- Ma a pártokat az Országos Választási Bizottság tegnapi döntése tartotta lázban. Az OVB úgy döntött, hogy bár szakmailag nem ért egyet az Alkotmánybíróság döntésével, jogilag nem teheti meg, hogy nem hitelesíti a Fidesz által kezdeményezett népszavazási kérdéseket. A korábbi három mellett így már hat kérdésben írható ki népszavazás. A mikor egyelőre kétséges. A pártok már reagáltak az Országos Választási Bizottság tegnapi döntésére. Most bővebben szeretnénk erről kérdezni Orbán Viktort, a Fidesz elnökét, jó estét kívánok! Elnök úr, ezek szerint, akkor hat kérdésben most már biztosan kiírható népszavazás. Mindenképpen együtt szeretnék feltenni ezt a hat kérdést?
- Két célunk van mostantól kezdve: minél hamarabb, és egy döntéssel születhessen meg a népakarat.

- Ha minél hamarabb, akkor miért nem kezdték el gyűjteni az aláírásokat az előző háromban, mert, ha az a céljuk, hogy az emberek érdekét minél hamarabb védjék, akkor lehet, hogy már akár idén is lehetett volna népszavazás az első három kérdéskörben.
- Igen, de akkor, ha ezen az úton haladunk, akkor kettő vagy három népszavazás is lehetne. A mi célunk az az, hogy az emberek egyszerre, egy döntéssel és minél hamarabb hozhassák meg a végső álláspontot.

- Azért ez a cél, mert arra gondolnak, hogyha többször kellene elmenni szavazni, akkor lehet, hogy kevesebben mennének el és nem lenne meg a szükséges szavazat?
- Azt nem tudjuk, hogy meglenne-e a szükséges szavazat, de az emberek nézőpontjából, tehát, ha most nem a pártok szempontját nézzük, hanem az emberek szempontját helyezzük előtérbe, akkor az a jó, ha egyszer egy nagy vitában részt vehetnek, a vitában kialakíthatják az álláspontjukat és dönthetnek, és nem kell háromhavonta megismételniük mindezt.

- Ugye azt mondja, hogy az a cél, hogy minél hamarabb. Ön szerint mit jelent a minél hamarabb?
- A jogászok és a köztársasági elnök és a parlament kezében vagyunk.

- De mégis, elképzelhető, hogy még az ősszel kiírható népszavazás, vagy inkább arra számítanak, hogy csak jövő tavasszal?
- Hát én sok mindent el tudnék képzelni tudja, eddig is így volt ez, de én azt láttam, hogy sokan voltak, akik ahol csak lehetett gáncsolták a népszavazásnak az ügyét. Most látszólag a kapu nyitva van, de azért még jó néhány lépést meg kell tenni, és hogy azt milyen gyorsan tudjuk megtenni, ott még várhat ránk néhány jogi buktató.

- A kapu látszólag nyitva van hat kérdés számára. Lesz-e hetedik? Felvetették a Fideszben, hogy akár a több biztosítóval kapcsolatban is népszavazásra bocsátanának kérdést?
- Van ilyen kérdés az Alkotmánybíróság, illetve az Országos Választási Bizottság előtt, ha az jó kérdés és megfelel az alkotmányosság előírásainak, akkor nem látom okát, hogy miért ne egyesíthetnénk. De ez most még nagyon messze van, mi most még annak örülünk, hogy ebben a hat kérdésben végre sikerült egyértelmű helyzetet teremteni.

- Mire számít egyébként, érvényes és eredményes lesz a népszavazás, vagy érvényes lesz, de eredménytelen?
- Bizakodó ember vagyok, másfelől azért jó, ha rögzítjük, hogy itt most nem egyszerűen a demokrácia győzelméről van szó, meg nem egyszerűen egy Fidesz-KDNP közös győzelemről, hanem ez jóval több mint egy Fidesz-KDNP győzelem. Ez már annak az új többségnek az első fontos győzelme, amely az elmúlt egy év során alakult ki és, amely új többség számára fontos, hogy az ország sorsát meghatározó döntéseket demokratikus módon hozhassák meg. Az emberek mégis csak elmondhassák a véleményüket az ügyben, hogy milyen egészségügyi rendszerben, milyen oktatási rendszerben, milyen mezőgazdasági rendszerben képzelik el a jövőjüket. Tehát én úgy érzem, hogy itt most sokkal többről van szó, mint egy egyszerű népszavazásról.

- De nem gondolja, hogyha sokkal többről van szó, akkor elviekben ez azt is jelenti, hogy a mindenkori ellenzék, a mindenkori kormány munkáját mondjuk úgy, hogy megnehezíti vagy gáncsokat vet? Önökre is várhat hasonló.
- Innen is lehet nézni a világot, de én nem innen nézem. Én hiszek abban a közös eszmében, amelyet még a rendszerváltáskor mindannyian osztottunk. Vagyis a demokrácia lényege az, hogy az emberek elé feltárjuk az ország valóságos helyzetét, megismertetjük őket a tényekkel, bemutatjuk az ország előtt álló lehetőségeket, majd az emberek elmennek és a döntésükkel - ami általában egy választás szokott lenni, egy választási formát szokott önteni - választanak és kijelölik, hogy az ország milyen irányban haladjon, eldöntik a saját személyes sorsukat és jövőjüket. És ez volt a rendszerváltás alapeszméje. Most 2006-ban a választások során erre nem volt mód, nem volt értelmes vita az ország jövőjéről. Én azt várom a népszavazástól.

- Bocsánat, mit ért azon, hogy nem értelmes vita?
- Nem vitatta meg senki az emberekkel azt a kérdést, hogy az egészségügyi járulékon túl még további fizetés is szükséges ahhoz, hogy az ember megkapja az egészségügyi alapellátást. Senki nem vitatta meg az emberekkel, hogy akarnak-e egy olyan országban élni, ahol a gyerekeik egyetemi, főiskolai tanulmányaiért fizetni kell. Ezekről a kérdésekről nem volt szó. Egész egyszerűen azért, mert akik ma bevezetik ezeket a döntéseket, amikor ott volt a vita lehetősége hazudtak és azt mondták, hogy "ugyan kérem, hát szó sincs róla, nem kell fizetni többet az egészségügyért, nem kell fizetni mindenkinek tandíjat". Ezért az emberek kimaradtak a saját sorsukról szóló vitákból. Most a népszavazás visszaadja a saját jövőnkről szóló értelmes vita lehetőségét. Ezért több, mint népszavazás. Hiszen, ha meg tudjuk vitatni a fontos kérdéseket, ki tud alakulni egy többség, akkor utána ez az új többség képes arra, hogy megújítsa Magyarországot, amire a mai gyenge Magyarországnak igazán szüksége van, egy megújulásra, hogy eljussunk az erős Magyarország állapotához.

- Hogyan fogja megújítani? Tegyük fel, hogy a népszavazás érvényes lesz, vagyis elmennek annyian szavazni, ahány szavazatra szükség van és eredményes lesz, vagyis az emberek többsége az önök által feltett kérdéseket támogatják.
- Már akkor egy lépéssel előrébb vagyunk.

- De mihez képest?
- Először is én egy országos vitára számítok. Tehát most valóban eljött az ideje annak, hogy megbeszéljük, hogy Magyarország polgárai milyen egészségügyi rendszert képzelnek el maguknak meg a gyermekeik számára? Most, valóban a járulékon felül - amit egyébként mindannyian befizetünk - kell-e majd még fizetni, ha igen, mikor, mennyit, vagy elutasítják ezt a megoldást, és egy olyan egészségügyi rendszert szeretnének, ahol a járulékért cserébe megkapják a megfelelő ellátást.

- De most megkapják ön szerint a járulékért cserébe a megfelelő ellátást?
- Hát, egy évvel ezelőtt jobb ellátást kaptak, mint mióta a reformok korát éljük, ma minden rosszabb. Minden reform alá vont terület gyengébben teljesít, mint egy évvel korábban. Ma az egészségügyben nagyobb a káosz, mint egy évvel korábban. Rövidebbek voltak a várólisták egy évvel korábban, egy évvel ezelőtt még pontosan tudtuk, hogy melyik beteget melyik kórháznak kell ellátnia. Nem fenyegette emberek életét a káosz miatt veszedelem. Ugyanez van az oktatásügyben. Tehát én azt látom, hogy azokat a területeket, amelyeket a többség támogatása nélkül, az emberek véleményének kikérése nélkül reform alá vonták, ott a mai helyzet rosszabb, mint amilyen állapotok egy évvel ezelőtt uralkodtak.

- Elnök úr, ön azt mondta korábban is és a Fidesznek is az volt az álláspontja, hogy az egészségügyet úgy lehet rendbetenni, hogy több forrást kell bocsátani az egészségügy számára. A több forrást akárhogy is nézzük, az emberek tudják az egészségügy számára bocsátani, mert vagy több adót fizetünk vagy magasabb járulékot fizetünk. Amikor a kormány meghozta azt az intézkedést, hogy vizitdíjat vagy napidíjat kell fizetni, akkor ezt az intézkedést úgy hozták meg, hogy a vizitdíj és a napidíj az ott marad az intézményeknél, a háziorvosoknál vagy a kórházaknál. Amikor önök azt a kérdést teszik népszvazás tárgyává, hogy kelljen-e vizitdíjat fizetni vagy napidíjat, akkor ezzel a meglévő forrásokat elvonnák az intézményektől.
- De valójában nem a vizitdíjról döntünk. Hanem az egészségügy jövőjéről döntünk. Ma az a kérdés, hogy mi áll az egészségügy középpontjában? Az áll-e az egészségügy középpontjában, az a gondolat, hogy az ápolónők, az orvosok, az összes kórházi dolgozó, a politikusok, akik egészségüggyel foglalkoznak, maga az egészségügyi pénztár azért van és azért létezik, hogy legyen, aki törődjön a beteg emberekkel, hogy gondoskodni tudjunk azokról, akik rászorulnak - ez-e a meghatározó gondolat, vagy valami egészen más? Hatékonyság, megtérülés, profit, a jó ég tudja még mi minden.
Én azon az állásponton vagyok továbbra is, hogy egy erős országnak képesnek kell lennie a befizetett járulékért cserébe olyan egészségügyi alapellátást nyújtani, amelyben mindenki kellő időben megkapja a szükséges ellátást. Erre elégnek kell lenni a járulékként befizetett összegnek. Az is igaz, hogy az nem fogadható el, ha vannak, akik kihúzzák magukat a járulékfizetés alól. Tehát az a körülmény, hogy ma a magyar gazdaságnak 25-30 százaléka a szürkegazdaságban van, vagyis nem adózik, nem fizet járulékot, ez nehezen kezelhető helyeztet teremt. Ezért az elsődleges cél az egészségügy esetében is az, hogy a magyar szürkegazdaság arányát csökkentsük, mert így sokkal több járulék és adó folyik be a költségvetésbe.

- Elnök úr, hogyan kell érteni Mikola Istvánnak azt a felvetését, amit vasárnap mondott, miszerint, ha a kormány végrehajtja a most tervezett privatizációt, akkor a Fidesz ellenállásra szólítja fel az egészségügyben dolgozókat.
- Most elsősorban úgy kell értenünk, hogy a népszavazáson való részvételre buzdítjuk az embereket, ugyanis itt nem pártok fognak, mint már említettem, megküzdeni egymással, hanem az ország hozhat egy egyébként nemzeti egységet vagy közakaratot kialakító döntést. Tehát az egység felé tehetünk egy lépést. És én arra biztatnám az embereket, hogy jöjjenek el, vegyenek részt a vitákban, figyeljék a közbeszédet, akarják megérteni, hogy az egészségügynek mik a legfontosabb problémái, és utána döntsenek majd a népszavazáskor. Ez az ellenállás legjobb formája a mai napon.

- Mit csinálnak akkor, ha elmennek az emberek és a többség úgy dönt, hogy inkább a kormány elképzeléseit támogatja, magyarul fizetnek vizitdíjat, fizetnek napidíjat, és nincsenek a kórházprivatizáció ellen?
- Én még egyszer szeretném megismételni, hogy ez a népszavazás nem arról szól, hogy ki, melyik párttal ért egyet. Hanem arról, hogy milyen egészségügyi rendszert, oktatási rendszert, földbirtokrendszert kíván a saját maga számára a jövőt illetően. Erről kell dönteni, nem egyik vagy másik pártról. Következésképpen...

- Ezt én értem, de mi van akkor, ha nem az önök álláspontját, mert most akárhogy is nézzük...
- Miután mi demokraták vagyunk ezért a kérdés nem igazán indokolt, mert egy demokrata számára a többség által meghozott döntés az kötelező.

- Elnök úr, többször beszéltünk most az egészségügyről, én elolvastam az ön könyvét, ami megjelent nemrég.
- Megtisztelő.

- És azért egy kritikai észrevételt megenged-e?
- Sőt, többet is.

- Helyenként azért igazságtalan. Azt mondja, az egészségüggyel kapcsolatban, nemcsak az egészségüggyel, piaccal, idézem szó szerint: "A piaci dogma, ez a liberáils bálványfa nem tud mit kezdeni a hivatástudattal, legjobb esetben arra futja erejéből, hogy ne fizesse meg azokat a szakmákat, amelyekben a hivatástudatnak és a szolgálatnak kiemelkedő szerepe van, mint az orvos, ápoló, pedagógus." Azért gondolom, hogy igazságtalan, mert ha a gazdaság jelenlegi helyzetét tekintjük, ami nem igazán rózsás, akkor azt mindenki egyértelműen azt gondolja, hogy annak bizonyos terheit azért nyögjük, merthogy Medgyessy Péter teljesítette választási ígéretét és 50 %-kal megemelte az egészségügyben dolgozók bérét vagy pl. a pedagógusok bérét.
- De én ezzel nem értek egyet. Medgyessy Péterrel kapcsolatosan nekem is lehetnének éppen kritikai megjegyzéseim, de ezek közé nem tartozik az ön által most kifogásolt döntés. Nekem nem az volt, és a Fidesznek sohasem az volt az álláspontja, hogy a magyar gazdaság ne lenne képes arra, hogy emelje az emberek bérét, hanem az volt a problémánk - és továbbra is ez a szempontunk -, hogyha bért emelünk, akkor a gazdaság növekedését elősegítő célokra is kell pénzt fordítani. Tehát, ha azt akarjuk, hogy az emberek többet keressenek, akkor egy jobb teljesítményt nyújtó gazdaságra is szükségünk van. Tehát ha van egy összeg, amit felhasználhatunk, akkor annak egy részét mindig béremelésre érdemes fordítani, a másik részét pedig Széchenyi-tervre, kedvezményes hitelekre, szóval a gazdasági növekedést segítő intézkedésekre. És ha az egyensúly megvan, akkor emelkedhetnek a bérek. Hát mi értelme van a gazdaság működésének, meg a mi munkánknak, ha nem az, hogy az emberek egyre többet keressenek, egyre magasabb legyen a nyugdíj, nőjön az életszínvonal és biztonságban érezzék magukat az emberek? Ezért dolgozunk. Tehát én sosem kritizálok egyetlen miniszterelnököt sem azért, mert emeli a béreket. Az a kérdés, hogy közben megtette-e azokat a lépéseket, amelyek egy nagyobb teljesítményt eredményező gazdaságot hoznak? Csökkentett-e adót, járulékot...

- Nem emeltek, de hát azért emeltek béreket, arra akartam csak rákérdezni.
- Jó, de azt akartam mondani, hogy nem a béremeléssel volt a probléma, hanem, hogy közben befagyasztották a Széchenyi-tervet, átalakították a lakástámogatási rendszert, tehát ami dinamizálta, működtette, zakatoltatta a magyar gazdaságot, oda kevesebb erő jutott, a bérekre pedig több. Nem volt meg a megfelelő arány. Arány. A kormányzás általában mindig arány kérdése.

- Elnök úr, a népszavazással kapcsolatban az Alkotmányíróság azt a határozatot hozta, hogy a parlament mulasztásos törvénysértést követ el, amennyiben a népszavazásról szóló törvényt nem szabályozta, azért olvasom szó szerint, hogy a nézőknek jól tudjam mondani, hogy "az eredményes ügydöntő népszavazás meddig kötelező a törvényhozásra illetve, amennyiben sikertelen, abban az esetben mikor lehet újabbat kitűzni ugyanabban a kérdésben." Elviekben ez év decemberéig adta meg az Alkotmánybíróság a határidőt, hogy ebben az országgyűlésnek lépni kell. A Fidesz hajlandó arra, hogy a kormánnyal leüljön tárgyalni és meghozzanak egy kétharmados törvényt a kérdésben?
- Hogyne, mi készen állunk erre, a Magyar Parlament Alkotmányügyi Bizottsága kiváló terep, felkészült szakemberek, sőt, súlyos politikai személyiségek is vannak ebben a bizottságban, a mi részünkről például Navracsics Tibor frakcióvezető úr is, tehát mi készen állunk tárgyalásra is és megegyezésre is.

- Hadd kérdezzek még valamit, ami egyfelől a könyvéhez tartozik, másfelől a politikus társait érinti, a könyve már-már irodalmi magasságokban fogalmaz, kerüli azt, hogy mondjuk szidalmazza akár a kormánypártokat, akár a kormányfőt.
- Mert nem róluk írtam, hanem az országról.

- De ehhez képest a párttársai folyamatosan azt mondják a miniszterelnökről, hogy ideggyenge. Ezt ön mennyire tartja elfogadható stílusnak? Politikai stílusnak akár?
- Én meglepődöm ezen a vitán, én azt hittem, hogy ez evidens.

- Márhogy mi?
- Hát, maga az érintett is, meg az egy evidens dolog, nem?

- De, hogy ezt én nem tudom, hogy ez mennyire evidens, én csak kérdezem, hogy ez jót tesz-e a politikai közbeszédnek?
- Hát, mindenkinek úgy tűnik.

- Vagy a közhangulatnak, hogy gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy miniszterelnök, vagy melyik politikusi tömbhöz tartozik, de hogy ez jót tesz-e vajon?
- Még egyszer mondom, én meg vagyok lepődve, hogy erről egy ilyen nagy polémia alakult ki. Több esetben maga az érintett is nyilatkozott mindenfajta problémákról. Én most... tudja, hogy én a magyar miniszterelnököt, miután a magyar politika számára nemkívánatos személynek tartom, sose kommentálom és nem kívánok vele foglalkozni. Ha megengedi, most sem tenném, de maga ez a tényállítás ez nem új. Ez egy közkeletű, mindenki által, azt hittem, hogy eddig tényként kezelt álláspont.

- Azért azt én nem mondanám, hogy mindenki által, hát ezt a párttársai...
- Elnézést kérek azoktól, akik...

- Párttársai mondják így.
- Talán annál kicsit szélesebb ez a kör.

- Elnök úr, szeptembertől, amikor a parlament ismét elkezd működni, mennyire fognak tudni együtt dolgozni a kormánnyal?
- Hát, igyekszünk. Ott, ahol van értelme készen állunk arra, hogy megegyezzünk. Az elmúlt időszakban is fogadott el számos olyan döntést a parlament, amelyet mi is támogattunk, fogadtak el egy-két módosítást, sőt egy-két hosszabb távú jogalkotási programot is elfogadott a parlament, amely kiérdemelte a ház mindkét oldalának támogatását. Tehát én azt hiszem, hogy az élet megy a maga normális keretében. De nem a részletekkel van a baj. Az igazi gond az az, hogy mindannyian azt tapasztaljuk, hogy Magyarország napról-napra gyengül, minél több területhez nyúl hozzá a kormány, annál gyengébbé válik Magyarország, és annál frusztrálóbb érzés egy közéleti ember számára, mint amilyen magam is vagyok - ezért is írtam ezt a bizonyos ön által szóba hozott könyvet -, mint amikor azt látja, hogy az az ország, az a közösség, amelyért dolgozik, amelyet képvisel egyre gyengébb, ahelyett, hogy a mi munkánk révén is egyre erősebbé, vitálisabbá, életerősebbé válna. Azért szeretnénk dolgozni a következő időszakban, hogy ebből a gyengülő Magyarországból egy erős Magyarországot építsünk fel.


orbanviktor.hu