- Jó estét kívánok, Nagy György András vagyok. Orbán Viktor szerint előrehozott választásokra van szükség Magyarországon. Stúdiónk vendége a Fidesz elnöke. Önnek is jó estét kívánok!
- Jó estét, tisztelettel köszöntöm a hallgatókat!

- Egyes hírek szerint Önt már nem is igazából személyes motivációk hajtják, hiszen azt mondják, már nem feltétlenül ragaszkodik ahhoz, hogy ismét miniszterelnök legyen, sőt, akár Járai Zsigmondot is ajánlaná erre a posztra. Igaz ez?
- Hát a mondatába két olyan szót használt, amelyet nem fogadhatok el. Azt mondta, hogy nem feltétlenül ragaszkodik. Tehát én se feltétellel, se feltétlenül nem ragaszkodok semmihez. A Fidesz egy demokratikus párt, ahol igyekszünk a lehető legjobb tárgyi és személyi döntéseket meghozni. Mindig is alávetettem magam ezeknek a döntéseknek. Ez után is így lesz ez. Egyébként, ha már szóba hozott itt volt jegybank elnököt, tehát Járai Zsigmond urat, kétségkívül igaz, hogy a Fideszben a Fidesz környékén, a polgári táborhoz kötődő értelmiségiek, szakértők sorában több olyan személy is van, akire bátran rábízhatná Magyarország népe a kormányzás terhét és munkáját.

- Még egy volt pénzügyminiszter Varga Mihály is?
- Most azért nem mondok neveket, mert akiket nem mondok, azok kellemetlen helyzetbe kerülnek...

- Meg fognak sértődni.
- Azok kellemetlen helyzetbe kerülnek és találgatni fogják, hogy őket vajon mért nem említettük.

- Honnan jött most elő az előrehozott választások ötlete? Ugye még tavaly nyáron Ön azt mondta, hogy nem a Gyurcsány-kormányt akarjuk megbuktatni, csak annak a csomagját. Az után jött a szakértői kabinet felvetése, és éppen velem beszélgetett is stúdióban, amikor azt mondta, hogy a szakértői kormánynak az a lényege, hogy az egy nemzeti egységkormány. Tehát a pártok hátrább lépnek és azért lenne szükség egy ilyen összetételű kabinetre, mert az országot ez jobban ki tudja vezetni a pénzügyi válságból, mint a politikusokból összeálló kabinet.
- Az előrehozott választás gondolatát nem én vetettem föl. Először, ha jól emlékszem, Martonyi János. Utána Szabad György, az első szabadon választott parlament házelnöke.

- És Ön így hallgat másokra?
- És aztán pedig a professzorok Batthyányi köre is. Azt is mondhatnám tehát, hogy a magyar értelmiség, nem hatalompárti értelmiség színe, java megszólalt ebben az ügyben, és nagyjából hasonló álláspontra jutottak. Én nem javasoltam előrehozott választást, én csupán azt a véleményemet mondtam el, hogy szerintem, egyetértve az előttem szólókkal, Magyarország bajain ma leginkább egy előrehozott választás segíthetne. Ezzel tudnánk elérni a szükséges gazdasági és politikai fordulatot, mert így a dolgok tovább nem mehetnek. Változásra, fordulatra volna szükség.

- Hogyan lehetnének előrehozott választások? Ezt azért is kérdezem, mert Ön mindannyiszor hozzáteszi, hogy alkotmányos keretekhez ragaszkodva.
- Hát én most csak arról tudok beszélni, hogy szerintem odáig jutott Magyarország, hogy egy évvel a legutolsó választásokat követően egyre többen érzik úgy Magyarország polgárai közül, hogy előrehozott választásra volna szükség. Ma még nem tartunk ott, hogy hogyan és miképpen, még csak ott tartunk, hogy vajon így van-e, vajon ez megoldást jelenthetne-e? Vajon ez jó megoldást jelentene-e? Én csak ebben a vitában tudok részt venni. Ami pedig a hogyan jutunk el oda kérdését illeti, illetve az Ön előző riporteri, bocsánat, interjú részletekből visszaidézett mondatait illeti, hát azt tudom mondani Önnek, hogy megy az idő.

-Tehát változott a helyzet?
- Hát mondhatnám: fokozódik. Mint az imperializmus régen. Tehát a Fidesz a maga részéről mindig az adott helyzetnek megfelelő megoldási javaslatokat próbál a kormányzó pártok figyelmébe ajánlani, hiszen alkotmányos eszközökkel politikai és gazdasági fordulatot elérni elsősorban a kormányzó többségnek van módja. Hiszen, az ő kezükben van a parlamenti többség. Azt tehetnek a parlamenti többséggel, amit az alkotmány előír. Tehát nagyon széles lehetőségeik vannak. Tudnak személyi változásokat előidézni, tudnak kormányzati változásokat előidézni, sőt, föl tudják oszlatni a parlamentet és ki tudják írni az új választást. Én csak azt szerettem volna Önnek most mondani, hogy mi alkalmazkodva a mindenkori helyzethez, próbáltunk újabb és újabb lehetőségeket fölkínálni a kormánykoalíciónak, hogy ő változtasson a parlamentarizmus szabályai szerint. Ezeket mindig elutasították.

- Jó, de hát ez mindig a másikon múlik akkor az önök felajánlása azon múlik, hogy Gyurcsány Ferenc mit lép, hogy az MSZP mit lép.
- Nem ez azon múlik, hogy a kormánykoalíciós képviselők vannak többségben, mi pedig kisebbségben. És miután Magyarországon parlamentáris rendszer van, ezért a parlamenti kisebbség nem tud olyan döntést hozni, amely kötelező lenne a parlamenti többségre.

- A parlamenti képviselő egyötödének aláírásával konstruktív bizalmatlansági indítvány tehető...
- De ezen már túl vagyunk.

- ...amiben meg kell nevezni az új miniszterelnök személyét.
- Ezen már túl vagyunk, hiszen egy, ennél enyhébb változási kísérlet sem járt sikerrel. Amikor egy egyszerű bizalmi szavazás történt a parlamentben.

- De azt Gyurcsány Ferenc kérte maga ellen.
- Az teljesen mindegy. Történt egy bizalmi szavazás a parlamentben, ami lehetőség volt arra, hogy Magyarországon politikai és gazdasági fordulat, változás következzen be. De az MSZP nem élt ezzel a lehetőséggel. Ezek után előterjeszteni konstruktív bizalmatlansági indítványt nincs értelme, hiszen egy bizalmi szavazáskor már kiderült, hogy függetlenül az ország számára szükséges változástól, az MSZP és az SZDSZ egyelőre nem hajlandó a szükséges döntést meghozni.

- Na, de hát hogyha azóta néhány MSZP-s vagy SZDSZ-s képviselő kihátrált.
- Nézze, a kormányzás is, a parlament is, meg a parlamentarizmus is komoly dolog. Én erre utaló jeleket, amiről Ön beszél, nem tapasztaltam, de egy ország sorsa nem lehet néhány kihátráló, vagy áruló embernek a döntésétől függő. Magyarországnak arra van szüksége, hogy a fontos döntéseket előtte alaposan megvitatva, kiérlelve a jó álláspontokat, a szükséges döntéseket, nyíltan történjenek változások.

- De higgye el, hogy nem kekeckedni akarok. Én is átnéztem az alkotmányt, meg az összes idevágó jogszabályt, hogy milyen módon lehetne előrehozott választásokat tartani. Ugye ehhez nagyon szoros kritériumok vannak meghatározva.
- Alkotmányosan szabályozott rendje van Magyarországon.

- Alkotmányosan szabályozott rendje van, pontosan így van ennek. Tehát, hogy nem olyan könnyű azért ezt elérni. Ezért kérdeztem, hogy mit tesz azért a Fidesz, hogy ha azt mondja, hogy erre van szükség, hogy ez megtörténjen.
- Hát eddig több dolgot tettünk. Ugye ilyen volt, hogy az önkormányzati választásokkor fölajánlottuk a kormánynak, hogy értse meg, hogy ez egy népszavazás lesz a kormány jövőjéről.

- És megkapták a köztársaság elnök úrtól, hogy azért ezt nem kéne összekeverni...
- Akkor lehetett volna, lehetett volna változtatni. De hát, most a köztársasági elnök úr nem hiszem, hogy be akart volna avatkozni a Fidesz, meg az MSZP párbeszédjébe. Mi ezt egy lehetőségnek tekintettük, föl is kínáltuk, ezt elhárították. A bizalmi szavazást is elhárították. Az egyre másra szaporodó, Kossuth téren a mi fölhívásunkra összegyülekező tömeg akaratát is elhárították. A szakértői kormányzás gondolatát is elhárították. Már csak egyetlen lehetőség maradt, amit én politikai értelemben kívánatosnak gondolok, vagy használhatónak vélek, ez pedig az, hogy a népszavazás során a kormány mostani politikájának lényegét alkotó néhány fontos kérdésben az állampolgárok egyértelműen fordulatot sürgessenek és akkor szerintem, a kormánynak ismét lehetősége lesz arra, illetve az MSZP-nek és az SZDSZ-nek lehetősége lesz arra, hogy a Magyarországon egyre többek által sürgetetett változást, fordulatot végre végrehajtsa. Ha nem képes saját...

- Csak hát az a népszavazás is az alkotmánybírósági döntéstől függ, hogy egyáltalán lesz-e.
- Igen. Bocsásson meg, hadd fejezzem be az előző mondatomat. Ha nem képes saját erőből ilyen fordulatot végrehajtani, akkor adja vissza a választópolgároknak a lehetőséget, hogy ők döntsenek merre haladjon tovább Magyarország. Ami a népszavazás dolgát illeti, valóban, talán két kérdés kivételével a többi kérdést az Alkotmánybíróság tárgyalja. Én nagyon bízom benne, hogy a mi jogászaink helyesen értelmezték a helyzetet és az alkotmányt, és ebből a bizonyos hét kérdésből minél több esetében nyílik meg a népszavazás lehetősége.

- Akár azok is, amelyeket az Országos Választási Bizottság korábban...
- Hát az Országos Választási Bizottságot nem kívánom, nem szeretném bírálni, de nyilvánvalóan elfogult döntések, politikailag motivált döntések születtek. Elég szerencsétlen dolog egyébként, hogy az Országos Választási Bizottság hosszú időn keresztül érvényes szakmai pályáról az utóbbi időben mintha átcsúszott volna a politikai pályára.

- Ne kommentáljuk ezt. Azt már elmondta, hogy mire számít akkor, hogyha sikeres lesz a népszavazás. Mi lesz akkor, hogyha nem lesz sikeres? Átgondolja a Fidesz a stratégiáját, átgondolja Orbán Viktor a következményeket, vagy megpróbálnak tovább lépni.
- Először is mindig, minden fontos esemény után megpróbáljuk átgondolni a helyzetet, meg a következményeket. De én nem szeretek spekulálni, nem vagyok jós, én egy demokratikus parlamenti képviselő vagyok, aki megpróbál az ország helyzetéről őszintén, egyenesen beszélni és azok számára, akik lehetőséggel bírnak, akiknek a kezében van a parlamenti többség, ésszerű javaslatokat és megfontolásokat fölkínálni.

- Apropó, demokrácia. Ön azt mondta, hogy demokratúra van Magyarországon, és hogy az ország a demokrácia helyreállítását akarja, és ennek lenne jó eszköze az előbb említett népszavazás.
- Bocsánat, bocsánat, bocsánat, csak nehogy valami rossz dolog rögződjön a tisztelt hallgatók emlékezetébe. A demokratúrát hallottam én is, de én sose mondtam ilyen szót.

- Akkor ezt az ön szájába adták helytelenül.
- Nem szeretem, én nem szeretem ezt a kifejezést.

- Demokrácia nélküli többpártrendszer az már helyes idézet?
- Az egy pontos dolog. Tehát szerintem olyan többpártrendszer van Magyarországon, amely mellett nem létezik demokrácia. Ugyanakkor a diktatúra szót pedig azért nem merem határozottan használni, mert nekünk magyaroknak az emlékezetünkbe a diktatúra szó az mégis csak emberek bebörtönzését, kitelepítését, vagyontól való megfosztást, tömeges jogsértéseket jelent. És kétségkívül igaz...

- Pokorni Zoltán is azt mondta a Terror Háza előtt, hogy diktatúra, sokan azt mondják, diktatúra van, ez nem igaz, különben nem lehetnénk itt.
- Mondom még egyszer, lehet erről vitatkozni, hogy az van-e, vagy sem, csak azt akartam mondani Önnek, hogy a magyar emberek fejében a diktatúra az egy véres dolog, és kétségkívül jogszabályokat áthágva a rendőrség kétségkívül üldözött embereket, vér is folyt, jogszerűtlen föllépésekre, brutális rendőri akciókra is sor került békés emberekkel szemben.

- Jó, de ez egy abszolút demokratikus országban is elő, elő fordulhatnak.
- Csak azt akarom mondani, hogy ez még nem az, mint amihez a magyarok a demokrácia, vagy bocsánat a diktatúra kifejezését társítják. Hiszen nekünk inkább az 50-es évek szokott ilyenkor az eszünkbe jutni.

- Jó, de hát mondjuk, a demokráciában ott van a nép képviselete. Hát azért azt nem lehet mondani, hogy Magyarországon ne lenne. Itt is ne lehetne választásokat kiírni, hatalom megosztásának... a törvény előtti egyenlőségnek az elve.
- Bocsánat, én ezt egy izgalmas kérdésnek tartom. A demokráciának szerintem két alappillére van. Az egyiket úgy hívják, hogy elszámoltathatóság, hiszen az minden választópolgári döntés előföltétele, hogy elszámoljanak a hatalmat gyakorlók azzal, hogy mit tettek s mit nem tettek. A másik pedig a felelősség kérdése. Magyarországon ma se elszámoltathatóság, sem felelősség helyzete nem áll fönn. 2006 tavaszán a hatalmon lévők megtagadták az emberektől a tájékozódás szabadságát és a valóság megismeréséhez való jogot. Nem számoltak el, hanem hazudoztak az ország valóságos helyzetét illetően. Ilyen értelemben elcsalták, ellopták a választást. Ilyen értelemben az emberek nem is tudták a valóságos akaratukat kifejezni.

- Nyilván ezt az érintettek kifogásolnák...
- Hát nézze...

- ...hogy ilyeneket állít róluk.
- Igen, de most Ön velem készít interjút. Tehát én az úgymond érintettek véleményét nem tudom itt képviselni, ezt talán elnézi nekem. Ellenben a saját véleményemet szívesen elmondom. Tehát, szerintem a demokrácia lényegéhez az elszámolás és az elszámoltathatóság és a felelősség tartozik...

- Tényleg nem akarok filozófiai kérdésekbe belemenni...
- Bocsánat, ez nem filozófiai kérdés. Ez arról szól, hogy amit Ön befizetett adó forintokat, azok hova lettek. Ma a válasz az, hogy hiányzik, eltűnt, elpárolgott, elfolyt, nincsen meg. Tehát, és Önnek nem volt jóga 2006-ban föltenni a kérdést a hatalmat gyakorlóknak, hogy uraim, hát mégis hova lettek az adóforintjaink. Azért nem tudta föltenni ezt a kérdést, mert ha föltette volna, sőt, még mielőtt föltette volna a kérdést, már azt a véleményt kapta minden egyes csatornán keresztül, hogy a gazdaság jól áll, a jólét nagy, a gazdaság nemcsak jól áll, dübörög, és soha ilyen ígéretes helyzetben még nem voltunk.

- Azért mi újságírók föltettünk egy jó pár kérdést akkoriban is.
- Tehát én csak azt akarom mondani, a magyar választópolgárok számára ez a lehetőség nem állt fenn. Ezért én nem takaróznék demokrácia ügyben a 2006-os ellopott parlamenti választásokkal.

- Azért mondtam ezt a filozófiai kérdést, mert ugye vannak olyan meghatározások, például Platon szerint a demokrácia a csőcselék uralma. Vagy például, hogy a demokrácia a többségi döntések és az egyéni szabadságjogok egyensúlya.
- De Platón nem volt erősen demokrata érzelmű.

- Nem igazán.
- Tehát őt inkább hagyjuk. Én, ha már erről akarunk beszélni, akkor azt mondom, hogy Bibó Istvánt talán használhatjuk e tekintetben, aki azt mondta, hogy demokrácia az azt jelenti, hogy az embereknek joguk van megválasztani a vezetőiket, ellenőrizni őket, és ha úgy gondolják, akkor elkergetni őket.

- És hogy a demokrácia válsága a félelem.
- Igen, de én nem tekintem egyébként ezt filozófiai kérdésnek, hanem nagyon is gyakorlatias kérdésnek tekintem. Hát ha a dolgoknak nincs következménye. Mondok egy példát Önnek. Elvárt adó kérdése. Nem a gazdasági kérdésről akarok beszélni, hanem a politikai felelősség kérdéséről. Minden szakértő megmondta, nemcsak a fideszesek a parlamentben, mindenki, hogy olyan jövedelmet, amely nem jött létre, nem lehet megadóztatni.

- Hát ezt a demokratikus jogrendszer szerint be is igazolódott. Elvetette az Alkotmánybíróság.
- De bocsánat, de ez nem gyerekjáték. Arról van szó, hogy mindenfajta szakértői vélemény meghallgatása nélkül, illetve azt félresöpörve hoztak egy törvényt. Ezt beírták a költségvetésbe. Be is szedtek ilyen természetű adót. Majd az Alkotmánybíróság ezt hatályon kívül helyezte. Nem lehet játszani, elnézést, elhibáztuk, bocsánat. Nem. Hát ki viseli a felelősséget? Arról nem beszélve, hogy ezek után elő mernek állni, tényleg az embernek időnként eláll a lélegzete, hogy mit engednek meg maguknak a fölül lévők. Hogy amit már beszedtek abból az adóból, amit egyébként megsemmisített, aminek a jogcímét megsemmisítette az Alkotmánybíróság, azt nem fogják visszaadni, hanem megtartják. Érti?

- Hát az Alkotmánybíróság...
- Bocsánat, hadd fejezzem be, legyen olyan, bocsánat. Ne jogászkodjunk, hadd fejezzem be a magam észjárása szerint, ha megengedi. Tehát a dolog úgy áll, hogy valakiktől mindenfajta jogcím nélkül, utóbb nyilvánvalóan már helytelenül, pénzt vettek el. Amit ilyenkor...

- Akkor még hatályos volt az a törvény, amit elfogadott a parlament.
- De próbáljon erkölcsileg gondolkodni és akkor meg fogja találni a helyes jogi választ is. Ezt mondják a legjobb tanácsadók. Próbáljunk erkölcsileg helyesen gondolkodni. Elvettek az emberektől pénzt, amiről kiderült, hogy nem volt joga a kormányzatnak elvenni. Azt vissza kell adni. Ezt minden rendes, demokratikus jogállamban, tisztességes családban, helyesen szervezett emberi közösségben így teszik. Leszámítva Magyarországot.

- Lehet, hogy még tudák rá példát a világ országaiból hozni. Persze ez nem felmentés.
- Ezt csak azért hoztam föl, azért hoztam föl ezt a példát, hogy a felelőtlenség állapotát, amiben ma leledzik Magyarország, és amely jellemzi az egész magyar politikát érzékeltessem. De mondok Önnek mást is. Könnyen lehet, hogy Önnek is vannak gyerekei.

- Van.
- A magyar kormány úgy döntött ezelőtt 1-2 héttel, hogy azt a jogszabályt, amely tiltja azt, hogy 14 és 18 év közötti gyermekekről gyermek-pornográf felvételek készüljenek, ezeket most megszünteti.

- Európai uniós jogszabály átvételére való hivatkozással.
- Családapaként meg végképp ne mentegesse őket, kérem.

- Én nem mentegetem, én csak a tényeket próbálom meg felvázolni.
- A tény, a tény az, hogy senki nem kötelezte ilyen döntésre a kormányt, van Ön ezt akarja mondani?

- Nem, ez nem kötelező döntés, ez az uniós jogszabály az így van.
- Tehát nem kötelezte az unió erre Magyarországot?

- Egy ajánlás volt. Nem kötelező, egy ajánlás volt.
- Tehát az történt, hogy a magyar kormány szabad akaratából úgy döntött, hogy a 14 és 18 év közötti gyermekekről bizonyos föltételek fönnállása esetén szabad gyermek pornográf képeket készíteni.

- De ezzel nem azt akarja mondani, hogy tudatosan azt akarták, hogy pornográf képek készüljenek gyerekekről és ők maguk is akartak ilyen fotózni.
- Én szívesen elmondom, hogy mit gondolok, ha megengedi. Tehát, ez a tényhelyzet. Ezek után, függetlenül attól, hogy milyen szándék vezette őket, mi azt kértük, miután ezt egy eszement gondolatnak, családellenes, a saját gyermekeink elleni merényletként tekinthető dolognak, lépésnek tekintjük, mindegy, hogy igazunk van-e vagy sem, jogunk van ezt ilyennek tekinteni. Mi azt kértük, hogy hadd tudjuk már meg, hogy azon a kormányülésen kik voltak azok a felelős állami vezetők, akik e mellett az álláspont mellett érveltek, és ezt a borzalmas döntést hozták, és kik voltak, akik nem. Szeretnénk tudni, hogy kik azok a kormánytagok, akikben bízhatunk, ha a családunkról van szó, és kik azok, akikben nem bízhatunk. Hogyan foglaltak állást. Na most erre azt az arcpirító választ kaptuk, hogy ez a kérdés államtitkot képez, ezért nem tudhatjuk meg. Csak azért akarok, azért hozom ezt a példát...

- Legalább a mostani kormánynak az üléséről készülnek jegyzőkönyvek.
- Bocsánat, arról beszélek, hogy van-e Magyarországon felelősség, vagy nincs. Magyarországon egy ilyen súlyos kérdésben miniszterek állást foglaltak egy kormányülésen és nem tudhatjuk meg, hogy mit mondtak. A helyzet úgy áll...

- Ez így van, de most már ötpárti egyetértéssel vissza lett ez az egész vonva gyakorlatilag, illetve többféle variáció van arra, hogy hogyan kellene ezt kivenni ebből a jogszabályból.
- A népharag az már csak ilyen. De attól, hogy a népharag, meg a magunkfajta családosoknak a fölháborodása meghátrálásra kényszerít valakit, ez a felelősség alól nem mentesít. Hiszen ez a döntés mégiscsak megszületett. Tehát szeretnénk tudni. Most én oda akartam eljutni a mondandóm végén, csak itt több akadályt kell vennem, úgy látom, még eljutok a gondolat végére.

- Nem lesz könnyű dolga.
- Hogy azt mondták, hogy ez államtitok. Most mondja meg nekem, milyen államtitkot, milyen különleges államérdeket sért az az információ, hogy melyik kormánytag hogyan vélekedett a mi gyermekeinkkel szemben meghozott szemben meghozott döntésre.

- Hát erre a kérdésre nem én vagyok hivatott válaszolni, azt hiszem.
- Jó, csak világos, tehát, hogy nincs felelősség. Mondok másik példát.

- Hadd kérdezzek még.
- Bocsánat, de hadd még, szeretnék elmondani egy másik példát is, ha nem rántja el előlem a mikrofont.

- Nem hát.
- Köszönöm szépen! A bevándorlás kérdése. A kormány össze-vissza hazudozik.

- Az egy döntés-előkészítő anyag volt, valóban letagadta a kormány ezt a tanulmányt, majd utána kiderült, hogy ez a tanulmány létezik, de ez olyasmi tanulmány volt, amihez hasonlót számtalant magam is olvastam.
- Szabad-e kiigazítanom az Ön tárgybeli tévedéseit?

- Igen.
- Tehát először is kormány-előterjesztésről van szó. Arról van szó, hogy az egyik minisztérium, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető részlege a kormánynak, egy kormány-előkészítő anyagot állított össze. Ez már elnyerte az adott minisztérium jóváhagyását, ezért kiküldte úgynevezett tárcaegyeztetésre. Ez a pontos jogi státusza az anyagnak. Ugyan a kormány még nem döntött róla, de a kormány egyik szerve már úgy gondolta, hogy ez az anyag bemehet döntésre a kormány elé és a miniszterek erről már egyeztethetnek. Tehát ez nem egy...

- ...stratégia része lett volna.
- Tehát ez nem egy tanulmány, hanem ez egy kormány előterjesztés, amelyről még nem döntöttek. Ez egy nagyon fontos különbség. Tehát itt már politikai döntés született. Habár nem végleges, de nem lehet a szakértőkre, meg a tudósokra hárítani a felelősséget.

- De mondjuk a Helsinki Bizottság szerint ugye az az inkriminált kifejezés, hogy áttelepítés, áttelepülés, az uniós szaknyelvnek egy rosszul fordított eleme lehetett.
- Látja, megint mentegetjük azokat, akik hibát követtek el. És megint oda vezet az Ön érvelése, hogy a felelősség kérdéséig el se jutok, pedig azt szerettem volna Önnek mondani ebben a rövid példázatomban, hogy szerintem nem helyes, ha egy olyan országba, mint amilyen Magyarország, amely súlyos demográfiai gondokkal küzd, úgy dönthet a kormány egy nagyon fontos kérdésben, ez esetben ráadásul helytelenül, hogy be akar 1 millió ázsiait telepíteni Magyarországra, hogy erről egyébként...

- De nem akar, mert nem döntött így.
- Ha megengedi, a mondatot befejezem. Tehát, hogy erről nem kérdeztek meg senkit, választási programokban nem szerepelt, dönteni az emberek nem tudtak róla, társadalmi vitát nem nyitottak, nemzeti konzultáció nem kezdődött. Az a helyzet tehát, hogy a dokumentumban pontosan az szerepel, és nem érdemes őket mentegetni, nem is értem, hogy Ön ezt mért teszi, a dokumentumban szó szerint az szerepel, hogy áttelepítési programokat kell indítani, mert a magyar demográfiai helyzetre megoldást csak az ázsiaiak betelepítése okozhat, vagy jelenthet. Ezért a kormánynak aktívan elő kell készíteni ezt a folyamatot, és programokat kell...

- Fel kell készülnie rá...
- ...programokat kell készítenie erre. Sőt, meg kell kezdeni a későbbi beintegrálódásukat elősegítő folyamatokat is. Én ugyanakkor azon az állásponton vagyok, hogy nyissunk erről egy nyílt vitát. Beszéljünk arról, hogy Magyarországon a népesedési gondokra valóban 1 millió, pontosan nem körülhatárolt ázsiai országból származó ember betelepítése-e a probléma, vagy esetleg alakítsunk ki nemzeti konszenzust abban a kérdésben, hogy inkább a családpolitikánk segítségével, a gyermekvállalás könnyítésével, a gyermeknevelés előtti akadályok elhárításával és így a magyar népesség növekedésével próbálunk-e választ adni erre a helyzetre.

- De nem lehet az, hogy egy gyakorlatilag egy meteorológiai előrejelzést, amely azt mondta, hogy viharok várhatók a Kárpát medencében, beszélünk túl, és azt mondjuk, hogy a kormány viharokat akart kelteni?
- Nem. Még egyszer megismétlem. A dokumentum, amely olvasható, tehát Ön is olvashatta.

- El is olvastam, így van.
- Kifejezetten azt mondja, hogy a magyar demográfiai helyzetre való tekintettel áttelepítési programokat kell indítani és meg kell kezdeni az ide érkező 1 millió mintegy egymillió ázsiai integrálást elősegítő munkát. Ez nem arról szól, hogy lehet így is, lehet hó, lehet sár. Hanem arról szól, hogy világos, hogy a kormány ezt elfogadható megoldásnak tartja és lépéseket is tesz, aktív lépéseket, amelyekkel ezt végre fogja hajtani. Én még egyszer mondom, nem érdemes mentegetni.

- Hát, ha jönne ilyen egymillió.
- Majd hozzák őket.

- Hát de nem azt mondták, hogy akarják hozni, hanem, hogy ha jönne, akkor esetleg...
- Az áttelepítési program magyarul azt jelenti, hogy áttelepítik őket.

- Ez volt az a bizonyos félrefordítása a kifejezésnek a Helsinki Bizottság szerint, ami szerintem nem kormányzati szervezet. Orbán-kormány idején azért nem volt olyan kormány-előkészítésre benyújtott anyag, amire azt mondták önök a kormányülésen megtárgyalva, ez hülyeség, ez butaság, ezt adjuk vissza, gondolkozzatok még rajta fiúk?
- Hát természetesen voltak ilyenek. Hogyne lettek volna.

- Jó, csak, mert akkor lehet, hogy erre is ez lett volna a válasz.
- Az Orbán-kormány idején, de nálunk bocsánat, ilyen horderejű kérdésekről nem volt titkos előterjesztés, nem volt kirekesztve a társadalom. Hát emlékszem egy ilyen kérdésre, amit most Ön fölvet például ez a több biztosítós, meg egy biztosítós társadalombiztosítás kérdése, ahol a kormányprogramban, amire egyébként szavaztak az emberek, az szerepelt, illetve, bocsánat, a választási programban, hogy több biztosítós modellt fogunk fölépíteni. És amikor a szakértői tanulmányokból kiderült, hogy ez tönkretenné a magyar egészségügyet és létrejönne egy a gazdagok számára minden luxusigényt kielégítő egészségügy és a szegények számára egy rendkívül alacsony színvonalú szolgáltatási rendszer.

- Erről azért rendesen vitatkoznak most a szakértők, hogy hogyan lehetne egy biztosítós, több biztosítós modellt csinálni, vagy nem csinálni.
- Mi is ezt tettük és miután arra a meggyőződésre jutottunk, hogy valószínűleg ez nem várt, korábban nem számolt, nem várt következményekkel járna, a szegényeket kizárná a tisztességes egészségügyi ellátásból, üzletet csinálna az egészségügyből, ezt elvetettük. De erről volt egy vita nyilvánosság előtt is, és a kormányon belül is.

- Új többségről beszélt Ön évértékelő beszédjében. Mi lesz ezzel a bizonyos új többséggel? Ezt azért kérdezem mert Navracsics Tibor egy tanulmányában arról ír, hogy a Fidesznek fel kell nőnie a feladathoz, mármint az új többség képviseletéhez, meg kell értenie az új többséget felelősen kell képviselnie, még akkor is, ha közülük, mármint az új többség közül sokan még elképzelhetetlennek tartják, hogy valaha a Fideszre szavazzanak. Hiteles politikai program szükséges, amely bemutatja, hogy van kiút a jelenlegi válságból a szabadság és a jólét felé.
- Mélyen egyetértek ezekkel a mondatokkal. Magam is úgy gondolom, hogy, hogy Magyarországon ma nem pártok állnak egymással szemben. Tehát nem fideszesek vitatkoznak MSZP-sekkel, nem baloldaliak vitatkoznak jobboldaliakkal, hanem a felhatalmazás nélküli kormánydöntések sorozatát meghozó és ezzel az embereket megélhetési válságba taszító kormányzat...

- De mért felhatalmazás nélküli?
- Mindjárt elmondom, ha a mondatomat be tudom fejezni. Áll szemben a magyar társadalom többségével. Ez az út többség, amely ideológiai, eszmerendszerbeli, történelmi múlt szempontjából nagyon különböző képet és ábrát mutat. Azért felhatalmazás nélkül, mert például vizitdíj fölhatalmazására senki, vizitdíj bevezetésére senki sem hatalmazta föl a kormányt.

- De hát ők vannak kormányon.
- De hát tudja a demokráciának az is egy fontos eleme, hogy a választópolgárok eldöntik, hogy milyen irányba haladjon az ország a következő négy évbe. Ezért nem egyszerűen személyekre és pártokra szavaznak, hanem az ország jövőjére és irányára. Bemutatják a politikai szereplők, hogy szerintük milyen irányba kellene haladnia az országnak…

- Ez a választási program.
- ...és erre szavaznak az emberek.

- Aztán a kormányprogramot meg a parlamentben szavazzák meg a képviselő.
- Jó, de Ön szerint az elválhat egymástól? Hát itt, ott, mint az előbb említett esetben.

- Szerintem, nem válhat el egymástól, de a valóság számtalan példát mutat arra, minden országban Magyarországon is, minden kormány idején, hogy elvált.
- Néhány ponton még elfogadható, ha különbözőségek jönnek létre, mert négy év hosszú idő, de az, ami Magyarországon van, hogy maga a kormányfő is bevallja, hogy átverték az embereket, hogy hazudtak éjjel nappal, meg este. Hogy elrejtették a valódi szándékokat, hogy nagy bravúrnak tartják, hogy sikerült az igazi papírokat úgy megfogalmazni, meg megírni, a terveket úgy megfogalmazni, hogy ne kerüljön az a nyilvánosság elé. Tehát nyilvánvalóan szervezett hazugság áldozatává váltak az emberek. Ilyenkor talán megengedhető az a kijelentés, hogy ma Magyarországon felhatalmazás nélküli kormányzás zajlik, mert erre a kormányzásra, ami most történik, senki sem hatalmazta fel a kormányt. Ezért azt gondolom, hogy az emberek ezt nem fogadják el, az új többség ezzel áll szembe. Tulajdonképpen a saját méltóságát szeretné visszaszerezni, mert így rendes országban, becsületes állampolgárokkal egyetlen politikai párt, meg hatalom sem bánhat. Az új többség tehát szabadságot, jólétet és megbecsülést és az emberi méltóság tiszteletben tartását követeli.

- Köszönöm szépen Orbán Viktornak, hogy elfogadta a meghívást. Nem sok időt hagyott nekem az elköszönésre. Esti Krónika és a Háttér véget ért. A beszélgetés rövidített, szerkesztett változatát meghallgathatják a holnap Reggeli Krónikában is


orbanviktor.hu