Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Csányi Elnök Úr! Tisztelt KITE-dolgozók, Vezetők, Nyugdíjasok!

Az már kiderült, hogy miért nem jöttem ide Önökhöz ma vendégségbe, hiszen hallhattuk, hogy nyilván nem azért jöttem, hogy egyetértsek Csányi Sándor minden szavával, viszont akkor választ kell adnom arra a kérdésre, hogy mégis miért örültem – nem egyszerűen elfogadtam, hanem miért örültem – annak a meghívásnak, amit Önöktől kaptam. Először is azért, mert a magyar mezőgazdaság – bár kétségkívül ma előnyt élveznek a kis- és középgazdaságok – nemcsak kis- és középgazdaságokból áll. Magyarországnak nemzeti kormánya van, és egy nemzeti kormánynak mindig az egészet kell néznie, és kétségkívül az az elképzelésünk, hogy a magyar földtulajdonlás arányait úgy alakítsuk, hogy maximum 20 % legyen a nagygazdaságok aránya, de 20 % nagyon sok, tisztelt Hölgyeim és Uraim, s ez is része a magyar mezőgazdaságnak. Másfelől természetesen, mielőtt elfogadtam volna a meghívást, a mi törzsszavazóink közé tartozó gazdákat is megkérdeztem, hogy mi a véleményük a KITE-ről, és azt mondták, a KITE jó, azt mondták, hogy jól teljesít, jó szolgáltatást nyújt, nem veri át a gazdákat, úgyhogy nekik érdekük, hogy a KITE sikeres legyen. Úgyhogy jelentem Csányi elnök úrnak, hogy a törzsszavazóink engedélyével tartózkodom most itt, a KITE új létesítményének átadásán.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egyúttal szeretném világossá tenni, hogy a KITE nemzetstratégiai szempontból kiemelt fontosságú cég. Ha nincs a KITE ezen a piacon, akkor nem lesz versenyképes magyar szereplője ennek a piacnak, ezért egy nemzeti kormánynak világosan kell beszélnie ebben az ügyben: a KITE létezése és sikere egybeesik a magyar nemzetgazdaság stratégiai céljaival és érdekeivel, ezért ennek a cégnek a tulajdonosai, vezetői és dolgozói mindig számíthatnak a magyar kormánnyal történő együttműködésre, a kölcsönös érdekek alapján nyugvó együttműködésre.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Még egy gondolat erejéig szeretnék kapcsolódni ahhoz, amit Csányi elnök úrtól hallhattunk itt, amelyet úgy összegezhetnék, hogy a modernség és az üzemméret összefüggése. Én természetesen nem vonom kétségbe azt a véleményt, hiszen a tények is alátámasztják, amit hallhattunk az elnök úrtól, hogy a modernség követelményeinek valószínűleg könnyebb megfelelni nagyipari mezőgazdasági keretek között, de a mi filozófiai meggyőződésünk az, hogy a modernségből a kis- és középüzemeket sem lehet kizárni. Lehetséges modern kis- és középüzemekre épülő mezőgazdaság is; nem gondoljuk, hogy azok a magyar gazdák, akik boldogulni akarnának, ne lennének képesek tanulni, ne lennének képesek modern technológiákat alkalmazni, és ne tudnának modern kis- és középüzemként beilleszkedni a jövő mezőgazdaságába. Még akkor is, ha nyilvánvalóan a méretkülönbségek miatt ez talán nehezebb számukra, mint a nagyobb keretek között működő gazdálkodók esetében.

Úgyhogy, tisztelt Hölgyeim és Uraim, mint említettem, szeretnénk egy olyan agrárpolitikát létrehozni – ez nagyon nehéz, nem is tudom, sikerült-e már valakinek –, amelyben jól illesztjük össze a nagyüzemek, az integrátorok, a nagy keretekben gondolkodó mezőgazdászok és a kis- és középméretű gazdálkodók, kis- és középméretű birtokkal rendelkezők és az ilyen mezőgazdaságban gondolkodók érdekeit. Szerintem meg lehet találni azt a megoldást – annak ellenére, hogy ez még senkinek nem sikerült eddig –, ahol a mezőgazdaság minden szereplője egyfajta agrárbéke keretében úgy érzi, hogy mindenki megkapja azt, ami őt megilleti, és egyben mindenki meg is teszi azt, ami tőle telik. Társadalmi igazságosságnak ez a két pillére van: az ember mindent megkap, ami őt megilleti, és egyúttal mindent megtesz, amire képes. Ha ez a két dolog egyszerre teljesül, akkor a mezőgazdaságban, a nemzetgazdaságban és általában a társadalom életében mindenki által elfogadható, igazságos, békés állapotok tudnak kialakulni.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azonban nem ezek a fejünk fölött magasban cikázó gondolatok adják az okát annak, hogy én most itt vagyok Önök között, hanem hogy tiszteletemet fejezzem ki azok munkája előtt és munkája iránt, akiknek köszönhető ez a mai összejövetelünk. Hiszen itt most beüzemelhetünk egy 7.500 négyzetméteres, egymilliárd forintból megépült logisztikai központot. Egy dologban biztosan egyetértünk – mi mindannyian, akik itt vagyunk ebben a helységben –: Magyarország nem lehet sikeres sikeres mezőgazdaság nélkül. Valóban nem tudunk olyan történelmi kort említeni, amikor a magyar nemzetgazdaság fejlődött volna, és ennek a fejlődésnek az agrárgazdaság ne lett volna részese, sőt nagyon gyakran motorja. 2010 és 2014 között Magyarország megújítását és átszervezését tűztük ki célul, ebből a munkából maradt még mára is, de most már, 2014 és 2018 között a fellendülés jeleinek is meg kell, meg kellene érkezniük: növekedés, fejlesztés, gyarapodás kell, kellene, hogy jellemezze a magyar nemzetgazdaságot. A 2014-es év eddig ismert gazdasági adatai ezt a reményünket alátámasztják.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A mezőgazdaság megbecsülése és a vidékfejlesztés a magyar fellendülés egyik forrása. Ez nem provinciális gondolat, hanem Európa-szerte elterjedt, de itthon kevésbé idézett nézet. A német kancellár asszony egyik legutóbbi beszédében a következő mondatot találtam, idézem őt: „Jelenleg mindig csak a városokról beszélünk, de nem szabad megfeledkezni a vidékről, a vidéki környezetről, mivel a városok és a vidék közötti egyensúly az, ami befolyásolja az életminőség kérdését.” Fontos tehát ebben megtalálni az egyensúlyt, ez a hivatalos német álláspont is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egyetértve Csányi elnök úrral ma már világosan látszik, hogy a következő húsz évben az ipar mellett a mezőgazdaság jelenti majd a magyar gazdaság fejlődésének kulcsát. Mi, magyarok kiváltságos helyzetben vagyunk, Európa egyik legjobb adottságú földjét örököltük, kiegyensúlyozott éghajlatú, jó termőértékű és számottevő ipari szennyezéstől mentes föld van a talpunk alatt. A feladat az, hogy ezt a lehetőséget ne tékozoljuk el. Ez a föld, mármint a magyar mezőgazdasági terület a mi becsléseink szerint körülbelül 15 millió embert képes ellátni egészséges élelmiszerekkel – föltéve, ha elhivatott magyar emberek termőre fordítják azt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek a számok jól mutatják, hiszen 10 milliós népességű ország Magyarország, ám 15 millió embert ellátni képes termőföld áll rendelkezésünkre. Ezek a számok jól mutatják a komoly üzleti lehetőséget, amely a mezőgazdaságban rejlik.

Tisztelt Nádudvariak!

A néphagyomány szerint 1849. január 4-én Kossuth vezetésével itt haladt át a Debrecenbe igyekvő magyar kormány a koronát és a koronázási jelvényeket szállító szekerükkel együtt, amely Nádudvar határában elakadt a sárban. A nádudvari emberek azonban nem voltak restek, és a följegyzések szerint nekigyürkőztek, kiemelték a sárból a szekeret az értékes rakománnyal együtt, amely így nádudvari segédlettel jutott el Debrecenig. Ebből azt az egyszerű tanulságot szeretném kiolvasni, hogy a nádudvari emberekre jól látható módon Magyarország mindig számíthat, még ha baj van, akkor is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Hasonlóképpen nekünk is a sárból kellett kiemelni a mezőgazdaság szekerét 2010-ben. Meggyőződésem, hogy ezzel az erővel talpra tudtuk állítani a magyar mezőgazdaságot, és ma már legfeljebb azon vitatkozunk, hogy milyen perspektívák állnak a magyar mezőgazdaság előtt, és ezeket a lehetőségeket hogyan lehet kihasználni, de ma már józan ember azt nem vitatja, hogy a magyar mezőgazdaság mai állapota komoly kilátásokra jogosít fel bennünket a jövőt illetően.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tudjuk azt is, hogy a fejlesztéshez nemcsak föld, hanem pénz is kell. Ezt nemcsak mondjuk, hanem igyekszünk is a föltételeket megteremteni ahhoz, hogy a magyar gazdák ne csak termelni, hanem fejleszteni is tudjanak. A mögöttünk hagyott években mintegy 3.000 milliárd forint értékű fejlesztés jött létre úgy a mezőgazdaságban, hogy ahhoz a kormányzat valamilyen induló segítséget nyújtott. 3.000 milliárd forint értékű fejlesztésről beszélünk a magyar mezőgazdaságban!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Egyáltalán nem túlzás ennek fényében azt állítani, hogy ma már a mezőgazdaság és a magyar vidék is jobban teljesít. Kevésbé marasztal a sár, és jobban megy a szekér.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyar mezőgazdaságot nem elegendő csak termelési oldalról megerősíteni, eljött az ideje, hogy a piacokon is nagyobb súllyal jelenjünk meg, és itt különösen világosan látszik a KITE jelentősége. Mi, magyarok nyitottak vagyunk a világra, és a világ is nyitott ránk, és ezt jól mutatja, hogy a közelmúltban számos új piaccal kerültünk kapcsolatba. Az Európai Unióba történő exportértékesítés mellett az elmúlt években meghatározóan növekedett a kivitelünk Bosznia-Hercegovinába, Oroszországba, Georgiába és Japánba. Új belépőként megjelent a magyar áruk piacán India, Indonézia, Irak, Irán és Pakisztán is. Az a valami, amit keleti nyitásnak nevezünk, a magyar mezőgazdaság területén már látható sikert is hozott.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Jól mutatják ezek a számok azt, hogy van mit, és van hova eladnunk, van tehát keresnivalónk a nemzetközi piacokon is, és, tisztelt Hölgyeim és Uraim, itt jön a képbe a KITE, mert ezeket a lehetőségeket, amelyek a nemzetközi piacokon rendelkezésünkre állnak, komoly integrátorok nélkül aligha tudnánk kihasználni. A KITE tekintélyes bevétele abból is fakad, hogy több mint 75 ezer partner értékesítését fogja össze. Olyan gazdákét, akik maguk művelik a földjüket, de terményük eladása érdekében összefognak egymással. Nádudvar ebben példát mutat. Egy példát, hogyan tud együttműködni a nagy, a kicsi és a közepes. A kormány vidékfejlesztési céljai között szerepel – többek között – a tudás és az innováció előmozdítása, a versenyképesség javítása is, ezért öröm számunkra, hogy a KITE hangsúlyt fektet a kutatásra és a fejlesztésre, a világban fellelhető mezőgazdasági technológiák magyarországi adaptálására, valamint alkalmazottai folyamatos szakmai továbbképzésére. Ezeken a területen a KITE számíthat a magyar kormány – forintokban is jól mérhető – együttműködésére.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Meggyőződésem szerint még több összefogásra, társulásra és szövetkezésre van szükségünk, ezért azt a célt tűztük ki, hogy a következő években a magyar vidékre irányított több mint 1.200 milliárd forintnyi fejlesztési forrásból minél több támogassa a mezőgazdaság szereplőinek együttműködését, és minél nagyobb összeg támogassa az integrációt. Azt akarjuk, hogy a magyar gazdák és rajtuk keresztül az egész magyar mezőgazdaság egyre nagyobb súllyal képviseltesse magát a világpiacokon.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Csányi Elnök Úr!

Végezetül szeretnék mindenkinek gratulálni ahhoz a nagyszerű munkához, amellyel ezt a logisztikai központot felépítették. Nem mindennapi teljesítmény, hogy egy cég önerőből – aláhúzom még egyszer: nem kormányzati pénzből, hanem önerőből – hozzon létre egy ilyen létesítményt. Ezért a munkáért elismerés és tisztelet jár. Magyarország polgárai nevében ezt most át is adom: tisztelet és elismerés, köszönjük szépen a munkájukat! Csak így tovább, Nádudvar!


miniszterelnok.hu