...

- ...de minket meg az Öné...

- Igen, de hát, mint a beszédben is elmondtam, a szájbarágós beszéd nem jó beszéd. Tehát olyanokat kell mondani, ami az emberekben gondolatokat is indít el, és ha én azt utána elmagyarázom, akkor...

- ...de elképzelhető, hogy a jövőben magyarázat nélkül is tudjuk ezt majd értelmezni...

- De mindenki tudja, hogy miről...

- Napvilágra kerülnek dolgok… Nem biztos.

- De mindenki tudja, hogy miről beszélünk, Magyarországon mindig is voltak olyanok, akik megpróbáltak rejtő színbe bújni, vagy megpróbáltak, mint a kígyó, bőrt cserélni, amikor kurzus- vagy kormányváltás volt, és úgy anyagi előnyöket szerezni, és ezekkel szemben minden kormánynak, illetve magának az országnak is védekezni kell, ez nem egy egyszerű feladat. Nagyon sok intézmény dolgozik ezen, a KEHI dolgozik, számos intézményt állítottunk föl, én magam is állítottam föl ilyet, erősítettem is meg ilyet. Igyekszünk a visszaéléseket visszaszorítani. A visszaélés az visszaélés, az emberek 99 %-a pontosan tudja, hogy az mit jelent.

- De ez például azt is jelentheti, ez az Ön múlt heti kijelentése, hogy ez az előszele volt annak, hogy itt a jövőben konkrét alsónadrágok látnak majd napvilágot? Névvel és viselőjével együtt?

- Én csak azt akartam mondani, hogy a kormány eltökélt abban, hogy azzal a gyakorlattal, amit a beszédemben is jeleztem, vagyishogy folyamatos kísérletek vannak visszaélésekre, ezzel a gyakorlattal szemben erőt mutassunk.

- Na, és hogy a találgatásokat ne folytassuk tovább: azt tudjuk, hogy Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter átalakítást hajtott végre a napokban. Ön tervez-e kormányátalakítást?

- Nem tervezek.

- Akkor ez azt jelenti, hogy miután Simor András leköszön néhány nap múlva a jegybankelnöki pozíciójáról, a következő jegybank elnököt nem Matolcsy Györgynek vagy Varga Mihálynak fogják hívni?

- Ez kellő időben ki fog derülni szintén. Ez a pillanat még nem érkezett el. Hétfőn lép hivatalba az új jegybankelnök, pénteken hallgatja meg a jelöltet a parlament költségvetéssel és gazdasági kérdésekkel foglalkozó bizottsága.

- Na, de hogyha a kormányátalakítást Miniszterelnök úr nem tervez, akkor egyértelmű, hogy nem hívhatják Matolcsy Györgynek a következő jegybankelnököt, nem?

- Nem, ma hétfő van, péntekig vajon kibírja-e ez a hír?

- Én nem azt kérdeztem, hogy hétfőn nem tervez-e, hanem, mondjuk, a következő egy hétben vagy kettőben.

- Még egyszer mondom: tehát a jegybankelnök-jelöltet péntek délután meg fogja hallgatni a magyar parlament illetékes bizottsága, és hétfőn el fogja foglalni a munkahelyét.

- Ismerjük Önt annyira, hogy tudjuk, hogy nem ad hoc döntéseket szokott hozni, tehát azt azért borítékolhatjuk, hogy Ön pontosan tudja, hogy ki a jelöltje, nyilván nem most fogja bejelenteni, azt meg én tudom, de megvan a jelölt.

- Majd megfelelő pillanatban be fogjuk jelenti a jelöltet. Nem először jelölök elnököt a jegybank élére. Tehát, hogy mondjam, nem kell sorsot húznom, tehát nem „szűz kéz szerencsét hoz” alapon megy a dolog. Bizonyára emlékszik rá, hogy az első kormányzásunk idején is lejárt az előző jegybankelnök ideje, és akkor egy újat kellett jelölni. Ismerem, hogy megy ez a váltás, ismerem, hogy milyenek a pénzpiac reakciói, tudom, hogy milyen a magyar gazdaság reakciója. Van a fejemben egy elképzelés arról, hogy milyen egy jó jegybankelnök...

- Milyen egy jó jegybankelnök?

- Van egy elgondolás arról, hogyan tudna jobban teljesíteni a jegybank, és hogyan tudna jobban teljesíteni a magyar gazdaság megfelelő személyi döntések esetében. Tehát én itt mindent kellő súllyal és alapossággal átgondoltam, nemzetközi példákat ismerek, személyes tapasztalat van, tehát csak biztatni akarom Önt, hogy reménykedjen: az új jegybankelnök nagy eséllyel jobban fog teljesíteni, mint az előző.

- A személyes döntése meghozatalakor mennyiben vette figyelembe a külföldi piacok eddigi és esetleges ezt követő reakcióit?

- Furcsa dolog ez, mert persze a politikában úgy megy, hogy a végén az embernek meg kell hozni egy döntést, de hát azt nem engedheti meg magának, hogy ne tájékozódjon, ne konzultáljon, ne beszélje meg, tehát azért itt az ország gazdaságának egy fontos intézményéről van szó, ez nem lehet a miniszterelnök magánügye, tehát itt azért én nagyon hosszú ideje készítem elő a megfelelő döntést.

- Amit, ugye, pénteken ország-világ megismer. Miniszterelnök úr, köszönöm, hogy elfogadta a meghívásunkat!

- Köszönöm szépen!


orbanviktor.hu