Én is tisztelettel szeretném köszönteni a soproniakat. Tisztelettel köszöntöm a polgármester urat és minden érdeklődőt, a testületi tagokat, a város virilistáit, a város fönntartásában közreműködő vállalkozókat és szakembereket. Köszönöm szépen a polgármester úrnak a kedvességét és a korábbi látogatásainkat felidéző szavait. Valóban régi szerelem ez a polgári kormány és Sopron városa között. Valóban úgy volt az, hogy – és itt Szájer József nevét meg kell említenünk, aki életét és vérét adta mindig Sopron városáért – az ő javaslatára ment keresztül még az első polgári – nem az MDF-hez, hanem már hozzánk köthető – kormány időszakában az a döntés, hogy a hűség napjává nyilvánítottuk azt a nevezetes eseményt, amikor Önök, soproniak az Ausztriához vagy Magyarországhoz tartozás közül az utóbbit, a Magyarországhoz való hűséget választották, amiért Magyarország népe mindig is egy speciális, kiemelt, megbecsült helyen őrzi a szívében Sopron városát és Sopron népét. Bár az akkori fogadtatás nem volt túlságosan kedves, ez nem az akkori városvezetésnek volt felróható, hanem a Jóistennek, mert -14 fokban kellett egy szabadtéri rendezvényt végigélnünk, és csak a Jóisten mentett meg bennünket attól, hogy letörjenek a végtagjaink, a fülünk, és a kalapunk lesodorja a skalpunkat a fejünkről, ott didergett velünk az egész város, amikor átadtuk azt az emlékművet, ami szerintem azóta is szép és kedves helyszíne ennek a városnak, amely emléket állít az egykori hűséges soproniaknak. Ez a tény összefüggésben áll azzal a mondattal, amivel befejezte a polgármester úr a mondandóját, hogy miért éppen Sopron városába érkeztünk először.

Ugyanis a helyzet úgy áll, hogy a kormány hozott egy döntést, és meghirdette a Modern Városok Programot. Úgy látjuk, hogy a következő esztendőkben a vidéki Magyarország fejlesztésének kulcsa a vidéki városainkban van. Fontosak a falvaink, fontosak a mezőgazdaságból élő emberek, fontosak a mezőgazdasági települések, akik egyébként az elmúlt években is komoly lépéseket tehettek előre, de a kormány úgy látja, hogy nem tud a magyar vidék megerősödni, talpon maradni, nem tudja kihasználni a benne rejlő lehetőségeket, hogyha a vidéki városok nem kapják meg a fejlődés lehetőségét. Ezért meghirdettük a Modern Városok Programot. Mind a 23 megyei jogú városba el fogok látogatni a következő hetek és hónapok során. Az első utam vezetett ide, Önökhöz, Polgármester úr, a leghűségesebb városba, a leghűségesebb magyarokhoz, hogy aláírjuk azt a megállapodást, amely Sopron város számára kinyitja a fejlődés lehetőségeit. Ha megengedik, mondanék is erről néhány szót.

Amikor 2010-ben megkezdte a mostani kormány a munkáját, akkor a legfontosabb feladat az volt, hogy az országot a gazdasági összeomlástól megmentsük; ez sikerült. A második feladat az volt, hogy álljunk a saját lábunkra; látják az államadósság számait, a költségvetés számait, látják a gazdasági növekedésről szóló adatokat, elmondhatja Magyarország most már magáról azt, hogy a saját lábán áll. Szép dolog saját lábon állni, de még jobb közlekedni rajta. Mert most az a korszak következik, ezért mondom, hogy egy nagy korszak kapujában áll Magyarország, amikor megindulhatunk, végre lépéseket tehetünk előre, és azért kell megállapodásokat kötnünk a városokkal, hogy az előrelépéshez, a fejlődéshez szükséges források fölhasználása ne budapesti íróasztalok mögött kigondolt módon és célok érdekében történjen, hanem úgy és annak érdekében, amit a helyiek, ezeknek a bizonyos modern városoknak a lakói és vezetői szükségesnek látnak. Ezért tárgyaltunk ma a polgármester úrral, és megállapodtunk abban, hogy miután az európai uniós fejlesztési forrásokból nagy összegeket fogunk minden megyei jogú város rendelkezésére bocsátani, tegyük össze azt, amink van, és nézzük meg, hogyan tudnánk a városnak jutó fejlesztési forrásokat, az állam rendelkezésére álló forrásokat összehangoltan úgy elkölteni, hogy az Sopron város és a környéken élők javát leginkább szolgálhassa.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezért döntöttünk úgy, hogy megállapodást írunk alá három témában, amelyben egyetértés volt közöttünk. Persze egy jó polgármester tudja, hogy három dologról lehet megállapodni, akkor legalább ötöt javasol, de ha lehet, inkább hetet. Azonban a kormány sem volt könnyű tárgyalófél, és ragaszkodtunk ahhoz a három megállapodáshoz, ahhoz a három fejlesztési témához, amiről biztosan azt tudjuk mondani, hogy azt meg tudjuk csinálni, a szavunkat tartani fogjuk, és be is fogjuk fejezni a megadott határidőre. Ez a három téma a közúthálózat fejlesztése, vagyis Sopron város bekapcsolása az ország autópálya-rendszerébe. Szeretném, ha a soproniak tudnák, hogy ez a fejlesztési útvonal, ez a közlekedési útvonal az Európai Unió által nem támogatott útvonal. Miután ez az útvonal nem szerepel semmilyen európai uniós fő hálózati térképen, ezért ha ezt meg akarjuk valósítani, akkor ezt a magyar adófizető polgárok forintjaiból kell megvalósítanunk. Nem kis összegről beszélünk. 100 milliárd forintot meg fog haladni az az összeg, amit itt el kell költenünk, és amint Varga pénzügyminiszter úrnak elő kell teremtenie a magyar költségvetésből, de elkötelezettek vagyunk, mert ennek a ciklusnak a végére, 2018-ig minden megyei jogú várost be akarunk kötni négysávos autóúttal az ország közúti vérkeringésébe, és minden egyes autóutunknak el kell érni az országhatárt is. Ez ebben a ciklusban meg kell, hogy valósuljon. Ezért mondtam, hogy egy nagy korszak kapujában állunk. Vita van a bürokraták és a politikusok között, hogy a Sopront érintő fejlesztéseket be lehet-e fejezni már 2018-ban vagy csak 2020-ban. Én arra szeretném kérni a soproniakat, hogy az esetleges 2020-as dátummal megjelenő kormányzati dokumentációk ne zavarják meg Önöket, ez a bürokraták álláspontját tükrözi, szerintük 2020-ig lehet megcsinálni, szerintünk pedig 2018-ig kell. A helyzet úgy áll, hogy át is kell írni a közútfejlesztési programokat, és a bürokratáknak, illetve az állami pénzeket kezelőknek az erőfeszítéseket annak érdekében kell mozgósítani, hogy 2018-ra be is tudjuk fejezni, 2018-ban be is tudjuk fejezni azt az építkezést, ami alatt nemcsak azt értem, hogy Sopronig eljön a négysávos autóút, hanem hogy elmegy az országhatárig is, tehát össze kell kötni magunkat az osztrák autópálya-rendszerrel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A második dolog, amiről megállapodtunk, a belváros programja. Itt egyházi épületek felújítását, a magyar állam tulajdonában lévő épületek felújítását, magánkézben és Sopron város tulajdonában lévő épületek felújítását kell összehangolnunk. Nagyjából a keretösszegről is megállapodtunk. Nagyon remélem, hogy a polgármester úrnak sikerül ebbe az ügybe bevonni a soproni polgárokat. Javaslom, hogy valamilyen konzultáció legyen a város gazdasági érdekképviseleteivel, turisztikai szakembereivel, magánház-tulajdonosaival, tehát szeretném, ha ezt a pénzt úgy költenénk el, hogy Sopron város minden polgára úgy érezze, hogy az elköltés módjába és céljába lehetőséget kapott, hogy beleszóljon. Azt szeretném, hogyha azt mondhatnánk, többes szám első személyben – néhány év múlva –, hogy együtt, Sopron város polgárai, a város vezetői és a kormány együtt megcsináltuk. Ez tehát a kettes számú programunk.

A harmadik programunk pedig a Fertő tó és térségének fejlesztése. Egy nagyon egyszerű dolgot kértem a polgármester úrtól. Én azt szeretném elérni, hogy amikor Ausztriából átérünk Magyarországra, akkor ott semmilyen színvonalsüllyedést ne lehessen érzékelni. Értjük, hogy miért van úgy, ahogy van, de nem esik jól nekünk, hogy ez így van, és egy kicsit szégyelljük is, mert semmivel nem vagyunk kevésbé tehetségesek, szorgalmasak vagy alábbvalóbbak, mint az osztrákok, és az lehetetlen, hogyha ők meg tudnak valamit csinálni a Fertő tó kétharmadán, akkor mi a maradék egyharmadán miért ne legyünk képesek. Ez egy olyan feladat, ami önbecsülési kérdés, nem egyszerűen gazdaságfejlesztés kérdése. Nagyon kérem a soproniakat, hogy olyan programot hirdessenek meg, olyan javaslatokat tegyenek elénk, amely garantálja, hogy Ausztria és Magyarország között a Fertő tó környékén semmilyen fejlődésbeli különbség ne látszódhassék. Aztán reményeim szerint, hogyha földúcoltuk magunkat, akkor majd alá is építjük Magyarországot, és nemcsak a Fertő tó környékén nem lesz különbség Ausztria és Magyarország között, hanem egész Ausztria és egész Magyarország között is eltűnnek a fejlődésbéli különbségek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amikor azt mondtam, hogy egy nagy korszak kapujában állunk, akkor ez Sopronra különösképpen is igaz, hiszen a soproniak most föl tudnák mondani, hogy milyen hátrányos megkülönböztetésben és jogtalan hátratételekben volt részük a II. világháborút követő évtizedek során, amikor hiába volt az egyik legfejlettebb városa Magyarországnak Sopron, az elhelyezkedése, az elszigeteltsége, a karanténba zárása, a határzónába minősítése tulajdonképpen kirekesztette ezt a várost a természetes fejlődés lehetőségeiből. Az elmúlt húsz évben sokat változott a helyzet, de még mindig nem része olyan mértékben Sopron Magyarország gazdasági vérkeringésének, ahogy részévé kellene, hogy váljon, ez pedig azért van, mert nem érhető el, nincs feltárva, nem természetes módon tudunk gyorsan, XXI. századhoz méltó körülmények között eljutni az Önök városába. Ezt a problémát kell most megoldanunk, és a polgármester úrral való együttműködés keretében ez szerintem sikerülni is fog.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egy kéréssel fordultam még a polgármester úrhoz. Most három kérdésben megállapodtunk, de van itt még két téma, amiben látok lehetőséget további megállapodásra. Itt munkacsoportokat állítunk föl. Az egyik az ipari parknak a kérdése. Mert szép dolog a turizmus, meg gyönyörű is az Önök városa, meg szívesen is jönnek, sőt kell is jönniük szinte minden magyar középiskolából a diákoknak, hogy meglássák, milyen egy középkori város, mert a budavári palotán kívül az országban máshol ilyen nem található. Tehát kötelező úti cél szerintem minden középiskolai diák számára, hogy legalább egyszer eljöjjön Sopronba, és lássa, hogy milyen is lehetne ez az ország, ha nem rombolták volna le olyan sokszor, mint ahányszor lerombolták, de ebből megélni, csak ebből megélni nem lehet. Olyan gazdasági termelőtevékenységre is szükség van, ami egy ilyen több tízezres városnak, egy 60 ezer fölé nőtt városnak megadja a munka lehetőséget, és lehet, hogy most úgy tűnik, hogy nincs szabad munkaerő a városban, mert átjárnak Ausztriába dolgozni az emberek, és ez átmenetileg talán nagyon sok családot segít is, de nem ez a világ helyes rendje. Itt, a határnak ezen az oldalán is kell, hogy legyenek olyan modern munkahelyek, amelyek tisztességes megélhetést biztosítanak a keményen dolgozó embereknek, ehhez meg kell egy ipari park. Ennek a kialakítására munkacsoporton állítottunk föl, és reményeim szerint lesz soproni iparfejlesztés is a következő néhány évben. És a Lövérekről is beszéltünk, ami egy egyedülálló adottsága ennek a városnak. Én azt javasoltam, hogy ne egyszerűen uszodáról beszéljünk, mert ilyen tervek már készültek, ne egyszerűen sportlétesítményekről beszéljünk, hanem beszéljünk egy kisvárosról, amely Sopron része, és amely minden igényét képes kielégíteni azoknak az embereknek, akik egyébként a sportolás bármely ága iránt érdeklődnek. Tehát egy teljes sportberuházási programot hirdessünk meg az ide kapcsolódó szállodafejlesztésekkel együtt, és ezt a koncepciót közösen dolgozza ki az Önök városa, illetve a magyar kormány egy munkacsoport keretében. Polgármester úr erre ígéretet is tett, köszönjük szépen az együttműködését!

És végezetül egy kérdést még szeretnék itt fölemlíteni. Önök is láthatják az Ukrajnából jövő nehéz híreket. Láthatják a naponta onnan megérkező rossz gazdasági adatokat. Látják, hogy ország a gazdasági lét, nemlét, fönnmaradás, talpon maradás határmezsgyéjén imbolyog ebben a pillanatban, és ez érinti az ott élő magyarokat is. Ezért azzal a felhívással fordultam minden magyar megyei jogú városhoz, a fővároshoz és a kerületekhez is, hogy egy-egy települést, inkább falut, mint várost mentorálás céljából válasszanak ki a maguk számára, és a következő nehéz időszakban az ott élő kárpátaljai magyaroknak adjanak meg minden segítséget, nagyobb segítséget, mint ami a testvérvárosi kapcsolatokból következne. Egy sajátos segítséget, mentori feladatot, patrónusi feladatot vállaljanak el, mert az ott élő magyaroknak a következő hónapokban és években erre égető szükségük lesz. Kérem a leghűségesebb város vezetőit és polgárait is, hogy egy ottani magyar falu patronálását vállalják el. Polgármester úr erre igent mondott, köszönöm szépen az együttműködését!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ennyi jutott mára Sopronnak. Azt kívánom Önöknek, soha rosszabb napjuk ne legyen.

Köszönöm szépen a figyelmet!


miniszterelnok.hu