Először is gratulálok német vendégeinknek, hogy lábon kibírták ezt a hosszadalmas ünnepséget, a személyes fizikai megpróbáltatás kiállása nem része a kitüntetési procedúrának, de egy valóban szokatlan helyzetben vagyunk, ritkán adódik nekünk az a megtiszteltetés, hogy egyszerre több, szívünknek kedves vendéget is fogadhatunk Németországból.

Kedves Vendégeink!

A magyarok úgy tartják, hogy az embert igazán naggyá az ellenfelei tehetik, erőssé pedig a barátai. Ez a gondolat különösen aktuális a mai világpolitikában, amikor szemünk előtt bontakozik ki a világ új gazdasági, politikai és katonai erőviszonyrendszere. Ma azért jöttünk ide, hogy hét németországi politikusnak magas rangú kitüntetést nyújtsunk át. Ők olyan emberek, akiket Magyarország barátként tisztelhet. Olyan emberek, akik önérdek nélkül és a következmények mérlegelése nélkül mindig kiálltak Magyarország mellett. A német–magyar barátságnak ez a megnyilvánulása nem ismeretlen Budapesten. Itt, a mi parlamentünkben is szép számmal vannak olyan képviselők, akik önérdek mérlegelése nélkül, esőben vagy napfényben, de mindig kiállnak és kiállnának Németország mellett. Jól emlékszem ezekre a magyar emberekre, amikor Németország újraegyesítése volt napirenden. A német újraegyesítéssel szembeni félelmekre épülő, Németország egyesítését lassítani akaró európai véleményekkel szemben mi, magyar képviselők habozás nélkül az egységes Németország mellett álltunk. Magyarország nevében köszönöm a barátságukat, és köszönöm az elkötelezettségüket. Köszönjük mindazt, amit Magyarországért eddig és ezután tettek és tesznek. A mai kitüntetés apropóját az adja, hogy 25 évvel ezelőtt nyílt meg az út Németország és Európa újraegyesítése előtt. Vannak, akik azt mondják, mi, magyarok ütöttük ki az első téglát abból a falból, de arra, hogy a fal ne épülhessen újra, arra, hogy ne lehessen visszacsinálni az 1989 előtti időket, igazából csak egyetlen garancia volt: Németország újraegyesítése. Hálával gondolunk azokra a német politikusokra, akik akkor a gyors egyesülés mellett döntöttek, és ezzel végleg garantálták a mi szabadságunkat is.

Tisztelt Hölgyeim és Uram!

A barátság fontos dolog, mindig sokat ér, de különösen felértékelődik nehéz és zavaros időkben. Egyetértünk az Önök kancellár asszonyának gondolatával, idézem őt: „Most, amikor az első világháború kitörésének századik, a második világháború kitörésének hetvenötödik, a berlini fal lebontásának huszonötödik évfordulója van, Európa adós marad az őt nyomasztó óriási kihívásokra adott válaszokkal.” Miben reménykedhetünk? Több német közbölcsesség is beépült a magyar politikai gondolkodásba. A nép különösen is kedveli a „rövid beszéd, hosszú kolbász” bölcsességet. Az én kedvenc német bölcsességem azonban a következőképpen hangzik: ahol akarat van, ott út is van. Mi, magyarok szeretjük ezt az önbizalomról tanúskodó, magabiztos mégis realista gondolkodásmódot. A mai európai helyzethez igazítva úgy is mondhatjuk: ott van út, ahol van akarat. Azt kívánhatjuk közösen a német–magyar barátság jegyében: legyen végre akarat, legyen végre egység, legyen végre európai akarat, hogy út is legyen, amelyen haladva Európa, ez a lenyűgöző kontinens, a mi otthonunk elfoglalhassa méltó helyét az új világrendben is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

miniszterelnok.hu