– Háromféle vita bontakozott ki a magyar gazdaság, a magyar kormány teljesítményéről, politikai, közgazdaságtani és jogi érvek és ellenérvek sorakoztak elsősorban európai porondon. Ez volt megfigyelhető az elmúlt napokban, az elmúlt hetekben. Itt ül mellettem Orbán Viktor miniszterelnök, jó napot kívánok!

– Jó napot kívánok!

– Hallgatóink ezúttal felvételről hallják ezt a beszélgetést. Az Európai Parlamentben a hét közepén valamivel több, mint egy órás vitát tartottak képviselők a liberális frakció kezdeményezésére, hogy megvitassák a magyar alkotmányos helyzetet. Csak az volt furcsa, hogy nem volt igazán munkadokumentum. Nem készült el az Európai Bizottság jelentése, a szakbizottság sem tette le a jelentést, így nem sok értelme volt ennek a vitának.

– Egy értelme volt: nyomást akarnak gyakorolni Magyarországra, mármint bocsánat, értem az ő szempontjukból, tehát Brüsszel szempontjából, Magyarország szempontjából persze nem volt értelme, legfeljebb annyi, hogy védtük a magunk igazát, de a támadásoknak az értelme nem a konkrétumokban van, hiszen egyetlen konkrét kifogást sem tudtak felhozni. Azért támadnak bennünket, hogy nyomás alatt tartsanak, és eltérítsenek attól a politikai és gazdasági irányvonaltól, amit most képviselünk.

– Ismert meg új érveket ebben a vitában? Gondolom, hogy azért valamilyen formában követte az ott zajló eseményeket. Magyarország, a magyar képviselők azonos szinten, képviselői szinten képviseltették magukat ebben a vitában.

– Nem, semmilyen új érvük nem került elő, ráadásul konkrétumok sem. Nagyon beszédes az a tény, hogy mi folyamatosan azt kérjük, hogyha valami kifogásuk, gondjuk, bajuk van, akkor méltóztassanak ezt megjelölni, megmondani, melyik jogszabály, melyik szakasz, milyen gyakorlat az, amit kifogásolnak. Ehhez képest ők soha nem mondanak semmilyen konkrétumot, amit mondanak, azok inkább a vicces kategóriába tartoznak, viszont folyamatosan fenntartják a nyomást, mert Magyarország a saját útját járja. Rálépett a nagy cégeik lábára, teljesen nyilvánvaló, hogy mindig, amikor a magyar emberek érdekében, mondjuk, bankadót vezetünk be, vagy a multikat adó alá vonjuk, akkor jönnek a támadások, most rezsit csökkentettünk, most erősödtek fel a támadások, tehát nyilvánvaló, hogy csak ürügyekről van szó, a magyar gazdaságpolitika a valódi ok.

– A bevezetőben is háromfelé bontottam ezeket a kérdéseket, de valóban lehet majd hallani – szándékom szerint – a mai beszélgetésben, hogy összecsúsznak ezek az érvek. Ugye, politikai, közgazdaságtani és jogi vitáról beszéltem. Ha lesz ilyen dokumentum, ha elkészül a bizottság jelentése, és a hírek szerint elkészülhet, és talán két hónapon belül lesz egy újabb ülés, akkor elmegy majd személyesen?

– Természetesen. Most is elmentem volna, csak kiderült, hogy nem készült el semmilyen dokumentum, tehát a vitának a súlya jelentősen lecsökkent.

– Hiszen lehetnek olyan érvek, amelyeket vagy személyesen a miniszterelnök vagy a kormány képviselője könnyen ki tud védeni. Például amikor az antiszemitizmusról, a növekvő antiszemitizmusról hall az ember. Én követtem a vitát élőben, akkor, mondjuk, az alkotmány ide illő sorával könnyen lehetne – a gyűlöletbeszédről szóló sorra gondolok –, könnyen lehetne védeni ezt az érvet.

– Ha a két kérdés összefüggését, mármint a Magyarországon élő zsidó közösség és az új alkotmány összefüggését vizsgáljuk, akkor azt tudom mondani, hogy több elismerő, gratuláló és köszönő levelet is kaptam Izraelből is és magyarországi zsidó közösségektől is, hiszen egy olyan új, Európában sehol máshol be nem vezetett, a kisebbségek emberi méltóságát védő szabályt vezettünk be az alkotmányba, amely javítja a velünk együtt élő kisebbségeknek a biztonságérzetét.

– Ugye, csak a rend kedvéért: nem én mostam össze a két kérdést, az európai parlamenti képviselők találtak valamiféle összefüggést.

– Van összefüggés. Nézze, minden alkotmánymódosításkor meg különösen egy új alkotmány elkészítésekor, mint ami a mi esetünk, joggal vetődnek fel azok a kérdések, hogy Európában ahol kiirtották, sok esetben deportálták, megkülönböztették a kisebbségek egy tekintélyes részét, köztük a zsidók kisebbséget, vajon egy-egy ilyen új alapdokumentum kellő figyelmet fordít-e erre a tapasztalatra, védi-e, elismeri-e ezeket a közösségeket. A magyar alkotmány nagyon egyértelműen fogalmaz: államalkotó tényezőnek tekintjük őket, az emberi méltóság őket és a közösségüket is megilleti, és a kormány pedig világossá tette, hogy ezen az alkotmányos alapon állva zéró toleranciát hirdet minden faji megkülönböztetés ellen és különösen az antiszemitizmus ellen.

– Ugye, a politikai vita egy dolog, amelyet politikai eszközökkel meg kell védeni az Európai Parlamentben. Egy másik dolog, hogy amikor már konkrétumokat látunk, vagy konkrétumokról olvasunk vagy hallunk, és talán a Barroso elnök úr levelében fel lehetett fedezni ilyen konkrétumokat, akkor az is látszik, hogy Ön személyesen vagy a magyar kormány, a magyar kormány nevében gyakorlatilag három percen belül a megfelelő választ megadja.

– Ebből is látszik, hogy valójában csak ürügyről van szó, hiszen ha az Európai Unió vagy annak bármelyik testülete együtt akar velünk működni, valóban lát valamit, amit érdemes megvitatni, akkor mi erre nyitottak vagyunk, készen állunk, sőt azonnal cselekszünk is, ha szükséges. Ebből is látszik, hogy az egész ügy, amit itt felnövesztettek, valójában nem politikai, nem jogi kérdésekről szól, hanem még egyszer mondom: egyszerű pénzharc. A multik, különösen néhány nagy világcég nem akar beletörődni abba ténybe, hogy a luxusprofitjától, az extraprofitjától, a garantált profitjától elesik. Nem akarják elfogadni azt a tényt, hogy márpedig mi, mármint a mostani magyar kormány nem törődik bele abba, hogy Magyarországon többet fizessenek alapvető szolgáltatásokért, mint ezeknek a cégeknek a tulajdonosait tartalmazó országokban. Tehát ezek a cégek itthon, mármint Magyarországon nagyobb költséget, díjat, profitot akarnak kivetni és begyűjteni, mint amilyen profitra otthon tesznek szert. Ez elfogadhatatlan.

– Van-e az Ön birtokában bármilyen további konkrét kifogás, akár olyan, amelyről egyébként a nyilvánosság még nem szerzett tudomást? Mondom: konkrét kifogás, tájékoztatás vagy információ, amely alapján akár kötelezettségszegési eljárás vagy akár a szavazati jog felfüggesztésére vonatkozó eljárás megindulna.

– A szavazásfelfüggesztési eljárás szerintem komolyan nem jön számításba. Három konkrét kérdésről tudok, amit Barroso elnök úr megjelölt, én egyikben sem osztom az ő álláspontját, de miután kettőnek nincs jelentősége, ezért semmilyen fájdalmat nem okoz nekünk elfogadni az ő szerintem hibás álláspontját. A harmadik kérdésben pedig le akarjuk folytatni a vitát. Az egyik kérdés az, hogyan tehetnénk olcsóbbá a választásokat. Ugye, ennek érdekében Magyarországon a kampánykiadásokat korlátok közé akarjuk szorítani. Azt mondja Barroso elnök úr, hogy az európai parlamenti választásokat is érinti ez, így ez egy európai ügy, ezt meg kell vizsgálni. Hát ne vizsgálja, szívesen teszünk egy olyan kivételt, hogy ezek a szabályok ne vonatkozzanak az európai uniós választásokra, és máris béke lehet. A másik kérdés az ügyek áthelyezése. Azt gondolom, hogy miután ez Európában, mármint az igazságszolgáltatási-bírósági ügyek áthelyezése Európában máshol is létezik, ezért meg tudjuk védeni az álláspontunkat. Ha pedig azt akarják, hogy olyan ügyek, amelyek európai uniós ügynek minősülnek, ne legyenek áthelyezhetők, akkor mi erre is adunk szívesen megoldást. A harmadik kérdés, amit mi úgy hívunk, hogy a költségvetési hiányfék, ami egyébként egy európai törekvés, vagyishogy ne állhasson elő olyan helyzet, hogy bármilyen nemzetközi fejlemény miatt, mondjuk, Magyarországot elmarasztaló ítélet vagy kártérítés miatt a költségvetési hiány növelésének az árán tegyünk ezeknek eleget, hanem ilyen esetben a költségvetésben lévő pénzeket kell felhasználni, ha azok pedig nem elegendőek, akkor adót kell kivetni. Ez egy olyan szabály, amely európai szellemiségű, szükséges és a költségvetési túlköltekezésnek egy fontos korlátja. Ebből nem fogunk visszahátrálni. Ha kell, akkor ezt a vitát az Európai Bíróság előtt is vállaljuk, s lefolytatjuk.

– De Barroso úr nem arra gondolt egyébként, hogy az összes ügy áthelyezésében, ha a bírósági hivatal elnökének hatásköréről beszélünk, hogy nemcsak az európai ügyekben, és ugyanígy a politikai kampányok szabályai vonatkozásában is az összes ügyre gondolt? Mert csak részben fogadják el az álláspontját.

– Nem, a nekem írott levelében azt írja, hogy miután ezek érinthetnek európai ügyeket is, ezért ők aggódnak. Hát ne aggódjanak, megoldjuk ezt a problémát.

– Na, most itt van előttünk a politikai vita, amelynek egyelőre semmiféle jogkövetkezménye nincs, maximum egy határozat születhet. És itt van a vitában felszólaló bizottsági alelnök, Viviane Reding asszony, akinek a megszólalásáról és az elmúlt néhány nap nyilatkozatáról vagy az igazságügyi miniszterrel folytatott levélváltásáról olvastam egy érdekes elemzést, hogy Reding asszony a személyes elnöki ambícióját építi azzal, hogy az európai baloldalnak tetsző gesztusokat tesz, illetve a Fideszt vagy személyesen Önt, mint a néppárt korábbi alelnökét támadja az elnöki ambícióra való tekintettel.

– Én is hallottam ilyen kombinációkat, én ezeket inkább kerülném. Annyit mondanék csak egyszerűen, hogy a biztos asszony nem adja meg a magyaroknak azt a tiszteletet, ami egyébként egy európai uniós hivatalnok számára kötelező. Nem azért küldték oda őt, hogy sértegessen nemzetállamokat, európai népeket, például a magyarokat, hanem azért, hogy szolgáljon bennünket. Másodsorban pedig megsértett bennünket: olyan állításokat fogalmazott meg Magyarországgal szemben, amelyek nem igazak, ráadásul egy olyan üggyel kapcsolatban tette ezt, amelyben meghalt két magyar kisfiú, elgázolta őket egy európai uniós tagállamhoz tartozó férfi. Vele szemben a bírósági eljárást lefolytattuk, a büntetést a magyar bíróság kiszabta, azt szeretnénk, hogyha érvényt lehetne szerezni ennek az ítéletnek. A biztos asszony szemérmetlenül ezt az ítéletet összefüggésbe hozta politikai kérdésekkel, ez mélyen sérti nemcsak a gyermekeiket elvesztő családot, hanem a magyar igazságszolgáltatást és minden jóérzésű magyar embert.

– Ugye, az ember azt gondolná, hogy Önök azért mégiscsak egy pártcsaládba tartoznak, hogy az ilyen típusú nézeteltéréseket esetleg jó lenne személyesen rendezni, és volt is Ön a néppárti frakcióülésen kedden este, ahol két irányból lehetett híreket hallani, hogy egyrészt kemény kritikát kapott, másrészt tapsról is lehetett hallani. Melyik volt inkább?

– Először is semmilyen kritikát nem kaptam, csak kérdéseket. Húsz kérdést kaptam, mind a húszra válaszoltam is, és valóban azok voltak ott többségben, akik elismeréssel adóznak Magyarország teljesítményének. Itt most nem rólam, még csak nem is a Fideszről, sőt nem is a magyar kormányról van szó, hanem Magyarországról. Azért van, aki nem vesztette el még a józan eszét arrafelé sem, ugyanis a magyarok teljesítménye az elmúlt három évben párját ritkítja Európában. Mi vagyunk az egyetlen, talán a lettek még olyan ország, amely nem szorul pénzügyi segítségre, hanem egy pénzügyi segélycsomagból képes volt kilépni. Ma az a gyakorlat Európában, hogy mindenki – bocsánat, ez túlzás –, nagyon sokan sodródnak bele pénzügyi segélycsomagokba, nem tudnak másképp talpon maradni, tehát mások pénzén kell fenntartani a működésüket. Magyarország az ellenkező irányba megy, szinte egyedül, aki tehát kikerült a pénzügyi segélycsomag alól, ez önmagában nagy siker. Öt ország csökkentette az államadósságát, közöttük mi is nagyon nagy arányban, nyolcan vagyunk, akik a költségvetési hiányt elfogadható szinten tudták tartani, nálunk az aktivitási ráta, tehát a munkát vállaló emberek aránya növekszik, gazdasági növekedés van, tehát nyilvánvalóan ebben az évben, 2013-ban gazdasági növekedés lesz, ennek a jelei már nyilvánvalóak. Tehát miközben egyre több ország küzd súlyos válsággal az Európai Unióban, a magyarok meg ráleltek egy olyan útra, amelyen haladva nagy eséllyel ki tudnak kerülni ebből a válságos helyzetből. Ez az Európai Néppártban, a józanul gondolkodó emberek körében elismerést és szimpátiát ébreszt Magyarország iránt.

– De nem is ezért szokták kritizálni Magyarországot vagy a magyar gazdaság teljesítményét, hanem például az előbb tárgyalt ügyekben. A néppárti frakcióülésen milyen típusú kérdések kerültek szóba? Ott a képviselők, vagy akik a kérdéseket megfogalmazták, ismerik magát a tárgyat, szövegismeretből felkészültek?

– A többségük azért igen, tehát a néppárt egy baráti közeg a mi számunkra, hiszen mi ehhez a pártcsaládhoz tartozunk, és láttam, hogy mindenki igyekezett felkészülni. Van egy-két dolog, amit nem értettek, például a kétharmados törvények magas aránya, ami szokatlan Európában, és azt nem tudják, hogy ezt nem mi találtuk ki, tehát ez nem a mostani magyar kormánynak a műve.

– Ez a rendszerváltás kori kölcsönös bizalmatlanság egyik jele…

– A rendszerváltáskor jött létre, amiben ráadásul egy paktum eredménye, amiben mi nem is voltunk akkor benne, mert az MDF meg az SZDSZ kötötte egymással még a kilencvenes évek elején. Aztán volt egyszer kétharmada a szocialistáknak és a szabaddemokratáknak, akik nem csökkentették ezeknek a számát. Most egyébként, ha jól számolom, akkor kettővel kevesebb terület tartozik a kétharmados törvények hatálya alá, mint korábban. Ez például meglepte őket, mert, mondjuk, ilyen mélységű ismeretük azért nincs Magyarországról.

– Jó, a lényeg, mert nem tudunk minden kérdést végigvenni, hogyha lesz egy olyan szavazás, vagy lesz egy olyan jelentés, akár az Európai Parlamentben, akár máshol, az Európai Néppártnak demonstrálnia kell Magyarország vagy a magyar kormány melletti kiállását, akkor Ön számít arra, hogy ezt megteszik egységesen?

– Arra számítok, hogy a józan ész érveire hallgatva természetesen korrekt álláspontot foglalnak el, tehát elutasítják a Magyarországgal szembeni kettős mércét. Még egyszer mondom: nincs olyan jogi megoldás Magyarországon, amely valamely európai uniós tagállamból ne lenne ismert. Mi nem az ujjunkból szoptuk ki ezeket a megoldásokat, hanem tanulmányoztuk az európai uniós államokat, és ami bevált máshol, és sikeres volt, azokat adaptáltuk – persze a magyar jogfejlődés sajátosságai mellett – a magyar Alaptörvénybe is.

– Volt egy uniós feladat, amelyet sikeresen teljesített a kormány a héten: a konvergencia program megfogalmazására gondolok. Azért kezdem ezt a részt így, merthogy azért ne felejtsük el, hogy a magyar elnökség idején hozott jogszabályok miatt kell ezeket a konvergencia programokat évente kétszer elküldeni. Itt nem az a hír, hogy elküldte a kormány a konvergencia programot, hanem hogy a költségvetést érintetlenül hagyja a konvergencia program, tehát hogy nem született harmadik Széll Kálmán-terv, nem született az új nemzetgazdasági miniszterről elnevezett csomag, és az azonosított kockázatokkal, de Önök azt mondják, hogy teljesíti az előírt mutatókat ez a terv.

– Jó okunk van erre, tehát a magyaroknak minden okuk megvan arra, hogy megőrizhessék a hidegvérüket, hiszen a 2012-es év, ahol hány és hány kritikát kaptunk meg vészmadárkodást arról, hogy a költségvetési hiány majd 3 százalék fölé fog kerülni, és végül mi történt? A költségvetési hiány 2012-ben 2 százalék volt, európai dobogósok vagyunk vele, azt gondolom, vagy legalábbis ott vagyunk az élbolyban. Tehát én azt hiszem, hogy nekünk a saját tudásunkra, a saját helyismeretünkre, a saját gazdasági tudásunkra kell alapozni a politikánkat, és nem pedig Brüsszelből küldött javaslatokra vagy ötletecskékre.

– De, Miniszterelnök úr, én meg úgy látom, hogy Brüsszelből küldött javaslatok miatt lett 2 százalék a hiány, ugye, ez volt a bizonyos őszi háromkörös megszorítás, amely teljesen egyértelmű, hogy Brüsszel, ezt Ön is mondta, hogy Brüsszel kérésére született, és emiatt jött elő az a helyzet, hogy 3 méter a paplan, de 2 méternél Magyarország talpára rácsapnak, hogy nem nyújtózkodhat tovább. Ez egy tévedés volt Brüsszel részéről.

– Súlyos szakmai tévedés.

– Nincs e mögött, hogy most Önök nem vezettek be újabb kiigazításokat, nincs e mögött egy olyan, lehet, hogy szükség lesz megszorításokra, nevezzük így, de akkor az legyen Brüsszel kérése?

– Nem, mi nem akarunk megszorításokat bevezetni, mert én három év óta harcolok a megszorítások ellen. Nyolc éven keresztül, amikor szocialista–SZDSZ-es kormány volt Magyarországon, a gazdaságpolitika a megszorításokra épült. Ezt én elutasítom. Mi nem akarunk megszorításokra épülő gazdaságpolitikát, mi értelmesen át akarjuk szervezni a magyar gazdaság működését, az eredmények inkább biztatóak. Jó okunk van tehát, hogy ne térjünk vissza a megszorításokhoz. Valóban, egyébként a magyar gazdaság úgy is tudott volna működni és jól teljesíteni, hogy nem 2 százalékra megy le a költségvetési hiány, hanem mondjuk 2,5-re, vagy 2,7-re, vagy akár 2,9-re, hiszen a mágikus határ Európában a 3 százalék. És valóban Brüsszel volt az, amelyik rendkívül agresszív módon, fenyegetve, a nekünk járó támogatások felfüggesztését sem kizárva, az ezzel való fenyegetést is megengedve magának folyamatosan arra szorított bennünket, hogy olyan megoldásokat találjunk ki, amelyek nem voltak megszorítások ugyan, de javították a költségvetés helyzetét. Viszont volt következménye mindennek abban, hogy a magyar gazdaság növekedése lassabban indul meg. Ha nem kellett volna ezeket a brüsszeli elvárásokat teljesítenünk, akkor már 2012-ben is kisebb lett volna a visszaesés, most pedig 2013-ban jól látható, hogy meg is indul a gazdasági növekedés.

– Csak azért mondtam mindezt, mert amikor majd kötelezően Brüsszel mond valamit erre a konvergencia programra, akkor ezt észben kell tartani.

– Meg kell védeni az álláspontunkat, tehát mindig elmondom, bár ezt Brüsszelben szeretik félreérteni: Brüsszel nem Moszkva, tehát mi utasításokat nem fogadunk el Brüsszeltől, érveket meghallgatunk, és ha azok ellentétesek a saját megfontolásainkkal, akkor készségesen egy vitában hajlandóak vagyunk tisztázni az álláspontokat, és ha kiderül, hogy az ő érveik mellett a józan ész szabályai alapján komoly érveket lehet felfedezni, akkor azokat megfontoljuk, és akár még el is fogadjuk őket. De még egyszer mondom: amit ma mondhatunk, az, hogy az európai válságkezelés nem sikeres, a magyar válságkezelés pedig sikeres.

– Van-e arról információja, megint csak a konkrétumokat, megint csak a tényeket kérdezem, mert amiről most az elmúlt két percben beszéltünk, azok vélemények, sejtések, előrejelzések, amelyek általában nem jönnek be, vagy nem pontosak. Tehát van-e arról információja, hogy megmarad-e az eljárás Magyarország ellen, a túlzottdeficit-eljárás vagy sem? Ugye, ennek a menetrendjét ismerjük, az Eurostat adatok kijönnek hétfőn, májusban a bizottság véleménye, és valamikor nyár elején a pénzügyminiszterek döntenek.

– Ha a tények alapján születnek a döntések, akkor Magyarország a harmadik évben is jól láthatóan, az unió által előírt 3 százalékos hiány alatti költségvetéssel gazdálkodik. Ez azt jelenti, hogy meg kell szüntetni a mostani szabályok szerint a túlzottdeficit-eljárást. Azonban azt nem lehet kizárni, miután Magyarországgal szemben rendszeresen kettős mércét alkalmaznak, hogy bár a tények egyértelműen mellettünk szólnak, mégsem születik számunkra kedvező döntés. Ezt kizárni nem szabad, nem akarom, hogy a magyar közvélemény illúzióba ringassa magát, de sok százmilliárd forintot vettünk el a bankadóval, a multiadóval meg a rezsicsökkentéssel nagy európai országok multinacionális cégeitől, és lehet, hogy ennek a következményét látni fogjuk majd ebben a döntésben is.

– Ha az ilyen érdeksérelmek alapvetően várhatóan szakmai döntésbe ilyen mértékben beleszólnak, akkor nem túl kockázatos-e visszamenni egy korábbi csatatérre? Például arra gondolok, hogy a jegybank tevékenységét kibővítenék a felügyeleti jogkörökkel. Erről lehetett olvasni a napokban Matolcsy György nyilatkozatát, hogy ő támogatna egy ilyen változatot, és a gazdasági bizottság, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke is azt mondta, hogy bizony gondolkodik ezen a kormány.

– Van egy szakmai vita. A kormány a maga részéről semmilyen döntést sem hozott ebben a tárgyban, de jól láthatóan zajlik egy vita. Ennek a vitának európai indíttatása van, hiszen az Európai Unióban éppen most alkotjuk meg a bankunióról szóló szabályozásokat, és ez minden nemzetállamot arra kényszerít, hogy gondolja át a saját bankrendszerének működését és annak szabályozási módszereit, és itt jön elő az a kérdés, hogy vajon, mint ahogy az európai uniós országok jó néhányában ez van, kell-e a nemzeti bankot és a felügyeletet, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletét egységesíteni, közelebb vinni egymáshoz vagy újjászervezni. Én nem szorgalmazom ezt a vitát, nem is akarok egyelőre ilyen döntést hozni, de helyesnek tartom, hogy a bankunióról szóló európai vita miatt ez a szakmai diskurzus megindult. Ha elég érett lesz már a helyzet, ha a szakmai közvéleményben jól körülhatárolhatóan kialakultak az álláspontok, akkor veszi maga elé a kormány a kérdést, és csak akkor hoz majd erről döntést.

– A legtöbbször ezekben az interjúkban közgazdasági kérdésekről beszélünk, most megint így tettünk, de az utolsó pár percet használjuk ki arra, hogy hagyjuk ezeket az egytized százalékos kérdéseket. Mi következik Ön szerint a gazdaság idei teljesítményéből? Tekintettel a konvergencia program, mindarról, ami elhangzott, és kétfelé bontanám a kérdést. Az egyik a konjunkturális mutatókat illeti, hogy ezzel a bizonyos azonosított kockázattal, a növekedéssel mire számíthat a költségvetés 2013-ban? Maradnak-e a különadók? Ha maradnak, meddig maradnak, kellhet-e további forrásbevonás például dollárkötvény formában?

– A mai napon, ugye, most csütörtökön este felé beszélgetünk, a mai napon is bocsátottunk ki kötvényeket, óriási mennyiségben jelentkeztek vásárlók, többet is adtunk el, mint ami a tervekben szerepelt. És ráadásul a kamat, amit fizetnünk kell azért a pénzért, amiért kötvényt vásároltak a vásárlók, csökkent a legutóbbi kamatokhoz képest, tehát folyamatosan egyre olcsóbb pénzhez jut hozzá Magyarország, ami azt mutatja, hogy pénzügyileg az ország stabilan áll a lábán. Nem is számítok arra, hogy ez a helyzet megváltozna. Ráadásul a jegybanknak most olyan lépései is vannak, amelyek tovább erősíthetik Magyarországon a pénzügyi stabilitást. Én fontosabbnak tartom az ország költségvetésének elvont kérdésénél azt, hogy mire számíthatnak az emberek. Én jól látom, hogy lesz béremelés, tehát megint lassan, de biztosan megindult a béremelkedés Magyarországon, az infláció, tehát a pénzromlás üteme csökken, egyre többen dolgoznak, a munkaképes korosztályhoz tartozók egyre nagyobb százaléka áll munkába nemcsak a közmunka révén, hanem a piac is egyre több munkalehetőséget ad. Most néztem a legutolsó számokat: ma délben átléptünk egy mágikus határt, tehát a Németországból Magyarországra érkezett beruházások értéke meghaladta a 20 milliárd eurót. Ez egy óriási szám. Én azért nem tudok holnap reggel például Önnel itt beszélgetni, mert Nyíregyházán leszek, ahol a Lego-gyár egy új nagy gyáregységet nyit meg, ahol további 200 család talál majd kenyérkereseti lehetőséget. Ma Szolnokon voltam, ahol egy új gyárcsarnokot adtunk át, egy olyan cégét, a Stadlerét, amely ha befejezi ezt a programját, amit most megindított, akkor összesen több mint 700 embernek ad Magyarországon munkalehetőséget. Tehát én azt hiszem, hogy 2013-ban úgy, ahogyan azt mi terveztük és számítottuk, beérik az előző két és fél, három év munkájának gyümölcse.

– Örülök, hogy e felé kanyarodott, mert szerintem is, ha egyetlenegy gazdasági mutatót kell kiemelni az összes, ilyen, nehezen megfogható mutató közül, akkor az valóban, mint egy az ország teljesítményének lázmérője, a munkanélküliségi helyzet, és valóban van egy javuló tendencia, de még mindig nagyon kevesen dolgoznak. És abban is igaza van, hogy a járókelők nem az alapkamat nagyságát nézik, hanem az üzemanyagárakat, talán azt tudják, hogy az infláció nem viszi el a vásárlóerejét a fizetésüknek. De hát azért még mindig az látszik, hogy a befektetések, hazai befektetések nagyon messze állnak egyelőre az ideális szinttől, és talán például az építőiparról lehetne még úgy említést tenni, hogy se nem épülnek, se nem vásárolnak lakásokat pillanatnyilag.

– Valóban, mert a családok tekintélyes része az előző nyolc évben felvett adósságainak a rendezésével foglalkozik. Ugye, bennünket kis híján agyonnyomott az adósság: az államot is, az önkormányzatokat is, a vállalkozásokat, meg a családokat is, különösen a devizaadósságuk. Most rendezik a családok ezeket a kérdéseket. Én egyébként sem csodát ígértem, hanem azt, hogy erős Magyarországot fogunk felépíteni, és mindenki az első pillanattól kezdve érezni fogja, hogy iránya van annak, ami történik Magyarországon, és az irány jó irány, és ezt be fogjuk bizonyítani, meg fogja hozni az eredményeket. Én azt gondolom, hogy 2013-ban sok ilyen jelet kapunk majd.

– Fél mondatára figyeltem fel, hogy lesz béremelés. Milyen szektorokban, milyen ágazatokban képzelhető ez el?

– Néztem az első kéthavi béremelkedésről szóló rövid közgazdasági elemzéseket a mai napon. Abban az szerepel, hogy nőttek a fizetések, az infláció pedig alacsonyabb a vártnál. Tehát mind a bérek, mind pedig a nyugdíjak esetében az inflációt meghaladó mértékű béremelésre számíthatunk. A munkahelyvédelmi akcióterv most januárban kezdett működni, ott, ugye, a gyermekes anyáknak, a tartós munkanélkülieknek, a nyugdíj előtt állóknak és a fiataloknak szeretnénk munkalehetőséget adni ennek a munkahelyvédelmi akciótervnek a segítségével. Az első visszajelzések a cégektől úgy összegezhetők, hogy több százezer ember esetében már igénybe vették ezeket a lehetőségeket, hiszen így olcsóbban tudnak a cégek foglalkoztatni embereket, és ez azt mutatja, hogy az év hátralévő részében folyamatosan javuló foglalkoztatási adatokra van kilátásunk. Én nem azt akarom mondani, hogy a megváltás küszöbén állnánk, de azt, hogy a munkánknak van értelme, egyre többen fogják világosan látni ebben az esztendőben.

– A "180 perc" vendége volt Orbán Viktor miniszterelnök.


orbanviktor.hu