- Hát, hogy a pénteki évértékelő beszédére, legalábbis a Medián felmérése szerint az emberek háromnegyedet adtak. Én emlékszem, hogy volt olyan tantárgy az iskolába, amibe elfogadtam volna ezt, volt olyan, amiből mondjuk rossznak számított. Ön elégedett ezzel a fogadtatással?
- Inkább egy másik számot szeretek nézni, nem azt, amit Ön idézett. Az a szám, az valami olyasmit mond, hogy minden ötödik ember valamilyen módon követte a beszédet vagy élőben meghallgatta vagy hallott róla. Ezt tartom a legfontosabbnak.

- Ez egy húsz százalékos arány akkor?
- Hát, nézze, ha azt vesszük figyelembe, hogy mit gondolnak ma az emberek a politikáról, meg mit gondolnak a kormányzásról, meg egyáltalán mit gondolnak az ország vezetéséről, akkor ez a húsz százalék ez nagyon, nagyon magas, kitüntető…

- És akkor arra mondta, hogy...
- … kitüntetően magas szám.

- ... elégedett egy ilyen… a háromnegyed sem rossz egyébként, de hát azért felemás. És azért hogy mondjam, a jelzőkben is megmutatkozott, mert azok, akiknek tetszett a beszéd, azok olyan jelzőket aggattak rá, hogy biztató, nyugodt, lényegre törő, voltak olyanok természetesen, akiknek nem tetszett a beszéd, ők azt mondták, hogy hát semmitmondó, és konkrétumokat nélkülöző volt ez a beszéd. Maradjunk a kritikáknál, mert...
- De épp ezért mondtam, hogy miután a nézők véleményét befolyásolja, hogy eleve mit gondolnak rólam, vagy mit gondolnak a Fideszről, vagy általában mit gondolnak a magyar politikai pártokról, ezért mondtam az előbb Önnek azt, hogy valamivel fontosabbnak tartom azt, hogy mennyien tüntettek ki egyáltalán a figyelmükkel.

- Szóval, hogy azok, akik kritizálták ezt a beszédet, maradjunk egy kicsit az ő véleményüknél, és...
- Az igazság az, hogy mindig az az izgalmasabb, amikor...

- Így van, így van. És annál a kérdésnél, hogy...
- ... bírálják az embert.

- ... egy választási évben, nem kellett volna-e egy olyan beszédet mondani, amiben több a konkrétum, magyarul részletesebben kifejti a Fidesz várható programját? Vagy a Fidesz várható tetteit, terveit?
- Kifejtettem.

- Még részletesebben erre vonatkozó kérdés nem kellett volna-e még részletesebben?
- Nézze, nincs olyan, amit ne lehetne még részletesebben, tehát olyan egység, amit ne lehet még félbevágni, nem létezik, tehát ezért mindig lehet azt követelni egy szónokon, hogy még több konkrétum, még több konkrétum, de én konkrétan beszéltem az ország helyzetéről és meglehetős konkrétsággal beszéltem arról, hogy mit szeretnénk tenni és én személyesen mit látok szükségesnek.

- No hát, az biztos, hogy a beszédben ugye öt alappillér körvonalazódott. Mi az, amire fektetné a hangsúlyt, mire figyelne kitüntetetten a Fidesz, ugye, gazdasági fejlődés beindítása, munkahelyteremtés, egészségügy talpra állítása, közrend, biztonság és szociális biztonság...
- Ezeket neveztem nemzeti ügyeknek...

- Ügyeknek.
- ...és ezt megelőzően...

- Család, otthon...
- ...beszéltem arról is, hogy az öt érték, ami szerintem összeköt bennünket, tehát megpróbáltam… Ezért is furcsállom egy kicsit azokat a véleményeket, amelyek hiányolják a konkrétumokat, mert megpróbáltam pontosan megnevezni azt a néhány dolgot, ami Magyarország tízmillió állampolgárát ma összekapcsolja, és nem elválasztja egymástól. Mi az az öt érték, ami összeköt bennünket, és mi az az öt ügy, amit az ország egyöntetűen vagy legalábbis nagy többségében képes támogatni. És ezeket konkrétan meg is neveztem.

- Ezeket soroltam föl, tehát hogy az irányt, tény és való, hogy kijelölte, sokan a hogyanokat hiányolták, és most erre kísérletet tennék, hogy megtudjam. Gazdaságfejlődés beindításáról beszél, és akkor maradjunk ennél az egyszerű kérdésnél, hogy hogyan. Azt tudom, hogy adócsökkentést szeretne a Fidesz, de...
- Adót csökkenteni és az adókat nagymértékben egyszerűsíteni.

- Mennyivel? Mennyivel csökkentené? Hány százalékkal?
- Nagyon. Amennyire csak lehet.

- Az mit jelent?
- Hát, nézze...

- Per pillanat tudom, hogy, lehet, hogy három hónap múlva más lesz a helyzet, de most mit lát, hogy hány százalékos adócsökkentésnek van realitása?
- Nézze, most azt kell eldönteni, hogy az ember komolyan akar-e beszélni az ország állapotáról, komolyan akar-e beszélni az emberekkel vagy folytatni akarja azt a politikát, ami a mai magyar kormányt is a tönk szélére sodorta, vagyishogy össze-vissza ígérget, számokat, dátumokat mond, megalapozatlanul. Az ország mai pénzügyi-gazdasági helyzetét pontosan a parlamenti képviselők közül legfeljebb a kormánypártiak ismerik. Tehát a mi álláspontunk az, hogy a költségvetés fiktív, nem valóságos számokat tartalmaz, ezért a magyar kormány által nyilvánosságra hozott számokat az ország gazdasági helyzetéről nem tekintjük elfogadható kiinduló alapnak. Ezért, ha a hogyan kérdés alatt Ön azt érti, hogy akkor mennyi százalék, mekkora szám, hány milliárd és...

- ... szeretnék...
- ... és így tovább, akkor én ilyen számokat sem most nem fogok mondani Önnek, sem a későbbiekben. Mármint a kampány hátralévő néhány hetében sem. Mert egész addig, amíg nem történt meg az átadás-átvétel, és nem derült ki, hogy pontosan mennyi csontváz van a szekrényekben, hogy a BKV az a magyar költségvetést most tízmilliárd, húsz vagy ötven, a MÁV eltakart ügyei tíz-, húsz- vagy ötvenmilliárd többletkiadást jelentenek-e és sorolhatnám tovább, egész addig számokat, százalékokat mondani felelős politikus nem mond.

- Ha azt meg...
- Én pedig nem szeretnék felelőtlenül viselkedni a magyar választópolgárok előtt.

- És azt meg tudja mondani, hogy egykulcsos rendszerben gondolkodnak?
- Hát, a legnagyobb problémánk ma az, hogy hogyan lehet a legegyszerűbb és leginkább családbarát rendszert létrehozni. Most adózásról beszélünk. Ugye, a mai magyar adórendszernek két nagy problémája van. Az egyik az az, hogy túl bonyolult, rengeteg kivétel, sok kulcs és így tovább. A másik problémája pedig az, hogy nem veszi figyelembe, hogy a megkeresett jövedelemből hány embert tart el az, aki a pénzt megkereste. Tehát ma ugyanannyit adóz, adózik egy háromgyermekes családapa, mint egy egyedül élő, csak önmaga fönntartásáról gondoskodni köteles férfiember. Ez a nőknél is így van fordítva, tehát a dolog úgy áll, hogy ha nem veszi figyelembe az adórendszer, hogy a megkeresett összegből hányan élnek, hány embert tartanak el, akkor az a rendszer sohasem lesz igazságos, és mindig is családellenes marad. Most ezt a két szempontot, hogy a lehető legegyszerűbb legyen, és a lehető leginkább családbarát, ezt próbáljuk összeegyeztetni.

- Ühüm. De a hogyanra akkor még most sem, most nem tud konkrétumokat mondani így se?
- Hát, nézze, ebből rögtön következik, hogy nem, nem lehet egy kulcs. Tehát több kategóriának kell lenni, mert azok, akik gyermeket nevelnek, nyilván ugyanannyi jövedelem után kevesebb adót kell, hogy fizessenek, mint azok, akik egy maguk élnek meg abból a jövedelemből.

- Munkahelyteremtés. Tíz év alatt egymillió munkahely. Megint csak a kérdés, hogy hogyan? Állami megrendelésekkel segítik például a kis- és középvállalkozásokat?
- Hát, nézze...

- Ez lehet egy módja?
- Nem, ezt nem sorolnám a módszerek közé. Azt azonban a módszerek közé sorolnám, hogy a magyar állam, amely ma kilencven és százhúsz napra fizet körülbelül, adjon példát, járjon elő jó példával és lehetőleg fizessen, először próbáljuk levinni ezt harminc napra, aztán utána próbáljuk levinni, mint a régi szép időkben volt ez, valahova a nyolc nap magasságába. Tehát ha az állam ma az általa megrendelt munkákat időben kifizetné, már azzal nagyon sokat segítene a kis- és középvállalkozásoknak...

- Magyarul a kifizetési időket gyorsítanák akkor?
- Hát, rövidítenénk.

- Így van. Egészségügy...
- De a kis- és középvállalkozók támogatása abból a szempontból számításba jön, hogy az elgondolásunk szerint a különbséget tennénk vállalkozások között aszerint, hogy mekkora a méretük, illetve mekkora profittal dolgoznak, és alacsonyabb kulccsal adóztatnánk a kis- és középvállalkozásokat.

- Egészségügy. Rengeteg embert érint. A várólistát a felére csökkentenék. Nehéz feladat, hogyan? Orvosok, nővérek számának növelése, több kórházat hoznának létre? Esetleg összevonnának megint, hát az ember kapkodja a fejét az elmúlt években aztán volt mindenre példa.
- Térjünk vissza az évértékelő beszédre. Ott azt mondtam, hogy a most munkában álló orvosokkal és ápolókkal nem lehet megfelelő színvonalon ellátni a betegeket, illetve kielégíteni azt az igényt, amely ma megjelenik a kórházak és a rendelőintézetek háza táján, ezért növelni kell az orvosok és növelni kell az ápolónők számát, valamint növelni kell a fizetésüket is, mert azért nincs ma elegendő ápoló és orvos, mert ha összeveti egy külföldi nyelven valamelyest beszélni képes ápoló vagy orvos a magyar kereseteket...

- Hát ég és föld...
- ...külföldi keresetekkel, kereseti lehetőségekkel, akkor előbb vagy utóbb nekivág a nagyvilágnak, és máshol próbál szerencsét. Tehát a magyar béreknek versenyképesnek vagy legalábbis az otthonosság érzésével kiegészülve megközelítőleg versenyképesnek kell lennie a ma elérhető külföldi ajánlatokkal.

- Ehhez, ugye, növelni kell az egészségügyi költségvetést, megint egy egyszerű egy szavas kérdés: miből?
- Hát először is beszéljünk arról, hogy sok-e vagy kevés, amit ma az egészségügyre költünk? Ugye, itt is azzal a problémával küzdünk, hogy a költségvetésből nagyon nehéz kihámozni, hogy pontosan a nemzeti jövedelmünk hány százalékát költjük egészségügyre. Én emlékszem a parlamentben még az elmúlt évben is számos olyan vitát hallhattam, amikor más számokból indult ki mondjuk az egészségügy-miniszter és más számokból indult ki az interpellációt elmondó képviselő, tehát így nagyon nehéz számokról beszélni. Abban van egy nemzetközi megegyezés, hogy Magyarországon körülbelül a nemzeti össztermék egy százalékával kevesebbet költünk egészségügyre, mint ahogy mondjuk ezt Lengyelországban, Csehországban vagy éppen Szlovákiában teszik. Tehát ennek a szintnek az elérése azért a következő négy évben be kell, hogy következzen.

- Ha már az orvosok és a nővérek számának növeléséről beszélt, akkor nyilvánvaló, hogy a rendőrök számát is növelni kell, hiszen az egyik sarkalatos pontja, ugye, a Fidesz jövőbeni programjának a közrend, a biztonság erősítése. Ez óhatatlanul azt jelenti, hogy több rendőr kell, nemcsak az utcákra, hanem en bloc több rendőr kell.
- Hát, az egyik ilyen nemzeti ügy, amely szerintem képes egyesíteni ma pártállásra való tekintet nélkül az embereket, éppen a közrend és a közbiztonság. Mindenki úgy érzi, hogy a védelem joga, amely megilletné őt, valamiért mégsem áll rendelkezésre, az állam nem tudja ezt garantálni. Most az egyik dolog, egyik lehetséges kiinduló pont, amit Ön mond, hogy mit éreznek az emberek? Az emberek valóban ma azt érzik, és joggal érzik úgy, hogy néhány ezerrel kevesebb rendőr teljesít szolgálatot, mint amennyire szükség volna. Például nincs minden településen körzeti megbízott. Ami szerintem megengedhetetlen. De kiindulhatunk egy másik tényből is. Magyarországon létezik egy törvény, amely előírja, hogy mennyi rendőrt kell a magyar államnak szolgálatban tartania. És a ténylegesen szolgálatban álló rendőrök száma mintegy háromezerrel kevesebb még annál is, mint a törvény előír…

- Tehát ezt pótolni kell magyarul...
- Tehát őket föl kell venni. A Fidesz célja, hogy minden településen legyen körzeti megbízott, és növelni akarjuk a kapitányságok számát is, tehát különösen azokon a településeken, ahol a bűncselekmények száma magas, ott egy-egy településen, egy-egy faluban is akár, nemcsak egy, hanem ha kell, akkor két körzeti megbízottat is el fogunk majd helyezni. Erre kész programunk van. Remélem, hogy sikerül kellően fölkészült és aránylag gyorsan kiképzett rendőröket szolgálatba állítanunk.

- Elnök úr, a nyugdíjasok és a nyugdíj témaköre már kampánytémává emelkedett. Tehát néztem, már hirdetések is voltak, szócsaták, ugye, az MSZP és a Fidesz között, tehát ez biztos, hogy mindenkinek izgatja a fantáziáját, joggal természetesen, mert fontos kérdés…
- Hát, két okból is joggal. Ugye, az egyik egy elemi emberi ösztön. Ugye, mégiscsak a szüleinkről meg a nagyszüleinkről beszélünk...

- Azért mondom, hogy teljes joggal...
- Hát az egy érzelmileg is fontos téma. Másfelől pedig sokan vannak a nyugdíjasok, az ő álláspontjuk, véleményük, szavazatuk jelentős mértékben befolyásolja a választások kimenetelét.

- Na most, Ön egy tegnapi interjújában azt mondta, hogy a jelenlegi nyugdíjrendszer, az körülbelül még harminc évig fenntartható. Ugyanakkor sok szakember mondja azt, hogy ezzel a nyugdíjkorhatárral, ami ma érvényben van, ezzel nem. Tehát ezt mindenképpen lassan-lassan, de emelni kell. A terveik közt szerepel-e a nyugdíjkorhatár emelése?
- Hát, én teljesen más állásponton vagyok, tehát még mielőtt egy határozott nemet mondanék a nyugdíjkorhatár emelésére...

- De határozott nemet mond?
- Határozott nemet mondok. Azt megelőzően talán érdemes egy percet fordítanunk arra, hogy milyen is a mi nyugdíjrendszerünk. Nem akarok visszamenni a két világháború közötti időkig, de mondjuk a rendszerváltásig talán érdemes. Ugye, 1990-ben szembesültünk parlamenti képviselőként – én akkor lettem először parlamenti képviselő – azzal a ténnyel, hogy a megbukott kommunista rendszer úgy adja át Magyarországot, hogy a nyugdíjalapban egyetlen forint sincs. Tehát, ugye, kétfajta nyugdíjrendszer létezik, az egyik, hogy a nyugdíjasok, illetve az aktívak befizetik a nyugdíjjárulékot...

- Abból fizetik a nyugdíjakat...
- ... azt elhelyezik, azt elhelyezik valahol, és annak a jövedelméből fizetnek nyugdíjat, vagy pedig akik befizetnek, azok közvetlenül annak, azoknak a pénzét átadják a nyugdíjasoknak. Na most, Magyarországon lehetett volna egy olyan rendszer felé is elindulni, amikor létezik egy pénzalap, amelynek a hozama garantálja a nyugdíjasoknak a mindenkori nyugdíjjárandóságát. De ilyen pénzalap nem volt 1990-ben. Azóta futunk a pénzünk után, ha úgy tetszik, tehát minden évben megpróbálnak a kormányok annyi pénzt beszedni nyugdíjjárulékként, amennyit aztán kifizetnek a nyugdíjasoknak, az egyébként általuk megdolgozott és megérdemelt nyugdíj formájában. Na most, ez a nyugdíjmodell, amiben ma Magyarország létezik. Én, amikor arról beszélek, hogy a nyugdíjmodellen nem kell változtatni, akkor azt állítom, hogy nem tudunk létrehozni másik rendszert, mint amelyikben most létezünk. De ez 25-30 év problémája. A nyugdíjasok azonban ma élnek, itt vannak közöttünk, nekik holnap reggel vannak problémáik, méghozzá nem is akármilyen problémáik. Nem tudják kifizetni a fűtést, ha a legutolsó adatokat nézzük, akkor látjuk, hogy mennyi a hátralék a közüzemi díjak esetében. A létfenntartás is gondot okoz a nyugdíjasok számára. Tehát én azt javasolnám a következő kormánynak, hogy ne nyugdíjmodellekben gondolkodjon, hanem az itt és most velünk élő szüleink, nagyszüleink nyugdíjának az értékmegőrzését tartsa a legfontosabbnak. A Fidesz erre garanciát ad. Tehát megpróbálok ismét visszagondolni történelmi távlatba, én nem emlékszem arra, hogy 1990 óta bármikor is előfordult volna az, ami az elmúlt négy évben megesett, hogy minden évben csökkent a nyugdíjak vásárlóértéke. Tehát ezért én nagyon fontos Fidesz-garanciának tartom azt a vállalásunkat, hogy a nyugdíjak reálértékét nem hagyjuk csökkenni szemben az elmúlt négy év gyakorlatával.

- Elnök úr, majd... hát nem az, hogy napra pontosan egy éve beszélgettünk itt a TV2-n, tizenegy hónapja. És akkor azt kérdeztem Öntől, hogy a Fidesz megadóztatná-e a minimálbért. Azt a választ adta, hogy hát 2009 március tizenegyedikéről beszélek, hogy, akkor azt mondta, hogy ma még van olyan gazdaságpolitika, amellyel ez elkerülhető. Csaknem egy év távlatából akkor újra fölteszem a kérdést, megadóztatná-e a Fidesz a minimálbért?
- Szerintem még mindig létezik olyan gazdaságpolitika, amivel ez elkerülhető lesz.

- Van még egy égető, még egy égető – ha csak egy égető probléma lenne Magyarországon, azt hiszem, hogy akkor boldogok lennénk –, de egy nagyon-nagyon súlyos feszültségekkel teli pont, ami viszont érintőlegesen volt jelen az évértékelő beszédben, a hazai cigányság helyzete és a mélyszegénységben élők. Hát ez borzasztó nagy probléma, nem is akarom sorolni az elmúlt hónapok, évek nagy ügyeit, borzasztó nagy indulatok vannak a magyar társadalomban, és hogyha ez nem oldódik meg, akkor még nagyobb problémák lesznek. Erre van-e receptjük?
- Hát, nézze, most túl azon, hogy megpróbálunk a következő években egy olyan Magyarországot fölépíteni, amelynek a lelki jegyei, tulajdonságai a mai türelmetlenség helyett inkább a türelem, az azonnali megtorlás iránti vágy helyett a segítőkészség, a mások megrövidítése helyett a másoknak nyújtható segítség, az elesettekkel szembeni félelem és fönntartás helyett inkább a „hogyan tudnánk szolidárisak lenni egymás iránt” életérzésével írható le. Tehát én azzal egyetértek, hogy egy olyan feszült, ideges, dühös és csalódott országban, mint amilyen ma a mi hazánk, nagyon nehéz megteremteni a békés együttélés föltételeit a magyar cigányság...

- Lesz, lesz-e ennek intézményesült formái?
- ... és a többség között.

- Tehát, hogy hogyan próbálják ezt… Borzasztó nagy feszültségek vannak...
- Na, de mi az… szerintem nem olyan vészes, nem olyan kezelhetetlen ez a helyzet, mint amilyennek látszik. Szerintem két dolgot kell elérnünk. Az egyik az az, hogy a törvényt mindenki fogadja el – kis túlzással – szentírásnak. Tehát senki ne érezze úgy, hogy akár társadalmi helyzete, akár jövedelmi helyzete miatt ő fölmentést kap a törvények betartásának kötelezettsége alól. Ez érvényes a politikusokra is, akik a hatalmukkal szoktak visszaélni, de érvényes a cigányokra is természetesen, akik időnként a léthelyzetük miatt fölmentve érzik magukat, és elég gyakran követnek el olyan vagyon elleni bűncselekményeket, amelyeket egyébként nem lehet elkövetni Magyarországon, és amelyektől a következő kormány nem is enged, hogy megtorlás nélkül bárki elkövethessen. Ez a dolog egyik oldala. A dolog másik oldala, hogy ugyanakkor nekünk, a többségnek pedig lehetőséget kell adni a cigányság számára, hogy a gyermekek jó minőségű iskolákba járhassanak, és a képzettségük révén kikeveredhessenek a mai nehéz helyzetükből. A felnőttek számára pedig munkalehetőséget kell kínálni.

- Tehát a két kulcsszó a munka és a tanulás.
- Hát, igen. Nézze, én azt erkölcsileg vállalhatatlan politikának tartom, amely ma uralkodik Magyarországon: hogy egyfelől a kormány arról beszél, hogy mindenki próbáljon öngondoskodni, vagyis keressen munkát magának, a másik oldalon pedig egy olyan gazdaságpolitikát folytatnak, amely eredményeképpen körülbelül 900 ezer ember van munka nélkül Magyarországon, és a munkanélküliség növekszik. Tehát a két dolog a cigánysággal szembeni együttélési elvárások, valamint a magyar kormány gazdaságpolitikája összhangban kell, hogy legyenek egymással. Tehát csak az a kormány kérheti a törvények betartását és a munkabarát életmódot a hazai cigányságtól, amely kormány ezzel egy időben képes munkalehetőségeket is kínálni. Mi erre képesek leszünk. Részben közmunka lehetőségeket fogunk kínálni, részben pedig megindítjuk a gazdasági növekedést, és így a piac is kínál majd munkalehetőségeket.

- Elnök úr, az EP-választáson a Jobbik főleg a cigánykérdés radikális felszínre hozásával szerzett nagyon sok szavazatot. Ön az évértékelő beszédében, bár nem mondta ki a pártot, de egyértelmű volt, hogy erre a pártra utal, amikor azt üzente a jobboldali szavazóknak, hogy elvesztegetett voks rájuk vagy rájuk is szavazni. Tehát ha megosztják a szavazatokat. Kérdezheti Öntől egy jobboldali szavazó, jobboldali szavazók is kérdezhetik, hogy miért. Hiszen hogyha annyira rossz a helyzet, mint ahogy azt a Fidesz mondja, tehát itt tényleg áldatlan állapotok uralkodnak ebben az országban, akkor lehet, hogy sokaknak tetszik például a radikális válasz erre a kérdésre.
- Hát hogyne tetszene, sokaknak tetszik. Tehát ha Ön belegondol ebbe a helyzetbe, hogy egyfelől az emberek megpróbálják tisztességes munkából fönntartani a családjukat, de azt tapasztalják, hogy rendre megkurtítják őket, betörnek a lakásukba, ellopják a vagyontárgyaikat, megdézsmálják a kertben a munkájuk gyümölcsét, és ezzel egy időben pedig a kormány semmit nem tesz annak érdekében, hogy megvédje őket, hát mit tehetnének, minthogy dühösek és egyre inkább a radikálisok irányába tájékozódnak. Tehát én azt gondolom, hogy olyan kormányzati kudarcokkal terhelt négy év után, mint amely mögöttünk van, nem szabad meglepődni azon, hogy nagyon sok ember türelmetlen, dühös, és a radikalizmus irányában tájékozódik. Én ezen nem is lepődök meg. Én csupán azt szeretném üzenni nekik, hogy egyfelől megértem a helyzetet. Pontosan tudom, hogy, mik azok az érzések, amelyek munkálnak bennük, másfelől azonban megoldást szeretnék kínálni. És én azt állítom, hogy a radikális jobboldalra szavazni elvesztegetett voksot jelent. Mert a radikális jobboldal kaphat, most persze nem tudom megjósolni előre, hogy mennyit, de kaphat néhány százalékot. Kaphat esetleg négy-öt százalékkal többet, de attól még nem lesz kormányképes erő. Megoldást csak a leendő kormánytól lehet várni. Márpedig kormányképes erőnek ma a jobboldalon csak a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség látszik, mint ahogy szerintem mást nem is hozhatunk egy kategóriába...

- Hát legalábbis a közvélemény-kutatások szerint ez így van.
- ... tehát ezt kellő szerénység mellett is talán kijelenthetem. Tehát ha valaki azt akarja, hogy Magyarországon rend legyen, hogy megmentsük az egészségügyet, hogy megteremtsük a szociális biztonságot, hogy legyen munkahely, hogy a kisebbséghez, a cigánysághoz tartozóknak is dolgozniuk kelljen, hogy nekik is iskolába kelljen járatni a gyerekeiket, tehát ha valaki mindezt, akarja, akkor ma a Fidesz irányába érdemes tájékozódnia, mert ott remélheti a megoldást. És én azt hiszem, hogy ennek a reménynek talán majd meg is tudunk felelni a következő kormány működése során.

- Elnök úr, ugye, a pénteki beszédben szót ejtett a kormány mellett a jegybank és a pénzügyi felügyelet felelősségéről a válság kialakulásában és az Ön szerinti félrekezelésében. És azt is mondta, hogy gyakorlatilag meg kell újítani ezeket az intézményeket. Visszatérek az egyszerű kérdésemhez. Hogyan képzeli ezt el?
- Hát abban bízom, hogy ezt ők is belátják.

- Ennyi? A felelősségre vonásokról is beszélt. És ha már elszámoltatás. Kik nézhetnek jogi eljárás elé? Meg tudja ezt nekem mondani? Nem nevekre vagyok kíváncsi. Pozíciókra. Tehát hogy milyen pozícióban lévő emberek várhatják azt, hogy igenis számon fogják őket kérni. Csak azért kérdezem, mert Gyurcsány Ferencet és Veres Jánost a Fidesz már föl is jelentette, ugye.
- Hát, de nem azért, mert bizonyos pozíciókat töltöttek be.

- Nyilván...
- … hanem azért, mert a mi megítélésünk szerint elkövettek olyasmit, amit a magyar törvények szerint nem szabad elkövetni. Tehát hogy, ha jól értem az Ön kérdését, akkor a helyes válasz az úgy hangzik, hogy nem azért kell embereket elszámoltatni, mert bizonyos pozíciókat töltöttek be.

- Természetesen.
- … hanem azért, mert bizonyos döntések vagy bizonyos döntések...

- Igen, csak...
- ... elmulasztása az ő felelősségi körükbe tartozik...

- Így van. Bizonyos döntések pozíciókhoz kapcsolódnak.
- Hát igen, de a döntések felől kell kiindulnunk, tehát hogyha a pozíciók felől indulnánk ki, az bosszúhadjárat volna. Azonban az ügyek felől kiindulni nem más, mint a törvényesség betartása és betarttatása.

- Akkor mondjon ügyeket!
- Hát üssön föl egy újságot!

- BKV, MÁV?
- Hányat szeretne még? Velence, hogy hívják azt a kaszinó pályázat, azt hiszem, ez a...

- Sukoró.
- ... Sukoró, ez a helyes kifejezés. MÁV-informatika. Hányat mondjak még? Adathamisítás, 2006-os választásokat megelőzően.

- Mit gondol, hogy BKV-ügy lesz-e...
- De azt fontosnak tartom, hogy nem a kormányzópártnak, meg nem is leendő miniszterelnöknek a dolga, hogy ügyeket diktáljon föl a nyomozó hatóságok vagy akár egy riporter számára, attól talán egy kicsit visszafogottabban kellett volna válaszolnom az előző kérdésre. Ugyan is egy jogállamból...

- De véleménye lehet arról természetesen, vizsgálódni.
- Hát, véleményem van, most még lehet véleményem, mert most még ellenzékben vagyunk, amikor az ember már kormányzati felelősséget és hatáskört visel akkor, akkor már kétszeres óvatossággal kell fogalmaznia is, meg eljárnia is. Tehát szeretném világossá tenni, hogy a jogállami kereteken belül képzelem el, az ügyek felől kiindulva képzelem el az elszámoltatást, amely reményeim szerint az európai normáknak megfelel majd.

- Szóval próbáltam elkezdeni azt, a kérdést, merthogy BKV-ügyben lesz-e Ön szerint politikus gyanúsított?
- Hát, nézze, én nem ismerem a szerződéseket, nem ismerem a kifizetéseket az újságból tájékozódom éppúgy, mint Ön. Én csak azt tudom mondani, hogy, hát ez egy szégyen. Tehát konkrét ügyeket is számba vehetünk, mint BKV, MÁV meg Sukoró, meg a jóég tudja még, hány ügy, de a konkrét ügyeken túlmenően, ami a legnagyobb kárt okozta ennek az országnak az az, hogy az ország vezetői vagy közreműködtek, vagy csak hagyták, hogy ilyen ügyek tömkelege jöjjön létre Magyarországon. És ezzel elveszítették, eljátszották a kormányzás tekintélyét, eljátszották a politika tekintélyét, és eljátszották az ország tekintélyét is. Ez a legnehezebb öröksége a Gyurcsány-korszaknak, amelyet meg kell próbálnunk...

- Próbálom konkrétabban kérdezni. Demszky Gábor jogi felelőssége Ön szerint felvethető-e? Például a BKV ügye kapcsán.
- Hát, ha én az ügyészséget képviselném itt, akkor tudnék válaszolni erre a kérdésre, de azt javaslom, hogy az ügyészség...

- A szocialisták frakcióvezetője tudott válaszolni erre a kérdésre.
- Jó, de én a...

- Azt mondta, hogy igen.
- Igen, de én a jogállamiság iránt talán több érzékkel viseltetem, és én azt gondolom, hogy most nemcsak azért, mert egy politikustársamról van szó, és nemcsak azért, mert egy régi ellenzékiről van szó, ami ráadásul engem még elfogulttá is tesz, talán nem ez a legjobb pillanat, hogy erről beszéljek, de még egy kicsit elfogulttá is tesz Demszky Gábor irányába. De minden ilyen politikai előéletre vonatkozó elfogultságtól függetlenül, itt a leghidegebb, legjózanabb és legakkurátusabb jogi eljárásra van szükség. És hogyha a jogi eljárások alapján a felelősség megállapítható, akkor nincs mese, ki kell szabni azt, ami jár.

- Elnök úr, két rövid kérdésem van még. Hány párti parlamentre számít? Most a személyes véleményére vagyok kíváncsi.
- Hát, ezt a választóknak kell eldönteni.

- Én tudom, de hát nyilván vannak megérzései.
- Akárhogy is fognak...

- ... megérzései vannak.
- ... akárhogy is döntenek majd az emberek, el fogunk boldogulni azzal a parlamenttel.

- Önt Mesterházy Attila, az MSZP és Bokros Lajos, az MDF miniszterelnök-jelöltje is vitára hívta. És amennyire jól vettem ki a Fidesz kommunikációjából, hát mind a kettőre nemet mondtak. Ez azt jelenti...
- Hát, inkább nem mondtunk semmit sem...

- Hát azt mondták, hogy Mesterházy Attila vitatkozzon Bokros Lajossal.
- Hát, mondtunk mindenféléket, igen.

- És hogy hazug és korrupt emberekkel csak az vitatkozik, akinek elment a józan esze.
- Meg a sánta kutya, igen.

- De ez akkor azt jelenti, hogy 2010-ben nem lesz miniszterelnök-jelölti vita?
- Nem. Azért mondtunk ennyifélét úgy, ahogyan ezt most idézte, mert még nem döntöttünk ebben a kérdésben. Tehát a Fidesz március 15-én fogja indítani a kampányát. A miniszterelnök-jelöltek vitája a kampány egyik kérdése. Valamikor tizenötödikét megelőző néhány napban az elnökségünk majd dönt az összes kampánykérdésben, így ebben is. És akkor tudom Önt, illetve az országot tájékoztatni a döntésünkről.

- Tehát ez a kérdés még nyitott? Elnök úr, köszönöm szépen, hogy itt volt! Önöknek pedig köszönöm szépen a figyelmet! Ez volt a Tények Este. Viszontlátásra!


orbanviktor.hu