- Kétnapos tisztújító kongresszus után újra Orbán Viktor a Fidesz elnöke. Az alelnökök maradtak. Kivéve Schmitt Pált, aki az európai parlamenti választási kampányt fogja irányítani listavezetőként két év múlva, ezért most visszalépett, helyére Kósa Lajos debreceni polgármester került. Az őszre elkészülő program ígéri a Fidesz válaszait az országot feszítő gondokra. Vendégünk Orbán Viktor. Elnök úr, jó estét.
- Jó estét kívánok.

- Van Önben most tényleg személyes öröm, megkönnyebbülés, elégedettség, valami? Úgy is kérdezhetném, hogy eszébe jutott-e az elmúlt hónapok vagy évek során, hogy abbahagyja, nem csinálja tovább?
- Az embernek szokott mindenfajta butaság az eszébe jutni, de komolyan nem.

- De azért valamennyire eszébe jutott ezek szerint?
- Komolyan nem.

- És mit érez most?
- Köszönöm szépen a kérdését. Örömet is, meg megkönnyebbülést is. A kongresszus mindig jó dolog, de túl lenni rajta az még jobb. És hát örömet is, mert végülis hosszú évek óta segítik a munkámat, bizalmat kapok, elismerik a munkámat és mire vágyhatna egy ember, ha nem arra, hogy amit tesz, ahogy dolgozik, azt mások megbecsüljék és elismerjék, tehát köszönöm szépen, jó napot zártam.

- Beszéljünk a jövőről elnök úr. Próbáljon meg mondjuk nekem elmagyarázni azt, hogy Önök a következőről beszéltek az elmúlt hónapokban. Menjen el a kormány, esetleg nem lenne kifogásuk, ha előrehozott választások lennének, hogy finoman fogalmazzak. Másfelől népszavazás, harmadrészt meg azt mondja ez a kongresszus, mondja Szájer József a megnyitóban, hogy Önök már a Gyurcsány utáni időszakra gondolnak. A következő két és fél évre mi a terv?
- Hát a mi álláspontunk az, hogy Magyarország bajban van. Ma már a kormány is beismeri, hogy a mostani kormány és annak vezetői rántották bajba az országot. Ez a baj egyszerre gazdasági természetű, szociális természetű és erkölcsi is. Mi azt gondoljuk, hogy ezen változtatni kell. A változás legjobb legkézenfekvőbb módja az lenne, hogyha mi fölfogásunk szerint illegitim kormány, amely olyasmit tesz, amire senki sem hatalmazta föl.

- Ezt Ön egyébként ma nem mondta, szokta mondani, de ma nem mondta a beszédében, ha jól figyeltem.
- Igen, de örülök, hogy most ezt itt pótolhatom. Tehát az illegitim kormány...

- Majd erre mondok valamit.
- ... olyasmit tesz, amire senkitől sem kapott felhatalmazást, minél hamarabb távozna, meggyőződésem, hogy egy gazdasági fordulatra van szükség. Az viszont nem lehetséges egy politikai változás nélkül. Tehát én örülnék támogatom, egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy előrehozott választásokra volna szükség. A magyar alkotmányos rend azonban ennek a lehetőségeit szűkre szabja. A népszavazás pedig

- Magyarul, bocsásson meg, ezzel most nem számolnak.
- Hát teljesen mindegy, hogy számolunk vele vagy nem, mert a magyar alkotmány nem ad nekünk erre lehetőséget. Tehát mi ezt nem tudjuk kikényszeríteni. Nem tudjuk előidézni, tudunk róla beszélni. Ha Ön megkérdez, el tudom mondani. Hogy szerintem erre volna szükség. Én úgy látom, hogy az emberek többsége szerint is erre volna szükség, de akik hatalmon vannak, azok láthatóan húsz körömmel kapaszkodnak a pozícióikba. A népszavazás azért fontos, mert vissza kell szerintünk adni az embereknek azt a jogot, hogy ők dönthessenek arról, hogy mi történik Magyarországon. Elvileg egy szabad választás lehetőséget ad mindannyiunknak arra, hogy mi közösen eldöntsük, hogy Magyarország milyen irányba halad. A kérdés úgy hangzik: ha eldöntöttük, hogy milyen irányba halad az ország, majd megbíztuk ennek a végrehajtásával a kormányt alakító erőket és azok az ellentétes irányba haladnak, és nem hajlandók ezen változtatni, akkor mit tehet egy társadalom. Mi erre azt mondjuk, hogy akkor éljen az alkotmányos jogaival, ezek közül a legerősebb a népszavazás. Válasszuk ki azokat a pontokat, ahol leginkább megsérti a kormány az emberek érdekét, ahol leginkább az ellenkezője történik, mint amire az emberek szavaztak. És azokban a kérdésekben legyen a népszavazás, az emberek vegyék vissza a jövőről való értelmes beszéd jogát.

- Mikor?
- Minél hamarabb. Erre alkotmányosan volna lehetőség, csak itt a törvényekben van néhány hiba és az én meggyőződésem az, hogy a kormány összejátszva az Országos Választási Bizottsággal, amelyet saját politikai ágensének tekint.

- Húha!
- Megakadályozza az embereket abban, hogy éljenek a népszavazást biztosító alkotmányos jogukkal.

- Nem tudom, hogy most ebbe bele tudunk-e menni az Országos Választási Bizottságba, de kettő gyors megjegyzést engedjen meg.
- Ezt Ön döntse el.

- Ön úgy gondolja-e, hogy minden választásnál mindenre felhatalmaznak egy kormányt, amit utána csinál? Mondok egy nagyon-nagyon egyszerű példát. Bush elnököt valaki felhatalmazta arra, hogy Irak ellen háborút nyisson? Például.
- Én mondok Önnek egy másik példát. És kicsit meg is vagyok lepődve a kérdésen, hiszen Ön végig csinálta a választási kampányt. Talán még műsorokat is készített.

- Készítettem. Talán ez finom fogalmazás. Tudja, hogy készítettem.
- Meghallgathatta a ma hivatalba lévő kormányképviselőt. Akik így megmondták Önnek az arcába, bele a magyar nézők szemébe, nem lesz a fizetős az egészségügy, nem vezetjük be a tandíjat, becsületszavamra mondom, becsületszavamra mondom

- Ez speciel.
- Bocsánat, hadd fejezzem be. Becsületszavamra mondom, mi leszünk az adócsökkentés kormánya. Soroljam még?

- Ezt mondták, hogy...
- Soroljam még? Részt vettem olyan vitán, ahol egész egyszerűen engem hazudoztak le, amikor hazugoztak le, amikor megmondtam, hogy mire készülnek.

- Speciel műsorvezető ott nem volt, igen. Jó, de a kérdés marad. Tehát valaki...
- Tehát az, bocsánat, az nem Bush elnök-kérdés. Azt akartam mondani. Itt arról van szó, hogy az embereket előre megtervelten, jól átgondoltan, szervezett és fölépített hazugság hadjárattal megtévesztették, kihasználták, lépre csalták, félrevezették.

- Másik megjegyzés, amit akartam tenni, hogy az Ön, hogy is mondjam csak, az Ön állampolitikájára, meg az állammal kapcsolatos nézeteiről olvastam egy vagy két héten belül egy nagyobb elemzést Sárközi Tamás professzor úrtól, aki hát több pontján értékeli azt, amit Ön gondol az államról, de egyben is azt mondja, emlékeim szerint, nem tudom már pontosan idézni. Hogy az a tétel, hogy ez a kormány bármilyen szempontból illegitim lenne, egyszerűen nem áll meg jogilag.
- Hát ez egy nagy vita a jogászok között arról, hogy az illegális és az illegitim az ugyanazt jelenti-e vagy mást. Szerintem más. Azt senki nem állítja, hogy a kormány működésének hiányoznának a törvényi alapjai. Tehát nem illegális. De illegitim, az illegitim az nem azonos a jogi elfogadottsággal.

- Értem, értem.
- Az mást jelent. És ebben az ügyben, mármint a legitimitás dolgában a kormány ma az ellenkezőjét teszi, mint amire fölhatalmazták, tehát amit tesz, arra senki sem hatalmazta föl. Hát senki Magyarországon az emberek közül nem bízta meg őket azzal, hogy tegyék azt az egészségüggyel, amit tesznek. Milyen alapon teszik? Mégis csak egy demokráciában élünk. Nem bízta meg őket senki azzal

- Tehát Ön szerint meg kellene szavaztatni mindenkit az egészségüggyel kapcsolatban.
- Nem, hát tudja azt úgy kell csinálni, hogy amikor van egy választási kampány, akkor az ember meghirdeti programját, ami valóságos, hiteles, őszinte. Nem hazugságokra épül és nem becsapja az embereket. Majd utána azt végre kell hajtani. Ezt nem tankönyvekből mondom. 1998-ban mi már nyertünk egyszer egy választást és mi ezt csináltuk.

- Jó, elnök úr, nem állítom, hogy minden igaz, amit mondtak a választás előtt. Ezt nem állítom. De azt mondták, hogy reformokra szükség van. És ez elodázhatatlan.
- Nézze, én már sokadszor vagyunk abban a helyzetben, hogy mindig azt mondom Önnek, hogy megértem, hogy védi a kormány álláspontját, de ez a beszélgetés így nem nagyon vezet sehova.

- Jó, menjünk másfelé.
- Mert ugyanabban a régi mókuskerékben fogunk járni.

- Menjünk másfelé. Kettő és fél év, 2010-ig elméletileg Önök azt gondolhatják, hogy az ország nagy bajban van, ezt sokszor el is mondják. Következésképpen 2010-ig várnak, mert hiszen ez a kormány valamilyen formában meglehet, Önöknek nemtetsző módon, de valamennyire jobb helyzetbe fogja átadni az államháztartást, ha Önök nyernek 2010-ben, mint amilyenben most van. Tehát az egyik lehetőség az, hogy azt mondják, hogy hátradőlünk és várunk 2010-ig.
- De én inkább visszatérnék arra a gondolatra, amit az előző kérdésére válaszoltam. Az ország nagy bajban van, gazdasági változásra, tehát politikai változásra is szükség van. Nekünk az a dolgunk, hogy az ország mindig rendelkezzen egy másik, egy tartalék megoldással. Személyekben, programokban, elvekben. Mi ezt nyújtjuk az országnak. Mi ezt tudjuk fölkínálni. Ezt tudjuk fölajánlani. És mi azt mondjuk, az volna a jó, ha ez a változás már holnap megtörténne. Tehát mi nem akarunk várni semmire, 2010-ben, ha így mennek tovább a dolgok, az ország sokkal rosszabb állapotban lesz, mint amilyenben most van.

- Mint amilyenben most van.
- Igen.

- Értelemszerűen rosszabb állapotban, mint tavaly volt.
- Hát igen.

- Na most miért mondja azt elnök úr Ön ma a beszédében, hogy szóval miből ítéli úgy, hogy a jobboldalnak soha nem látott perspektívái és pillanatai vannak. Ugye azt mondja, hogy a magyar jobboldal soha nem volt olyan erős, mint most, és azt is mondja, hogy 2010-ben vagy a következő választásokon, ha nem pontosan idézem, akkor bocsánat, minden idők legerősebb FIDESZ-e és jobboldala áll majd szemben minden idők leggyengébb MSZP-vel.
- Hát, ez az esély nyílt meg. Ezt mondtam. Nem mondtam, hogy ez így lesz. Hát nem vagyok én jövendőmondó, orákulum, aki biztosan meg tud jósolni kétes kimenetelű eseményeket, de én csak annyit mondok, hogy ez a lehetőség ma itt van. És a jobboldalon is múlik, vagyis rajtunk is múlik, hogy ezzel a lehetőséggel élünk-e vagy sem. Én azt javasoltam a kongresszuson, hogy éljünk és érezzük át a lehetőségnek a történelmi méretét.

- De azt is mondta, hogy ugye a jobboldal egységes kell, hogy legyen. Ezt ugye mondta?
- Hát én azt mondtam, hogy én az egységben hiszek és az egység elnöke leszek.

- Mit akar tenni az MDF-el?
- Hát, az MDF egy önálló párt. Minden párt a saját sorsáról...

- Jobboldalinak vallja magát.
- Minden párt a maga sorsáról maga dönt. Az MDF egy tőlünk független párt.

- És ezek szerint...
- Nem vagyok fölhatalmazva arra, semmilyen jogalapom arra, hogy az ő nevükben és róluk nyilatkozzam.

- De az, hogy fognak-e kezdeményezni Önök valamit az MDF-el kapcsolatban?
- Van ennek ma jelentősége? Szerintem ennek már nincs jelentősége. Ezeknek a pártügyeknek ma nagyon kevés jelentőségük van. Aminek jelentősége van, az szerintem a következő. Az ország bajban van. Pártállásra való tekintet nélkül azért van politika, és azért vannak politikusok, hogy az országban jól menjenek a dolgok. Ehhez képest másodlagos, ki van ellenzékben, ki van kormányzó párti pozícióban. Ez is fontos a politikában, de nem ez a legfontosabb. A legfontosabb az az, hogy a politikai osztály, ha úgy tetszik, tehát akik vállalkoznak arra, hogy vezetik ezt az országot, ellenzékben vagy kormánypárton, azok biztosítsák az országnak, hogy jól menjenek a dolgok.
Ma Magyarországon a dolgok rosszul mennek. A politika rossz, elhibázott, korhadt, nem képes az országnak azt nyújtani, amire szüksége van. Nem az emberek gyengék, nem ők ügyetlenek, kizárólag a politika tehet arról, hogy ma itt tartunk. Tehát a politikának meg kell változtatnia a működését, meg kell változtatni, szerintem egy gyökeresen új politikára van szükség, erről beszéltem ma és a gyökeresen új politika az nemcsak programpontokból áll, hanem eszmékből, olyan társadalmi, politikai elgondolásokból, amelyek összerendezik a konkrét programpontokat, ezért ma én egy új társadalmi politikai eszmére is tettem javaslatot, amely az új többségnek az alapjául, az új többség koalíciójának alapjául szolgál.

- Ha jól figyeltem elnök úr az előző meg.zárójelbe hozzátennék valamit. Hogy természetesen, amikor az ember egy kormánypárti politikussal beszél, akkor igyekszik az ellenzék érveit is képviselni, hogy jelen legyek valamennyire. Értelemszerűen, ha Önnel beszélek, akkor természetesen...
- Csak mindig olyan erőszakosan teszi ezt.

- Itt ülünk és mosolygunk.
- De olyan evidens dolgokban, ahol tényleg hát nincs mit takargatni, meg nincs mit mentegetni.

- Mondjuk ez, hogy ez véleménykérdés, de igazából, ha az ember jól figyel, Önök '98 és 2002 között általában azt mondták, hogy a teljesítő középosztályt szeretnék támogatni. Ha jól vettem észre, akkor nagyon sokat beszélt az elesettekről. Hogy azokat kell támogatni.
- Hát azért '98 és 2002 között sem csak a középosztályból állt Magyarország.

- De azért ez egy vezérmotívum volt a gondolkodásukban.
- Hát nézze, hát akik teljesítményre képesek, mert dolgoznak, mert munkahelyük van, mert akarnak előrejutni, mert cselekvőképesek, mert úgy érzik, hogy van bennük energia, azok előtt ki kell nyitni a pályát, hát ki fogja előrevinni az országot, ha nem ők? De ugyanakkor azokról sem szabad elfeledkezni, akik nincsenek ebben a helyzetben. Senkit sem hagyhatunk az út szélén. Az én politikámnak ez a krédója. Senkit sem hagyhatunk az út szélén. És ez nemcsak azt jelenti, hogy az elesetteket nem, hanem azt is jelenti, hogy azokkal is törődnie kell a FIDESZ-nek, akik egyébként nem ránk szavaznak. Nem tisztelnek meg bennünket a bizalmukkal. Nekünk éreztetni kell velük, hogy nekünk az ő sorsuk is, meg az ő jövőjük is fontos.

- Elnök úr, ez az új többség, amiről Önök mostanában szoktak beszélni, ez baloldali szavazókat is jelent Ön szerint?
- Nézze, ez a bal-jobboldal ez Magyarországon zűrös történet.

- Úgy van, igaza van, tökéletesen, jelenlegi kormánypártokra szavazókat is jelent?
- Hát ezt majd mindenki maga fogja eldönteni, én nem tudom valakiről megmondani, hogy odatartozik-e vagy sem. Szerintem az új többséget azok alkotják, akik azt mondják, hogy Magyarországon a dolgok ma rosszul mennek. Ők ezt nem akarták. És miután nem ezt akarták, most számon szeretnék kérni valakin, hogy mégis hogy juthattunk ide. És azt gondolják, hogy ezen változtatni kell, magától a helyzet nem fog megváltozni. Erre szerintem mindenki rájött Magyarországon. No, ezek az emberek tartoznak az új többséghez. Szerintem ez nem ideológiai alapon toborzódott ez az új többség, és nem pártszimpátia alapján, tehát lehetnek közöttük bőségesen olyanok is, akik egyébként soha az életben bennünket nem tüntettek ki a bizalmukkal és nem is gondoltak arra, hogy valaha Magyarországon olyan helyzet alakul ki, hogy a FIDESZ-re szavaznának. De most azt látják. Egészségügy, a gyerek iskoláztatása, megélhetési problémák, az adók, a munkanélküliség, hogy hát valakinek azért meg kéne oldani ezt a helyzetet. A kormányban már nem bíznak, hát valakitől ezt várják. És kitől várhatnák mástól, hogyha egyébként nem a FIDESZ.

- Fölteszem a kezemet elnök úr. De ezeket, hogy a gyerek iskoláztatása, adók, megélhetés, munkanélküliség, egészségügy, ezeket 1990 óta mindenki látja és mindig mondjuk. Bármilyen kormány van hatalmon.
- Na de ez nem, és nem kell megoldani ezeket a problémákat?

- De meg kell oldani.
- Nézze, nekem a politikáról van egy fölfogásom, ami lehet, hogy eltér az Önétől. De én azt gondolom, hogyha egy politika azt mondja, hogy ő nem vállalja például, hogy minden dolgozni akaró ember számára munkahelyet teremtő gazdaságot hoz létre, tehát ha nem meri vállalni a teljes foglalkoztatottságot, akkor én azt mondom, hogy ilyen politika nem kell. Ha egy politika azt mondja, hogy a maga részéről ő nem tud a lakás, meg az otthonteremtés helyzetén segíteni, akkor azt mondom, hogy mire való a politika?

- De megbocsát nekem elnök úr, Ön komolyan gondolja ezt a teljes foglalkoztatottságot? Igazán, őszintén kérdezem.
- Hát nem tudom, követte-e a francia elnökválasztási kampányt?

- Többé-kevésbé.
- Nem tudom, követi-e, hogy mi van Hollandiában? Mi van Írországban?

- Próbálok.
- Hát mindenhol erről beszélnek. A munka van a középpontban, mindenki vállalja ma már Európában.

- De teljes foglalkoztatottság van?
- Hát hogyne. Hát valaki be is jelentette, hogy már elérte a teljes foglalkoztatás

- Kicsoda?
- Hát például Hollandiának volt egy időszaka, amikor ez sikerült.

- Hát lehet, hogy volt. Igen?
- A teljes foglalkoztatás azt jelenti, hogy nincsenek tartós munkanélküliek. Tehát valahol a 4, 3,5 % alatt van a munkanélküliségi ráta és aki elveszti a munkahelyét, az belátható időn belül általában fél éven belül vissza is jut. Én azt tudom mondani, hogy ideje lenne Magyarországon mindenkinek szerintem az elemzőknek is, meg a politikusoknak is rájönni arra, hogy Európában új szelek fújnak. Európában a politika középpontjában a munka áll. Erről szól Merkel kancellár asszony kormányzata.

- Persze. Ez igaz.
- Erről szól Sarkozy elnök úrnak a megválasztása, erről szól Bajorország, szerintem erről kellene szólni a politikának Magyarországon is.

- Hát Sarkozy urat majd megnézzük, hogy mire jut azzal, amit gondol. Kétségtelen.de Önnek igaza van.
- De most nem arról beszélünk mindösszesen, hogy sikerül-e neki vagy sem. Persze, szorítunk értem. Hanem arról beszélünk, hogy mire kell vállalkozni.

- Jó, én csak leszögezem Önnek.
- Miért tartják az emberek a politikát, mint olyat.

- Igaza van.
- Mire való?

- Elnök úr, de az aggasztó, kétségtelen aggasztóan magas ma a magyar munkanélküliség. Nem kirívó Európában. Szlovákiában magasabb, Lengyelországban magasabb, a Cseh Köztársaságban magasabb. Hirtelen a...
- Lehet, hogy Ön ezt elfogadhatónak tartja...

- Nem.
- ... én azok közé tartozom, akiknek ez az érv nem érv, amit Ön mondott.

- Nekem se érv, persze.
- Az, hogy Magyarországon nem kirívó, amiről lehet vitatkozni, azt mondom, nem is érdekel. Engem az érdekel, hogy egy olyan országban szeretnék élni és olyan országért érdemes dolgozni, ahol képesek leszünk arra, hogy olyan gazdasági rendszert építsünk föl, ahol mindenki, aki dolgozni akar, munkához jut. Ezért érdemes a politikát csinálni.

- Ha megkérdeznénk a kormányt, nyilván ők is azt mondanák, hogy munkahelyeket akarnak teremteni. De Ön például azt mondja...
- Látja, megint a kormánnyal jön. Hát arra nem tudok.

- Nem, én csak azt akarom mondani, hogy általában Önnek igaza van, és ezt mindenki elfogadja Öntől, munkahelyeket kell teremteni, természetesen, de Ön például azt mondja, hogy azt akarják, vagy legalábbis beszélt erről, hogy azok, akik új munkahelyeket teremtenek, kevesebb adót fizetnek, akik munkahelyeket megszüntetnek, azok többet. Most itt egy lehet kérdés. Aki megszüntet munkahelyet, az vagy csődben van, vagy gépesít, vagy zsugorodik.
- Hát sokfajta oka lehet.

- És ezt Ön büntetné?
- Nem büntetni kell, hanem világossá kell tenni, hogy azok, akik a jövedelmüket nem kivonják mondjuk osztalékképpen egy cégből, hanem befektetik és fejlesztenek, új munkahelyek jönnek létre, hát ott értelemszerűen őket kell támogatni. Ők azok, akik a legtöbbet teszik azért, hogy mások dolgozhassanak.

- Elnök úr, végül van az a kérdés, hogy hát az Önök viszonya ellenzék és kormány viszonya finoman fogalmazva ellentmondásos. Mégis...
- Hát én egyértelműnek látom, ne haragudjon.

- Bocsánat, akkor Ön egyértelműnek látja, a legutóbbi hetekben mégis sikerült összehozni egy darab legalábbis négypárti megállapodást a digitális átállásról. A kérdés az, hogy most következőleg, például a rendőrség és a határőrség összevonásáról. Ugye Önök azt szabták feltételül, ha jól emlékszem az elmúlt napokban, hogy mondjon le a miniszter úr is. Ez megtörtént.
- Nézze, most az utolsó napok fölháborító és borzalmas rendőrségi eseményeit megelőző időszakban úgy láttam, hogy szakmailag közel voltunk ahhoz, hogy meg tudjunk állapodni a rendőrség és a határőrség összevonásáról. Ami most történt a rendőrségen belül, az olyasmi, ami mellett nem lehet elmenni. Szóval ez elfogadhatatlan. Ilyen nem fordulhat elő egy kultúrországban, Európa közepén, Magyarországon, ez egész egyszerűen. Kiszolgáltatott nők, ez elfogadhatatlan.

- Egyetértek.
- Tehát a kormánynak világossá kell tenni, hogy itt változásra van szükség. Amíg ezt a bizalmat a kormány helyre nem állítja, addig nincs miről beszélni. Ma nem az a legfontosabb kérdés, hogy a rendőrség, meg a határőrség hogy lesz összevonva, hanem az, hogy képes lesz-e a kormány végre a magyar emberek számára garantálni a biztonságot. És ha a szükséges döntések megszülettek, akkor folytathatjuk a tárgyalásokat.

- Elnök úr, nagyon köszönjük, hogy eljött és várjuk máskor is.
- Köszönöm, hogy elhívott.


orbanviktor.hu