Rostás-Farkas György Újkígyóson született oláh cigány család sokadik gyermekeként. Családja és közössége ragaszkodott hagyományaihoz, nyelvi kultúrájához, ápolásához és megőrzéséhez. Rostás-Farkas György is ennek szenteli az életét. A nyolcvanas évek végétől sorra jelennek meg művei, melyek közös vonása, hogy segítenek bepillantani a cigányság történetébe, gondolat és érzésvilágába.

„RFGY” (ahogy az őt jól ismerők hívják) nem csak költőként, hanem közéleti szereplőként is mindig azon fáradozott, hogy annak az emberi közösségnek a "mássága", amelyből ő maga is származik, amelyet vállal és amelyet képvisel, ne sziget és börtön legyen, hanem történelmi és kulturális értékek műhelye.

Rostás-Farkas György saját „műhelymunkájának” az eredménye jónéhány prózai mű (Cigányságom vállalom, Apám meséi I-II., A Nap gyermekei, Káló népe, Anyanyelvünk ölelésében), néprajzkönyv (A cigányok története, A cigányok hagyomány és hiedelemvilága, Nomád ősök vándorútján, Ősi cigány mesterségek és foglalkozások, Európa utolsó vándorai I-II.), műfordítás (Saint Exupery: O cino krajoro – A kisherceg; Kertész Imre: Bizhelyakipe  - Sorstalanság) és verseskötet. Emellett Képes cigány olvasókönyvet állított össze, és Karsai Ervinnel közösen elkészítette a cigány-magyar, magyar-cigány szótárat, amely mind a mai napig alapműnek számít a romani nyelv hazai kutatásában és oktatásában.

1971-ben, Londonban alapító tagja volt a Cigány Világszövetségnek, s hiába marasztalták, őt hazahúzta a szíve, s utóbb itthon, több cigány érdekképviseletben vállalt tisztséget az elmúlt évtizedekben. Jelenleg a Magyar Írószövetségnek és a TIT elnökségének is tagja, s a kétnyelvű Közös Út – Kethano Drom főszerkesztője. Mint mondja, a Közös Út főszerkesztőjeként erkölcsi kötelességének tartja, hogy a cigányság mellett a többségi társadalomhoz is szóljon, vállalva a híd szerepét és a roma integráció elősegítését.

Ilyen életpálya mellett volt tehát oka annak, hogy Rostás-Farkas György 60. születésnapján a családtagokon és barátokon túl számtalan közéleti személyiség - író, történész, művész, lelkész, egyetemi tanár - tette tiszteletét, köztük Lévai Anikó is. Köszöntőt mondott többek között Aáry Tamás Lajos, az oktatási jogok miniszteri biztosa, Duray Miklós és Pogány Erzsébet mint írótárs és mint a szintén kisebbségben élő szlovákiai magyarság képviselői, Dr. Bencsik Dávid, az Új Társadalom Szalon alapítója, Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, Rónai Tamás a Holocaust Múzeumtól, Hevesi József, Békés megye közgyűlésének tagja és Pomogáts Béla irodalomtörténész. Szabad György levélben küldte el szívbéli jókívánságait, Tőkés László pedig szintén a távolból köszöntötte barátját és harcostársát, aki „Isten felkent szolgájaként igyekszik minél többet tenni a népéért”.

„Ötszáz évre visszamenően minden anyai-apai ősöm cigányember volt. Íróként célom, nyíltan, mindig az igazat írni, s engedni másokat is bepillantani népem történetébe, szenvedéseibe, örömeibe, érzelemvilágába, a mi rejtelmes világunk kincses birodalmába”- jelentette ki az ünnepelt az összejövetelen. Az elmúlt hetek történéseiről sem akart hallgatni a költő, s a jelenlegi helyzetet illetően megjegyezte: a cigányok és a nem cigányok egy hazában élnek, s nem lehetnek egymás ellenségei. „Nem szabad felülni egyesek elterelő hadműveletének. Soha nem voltunk és nem lehetünk annak a hazának az ellensége, ahol hétszáz éve élünk. Cigány és magyar nem fog egymás ellenségé válni” – mondta.

Mielőtt a Rostás-Farkas Györgyöt régóta ismerő Gergely Dezső római katolikus teológus és „rashaj” (ez a „pap” cigány elnevezése) megáldotta a cigány és a magyar zászlót arra emlékeztetett, hogy hajdanán a cigányvajdák kereszteltek, eskettek és temettek is, s az est ünnepeltje olyan életet élt ezidáig, mint aki egyfajta világi papja saját népének. Esztergályos Jenő, az Apáczai Kiadó igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy mi magyarok, nagyon sokfélék vagyunk, tehetségesek vagyunk, s ezt a tehetséget nem szabad elpazarolnunk egymás ellen.

A születésnapi, „Indiától hazáig” című irodalmi est keretében Béres Ilona és Bánffy György olvasta fel a költő válogatott verseit, Finta Arina és Rupa Ilona énekelt, a Franciaországból hazatelepült Kathy-Horváth Lajos hegedűművész játékát lehetett csodálni, és fellépett a Szecső Kovács Zoltán táncművész vezette táncegyüttes.

Az est végén a Roma Szakkollégium diákjai köszönték meg tanáruknak azt, amit Rostás-Farkas György a cigány fiatalokért tesz, s mint mondták, mindannyiuk számára példamutató az a kettős kötődés és identitás, amelyben Rostás-Farkas György él, s amellyel hidat épít cigányok és nem cigányok között.

Bánffy György az irodalmi esten túl Gyurkovits Tibort idézte, aki így írt írótársáról, valamint a cigányságról, a „fekete tekintetű magyarokról”: „Nem hiszek a másságban - városi ficsúrok találják ki maguk andalítására. A cigány - cigány, ugyanolyan. A mienk. A mifajta. Nincs másság. Mienkség van. Ezek a versek. Ez Rostás-Farkas György.”


orbanviktor.hu


Az eseményről készült képriport megtekinthető a Fotógaléria rovatban.

Rostás-Farkas György Újkígyóson született oláh cigány család sokadik gyermekeként. Családja és közössége ragaszkodott hagyományaihoz, nyelvi kultúrájához, ápolásához és megőrzéséhez. Rostás-Farkas György is ennek szenteli az életét. A nyolcvanas évek végétől sorra jelennek meg művei, melyek közös vonása, hogy segítenek bepillantani a cigányság történetébe, gondolat és érzésvilágába.

„RFGY” (ahogy az őt jól ismerők hívják) nem csak költőként, hanem közéleti szereplőként is mindig azon fáradozott, hogy annak az emberi közösségnek a "mássága", amelyből ő maga is származik, amelyet vállal és amelyet képvisel, ne sziget és börtön legyen, hanem történelmi és kulturális értékek műhelye.

Rostás-Farkas György saját „műhelymunkájának” az eredménye jónéhány prózai mű (Cigányságom vállalom, Apám meséi I-II., A Nap gyermekei, Káló népe, Anyanyelvünk ölelésében), néprajzkönyv (A cigányok története, A cigányok hagyomány és hiedelemvilága, Nomád ősök vándorútján, Ősi cigány mesterségek és foglalkozások, Európa utolsó vándorai I-II.), műfordítás (Saint Exupery: O cino krajoro – A kisherceg; Kertész Imre: Bizhelyakipe  - Sorstalanság) és verseskötet. Emellett Képes cigány olvasókönyvet állított össze, és Karsai Ervinnel közösen elkészítette a cigány-magyar, magyar-cigány szótárat, amely mind a mai napig alapműnek számít a romani nyelv hazai kutatásában és oktatásában.

1971-ben, Londonban alapító tagja volt a Cigány Világszövetségnek, s hiába marasztalták, őt hazahúzta a szíve, s utóbb itthon, több cigány érdekképviseletben vállalt tisztséget az elmúlt évtizedekben. Jelenleg a Magyar Írószövetségnek és a TIT elnökségének is tagja, s a kétnyelvű Közös Út – Kethano Drom főszerkesztője. Mint mondja, a Közös Út főszerkesztőjeként erkölcsi kötelességének tartja, hogy a cigányság mellett a többségi társadalomhoz is szóljon, vállalva a híd szerepét és a roma integráció elősegítését.

Ilyen életpálya mellett volt tehát oka annak, hogy Rostás-Farkas György 60. születésnapján a családtagokon és barátokon túl számtalan közéleti személyiség - író, történész, művész, lelkész, egyetemi tanár - tette tiszteletét, köztük Lévai Anikó is. Köszöntőt mondott többek között Aáry Tamás Lajos, az oktatási jogok miniszteri biztosa, Duray Miklós és Pogány Erzsébet mint írótárs és mint a szintén kisebbségben élő szlovákiai magyarság képviselői, Dr. Bencsik Dávid, az Új Társadalom Szalon alapítója, Kiss Ulrich jezsuita szerzetes, Rónai Tamás a Holocaust Múzeumtól, Hevesi József, Békés megye közgyűlésének tagja és Pomogáts Béla irodalomtörténész. Szabad György levélben küldte el szívbéli jókívánságait, Tőkés László pedig szintén a távolból köszöntötte barátját és harcostársát, aki „Isten felkent szolgájaként igyekszik minél többet tenni a népéért”.

„Ötszáz évre visszamenően minden anyai-apai ősöm cigányember volt. Íróként célom, nyíltan, mindig az igazat írni, s engedni másokat is bepillantani népem történetébe, szenvedéseibe, örömeibe, érzelemvilágába, a mi rejtelmes világunk kincses birodalmába”- jelentette ki az ünnepelt az összejövetelen. Az elmúlt hetek történéseiről sem akart hallgatni a költő, s a jelenlegi helyzetet illetően megjegyezte: a cigányok és a nem cigányok egy hazában élnek, s nem lehetnek egymás ellenségei. „Nem szabad felülni egyesek elterelő hadműveletének. Soha nem voltunk és nem lehetünk annak a hazának az ellensége, ahol hétszáz éve élünk. Cigány és magyar nem fog egymás ellenségé válni” – mondta.

Mielőtt a Rostás-Farkas Györgyöt régóta ismerő Gergely Dezső római katolikus teológus és „rashaj” (ez a „pap” cigány elnevezése) megáldotta a cigány és a magyar zászlót arra emlékeztetett, hogy hajdanán a cigányvajdák kereszteltek, eskettek és temettek is, s az est ünnepeltje olyan életet élt ezidáig, mint aki egyfajta világi papja saját népének. Esztergályos Jenő, az Apáczai Kiadó igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy mi magyarok, nagyon sokfélék vagyunk, tehetségesek vagyunk, s ezt a tehetséget nem szabad elpazarolnunk egymás ellen.

A születésnapi, „Indiától hazáig” című irodalmi est keretében Béres Ilona és Bánffy György olvasta fel a költő válogatott verseit, Finta Arina és Rupa Ilona énekelt, a Franciaországból hazatelepült Kathy-Horváth Lajos hegedűművész játékát lehetett csodálni, és fellépett a Szecső Kovács Zoltán táncművész vezette táncegyüttes.

Az est végén a Roma Szakkollégium diákjai köszönték meg tanáruknak azt, amit Rostás-Farkas György a cigány fiatalokért tesz, s mint mondták, mindannyiuk számára példamutató az a kettős kötődés és identitás, amelyben Rostás-Farkas György él, s amellyel hidat épít cigányok és nem cigányok között.

Bánffy György az irodalmi esten túl Gyurkovits Tibort idézte, aki így írt írótársáról, valamint a cigányságról, a „fekete tekintetű magyarokról”: „Nem hiszek a másságban - városi ficsúrok találják ki maguk andalítására. A cigány - cigány, ugyanolyan. A mienk. A mifajta. Nincs másság. Mienkség van. Ezek a versek. Ez Rostás-Farkas György.”


orbanviktor.hu


Az eseményről készült képriport megtekinthető a Fotógaléria rovatban.