- Milyen lehetőséget lát arra, hogy Magyarország integrálódása az EU közösségében felgyorsuljon, s melyek ennek politikai-gazdasági eszközei?
- Azt szeretném, hogy Magyarország ne csak a diplomáciai udvariasság szintjén élvezzen megbecsülést az Európai Unióban, hanem olyan teljesítményt nyújtó ország legyen, amely kiváltja az EU tagországainak elismerését. A rendszerváltás óta Magyarországnak volt olyan időszaka – 1999 és 2001 között –, amikor így álltak a dolgok. Nem volt olyan rég, amikor 2007. január 1-je volt a magyar gazdaság teljesítménye alapján kijelölt, a magyar politikai pártok által közösen elfogadott euróövezethez való csatlakozás céldátuma. Mára azonban gödörbe jutott a magyar gazdaság, és éllovasból sereghajtók lettünk. A sereghajtókat ritkán szokták irigyelni, bár az ő vállukat is megveregetik, hiszen egy verseny akkor izgalmas, ha van elegendő induló. Senki nem szokott benevezni az utolsó helyre, ezért mi kellemes versenytársak vagyunk manapság. Ebből a helyzetből kellene kilábalni.
A magyarok kreatívak, progresszívek, gondolatgazdagok. A történelem tanúsága szerint ez mindig is jellemző volt ránk. Olyan erőforrás ez, amelyre mindig lehet támaszkodni. A mai szürke, unalmas, szellemtelen, sikertelen megoldások helyett kezdeményezőkészségre és progresszivitásra van szükség a politikában és a gazdasági életben egyaránt.

- Hogyan értékeli az ország megítélését az Unióban, s milyen külpolitika az, amely egyszerre segítheti Magyarország folyamatos felzárkózását, és a nemzeti érdekeknek is prioritást biztosít, de megfelel az Unió elvárásainak is?
- Az Európai Unió kultúrnemzetek közössége, ezért udvarias hangnem jellemzi belső életét. Magyarországnak nem kell attól tartania, hogy bárki szembejön velünk, és keresetlen nyersességgel az arcunkba mondja az igazat. Ez nem szokás Európában. Európában még a nem szót is kerülik a diplomáciai élet során, helyette az „inkább”, „talán”, „habár” a divatos megfogalmazás. Nem arra van tehát szükségünk, hogy a szokásos európai udvarias mondatokat bezsebeljük, hanem arra, hogy a többi 26 ország egy megbízható partnert és egy nagyon komoly versenytársat lásson bennünk. Az EU maga is a verseny világa. Nem azért léptek be a tagállamok, hogy langyos, lavórvíz-szerű közegben találják magukat. Az ilyen közeg legyengíti az államokat, elveszi a kezdeményezőkészségüket, megöli a kreativitásukat. Az EU azért sikeres, mert a tagállamok éles versenyben is állnak egymással, miközben egyetértenek a közös szabályok megalkotásában. Az Európai Unióban egyszerre van jelen az együttműködés és a verseny világa.
A mi helyzetünk akkor lenne jó, ha legalább néhányan irigyelnének bennünket, ha néhányan azt látnák, hogy több versenyszámban is magunk mögé utasítjuk őket. Szeretném, ha Magyarország vezetőiben tudatosodna, hogy nem híd vagyunk Kelet és Nyugat között, hanem nyugati hídfő, vagyis Magyarország maga is a Nyugathoz tartozik. Az európai társadalomfejlődés során élesen elvált egymástól az a társadalmi rend, ahogyan a Nyugat és a Kelet szervezte meg az életét. Magyarország a NATO-nak és az EU-nak is tagja, vagyis Magyarország a demokráciára, a népakaratra, a szabadságjogokra, a piaci versenyre épülő nyugati kultúrkörnek a része, nem pedig összekötője a keleti és a nyugati civilizációnak. A sajátos magyar nemzeti érdekek tekintetében pedig Magyarország jó reményekkel néz a XXI. század elé.
Emlékezzünk arra, hogy Magyarország az egyetlen ország, amely saját magával határos. Nemzeti érdekeink szempontjából a legfontosabb kérdés a tőlünk elvágott nemzetrészekkel való újraegyesülés, határmódosítás nélkül. Az Európai Unió éppen ezt a lehetőséget kínálja a tagállamoknak; a határokat légiesíti, a mindennapi életből kiiktatja a tagállamok között, ezért az eddig államhatárokkal elválasztott, adminisztrációs korlátokkal elszigetelt, magyar nemzethez tartozó, de különböző államok területén élő magyar közösségek egy új közösséghez, az Európai Unióhoz tartozhatnak.

- Ön szerint ez schengeni felkészültséget is jelent?
- A lehetőség nem azonos az eredménnyel. Az európai uniós tagság önmagában semmilyen eredményt nem hoz. Ki kell használni azt a lehetőséget, amit az Európai Unió teremt. Sok lehetőséget kínál, de aki ölbe tett kézzel ül, az semmire sem jut az Unióban. Itt dolgozni kell, fel kell lépni saját érdekeink képviseletében; bátornak és kezdeményezőnek kell lenni. Amikor ez a lap megjelenik, mindannyian egy történelmi pillanatnak leszünk tanúi, hiszen majd hétszáz kilométeres határ szűnik meg Magyarország északi oldalán Szlovákia és Magyarország között. Ez a határ életképes és nagyszámú magyar közösségeket választott el egymástól. Ennek most vége, mert Schengen után az össze-, és együvétartozás, a közös érdekek világának korszakába lépünk.
Hozzá kell tennem, hogy Schengen kihívást is intéz Magyarországhoz, mert vannak olyan magyar közösségek, amelyeket szigorúbb határokkal választanak el tőlünk, mint korábban, mert Magyarország a schengeni övezet külső határát is adja. Ilyen elsősorban az Európai Unióhoz nem tartozó szerb és ukrán határ. Mindkét terület esetében Magyarországnak kell kezdeményező lépéseket tenni, hogy a schengeni határ ellenére ne nehezedjék a magyarnak magyarhoz való átjutása.

- Melyek a fő elemei a társadalmi és gazdasági progresszivitásnak egy alternatív kormányprogramban?
- A kiinduló tételünk így hangzik: a versenyképességet és a szociális biztonságot nem szabad egymással szembeállítani. Magyarország egy rossz gazdasági pályáról egy másik rossz gazdasági pályára állt át. Az a tévképzet uralja Magyarországon a döntéshozók gondolatait, hogy a versenyképesség és a szociális biztonság egymással szemben álló célok. Pedig annak a jeleit látjuk Európában, hogy a XXI. században azok a népek lesznek sikeresek, akik a szociális biztonságot és a versenyképességet egyszerre tudják érvényesíteni. Lezárult egy korszak Európában; mi úgy nevezzük ezt, hogy az erkölcsi relativizmus, a 68-asok korszaka. Merkel kancellár asszony és Sarkozy elnök úr győzelme már olyan programokat juttatott kormányzati pozícióba, amelyek egy erős Európát, a szociális piacgazdaság megújulását hozzák magukkal. Európa felfogásom szerint akkor jár el helyesen, ha a globalizálódó versenyben nem a neoliberális gazdasági versenyképesség doktrínáját követi, hanem az európai szociális piacgazdaság megújításával próbálkozik.

- Hogyan ítéli meg a vezető személyiségek szerepét a mindennapi politikában, s milyen képességek elengedhetetlenek, s melyek károsak egyes döntéskrízisek esetében?
- Az európai kontinens akkor volt sikeres, ha az országok többségében határozott, világos karakterrel és programmal rendelkező vezetők álltak. Ezek a vezetők természetesen választott vezetők voltak a második világháború óta Európában. Egy olyan világban, ahol a vezetőt nem kinevezik, nem is felkenik, hanem a nép választja meg, egy vezető olyan erős, amennyire bíznak benne az emberek. Képességei, felkészültsége fontos, de az ereje elsősorban a mögötte állók bizalmából, támogatásából táplálkozik. Amilyen mértékben támogatott, olyan mértékig képes programját végrehajtani. Közép-Európába a XX. század végének legnagyobb politikai vívmánya a demokrácia, ezért ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy a politikai rendszer demokratikus legyen. A legjobb képességű, legkiemelkedőbb vezetők sem tehetik meg, hogy a választópolgárok szándékával ellentétes irányban kormányozzák az országot.
Ma ez történik Magyarországon. Ez egész Európában elfogadhatatlan, idejétmúlt, meghaladott képlet. Magyarországon ma sokan úgy fogják fel a politikai vezetést, hogy két választás között a kormány azt teheti, amit akar. Ez az európai demokrácia félreértése, s rendkívül sok társadalmi zűrzavarhoz, sőt válságokhoz vezet. Magyarország azért jutott szociális válságba, mert olyan helyzet alakult ki, hogy amit a kormány akar, azt nem akarják az emberek, amit az emberek akarnak, azt meg nem akarja a kormány.

- Ön nagycsaládos ember. Mit ajánlhat és ígérhet azoknak a nagycsaládosoknak, akik a jelenlegi gazdasági helyzet szorításában élnek, milyen kiutat lát az ő helyzetükből?
- Magyarországot kínozza az a társadalmi nyavalya, hogy a fiatalok úgy válaszolnak a romló gazdasági élet okozta nehézségekre, hogy végül kevesebb gyermeket vállalnak, mint eredetileg szerettek volna. Ezért Magyarország a meg nem született gyermekek országa. Én mindig azt tartottam a legfontosabbnak ellenzéki és kormánypárti pozícióban is, hogy azokat az embereket, azokat a családokat, akik amellett, hogy dolgoznak, gyermeket is vállalnak, megkülönböztetett tisztelettel és elismeréssel kezelje a Magyar Köztársaság. Ők vállalják az ország jövőjéért viselendő felelősséget is, és ez tiszteletet és elismerést érdemel, beleértve a gyermekek után járó adókedvezményt, a diákhitelt, az otthonteremtési támogatást, tehát minden olyan programot, amit az európai politika az elmúlt 80-100 évben kidolgozott. Magyarországon soha nem volt égetőbb szükség családbarát politikára, mint most. Ehelyett Magyarországon az adórendszer családellenes, a politika kifejezetten gátolja a nőket abban, hogy gyermek mellett munkát tudjanak vállalni. Az egész magyar közhangulatból, a magyar közéletből hiányzik a gyermekes családok iránti tisztelet hangütése.

- A rendszerváltás óta melyik karácsonyi ünnep és új esztendő a legemlékezetesebb az Ön számára?
- Minden karácsony emlékezetes volt, amikor eggyel többen voltunk a karácsonyfa alatt, mint az előző évben. Így nekem öt emlékezetes karácsonyom van. Az elsőt 1989-ben éltük át, még a kommunizmus összeomlása előtt. Egy karácsony hangulatát nem politikai rendszerek határozzák meg. Ez a karácsony azért is jegyeztetett fel a családi legendáriumban, mert nem is Magyarországon, hanem Angliában, Oxfordban ünnepeltük, ahol ösztöndíjasként tanultam akkortájt.

- Mit kíván az új esztendőre Magyarország polgárainak?
- Minden magyar embernek sok erőt, jó egészséget kívánok. Adjon a Jóisten mindenkinek jó szomszédot, megértő társat, boldog családot, és adjon minden magyarnak munkát, amelynek haszna, értelme és gyümölcse van.

Diplomata Magazin - Fodros István