Jó estét kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Először is magam és Lázár miniszter úr nevében szeretnék elnézést kérni Önöktől, amiért a kelleténél később érkeztünk. Ennek az az egyszerű oka, hogy a szerdai nap mindig a kormányülések napja, és biztos ismerik azt az életérzést, amikor az ember nem befejezi a munkáját, hanem abbahagyja. Így vagyunk ezzel mi is, és nem tudtuk hamarabb abbahagyni, mint ezen a késői órán, de örülök, hogy itt lehetek most Önök között.

Természetesen, ha jól látom, ez egy furcsa műfaj, mert itt szakmai kérdésekről is szó van, meg gálaest is van, meg én is beszélek, holott nem vagyok bankár. A helyzet tehát egyre nehezebb és bonyolultabb, és én nyilván nem is arról szeretnék szólni Önöknek, hogy a pénzügyi szakember szemével nézve hova jutottunk, és milyen jövő áll mindannyiunk előtt, Önök előtt és a magyar kormány előtt is, hanem inkább arról a közegről mondanék valamit, amiben Önök is és mi, mindannyian élünk. Annak a közegnek a természetrajzáról, amiben Önök élnek, dolgoznak, tudok mondani a mai alkalomhoz illő gondolatot, ideértve Magyarország állapotát és ideértve azt a világot, amely Magyarországot is körülveszi. Nagyon sűrű négy év van mögöttünk.

Ennek a négy évnek az egyik fontos pillanata volt, amikor arra a döntésre jutottunk, hogy Magyarország megújításával együtt a magyar takarékszövetkezeti rendszert is megújítjuk. Óriási viták követték ezt a döntést. Ennek megfizettük az árát. Minden ilyen vitának, még hogyha a legjobb végeredménnyel zárul is a vita, van politikai ára. Az előző kormány és az előző kormánykoalíció pártjai vállalták, hogy ennek a vitának, az ebből a vitából keletkező politikai következményeket és azok árát megfizetik. Tehát joggal érezzük úgy, hogy nem indokolatlanul hívtak meg ide, maguk közé ma este, mert az a munka, amit az elmúlt években elvégeztünk, közös munka volt, és mindenki beletette a saját maga tehetségét, energiáját és a saját maga jövőjének egy részét is. Ami bennünket, politikusokat illet, ez nem volt rossz döntés, mert mi így is meg tudtuk nyerni azért a 2014-es választást, és annál jobban nem kell megnyerni egy választást, mint ahogy mi legutóbb megnyertük, következésképpen az a politikai ár, amit a takarékszövetkezeti konfliktusok körül vállaltunk és megfizettünk, vállalható ár és vállalható költség volt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt mindenki érzi, hogy Magyarországon is és Magyarország körül is általános nyugtalanság jellemzi a helyzetet. Bárhova megy az ember Európában, legyen ez Közép-Európa vagy Nyugat-Európa, mindenhol van valami zavar, nyugtalanság, feszültség a levegőben. Arra kell fölkészülnünk mindannyiunknak, hogy ez így marad a következő néhány évben. Ennek ugyanis nem szubjektív okai vannak, hanem az európai helyzet egyenes következménye. Nagyon nehéz helyzetbe került a mi kontinensünk, nagyon nehéz helyzetbe került az európai gazdaság, s ezt majd hallani fogják a következő hónapok híreiben is. Kialakult egy teljesen új helyzet, félháborús vagy inkább teljesen háborús helyzet innen nem messze, ami teljesen új szempontokat – béke és háború, területszerzés, területvesztés, hadiipar és hasonló kérdéseket – hozott föl a mindennapi élet asztalára. Jó oka van tehát az európaiaknak arra, hogy nyugtalanok legyenek. A legfontosabb azonban egy ilyen pillanatban az, hogy azok, akik tudják, hogy mit akarnak, őrizzék meg a hidegvérüket, és hajtsák végre a terveiket. Azt gondolom, Magyarország tekintetében a kormányon túl még vannak jó néhányan, akik tudják, hogy mit akarnak, és képesek is arra, hogy végrehajtsák a terveiket. A Takarékbank és a takarékszövetkezeti rendszer emberei, akik végigharcolták az elmúlt másfél-két év átalakítását, kétségkívül tudják, hogy mit akarnak, és azt végre is tudják hajtani. Ezért a mi székünkből, a magyar kormány pozíciójából nézve Önök a mi számunkra gazdasági és politikai stabilizációs tényezőt is jelentenek. E tekintetben is érdekeltek vagyunk az Önök sikerében, nemcsak azért, mert Önök egy olyan csoportnak a részei, amelyben állami szervezetek és vállalatok is részt vesznek, mint hallhattuk: Magyar Fejlesztési Bank vagy Magyar Posta, ezért közvetlenül is érdekeltek vagyunk az Önök sikerében, de ezen túlmenően is érdekeltek vagyunk ennek a közös programnak a sikerében, amely stabilitást és nyugalmat hozhat legalább a gazdaság egy szegmensébe.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ami a kormány részét, tehát a vállalásokat illeti, amikor készültem ide Önökhöz végigfuttattam a fejemben egy leltárt, és úgy látom, hogy amit vállaltunk, azt a magunk részéről teljesítettük. Tehát tisztán állunk a tisztelt közönség színe előtt. Az előttem szóló azt mondta, hogy Önök biztonságban lehetnek, mert két rendszer is garantálja a betétek biztonságát, az OBA is meg az intézménygaranciát biztosító pénzalap is. Én csak halkan teszem ehhez hozzá, hogy ez így van, és engem ezért majdnem minden nap meg is akarnak nyúzni, úgyhogy nagy tisztelettel kérem a takarékszövetkezetek helyi és központi vezetőit, hogy ilyenkor keljenek a magyar kormány védelmére, és a kettős biztosítás miatti erőteljes kritikák elhárításában legyenek kedvesek, és segítsenek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi nem kalandvágyból vágtunk bele a takarékszövetkezeti rendszer megújításába, hanem azért mert a pénzügyi válság idején megtanultunk valamit, beleégetett valamit ez a pénzügyi válság az idegrendszerünkbe, amely cselekvésre sarkallt bennünket. Én azt tanultam meg, hogy persze, globalizáció van, a nemzetközi együttműködések egyre szorosabbá válnak, és a világ is egyre nemzetközibb, de azt is megtanultuk, hogy amikor baj van, amikor kialakul egy válság, akkor hirtelen mindenki hazaszalad. Amikor jól mennek a dolgok, akkor persze mindenki nemzetközi show fiú, amikor azonban baj van, akkor hirtelen mindenki osztrák lesz, német meg amerikai, és hogyha nincs saját, szuverén pénzügyi rendszerünk, és véget értek a kedvező nemzetközi tendenciák, kitör a válság, akkor hirtelen magunkra nézünk: és akkor kik vagyunk mi? És ha magyarok vagyunk, akkor mink van, amivel a válság elhárításában a hazánk segítségére tudnánk lenni? Én megtanultam, hogy amikor kitör a válság, akkor a külföldi, nemzetközi kézben lévő pénzintézetek – számomra teljesen természetes és érthető módon – azonnal a saját hazájuk segítségére sietnek; amit ide kihelyeztek forrásokat, azonnal – ha lehet – visszavonják, és az anyaország megsegítésére próbálnak a nemzetközi szabályok tiszteletben tartása mellett eljárni. És ha nekünk nincs a saját pénzügyi szuverenitásunkat megadó intézményrendszerünk, akkor itt fogunk maradni egyedül, mint ahogy itt maradtunk a 2008-as, 2009-es és 2010-es válságban. Ezért döntöttünk úgy, hogyha szuverén ország akarunk lenni – lehet más döntést is hozni, vannak ilyen hagyományok is a magyar történelemben, de ha szuverén ország akarunk lenni –, akkor nekünk pénzügyi szuverenitásra is szükségünk van. Ahhoz pedig kellenek nemzeti, magyar, szuverén pénzügyi intézmények. Mi a Takarékbankra és a takarékszövetkezetekre ezen a szemüvegen keresztül tekintünk, és örülünk annak, hogy levonva a válság tapasztalatait ma már a magyar bankrendszer és pénzügyi rendszer több mint 50 %-át nemzeti kézben tudhatjuk. Nagyobb biztonságban vagyunk, mint a legutóbbi pénzügyi válságot megelőzően voltunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kívánom Önöknek, hogy hozzanak létre egy erős pénzügyi csoportot, tudjanak hozzájárulni a magyar gazdaság növekedéséhez, legyenek képesek hitelezni. Ne veszítsék el a hagyományukat, mert persze szép dolog, hogy most, ha jól értem az elém került tanulmányokat, akkor a világ talán leghatékonyabbnak mondható holland mintájára szervezzük át ezt az egész rendszert, de azért ne felejtsék el eközben, hogy Önök azért mégiscsak a vidék bankja, a vidéki, egyszerű embereknek a bankja. Ezt a hagyományt tekintsék, kérem, értéknek, és ami ebből átmenthető a jövőbe, azt legyenek kedvesek, és mentsék át. Fontosnak tartom azt is, kérem, segítsenek ebben is, hogy azok a szövetkezetek, akik hajlandóak voltak együttműködni, és részt vettek az átalakulásban, minden tekintetben jól járjanak. Akik nem működtek együtt, az egy másik tészta. Ott is korrektnek kell lenni, de azért nem tudunk felelősséget vállalni. De akik részt vettek ebben a kísérletben, a takarékszövetkezeti rendszer megújításában, azoknak jól kell járniuk. Úgy kell érezniük, hogy megérte együttműködni a kormánnyal, és én mindent meg is fogok tenni annak érdekében, hogy akik vállalták ezt az együttműködést, odahaza a betéteseiknek, a régi szövetkezeti tagoknak, a családtagjaiknak, egyáltalán mindenkinek elmondhassák, hogy a magyar kormánnyal való együttműködés nemcsak helyes, nemcsak becsületes, hanem kifizetődő dolog is. Kívánom Önöknek, hogy legyenek ebben sikeresek, és ez legyen így!

Kívánok Önöknek sok sikert tartogató, mindannyiunk számára több nyugalmat, de egyúttal jelentős pénzügyi és gazdasági sikereket hozó 2015-ös esztendőt! Gratulálok az elvégzett munkához! Mindenkinek boldog karácsonyt és sikeres új esztendőt kívánok!

(miniszterelnok.hu)