– Jó reggelt kívánok a hallgatóknak! Hat perccel múlt fél nyolc, itt ül mellettem Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok Önnek is!

– Tisztelettel köszöntöm a hallgatókat, jó reggelt!

– Bő fél órával ezelőtt volt a vendégünk egy műszaki szakember az árvíz- és belvízvédekezési helyzetről beszélgettünk. Csaknem háromezer kilométeren zajlik védekezés az országban. Ön milyen gyakran érdeklődik vagy kap tájékoztatást, mennyire felkészült az ügyben?

– Most naponta.

– Naponta egyszer, kétszer?

– Minden reggel felhívom a belügyminisztert.

– És mire számít, hogy hogyan fogja bírni az ország az árvízi helyzetet?

– Nézze, aki egyszer forró tejjel megégette a száját, az a hideg vizet is fújva issza, Én ezek közé a férfiak közé tartozom. A dolog most nem néz ki rosszul. Ilyenkor szokott ez kinézni sokkal rosszabbul is. Akár bizakodhatnánk is, nem tudom az úr, aki előttem volt itt, mit mondott erről.

– Óvatosan azt mondta, hogy egyelőre mederben tartják a vizet.

– Az árvízi szakemberek óvatos emberek, mert senki sem tudja, hogy holnap esik-e esetleg megint nemcsak eső, hanem hó is, mi van a vízgyűjtő területeken, amelyek kívül vannak Magyarország mai államhatárain, tehát óvatosnak kell lenni, de van ok az optimizmusra. Ugyanakkor a dolog lényege nem a reménykedésben van, hanem a felkészülésben.

– Egyébként az már a költségvetés szempontjából sem elhanyagolható kérdés, hogy mi lesz árvízi helyzettel, mert – ha jól emlékszem – körülbelül fél évvel ezelőtt kezdte el a Költségvetési Tanács elnöke mondani azt a költségvetési tartalék terhére, ha jön egy rossz árvízi év, akkor bizony megnézhetjük magunkat.

– Ez így szokott lenni, de a költségvetést úgy terveztük meg, hogy az árvízi védekezés nem pénzkérdés, pénz kell persze hozzá, de olyan helyzet nem állhat elő Magyarországon, hogy azért marad el védekezés, mert nincs elegendő pénz. 2010 óta – most megpróbálom itt gyorsan fejben összeadni a számokat – biztos, hogy a 200 milliárdot meghaladta, lehet, hogy a 250 milliárd forintot is elérte az az összeg, amit részben védekezésre, részben gátak megerősítésére, részben pedig víztározók építésére költöttünk el. Tehát az emberek biztonságban érezhetik magukat, ennél többet nem is lehetett volna tenni, talán ez a kijelentés nagyképűség nélkül is megkockáztatható. Én mindig a Tiszát nézem meg a Borsod megyei folyókat, bár a hírek most Zala megyéből jönnek, a déliek jönnek.

– De a Drávát is érdemes.

– Én azt tanultam meg… Nézze, én sok árvizet éltem már túl az országgal együtt, emlékszem, amikor kötésig álltunk a vízben Borsodban meg a Nyírségben, sőt volt, hogy egész régiókat kellett újjáépíteni, én azt tanultam meg, hogy a legszeszélyesebb – mégiscsak Petőfinek van igaza, tehát a legszeszélyesebb – folyónk mégiscsak a szabályozás után is a Tisza, arra kell elsősorban figyelni.

– Mit szól a jegybank gazdaságélénkítő tervéhez, amely leginkább brit példa alapján, de nemzetközi jegybanki magatartásmodelleket figyelembe véve nagyon kedvezményes hitelt kínál kedvezményes kis- és középvállalkozásoknak.

– Van itt egy egyszerű összefüggés, amit talán felidézhetünk: ha valami rossz, akkor érdemes megjavítani. És az kiderült az elmúlt években, hogy a jegybank rossz politikát folytatott, nem tudott hozzátenni semmit sem a magyar gazdaság fejlődéséhez. A szakemberek megvitatják majd, hogy ez indokolt volt-e vagy sem. Én csak egy dolgot tudok mondani, hogy miközben a világon számos helyen a jegybankok segítettek az embereknek, a vállalkozásoknak, a kis- és középvállalkozásoknak is abban, hogy átvészeljék a nehéz éveket, eközben Magyarországon ilyen lépések nem történtek.

– Igen, de a jegybanknak nem az elsőrangú feladata a gazdaságélénkítés.

– Én csak azt tudom mondani, hogyha más képes volt rá, akkor talán mi is megtehettük volna. De a jegybank egy független intézmény, nem voltunk abban a helyzetben, tehát a kormány sem, és én személy szerint sem voltam abban a helyzetben, hogy meggyőzzem vagy rávegyem vagy rákényszerítsem a jegybank elnökét bármilyen lépésre. Ez ellentétes lett volna a jegybankról szóló törvényekkel meg egyébként az ésszerű magatartással is. Tehát egy rossz gyakorlatot, ha az nyilvánvalóan kudarcnak bizonyult, meg kell változtatni, ezzel próbálkozik az új jegybanki vezetés. Én nagyon remélem, hogy sikerrel járnak majd.

– Egyébként a korábbi nemzetgazdasági miniszter, ma jegybankelnök Matolcsy György bírálói közül is többen mértéktartónak gondolják azt az összeget, amelyet a jegybank tartalékból erre a célra szán a jegybank.

– Bár néha kétségbe vonják, de tudunk késsel, villával enni.

– Na, most az legalább kiderül, amiről mi is korábban beszélgettünk itt a „180 perc”-ben Önnel, hogy mi hiányzik Magyarországon a vállalkozások fejlődéséhez, az ötlet vagy a hitel.

– Van itt egy vita, pontosan ez, amit most Ön itt ilyen röviden összefoglalt. Én is figyelem ezt a vitát most már lassan három éve. A bankárok azt mondják, hogy ők tudnának hitelt nyújtani, de nincsenek üzletei sikerrel kecsegtetői vállalkozói ötletek és tervek. A vállalkozók pedig azt mondják, hogy ők tele vannak üzleti sikerrel kecsegtető tervekkel, ellenben nem kapnak hozzá hitelt. Ez a vita nem dönthető el beszélgetésben meg elméleti síkon, meg kell próbálni pénzt adni azoknak a vállalkozásoknak, amelyek azt állítják, hogy nekik vannak üzletileg sikeresnek ígérkező terveik. Most ez történik. Egy megjegyzést tennék azért, ha megengedi, ehhez a mondathoz vagy gondolathoz. Ha Ön bemegy, mondjuk, ma délután valamelyik kereskedelmi bankba, és azt mondja, hogy Ön egy középvállalkozó, és van egy üzletileg sikeresnek ígérkező gondolata, meg van múltja is, és most hitelt szeretne felvenni, kétlem, hogy 10 százalék alatt, mármint 10 százalékos kamat alatt hitelt kapna. Most ha megnézi közben a magyar gazdaságot, akkor azt fogja látni, hogy az illegális tevékenységeket nem számítva, tehát kábítószer-, fegyver-, nőkereskedelem, ha ezeket most mi nem számítjuk, akkor aligha talál olyan gazdasági tevékenységet Magyarországon, amely képes kitermelni egy 10 százalékos hitelt. Tehát az bizonyos, hogy ilyen magas kamatszinttel, mint ahogy ma működik a magyar bankrendszer, illetve a magyar gazdaság, nem lehet vállalkozásokat beindítani, életerőt adni nekik és növekedési pályára állítani őket. Ezért indokoltak azok a kísérletek, bár vet fel jó néhány szakmai részletkérdést, de indokoltak azok a kísérletek, amelyekkel a jegybank próbálkozik, hogy olcsó hitelekkel próbálja megkínálni a vállalkozásokat. Ehhez persze a bankok közreműködése kell, mert a jegybank közvetlenül nem adhat hitelt a vállalkozásoknak, hanem a pénzügyi közvetítőrendszeren keresztül kell ezt megtennie. A jövő kérdése, hogy miután a jegybank most egy nyitott jegybanki politikát hirdetett meg, tehát nyilvánosan is konzultál bankokkal, elemzőkkel és így tovább, megtalálják-e azokat a módszereket, amelyekkel valóban olcsón lehet eljuttatni az olcsó hiteleket a vállalkozásokhoz.

– Igen, és maximum 2 százalékot tehet rá a bank, tehát tulajdonképpen ennyi az ő kockázata.

– Nézze, ha 2 százalékon sem tud egy vállalkozó, mármint ha 2 százalékos kamatozású hitellel sem tud egy vállalkozó üzletileg profitot hozó tevékenységet végezni, akkor valószínűleg inkább a vállalkozónál lehet a baj.

– Akkor az ötlettel van baj. Na, most nézzük a tavalyi hiányadatot, ezt a bizonyos 2 százalékot, amely váratlanul kedvező, mindenkit meglepett. Mind az Európai Bizottság apparátusi előrejelzéseknél, mind a kormány előrejelzéseinél egyébként sokkal jobb ez a 2 százalékos hiány, mondhatnám úgy is, hogy ez a túlzott fegyelmezettség.

– Van olyan, hogy egy fegyelmezettség túlzott?

– Van, mert elég lett volna a 2,99 százaléknyi hiány.

Dehogyis, a 2 is sok. Tehát azért, hogyan mondjam, ne veszítsük el a józan paraszti eszünket! Szépek ezek a pénzügyi guruk által javasolt számok, meg az Európai Unió 3 százalékos mágikus hiányküszöbe, és egyebek…

– Erre gondoltam.

– ...de jól néznek ki. Igen, de szerintem azért a józan paraszti ész a mérvadó itt. Mikor jó egy költségvetés? Akkor, hogyha nincs benne hiány, a miénkben azért van 2 százalék. Tehát ez a költségvetés még nem jó. Az igaz, hogy Magyarország jobban teljesít, sőt sokkal jobban teljesít, mint korábban, hiszen ne feledjük el, hogy a 2004-es uniós csatlakozásunk óta egyszer sem tudtuk – egészen 2010-ig – 3 százalék alatt tartani a hiányt, csak a mostani kormány időszakában sikerült a szavahihetőségünket visszanyerve komoly, fegyelmezett és ésszerű pénzügyi gazdálkodást megvalósítanunk, de még mindig nem vagyunk elég jók, mert még egyszer mondom, mint a háztartásnál: ha Ön a hónap végén 2 százalékos hiánnyal zár, az azt jelenti, hogy adósságot tol maga előtt. Na, most ha azonban mögé nézünk a számoknak, ott látunk valamit, ami az Ön által adott pozitív értékelést azért alátámasztja. Ugyanis a hiányokat egy másik szemüvegen keresztül is nézni kell. Ezt úgy szokták csinálni, hogy az adott évben a korábban felvett hitelek törlesztésére fordított összeget elkülönítik, és így létrejön egy szám, amit úgy hívnak, hogy elsődleges hiány, amely azt mutatja, hogyha nem kellett volna abban az évben visszafizetni a korábban felvett hiteleket és azok kamatait, akkor hogy nézne ki a költségvetés, vagyis ha az adósságtörlesztés nélkül nézzük, akkor többet termelünk vagy többet fogyasztunk? És ha így nézzük, akkor Magyarországon nem költségvetési hiány van, hanem többlet. Ez nagyon fontos, mert ez ad esélyt arra, hogyha többlet van az elsődleges hiánynál, hogy visszafizethessük a korábban felvett adósságokat, tehát jó pályán vagyunk, de azt mondani, hogy már jó, az idő előtti.

– Én ezt értem, csak szinte egy kormányülésen sem lenne egyszerű így kifejteni mindazt, amit mond. Az érdekel engem, hogy a túlzottdeficit-eljárás alól kikerülünk, vagy sem?

– Ha bízhatnánk abban, hogy az Európai Unió kizárólag a tények alapján dönt, akkor Magyarországnak ki kell kerülnie a deficiteljárás alól.

– És miért mondja ezt feltételes módban? Hát mi alapján döntenek?

– Mert nem bízhatunk ebben. Tehát úgy látom, hogy Magyarországgal szemben a bánásmód az Európai Unióban nem mindig méltányos, nem mindig tényszerű, és ezért számítanunk kell arra, hogy az ellenfeleink, akik különösen a bankadó és a közműcégek adói miatt meglehetősen elégedetlenek velünk, hiányzik a zsebükből az a néhány tízmilliárd forintnyi profit évente, amit most árcsökkenésre fordítottunk, és így a magyar emberek zsebében maradt, így az övékébe nem került bele. Ők dühösek. Találkozom velük rendszeresen, látom rajtuk, kifejezetten mérgesnek mondanám őket, sőt fel vannak háborodva, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy Magyarországot rászorítsák arra, hogy csökkentse a bankadót, és csökkentse a közműcégekre kivetett adót, vagyis vonja vissza a rezsicsökkentést. Ezt az igényt vagy javaslatot a nemzetközi szervezetek ma már szemérmetlenül is a kormánnyal szembeni támasztani szokták. Megnézzük, hogy Brüsszelt mennyire fertőzi meg ez a gondolkodásmód.

– Erről mindjárt beszélünk bővebben is, merthogy az alkotmánymódosítást is érintő vitáról beszélt már részben, meg hát persze minden mindennel összefügg, de ha mégis visszatérünk oda, hogy esetleg szakmai döntés születne a túlzott deficit eljárás végéről, akkor Én azt olvastam az Európai Bizottság anyagaiban, hogy ők azt nézik, hogy az Eurostat is visszaigazolja-e ezt a bizonyos 2 százalékos hiányt. Mit mond az áprilisi konvergenciaprogram, és gyakorlatilag az a kérdés, hogy fenntartható-e a növekedés és mennyire gyilkolja magát a növekedést ez a hiányadat.

– Nézze, mit tudunk mondani? Ismét induljunk ki a tényekből! 2010 májusában a kormányváltás időszakában volt egy 7-7,2 százalékos költségvetési hiányunk, innen eljutottunk oda, hogy 2011-ben már többletünk volt, 2012-ben alatta voltunk a 3 százalékos hiánynak, és 2012-ben is ez történt. Az én véleményem az, hogyha a tényeket nézzük, akkor Brüsszel nyugodtan megszavazhatja nekünk a bizalmat, és deficiteljárás alól kivonhat bennünket. Ha az előrejelzéseket nézzük ’13-ra és ’14-re, ott is teljesen nyilvánvaló, hogy növekedésben lesz a magyar gazdaság, egyes elemzők szerint már ’13-ban, mások szerint ’14-ben. Énszerintem meglepetést fogunk okozni: már ’13-ban egy váratlanul jó növekedési számmal, tehát minden tény, minden teljesítmény, amit a magyar gazdaság és a magyar emberek felmutattak, egy sikertörténetnek a körvonalait mutatja. Tehát az Európai Unió, ha meg tudna békélni azzal, hogy Magyarország bár más utat választott, mint amit Brüsszel javasolt neki, mégis sikeres lett, akkor ezt akár egy közös sikernek is tekinthetnénk.

– Ön már belekapott abba a magyarázatba, hogy miért nem tud megbékélni ezzel. Nyilván van: nagy cégek térvesztése Magyarországon, gazdaságpolitikai érdeksérelmek, amelyek egy politikai vitát generálnak, és hogy egészen konkrétan kérdezzem: lesz egy vita a magyar alkotmányos helyzetről, demokráciahelyzetről az Európai Parlamentben a jövő hét utáni hét első felében. Oda elmegy Ön személyesen?

– A hét végén randevúzok Szájer József képviselő úrral, aki az Európai Parlament képviselője, meghallgatom Őt, mit tanácsol, és valószínűleg meg is fogom fogadni a tanácsát.

– Tehát még nem döntötte el.

– Majd hét végén.

– Milyen dokumentumokat vizsgálnak majd Ön szerint egyébként ezen a bizonyos plenáris ülésen? Merthogy addig már esetleg elkészülhet az Európai Bizottság jelentése a magyarországi alkotmánymódosításról.

– Én kétszer voltam az Európai Parlament Magyarországgal foglalkozó napirendi pontjain. A tények senkit sem zavartak, egyedül én foglalkoztam a tényekkel, csak kicsit túlzok, amikor ezt mondom Önnek. Az ember, ugye, mit gondol a magyar ember Európáról? A magyar ember azt gondolja Európáról, hogy higgadt, tárgyszerű, jóindulatot sem nélkülöző vita zajlik, egyáltalán az európai kultúra mégiscsak a tényszerűségre, a másik megértésére, a „másiknak is igaza lehet” logikájára épül fel. Én kétszer voltam az Európai Parlamentben, na, ott nem így van, tehát az nem egy európai hely. A tények – még egyszer mondom – másodlagosak voltak; dühös, kidagadt erekkel, vastag nyakkal ordibáló baloldali, liberális, zöld, szocialista képviselők, akik azt sem tudták talán, hogy hol van Magyarország, nyilvánvalóan nem olvasták azokat a jogszabályokat, amiket bíráltak, de egy dolog biztos volt, hogy gyűlölnek valamilyen okból bennünket. Az a helyzet, hogy ugyanakkor, aki fél, az meg ne menjen az erdőbe, tehát nem szeretném, ha a hallgatók ezeket a szavaimat panaszkodásként fognák fel. Én is önszántamból mentem oda…

– És annál is inkább.

– ...a politikába is önszántamból léptem, és aki a nemzet szolgálatára vállalkozik, annak időnként ilyen helyzetekkel is meg kell ismerkednie, és helyt kell állnia, meg kell védeni az országot, ezt fogom tenni, ahányszor csak szükséges.

– Hát és ez egy plenáris ülés természetesen, ahol politikai vita zajlik, tehát a világ összes parlamentjében néha kidagadnak az erek.

– Ráadásul vannak barátaink, tehát ne legyenek teljesen igazságtalanok azért, mert találkoztunk ott fehérek között európaiakkal is, hogy József Attilát idézzem, akik azért tárgyszerűek maradtak, még az ellenfeleink között is volt néhány olyan, akit érdekelt, hogy mit mond a magyar miniszterelnök, kíváncsi volt arra, hogy a magyarok mégis hogyan képzelik el a jövőt, tehát nem esélytelen egy ilyen vita.

– Na, most mi itt legalább ebben a beszélgetésben akkor maradjunk a tényeknél! Nyitnék néhány alpontot, amely részben az alkotmány, a negyedik alkotmánymódosításból fakadó jogszabályalkotásról kérdezném. Egyrészt azt olvasom az újságban a hallgatói szerződéssel kapcsolatban, merthogy ez, ugye, a negyedik alkotmánymódosításból következő jogszabály-alkotási feladat, hogy az nem szerződés lesz, hanem magába a felsőoktatási törvénybe zsúfolják bele a feltételeket, hogyan kell majd az állami támogatást meghálálni, visszafizetni.

– Én is hallottam erről, de ezt majd a következő héten esedékes kormányülésen ismerem meg részleteiben, hiszen a minisztérium emberei tárgyalnak az érdekképviseletekkel, és a jövő héten tesznek majd jelentéseket, addig minden csak tervezetnek vagy javaslatnak tekinthető. Egy dolog biztos, hogy elvi kérdésekben a kormány nem fog engedni. Az elvi kérdésekben elfoglalt álláspontunk ugyanis Magyarország és a magyar emberek érdekét szolgálja. Egyensúlyban kell tartanunk a magyar emberek közösségi érdekeit és a diákok egyéni érdekeit. Ez az elv, amire fel kell építeni minden szabályt.

– Az alpontom második pontja a választási eljárási törvényt érinti. Ez ugyan nem közvetlenül a negyedik alkotmánymódosításból következik, de arról is szólnak hírek, hogy készen áll a jogszabály, talán el is fogadja a parlament a jövő héten. Hogyan oldják fel azt az ellentmondást, hogy maga a választói névjegyzék nyilvános, viszont emiatt kellemetlen, vagy egyenesen rossz helyzetbe kerülhetnek bizonyos szomszédos országokban a magyar állampolgárságukat nyíltan vállaló magyarok?

– Nehéz kérdés, és ezt kell megoldania majd a parlamenti vita során a képviselőknek.

– Nem árulja el, hogyan oldják meg?

– Nem, mert a vitától függ majd, tehát én is várom a javaslatokat.

– Akkor nézzük szintén az elmúlt tíz nap egyik fontos híre az E.ON-földgáztározó és a szállító infrastruktúra megvásárlására. Itt azt szeretném pontosan érteni, hogy abszolút a járókelő, az egyszerű, hétköznapi ember szempontjából, hogy miért kellett ez nekünk?

– Hogy nálunk legyen a kamrakulcs.

– Ez valami tárolókapacitás, amelybe, ugye, leginkább Oroszország felől földgázt kapunk, és tovább osztjuk a háztartásoknak?

– Úgy kell elképzelni, hogy jön a gáz a csöveken keresztül, leginkább Oroszországból, bár miután a választási vállalásaink között az én személyes vállalásaim között is szerepel, hogy az országot ki fogjuk szabadítani az energiafüggőségből. Ennek jegyében építünk egy vezetéket a szlovákokkal és az unióval, az Európai Unióval közösen északi irányban, amely lehetővé teszi, hogy először Magyarország történelme során nem orosz gáz is érkezhessen Magyarországra, mert ma még ami Ausztriából is jön egyébként, az is orosz gáz, de el fogjuk érni ezzel az új vezetékkel az északi rendszereket, és így Magyarországnak lehetősége lesz máshonnan is gázt beszerezni. Zárójel bezárva. Visszatérve a kiindulóponthoz: jön a csöveken keresztül a gáz Magyarországra, a fogyasztók pedig megvásárolják azt. A gáz egy részét általában letárolják, ha van saját tározónk, akkor mi sok gázt fogunk letárolni. Úgy kell elképzelni, hogy Magyarországnak körülbelül 10 milliárd köbméter gáz az éves fogyasztása, és most az E.ON, illetve egy másik gáztározó megvásárlása eredményeképpen mintegy 7 milliárd köbméternyi gáz tárolására alkalmasak vagyunk, ami azt jelenti, hogy akármi is történik a cső másik végén, ha van betározott gázunk, akkor biztonságban vagyunk. Tehát a kamrakulcs nálunk van, mostantól kezdve nem a kitermelőktől függ, hogy Magyarországnak van-e ellátásbiztonsága, jut-e gáz a vállalkozásokhoz, az erőművekhez meg a háztartásokhoz, hanem az a tározót kezelő magyar állam döntése lesz. Még egyszer mondom: a kamrakulcs a magyar állam kezében van.

– Na most, ha a kamrakulcs a magyar állam kezében van, akkor ez azt jelenti, hogy közvetlenül tárgyalunk a beszállítókkal. Ez, ugye, említette, hogy leginkább – a földrajzi magyarázat miatt leginkább – Oroszországot jelenti. Szintén olvasni a sajtóban, bizonyos háttér-megállapodásokról, hogy itt egyéb szolgáltatási szektorokban, például a paksi atomerőmű bővítése kapcsán oroszok jöhetnek Magyarországra. Erről már maga a cég tartott is a technológiáról egy tájékoztatót tegnap. Van-e összefüggés a kettő között?

– A rejtélyek és a rejtvények iránt fogékony a magyar elme, kombinál folyamatosan, mégiscsak egy kávéházi ország volnánk: ülünk, beszélgetünk, és közben kombinálunk. A valóság azonban gyakran eltér a fantáziától, a valóság úgy áll, hogy semmilyen program nincsen összekapcsolva semmilyen másik programmal, a gázvásárlás és a gázszállítás egy ügy, az atomerőmű-építés meg egy másik ügy. Ezt onnan is lehet világosan tudni, hogy az atomerőmű építésére nemzetközi tendert, tehát pályázatot fogunk kiírni.

– Még egy gyors kérdés. 20 másodpercünk van. A rezsicsökkentés ügyében gyűlnek az aláírások, több mint 300 ezer összegyűlt már. Mi lenne az ideális aláírás szám, vagy hol áll meg majd ez az aláírásgyűjtés?

– Mindenki látta, hogy a mostani rezsicsökkentés nagy vitákkal járt, erről beszéltünk is ma. Brüsszeli nyomásgyakorlás, nagy elefántok táncolnak ezen a legelőn. Én szeretném tovább csökkenteni Magyarországon a rezsit. A dolog úgy áll, hogy ilyen alacsony jövedelmek és nyugdíjak mellett szerintem egy európai igény, hogy a rezsiköltségek alacsonyabbak legyenek, ma a vásárlóerő összefüggésében számítva Magyarországon fizetjük a legtöbbet. Ezt én nem tudom elfogadni, tehát további csökkentések lesznek, de az további küzdelmekkel jár. Fontos tehát, hogy az ország egységes legyen, és az emberek akarják, egyértelműen nyilvánítsák ki a véleményüket, hogy akarnak-e további rezsicsökkentést, mert ha akarnak, akkor meg fogjuk, én meg fogom tenni.

– Részletesebben akkor a következő alkalommal erről. Orbán Viktor miniszterelnök volt a „180 perc” vendége.


orbanviktor.hu