Először is engedjék meg, hogy mindenkinek jó napot kívánjak és átadjam a szatmárnémetiek üdvözletét, mert onnan jöttem. Ott is kampányolni kell, mert egy európai választásra készülünk, és Erdélyben a magyaroknak van külön listájuk. Ma reggel odamentem, hogy őket is megsegítsem egy kis kampánnyal, de engem nemcsak az európai választás hozott ide. Mielőtt az arról elmondandó gondolataimat megosztanám Önökkel, először is zárjuk le az előző választást. Azóta nem jártam itt.

Szeretném megköszönni a balmazújvárosiaknak és a környékbelieknek is, hogy az áprilisi választáson ilyen meggyőző arányban és erővel álltak ki a jelöltünk mellett – Isten éltesse a jelöltet! –, és álltak ki a mellett a politikai irányzat mellett, amit most nevezzünk az egyszerűség kedvéért polgári, nemzeti és keresztény irányzatnak. Köszönöm szépen a támogatást. Fantasztikus győzelmet arattunk. Mert olyan volt már, hiszen velünk esett meg 2010-ben, hogy ellenzékből a fönnálló világgal elégedetlen magyarok szavazata végül is kétharmadot eredményezett a mi oldalunkon, de olyan, hogy négy évig kormányozzon valaki, tehát ne csak beszéljen arról, hogy mit kellene csinálni, hanem meg is próbálja azt megvalósítani, és a magyar választók mégis kitartsanak mellette úgy, hogy ez a kitartás kétharmadot eredményezzen, erre nem volt példa sem Magyarországon, sem Európában: világra szóló sikert arattunk. Köszönet érte! Szeretnék köszönetet mondani azért, ami 2010 előtt történt. Mert vagyunk itt, akik nem tegnap kezdtük az ipart. És nemcsak diadalokról szólt a mi életünk meg kétharmadokról egymás után, hanem emlékszem arra, hogy 2002-ben paraszthajszállal ugyan, de elvesztettük a választást. Az volt a legnehezebb. És szeretnék a balmazújvárosiaknak és a környékbelieknek köszönetet mondani, azoknak, akiket ez illet, hogy 2002 után nem adták föl, hanem kitartottak, együtt maradtunk. Ebből lett aztán a 2010-es választási győzelem, és ebből lett a 2014-es kétharmad. Köszönet a kitartásért, és köszönet a hűségért!

És szeretnék a saját magam nevében is köszönetet mondani, mert tudom, hogy itt persze pártokra szavazunk meg a kiváló jelöltre, de természetesen a miniszterelnökre is szoktunk szavazni, és az igazság az, hogy én a személyes támogatást is kiolvasom ebből. A közfelfogás szerint persze a miniszterelnök nem ember, hanem csak egy gép, aki vasból van, és az a dolga, hogy mindent kibírjon. És a miniszterelnök úgy is csinál, mintha ez így lenne, de mindannyian tudjuk, hogy ő is csak emberből van, neki is vannak érzései, vannak gyengébb pillanatai, és neki is szüksége van támogatásra. Erről, mert férfiak vagyunk, nem nagyon szoktunk beszélni. de úgy négy-nyolc évente talán egyszer meg lehet említeni, hogy szeretném személyesen nagy hálával megköszönni azt a személyes támogatást, amit Önököl személyesen én kaptam: biztatást, gratulációt, hátba veregetést, imákat, jókívánságokat. Hálás vagyok érte, és köszönöm! Az előttünk álló négy évről most csak annyit szeretnék mondani, hogy mindent meg fogunk tenni, én is mindent meg fogok tenni személyesen azért, hogy megszolgáljuk azt a bizalmat, amit ismét megkaphatunk Önöktől.

És akkor most rátérnék a munkára, mert járok én le-föl az országban, nemrégen voltam Körmenden, Dunaújvárosban, Móron, Dabason, holnap megyek Szarvasra, és látom, hogy nagyjából mi a helyzet itt a európai parlamenti választással. És magunk között vagyunk – most ezt ne vegyék föl –, olyan nagyon nem vagyunk föllelkesedve. Ennek az az oka, hogy úgy érezzük, hogy a fontos dolgok eldőltek. Hiszen a nagy kérdés mégiscsak a parlamenti választás volt, ott most már ezt elrendeztük, most már mindenki tegye a dolgát, de a helyzet úgy fest, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy mégsem vehetjük félvállról ezt a most következő vasárnapi választást. Ennek kettő oka van, sőt talán három is.

Az első, hogy győzni jó. Egyszer győzni is jó, de kétszer győzni még jobb. Tehát ha már úgy adódott, hogy lesz választás, akkor azt javaslom, hogy nyerjük meg, és az ellenfeleinknek ne adjuk egy esélyt – mert róluk is kell beszélni –, hogy föltápászkodjanak a földről, hanem tegyük világossá, hogy egy korszak lezárult. A baloldal egy bukott baloldal, annak a korszaknak vége van. Nem mondjuk, hogy a következő korszak könnyű lesz, de mindenképpen más korszak lesz: más elvek, más értékek, más programok szerint fogjuk berendezni az életünket, és nem akarunk ebbe befolyást engedni az egyébként most már másodjára kétharmaddal félretolt baloldalnak. Ez az igazság, és egy európai parlamenti választáson ne adjuk meg nekik az esélyt, hogy visszakapaszkodjanak. Másodsorban fontos ezért az európai parlamenti választás azért is, mert ugyan a dolgokat itt, Magyarországon mi fogjuk majd eldönteni, de Brüsszelben lehet őket megakasztani. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy ott, azon a sportpályán, azon a hadszíntéren milyen emberek képviselik Magyarországon. És ha olyan embereket küldünk oda, akik nem állnak ki a magyarokért, akik azzal foglalatoskodnak, hogyha már itthon nem sikerül, ott, kint gáncsolják el a kormányt, akkor Magyarországnak nehezebb lesz a dolga a következő négy évben. Ezért azt javaslom, hogy küldjünk becsületes, jó érzésű, bátor, magyarokért kiállni képes, rendes embereket az Európai Parlamentbe. Én annyit tudok mondani Önöknek, hogy a Fidesz – Kereszténydemokrata Néppárt listáján ilyen emberek szerepelnek. Ha ők mennek Brüsszelbe, segíteni fogják Magyarországot és nem akadályozni.

Harmadrészben az is fontos szempont, amit most itt magunk elé kell idézni, hogy ugyan az európai választásról van szó, de ott megfogalmazódik egy-két olyan gondolat a riválisainknál, amit én személy szerint veszélyesnek tartok Magyarországra, és erre is szeretném fölhívni az Önök figyelmét, az aktuálpolitikai küzdelmektől függetlenül. Most a sorsunkat hosszabb távon meghatározó gondolatokról van szó. És szeretném, hogyha egyfajta középerőként összefognánk, és világossá tennénk, hogy Magyarország számára közép és hosszú távon veszélyt jelentő gondolatoknak nem lesz tere Magyarországon. Két ilyen gondolat van, amire szeretném fölhívni a figyelmüket. Az egyik az Európai Egyesült Államok eszméje, amit a tőlünk balra lévők képviselnek, akik föl akarják áldozni az ezeréves magyar államiságot valami nem létező, most kitalálandó Európai Egyesült Államokra. Ne lépjünk be ide, ne akarjunk oda tartozni. Azt javaslom, hogy a magyar szuverenitást, a magyar hagyományokat, a magyar kultúrát, a magyar nyelvet, a magyar gazdasági érdekeket, a magyar politikai önállóságot őrizzük meg, és tegyük világossá a mostani választáson is, hogy ezzel a programmal, az Európai Egyesült Államok programjával a csak a küszöböt lehet kapargálni Magyarországon, többre jutni nem lehet. Kérem Önöket, ezt tegyük világossá. És a másik oldalról is tegyük világossá, hogy ugyan sok kifogásunk van az Európai Unióval szemben. Ha valakinek, akkor nekünk, magyaroknak lehet éppen kifogásunk: az elmúlt években gyakran nemhogy nem segítettek, hanem akadályoztak bennünket. És tudják rólam, hogy én vagyok az utolsó, aki majd népszerűségi kampányt fogok itt folytatni az Európai Unió mellett. Én ott álltam az Európai Parlamentnek a küzdőterén, amikor mindenfajta, magukat európainak tartó nemzetek képviselői kulturálatlanul, kidagadó nyaki erekkel üvöltöztek egy olyan országról, rólunk, akit nem is ismernek, és akiről nem is tudják, hogy hogyan és miképpen éli az életét, és milyen nehézségekkel kell megküzdeni. Mégis bele akartak szólni abba, hogy mi legyen a magyar alkotmányban, hogyan védjük a családokat, mi legyen a magyar földdel, vagy mi legyen a magyar rezsicsökkentéssel. Én nem fogok ezek mellett az emberek mellett kampányolni, de szeretném világossá tenni ugyanakkor, hogy nekünk nem az indulatainkból, nem az érzéseinkből, hanem elsősorban a józan észből kell kiindulni, amikor nagy és nehéz kérdésekben európai ügyekben állást foglalunk. És arra szeretném kérni Önöket, ne hallgassanak azokra, akik azt mondják, hogy Magyarország lépjen ki az Európai Unióból. Ne hallgassanak rájuk, mert lehet, hogy vannak indulatok, amelyek ebbe az irányba sodorják az ember érzéseit, de a valóság az, hogy Magyarország gazdasági fejlődését nem tudjuk hosszabb távon megalapozni, ha nem vagyunk benn az Európa legfejlettebb gazdaságú országokat tömörítő egységében, ott kell lennünk. Igaz, csak akkor szabad ott lennünk, ha közben Magyarországon elkötelezett nemzeti kormányunk van. Ha van nemzeti kormányunk, akkor az Európai Unió inkább lehetőséget jelent, és nem fenyegetést. Ezért arra kérem Önöket, hogy azokat, akik fejjel akarnak menni a falnak, és az unióból való kilépést szorgalmazzák – ezek a tőlünk jobbra állók –, szintén utasítsuk el, és tegyük világossá, hogy van szívünk, vannak kérdéseink, van önbecsülésünk, de van józan eszünk is. És a magyar nemzeti érdek az, hogy Magyarország a lehetőségeit a legjobban ki tudja használni. Ráadásul van egy történelmünk is. Ezt az országgyűlési kampányban is elmondtam: a magyarok megtanulhatták azt, ha nincsenek ott, ahol a nagy európai ügyeket eldöntik, mi mindig pórul járunk; ha az ember nem ül ott a vacsoraasztalnál, és magyar, ne lepődjön meg, hogy az étlapon találja magát. Ez a magyar igazság. Ezért ott kell lennünk, ahol eldöntik a dolgokat.

Végezetül már csak annyi dolgom maradt, hogy arra kérjem Önöket, hogy akkor vasárnap mindenképpen jöjjenek el választani. Tudom, hogy meleg lesz, sok a munka a kertben, szavaztunk már eleget, de mégis kérem Önöket, legyenek kedvesek, szedjék össze a családot, és jöjjenek el választani. Itt a hölgyek felelőssége kitüntetett. Mert persze úgy csinálunk, mintha mi lennénk a családfők, de a valóság az, hogy a fontos ügyeket mégiscsak az asszonyok tartják kézben, és egy választási részvételnél is – ezt én megtanultam – az asszonyok szava a döntő. Arra kérem az asszonyokat, hogy szedjék össze a családot és vegyék rá őket, menjenek el választani. Egyszer Margaret Thatcher, aki nő volt és ő volt a brit miniszterelnök, talált mondani egy mondatot Angliában, ami úgy hangzott, és ennek van igazsága a magyar politikában is: „hogyha azt akarod, hogy egy dologról sokat beszéljenek, bízd egy férfira; ha azt akarod, hogy el legyen intézve, bízd egy nőre.” Úgyhogy azt szeretném kérni a balmazújvárosi asszonyoktól, hogy ezt a dolgot vegyék kézbe, és intézzék el. Vigyék el a családot választani, és érjük el, hogy akármilyen részvétel is lesz, a mi híveink mind legyenek ott. És ha mi ott leszünk, akkor szép győzelmet fogunk aratni. Három a magyar igazság, ez a második, amit be kell gyűjteni. Sok erőt, jó egészséget kívánok Önöknek!

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!