- Jó reggelt!

 

- Nyugatról kelet felé tartott, így össze lehet foglalni az elmúlt két napját. Brüsszelből Moszkvába. Keleten vagy Nyugaton érezte magát inkább otthon?

 

- Mindenhol rendesen bántak velünk. Nézze, mi, magyarok, ugye, a Nyugathoz tartozunk, a NATO-nak vagyunk tagjai, az Európai Uniónak vagyunk tagjai, tehát a szövetségi rendszerünk egyértelműen Nyugathoz köt bennünket, ugyanakkor Oroszország a gazdasági számokat tekintve Magyarország második legfontosabb partnere Németország után. A távolság, ha repülővel megy az ember, de talán kilométerben számolva is London és Moszkva tekintetében talán ugyanaz lehet Budapestről. Tehát Magyarország nem hagyhatja figyelmen kívül azt, hogy hol van, mert az érdekeit ez alapján tudja meghatározni. Tehát miközben a nyugati szövetségi rendszer részei vagyunk, a magyaroknak húsba vágó érdekük, hogy a lehető legjobb viszonyban legyenek Oroszországgal.

 

- Nézzük a tárgyalásokat! Kezdjük talán Brüsszellel. Ha jól sejtem, vagy ha jól olvastam a híreket, akkor itt az egyik legfontosabb témakör az, hogy Magyarország kikerül-e a kötelezettségszegési eljárás alól, ezt, ugye, pro forma nyáron teheti meg. Ez volt talán Barroso elnökkel, vagy az Európa Tanács elnökével is a legfontosabb téma?

 

- Három dolgot rendeztünk Barroso elnök úrral. Az első, hogy áttekintettük az egy évvel ezelőtt kialakult viták állását, mármint a Brüsszel és Magyarország között kialakult viták állását. Lezártuk lényegében az összes vitás pontot, tehát azt lehet mondani, hogy megújítjuk az Európai Unió bizottsága és Magyarország közötti kapcsolatokat. Elégedett volt mind a két fél az elért eredményekkel. A második ügy a magyar gazdaság helyzetének értékelése, hiszen az Európai Unióban válság van, különösen az eurózónán belül, és azt szeretnék az unió vezetői, ha egyre kevesebb lenne a bajban lévő ország, és egyre több lenne a sikertörténet. Magyarország pedig egy sikertörténet, hiszen ha megnézzük a pénzügyi számainkat, akkor Magyarország sikeresen stabilizálta a pénzügyi helyzetét, visszanyerte az erejét, és jó reményekkel tekint ez év és a következő év gazdasági fejleményeire és a növekedés elé. A harmadik dolog pedig a jövő volt. A jövő pedig arról szól, hogy van-e még értelme fenntartani Magyarországgal szemben olyan fenyegetettséget, hiszen a túlzottdeficit-eljárás egy fenyegetettség a rosszul teljesítő országokkal szemben, amit a magyar gazdaság helyzete már nem indokol; ez a kérdés el fog dőlni a tavasszal.

 

- Azt mondja, hogy erkölcsi kérdés kikerülni a túlzottdeficit-eljárás alól, de hát kinek erkölcsi kérdés, azért feltehetem így is ezt a kérdést, mert azért igaz, hogy 2004 óta, uniós csatlakozásunk óta nem sikerült éveken keresztül 3 százalék alatt tartani azt a bizonyos hiányt. Ez viszont most már két éve sikerül, és azért azt is látni kell, hogy a bizottság, Brüsszel ugyanezt a követelményt nem tudja ugyanezzel a következetességgel más tagállamokon számon kérni. Mondhatnám úgy, hogy külön engedéllyel úsznak el más tagállamok.

 

- Ezért mondtam azt a bizottság elnökének, hogy a magyarok nem kérnek semmi különleges elbánást, mi egy kettős mérce nélküli elbánást kérünk és egy tisztességes elbánást. Azt kérjük, hogy kapjuk meg azt a tiszteletet, amit egyébként Magyarország az elmúlt két, két és fél év teljesítménye alapján megérdemel. Az erkölcsi kérdést pedig úgy kell értenünk, hogy az egy dolog, hogy vállaltuk egy szerződésben 2004-es uniós belépésünkkor, hogy a költségvetési hiányunk 3 százalék alatt lesz, mondhatjuk, hogy mások is vállalták, ők sem tudják betartani, és ez igaz is. A mi helyzetünk egy kicsit súlyosabb, nem akarok erről hosszan beszélni, nem esik jól nekem ez, meg gondolom, a hallgatók sem szeretik hallani, de az igazság az, hogy nemcsak hogy nem tartottuk be, hanem közben az előző években a kormányaink hazudoztak, ami önmagában is egy baj, de ráadásul még le is buktak, tehát ezért Magyarországra úgy tekintettek hosszú időn keresztül Brüsszelben, mint egy hazudós országra, ami átveri a partnereit, és aztán nem tud mit csinálni, kénytelen lesz beismerni, hét-nyolc, 7 és 10 százalék közötti magasságban volt a költségvetési hiány, miközben egyébként folyamatosan meghamisították az adatokat. De nemcsak a magyarokat verték át, mert, ugye, az, hogy bennünket, magyar választókat átvertek, ehhez a magyar történelem során hozzászoktunk már, nem esik jól, de hát nem egy váratlan fejlemény, de átverték Brüsszelt is. Hát persze, hogy az ember lebukik egy idő után, és ez egy nagyon kínos dolog. Tehát most, amikor a mostani kormány a 3 százalék alatti hiányért dolgozik, akkor nemcsak egy gazdaságilag ésszerű célt tűz ki maga elé, hanem vissza akarja nyerni az ország megbecsültségét és elismertségét, ami szükséges ahhoz, hogy nekünk is meglehessen a saját önbecsülésünk, tehát többről van szó, mint gazdaságról.

 

- De most úgy látja, hogy ki fogunk kerülni a túlzottdeficit-eljárás alól? Beszéltek-e erről Barrosóval új információ gyanánt, mert amit eddig elmondott, ezeket tudjuk, hogy így van, meg az elmúlt évekből fakadnak ezek a mondatok.

 

- Jó esélyünk van, érdemes harcolnunk. 

 

- Mert, hogy például vannak itt olyan bevételek, amelyeket valahogy be kellene szedni, például az e-útdíj vagy a pénztárgépek bekötése az adóhivatalhoz, amely benne van ebben a bizonyos túlzottdeficit-eljárás alóli kikerülés-ígérvényben.

 

- Érdekes dolog ez. A magyarok legnagyobb szövetségese a valóság ebben a vitában. Amikor arról van szó, hogy milyen teljesítményeket ért el Magyarország, tehát mik a tények, akkor kiderül, hogy minden tény mellettünk szól. És akkor mi a bizonytalan? A jövő! A jövő mindenhol bizonytalan természetesen Európában, hiszen válság van, de nagyon tanulságos, hogy semmit nem lehet felhozni Magyarország ellen a tényvilágból. Hiszen mindent, amit vállaltunk, teljesítettünk. Arról lehet-e beszélni, hogy vajon képesek leszünk-e ugyanerre jövőre is. Miért ne lennénk? Az elmúlt két és fél évben megcsináltuk, meg fogjuk csinálni a következő évben is. Erre azt lehet mondani, hogy mi van az elektronikus útdíjjal, hát be fogjuk szedni. Meg fogjuk csinálni. 

 

- Ez rendben van, ha csak ez alapján dől el. Tehát egy bizonyos jóslás kategória az, hogy kikerülünk, vagy sem.

 

- Jól mondja, pontosan, ez adja a nehézséget, ha a magyaroknak csak a tényekre és a valóságra alapozva kellene érvelniük, akkor mi megnyernénk az összes vitát. Az a baj, hogy spekulatív jövőre vonatkozó jóslásszerű elemek is belekeverednek az értékelésbe.

 

- Viszonylag kicsivel több az IMF-tárgyalások felfüggesztése, az most már több, mint jóslás vagy spekulatív elem, hiszen ezt maga az IMF is mondja, hogy valóban igaz, hogy nem azt kértük, amit kaptunk, vagy nem azt kínálták, amit kértünk. Nehéz ebben eligazodni, ebbe most ne is merüljünk el…

 

- De nem olyan bonyolult. Szívesen elmondom, ha gondolja. Az a helyzet, hogy Magyarország egy pénzügyi védőhálót kért. Ennek konkrétan az a neve, hogy rugalmas hitelvonal, ha lefordítom angolról magyarra. Ilyen létezik, a lengyeleknek is ilyen van. Ez azt jelenti, hogy az ország nem vesz fel hitelt, de van egy hitelkerete, és abban a pillanatban, amikor bajba kerül, akkor automatikusan hozzájuthat ehhez a pénzügyi kerethez. Ezt kértük. A lengyelek megkapták, Mexikó is megkapta, vannak még országok, amelyek rendelkeznek ilyennek, Magyarországnak nem adták meg eddig.

 

- Igen, de túl sok bizonytalanság volt Magyarország gazdaságpolitikájában ahhoz, hogy egyáltalán ezt kérhesse. Tehát ezt az elemzők már az elején elmondták, hogy erre nem voltunk jogosultak. Tehát eleve olyat kértünk, amit nem adtak volna.

 

- Nem jogosultság kérdése ez, hanem szándéké, ha akarták volna, adhatták volna.

 

- Mindenesetre a tárgyalásoknak most akkor valóban vége?

 

- Még nincsen, mert még várunk egy végső válaszra. Mi továbbra is szeretnénk ezt megkapni. Az idő múlása Magyarország oldalán áll, hiszen az elmúlt egy évben a magyar gazdaság állapota, különösen a magyar pénzügyek helyzete jelentősen javul. Tehát én azt gondoltam, hogy az IMF a tárgyalások során naponta kap újabb és újabb impulzust arról, hogy a magyar gazdaság jó úton jár, a számaink egyre jobbak, az államadósság csökken, a költségvetési hiány ellenőrzés alatt van, a külkereskedelmünk növekszik, és egyébként nagy pozitívumot mutat, hogy a foglalkoztatottság nő, meg fog indulni a növekedés. Tehát én azt vártam, hogy az IMF, ahogy egyre szorosabb kapcsolatba kerül velünk, egyre inkább látni fogja, hogy van lehetőség arra, hogy megkapjuk ezt a bizonyos rugalmas hitelvonalat vagy hitelkeretet. Nem ez történt, most már úgy látom, ha leegyszerűsítem ezt a bonyolult tárgyalási folyamatot, hogy végül is holló a hollónak nem vájja ki a szemét, ez itten a bölcsesség, ugyanis láthatóan az IMF egyetlen dologra koncentrál, ez pedig az, hogy a bankadót töröljük el, és helyette az embereket adóztassuk meg. Egy darabig ezt nem értettem világosan, most már világos, hogy az IMF egy bank, mégis mit várhatunk egy banktól, mint azt, hogy azt követelje, hogy a többi bank terhét csökkentsük, és ezen a ponton sajnos úgy látom, hogy kicsi esély van arra, hogy zöld ágra vergődjünk egymással.

 

- Igen, ez a kicsi esély valóban. Én is így látom, és így viszont akkor ez forrásoldali kérdés. Hogyha forrásra lesz szüksége Magyarországnak, például az előző IMF-hitelmegállapodás törlesztőrészletére, akkor azok a devizakötvények lesznek?

 

- Azok is lehetnek, de az elmúlt évben, 2012-ben egy – miután bonyolult, ezért az emberek által kevésbé ismert – nagyszerű teljesítményt ért el Magyarország, maguk az emberek egyébként. Hiszen a 2012-ben, tehát az elmúlt évben esedékes hitelvisszafizetésünket leginkább úgy teljesítettük, hogy a magyar emberek állampapírt vásároltak. Tehát képes volt Magyarország forintból, a magyar emberek megtakarításaiból visszafizetni a korábbi adósságot. Ez azért fontos, mert nem mindegy, hogy az adósságunk magyar pénznemben, tehát forintban vagy külföldi pénznemben áll fenn. Minél inkább külföldiben, annál inkább kiszolgáltatottabb az ország, tehát módosítatnunk kell azt az arányt is, ami a belföldi és a külföldi forrás közötti fennáll, és ezért jó, hogyha a magyarok finanszírozzák a magyar államot. Ráadásul én mindig mondom a magyaroknak, hogy azon már gondolkodjanak el, hogyha megéri amerikai, német meg angol milliárdosoknak, hogy magyar államkötvényt vásároljanak, akkor a magyar háziasszonynak is megéri, hogyha van pénze, már ha van, akkor vegyen államkötvényt, mert akkor azon a kamatot, a hasznot ő fogja zsebre tenni, és nem az amerikai milliárdos. Tehát a magyarokat folyamatosan kérem, hogy értsék meg, ez egy jó üzlet, vegyék a magyar állampapírokat.

 

- Igen, csak tudja, erre mondják azt elemzők, hogy ez is hitel, ugyanúgy, mint az IMF-hitel, csak az IMF olcsóbb lett volna.

 

- Hát vagy igen, vagy nem. A magyar hitelkamatok folyamatosan csökkennek, ne felejtsük el, hogy a jegybanki alapkamatot több lépésben is sikerült csökkenteni. Ez pedig azt jelenti, hogy a hitelszint Magyarországon folyamatosan csökken. Meglátjuk majd, hogyha külföldről vagy belföldről kell hitelt felvennünk, az hány százalékos kamattal történt, de ha mindent összeszámol, akkor mégiscsak az a jó, hogyha a magyar államadósságnak, amit megörököltünk, ügyén nem a külföldiek, hanem a magyar háziasszonyok, magyar családok keresnek. Persze nincs mindenkinek megtakarítása sajnos, de sokaknak van. Sok százmilliárd forinttal növekedett meg a magyar magánszemélyek kezében lévő magyar állampapír, majd a kétszeresére növekedett, ami azt mutatja, hogy az embereknek, egy bizonyos részének legalábbis volt megtakarítása, és azt gondolta, hogy az állammal való üzletelésből ő majd jól jár. Nem tévedett, igaza van, jól járt és jól fog járni.

 

- Ha már említi a jegybanki alapkamatot, és valóban egy jegybank szerepe, a jegybank vezetője egyébként egy központi kérdése a következő hónapokban. Világos, hogy a nevet most nem fogja elárulni, mert egy nappal a mandátum lejárulta után fogja, vagy előtte fogja elmondani, hogy kit jelöl a jegybank elnökének. Az viszont fontos kérdés, hogy milyen jegybankelnökben, milyen jegybankelnöki szerepkörben gondolkodik Ön? Ahhoz hasonlóban, mint amiről Matolcsy György beszélt a Wall Street Journalben két nappal ezelőtt, vagy pedig ahhoz hasonlóban, amitől a piac igazán tart, hogy forradalmi változások lesznek?

 

- A magyar jegybank kötelezettségeit, lehetőségeit, politikájának kereteit egy törvény jelöli ki, azt a törvényt be kell tartania mindenkinek, a jegybanknak is meg a mindenkori magyar kormánynak is. Tehát itt nincs semmi bizonytalanság, amit a törvény előír, az fog történni. Egyébként pedig nem akarom kitenni fölöslegesen az országot egy spekulációnak, ezért gondolom azt, hogy a lehető legsimább váltásnak kell bekövetkeznie. Én egy dolgot tudok mondani megnyugtatásképpen a magyar embereknek – a személyi döntést persze nekem kell meghoznom, de egy dologban biztosak lehetnek –: offshore lovagokat nem fogok a jegybank élére jelölni. Tehát az a szégyen nem fordulhat elő még egyszer, hogy olyan vezetői vannak a jegybanknak, akik egyébként a saját pénzük Magyarországról történő kétséges kimenekítésében és az ezen való spekulációval csináltak vagyonokat maguknak. Ez mindenkinek a magánügye, nem is szólok bele, mert minden magyar ember azt csinál a pénzével, amit akar, kivéve, hogyha közmegbízatást vállal. Ott azért vannak szabályok, amiket – nemcsak jogiak, hanem erkölcsiek is – be kell tartani. Azt szeretném, hogyha a magyar emberek bízhatnának a jegybankban és annak vezetőjében.

 

- A jegybankról fogunk még beszélni majd egy másik alkalommal. Menjünk Moszkvába. Mondjon nekem konkrétumokat, hogy milyen megállapodásokat sikerült kötni, miről volt szó. A lapok próbálják elemezni, a paksi atomerőmű bővítésére tesznek jó eséllyel, hogy az biztos, hogy szóba került, beszélnek a légügyi megállapodásról, beszélnek egy esetleges orosz hitelről. Miről volt szó ehhez képest?

 

- A magyar történelem nagy tanító. Ezért az első siker az, hogy nemcsak kimentünk Moszkvába, hanem haza is jöttünk. Induljunk innen! Másodsorban, nagyon mély barátsággal fogadtak bennünket, ami azért az orosz–magyar kapcsolatok történetét tekintve nem szükségszerű. De úgy látom, hogy Magyarországot tisztelik és becsülik Oroszországban, és nekünk is, ha jól belegondolunk az orosz–magyar kapcsolatok történetébe, jó okunk van azt mondani, hogy az orosz kultúra nélkül nincs európai kultúra. Tehát az oroszokat van okunk tisztelni, nem feltétlenül az erejük miatt, a gazdasági súlyuk meg a méreteik miatt, bár ők erre is büszkék, hanem a kulturális teljesítményük miatt. Tehát azért európai zenét meg irodalmat elképzelni Oroszország nélkül szinte lehetetlen. És azért miután Magyarország egy kultúrnemzet, és a büszkeségünknek, a saját magunkra vonatkozó értékítéletünknek is tekintélyes részét az adja, hogy azért mi komoly kulturális teljesítményekkel gyarapítottuk az európai kultúrát, ezt más országok teljesítményének esetében is elismerjük. Így ezért beszélhetünk elismeréssel Oroszországról is.

 

- És akkor beszéljünk a konkrétumokról!

 

- Igen, ami a gazdaságot illeti. Magyarország a NATO tagja, meg az Európai Uniónak a tagja, ez felértékel bennünket Oroszországban, tehát amikor Oroszország velünk gazdasági kapcsolatba lép, akkor az Európai Unió egységes piacával lép kapcsolatba, akkor belép az Európai Unió nagy, 500 milliós piacára. Tehát jól látható, hogy az európai uniós tagságnak ugyan sok dilemmája van, de az uniós tagság nemcsak Nyugaton, hanem Keleten is felértékeli Magyarországot, tehát érték a számunkra. Például Oroszország vitákban áll számos tekintetben az Európai Bizottsággal, például az energiapolitika ügyében; nekik sem mindegy, hogy Magyarország hogyan viselkedik, milyen magatartást tanúsít ezekben a vitákban. Itt van a Déli Áramlatnak a kérdése, ugye, ami egy komoly beruházás, olyan 600 millió dollár körüli értékű beruházás, ráadásul tranzitdíjat fogunk majd szedni rajta, ha megvalósul. Ez folyamatos bevétel a magyar költségvetésnek, az ügy nekünk fontos. Ugyanakkor azokat a szerződéseket, amiket még 2008-ban kötöttünk egyébként, folyamatosan támadja az Európai Unió, és módosítani akarja. Ez egy fontos kérdéskör lesz a következő fél, egy évben. Háromszög: Moszkva–Brüsszel–Budapest. Nem vagyunk egyedül ebben az ügyben, mert másik három európai uniós országot is érint ez: Olaszországot, Szlovéniát, és azt hiszem, Bulgáriát is. A másik dolog: energetikai együttműködés. Ugye, itt egy érzékeny és izgalmas ügyről van szó, mert Magyarország egyszerre akarja visszaszerezni az energiafüggetlenségét…

 

- Például az orosz piactól a függetlenségét. 

 

- Nagyon közel vagyunk hozzá. Ugyanakkor fenntartani az ellátásbiztonságot Oroszország segítségével. Most a függetlenség Magyarország esetében sajnos nem azt jelenti, hogy lefúrunk a földbe, és találunk annyi gázt, szenet vagy olajat, hogy hirtelen nincs szükségünk energiaimportra, tehát nem kell behoznunk, mondjuk, gázt. Erről nincsen szó. Jó lenne, ha így lenne, lehet, hogy egyszer találunk is ilyesmit, de eddig még nem találtunk, keressük, de még nem találtuk. 

 

- Atomenergia-bővítésről lehet szó?

 

- Arról lehet szó, de még az atomenergia mellett is Magyarországnak mindig kell behoznia külföldről energiát. Az energiafüggetlenség tehát nem azt jelenti, hogy nem hozunk be senkitől, hanem azt, hogy nem egyetlen helyről hozunk be. Ezért Magyarország most már abban a helyzetben van, hogy három-négy helyről is tud energiát behozni, ezért a kiszolgáltatottságunk megszűnt. Most már egy egyensúlyt kell tudni fenntartani, senki sincsen abban a helyzetben, hogy Magyarországra kiszolgáltatott országként tekintsen. Ezért tárgyalunk arról, hogy hosszú távon hogyan lehet, mennyit érdemes és milyen árért, például gázból behozni Magyarországra orosz területekről.

 

- Az lenne például megoldás, hogyha az ember a saját tulajdonában tárolja ezt a földgázt, nem? Például, és erről szól az E.ON visszavásárlása, amelyről szintén beszéljünk két mondatot, mert, ugye, tegnap Ön már múlt időben említette ezt, hogy visszavásároltuk az E.ON-t, ez stimmel? Valóban alá van írva a szerződés?

 

- Minden megállapodás létrejött, csak technikai részletkérdések maradtak, tegnap a Magyar Villamos Művek, amely 99,9 százalékban magyar állami tulajdon, közgyűlést tartott, és döntést hozott erről. Ezért mondom: minden döntés megszületett, már csak szövegezési munkálatok vannak hátra.

 

- Mennyiért vásároltuk vissza? Ugye, nézzük, hogy mi van itt először is: egy földgáztározóról van szó, illetve például az orosz importot bonyolító…

 

- Négy földgáztározóról. 

 

- Így van, négy földgáztározóról, és például az orosz importot bonyolító vezetékrendszerről. Mit kezdünk ezzel?

 

- Nem a vezetékrendszerről, hanem a szerződésről van szó elsősorban. Nézze, erre egy külön műsort kellene szentelnünk igazából, de röviden a helyzetet így tudom leírni: Magyarország nagyon sok gázt használ fel, évente 10 milliárd köbmétert, ennek nagy részét külföldről hozza be, a hazai kitermelés 2-3 milliárd köbméter között van. Tehát nekünk Oroszországból kell behoznunk egy hatalmas mennyiségű gázt. Ki állapodott meg kivel arról, hogy mennyit, milyen ütemezésben és mennyi pénzért hozunk be?

 

- Fogalmam sincs. 

 

- Na, látja! Az a helyzet, hogy ezt a kérdést az E.ON és az Oroszország közötti szerződés szabályozza. Tehát én nem – hogy mondjam – csak a büszkeségről beszélek, hanem azt az érzést, hogy a magyar gazdaság működése szempontjából az egyik vagy a legfontosabb kérdést egy olyan szerződés szabályozza, amelyben nincs magyar szereplő, elfogadhatatlan. Tehát ez nemzeti szuverenitás kérdése, ezért most, amikor az E.ON-nal megállapodtunk, akkor ezt a szerződést is megvásároltuk, ezért a jövőben Magyarország fog tárgyalni az oroszokkal arról, hogy mennyi gázt hoz be, milyen ütemezésben és mennyiért. 

 

- Amely nyilván azt jelenti, hogy a magyar érdekek azt diktálják, hogy legyen olcsóbb a földgáz.

 

- Mint látja, 10 százalékkal csökkentettük is már január 1-jén. Ha az E.ON-féle ügyletet nem kötjük…

 

- Ez egy másik kérdés. 

 

- Nem, ez két összefüggő kérdés. A kérdést úgy is fel kell tennünk, hogy milyen eszközei vannak a magyar államnak arra, hogy csökkenthesse a rezsit. Minél több eszközünk van, erőművünk például, gázvezetékünk, tározónk, nálunk vannak a szerződések, annál inkább lehetőségünk van arra, lehetősége van a kormánynak arra, hogy segítse a magyar embereket azzal, hogy csökkenti a rezsiköltséget. 

 

- Jó, de mennyibe került mindez?

 

- Azt most nem tudom, hogy szabad-e a szerződés aláírása előtt nyilvánosságra hozni. Azt tudom mondani Önnek, hogy a kormány többször is megfontolta ezt a kérdést, elkészítettünk nemzetközi cégekkel értékbecsléseket, meghatároztuk, hogy mennyi lehet maximum a vételár, amit még a nemzetközi becslések szerint ez ér, és jóval az alatt vásároltuk.

 

- 800 millió euróról beszélnek a lapok.

 

- Nem irreális, amit Ön mond. 

 

- Most említi, hogy aláírják majd a szerződést. Mikor írják alá?

 

- Az bármelyik pillanatban megtörténhet, hiszen mind a két fél döntött. A szándéknyilatkozat pedig a magyar kormány és az E.ON között már aláírásra került. 

 

- És az, amiről Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár beszélt, hogy további rezsicsökkentések várhatók, és 2014-ig minek kell megtörténnie rezsifronton Magyarországon, az is alapvetően ebből a tárgyalási pozícióból fakadhat?

 

- Nézze, miért nem csökkentették korábban a magyar kormányok a rezsi árát? Miért emelték kétszeresére meg háromszorosára? Most, ugye, az egy másik politikai közösség, tehát nem a Fidesz, hanem a szocialisták. Nekem nincs kiemelkedően nagy véleményem a szocialistákról, gondolom, ezzel nagy titkot nem árulok el, de azt azért nem feltételezem róluk, hogy ők szándékosan ártani akartak az embereknek. Egész egyszerűen nem tudtak olyan erős Magyarországot létrehozni, amely képes lett volna megvédeni az embereket, ugyanis az árkérdés erő kérdése, nem szándéké. Tehát 2010-ben a kétharmadunk miatt, amit az emberek hoztak létre, arra volt erőnk, nekem személyesen is csak arra volt erőm, hogy azt mondjam, hogy márpedig a rezsit nem fogják emelni. De ez egy harc volt, mert emelni akarták. Az elmúlt két és fél évben sikerült megerősíteni az országot, ma azt tudom mondani, hogy csökkenteni fogjuk a rezsit úgy, ahogy Lázár János mondja, még a továbbiakban is csökkenteni fogjuk, mert egész egyszerűen nem fogadható el, hogy a magyar emberek egyébként alacsony jövedelmének tekintélyes része eleve már a hónap elején, mint rezsiköltség kimegy a háztartásokból. Tehát a mi kormányunk nem elvenni akar az emberektől, hanem segíteni akar nekik, hogy többjük lehessen, hogy gazdagodhassanak, hogy simábban élhessenek, hogy jobban élhessenek. Ehhez pedig a rezsiköltségeket legalább az európai átlag szintjére vissza kell vinni, mert arcátlanul magas Magyarországon, különösen vásárlóérték-paritáson számolva a háztartások energiakiadása. 

 

- Az utolsó egy percet szánjuk a politikai szezonra! Jövő héten frakcióülést tart a Fidesz Gyulán, felkészítő frakcióülés, jön a tavaszi időszak, mire számít bő egy évvel a választások előtt?

 

- Nekünk volt egy tervünk, amikor megkezdtük 2010-ben a munkát. Vállalásaink voltak, amiket a magyar emberek felé tettünk, ezeknek az állásáról, mármint a végrehajtásának állásáról kell majd beszélnünk, hogy időarányosan hol állunk. Vannak ügyek, ahol nagyon jól állunk, vannak, ahol gyorsítanunk kell, de összességében azt az irányt tartjuk, amiről megállapodtunk ezelőtt három évvel. Akkor én azt mondtam, hogy 2013-nak már az emelkedés évének kell lenni, tehát ha jól végezzük a munkánkat 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben, ha sikerül megújítanunk az országot, ha nem ijedünk meg, ha kiállunk nemzetközi porondon az érdekeinkért, ha vállaljuk az ország átszervezésével járó kényelmetlenséget és egyébként politikai kockázatokat, és a munkánkat megcsináljuk, akkor 2013-ban ennek meglesznek az eredményei. A rezsicsökkentés erről szól már, a minimálbér-emelés erről szól, a nyugdíjak értékének növelése már erről szól. Tehát azt hiszem, hogy magabiztos és a jövőre vonatkozó komoly terveket tárgyaló frakcióülés lesz majd a Gyulán megtartott összejövetelünk.

 

- Orbán Viktor miniszterelnököt hallottuk a 180 percben.

 

 

orbanviktor.hu