Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Megbeszélést folytattam Farkas Flórián úrral a kormány másik két tagjának társaságában. A megbeszélés egyetlen napirendi pontról szólt. Kötöttünk egymással egy megállapodást három esztendővel ezelőtt, és megnéztük, tételesen mi az, ami teljesült, mi az, ami nem, és mi az, amin változtatni kell ahhoz, hogy minden teljesülhessen, és nyitva hagytuk azt a kérdést, hogy megújítjuk-e ezt a szerződést az önkormányzati választás után, vagy pedig egy teljesen új szerződést fogunk kötni egymással. Mielőtt azonban én beszámolnék arról, hogy a tervek és a valóság egybevetése milyen képet rajzol ki előttünk, szeretnék a sajtónak köszönetet mondani. Az előbb nem véletlenül mondtam, hogy a sajtó lelkesebb fogadtatást érdemelne ebben a körben, mert azt kell mondanom, hogy az elmúlt négy évben kifejezetten pozitív tapasztalataim voltak a cigány, roma ügy sajtóban való kezelése tekintetében. Ezért szeretnék köszönetet mondani a magyar sajtónak az ügyben, hogy az összes futó programot, amely esélyt adott arra, hogy a romákról rögzült előítéletes képet meg lehessen változtatni, hogy ezt Önök figyelemmel kísérték, és korrekt módon tudósítottak róla. Ez egy komoly teljesítmény, én szeretnék ezért – talán megengedi az elnök úr, hogy az ő nevében is, de – a kormány nevében mindenképpen köszönetet mondani a sajtó munkatársainak. Azt is köszönöm, hogy a szélsőséges megnyilvánulásokkal és politikai akciókkal szemben a sajtó meglehetősen kíméletlenül lépett föl – ez helyes –, és ezért azt kell mondani, hogy az elmúlt négy évnek a közhangulata ebből a szempontból jelentősen különbözött a megelőző esztendőktől.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha megengedik, a mai megbeszélésünk értékelését európai nézőpontból kezdeném, ugyanis Európában ma az az elterjedt közvélekedés uralkodik, hogy az Európában tapasztalható demográfiai és munkaerő problémákat a bevándorlás bátorításával kell megoldani. Ahogy az európai vezetők fogalmaznak: egy jól menedzselt bevándorlás politikára van szüksége az Európai Uniónak. A magyar kormány álláspontja ezzel homlokegyenest ellentétes. Szerintünk semmilyen bevándorlásra nincsen szükség, sőt a bevándorlást meg kell fékezni, és meg kell állítani, mert ebből komoly bajok lesznek. Sőt, néhány országban komoly bajok vannak, és nem szeretnénk, hogyha Magyarország is ezen országok sorához csatlakozna. Természetesen nekünk is van szívünk meg lelkünk, együtt érzünk azokkal, akik el akarják hagyni az otthonaikat, de az európai politikának arra kell irányulnia, hogy segítséget nyújtson azoknak az országoknak, ahonnan az emberek ma el akarnak jönni a jobb jövő reményében, és Európában akarnak letelepedni. Ez a helyes erkölcsileg vezérelt politika, nem pedig az, hogy bátorítjuk őket arra, hogy a saját problémáink megoldása érdekében, elsősorban olcsó munkaerőként idejöjjenek Európába. Ezt azért hoztam itt szóba, mert szerintem erkölcsileg az lenne a helyes politika Európában, hogyha munkaerőhiányunk van, márpedig legtöbb országban van, hamarosan egyébként Magyarországban is lesz. Zárójelet nyitok: van olyan térsége ennek az országnak, ahol ma nem lehet munkaerőt kapni. Tehát nem a munkanélküliség a probléma, hanem hogy nincsen dolgozni tudó és akaró ember. Legutóbb Székesfehérváron találkoztam ezzel a jelenséggel, ahol 3 % a munkanélküliség, Győr környékén hasonlóképpen állunk. Tehát szerintünk a helyes erkölcsi megoldás az európai és a hamarosan magyar problémává is váló munkaerőhiányra a rejtett tartalékok mozgósítása, és Európa legnagyobb rejtett tartaléka az a roma közösség, és ez így van Magyarországon is. Ha nekünk képzett munkásra, hadra fogható, sok százezres munkaerőre lesz szükségünk, akkor elsőként a Magyarországon élő roma közösség képzésével, oktatásával, nevelésével, munkaerőpiacon való részvételre való felkészülésével, felkészítésével kell foglalkoznunk. Nem véletlenül annak a megállapodásnak, amit kötöttünk az Országos Roma Önkormányzattal a középpontjában éppen a munka áll: munka, család, teljesítmény.

Az, amiről mi megállapodtunk három évvel ezelőtt, jól illeszkedik abba az általános programba, aminek a sajtó a középpontjába – itt már azért kicsit ellentmondásosabb az interpretáció – a közmunkát állítja. Ennek a politikának a középpontjában persze más is van, de kétségtelen, hogy a legjellemzőbb, legkarakteresebb része a közmunka. Én szeretném elmondani Önöknek azt, hogy a közmunka a roma közösség számára a legnagyobb jótétemény, amit az elmúlt négy évben adhattunk. Én most csak egyetlen dolgot fogok Önöknek megidézni, mert a számokat is áttekintettük. Ez pedig az, hogy Magyarországon – van, aki többször is belekerül a közmunkarendszerbe, ezért a számokat mindig óvatosan kell kezelni, de – a közmunkaprogramban megfordult közel 300 ezer ember egy esztendő alatt. Az Országos Roma Önkormányzat saját kimutatása szerint – merthogy mi nem vezetünk ilyen kimutatást, ez az önkormányzatnak a dolga, de az ő kimutatásuk szerint – ebből a közel 300 ezer főből 57 ezer olyan ember volt, vagyis 57 ezer olyan roma család, amelyből eddig soha senki sehol nem dolgozott. Ez volt az első lehetősége, hogy részt vegyen a magyar gazdaság működésében. 57 ezer ilyen emberről, 57 ezer ilyen családról tudunk. Szerintem ez fantasztikus teljesítmény. Ez nemcsak a munkaerőpiac szempontjából, hanem általában, ha visszapörgetjük az elmúlt 24 esztendő – lassan negyed évszázad – romákkal, a társadalmi együttélés, integráció, roma–magyar együttélés problémájáról szóló összes írást és elemzést, akkor mindenhol az a probléma áll a középpontban, hogy a fölnövekvő generációk nem látnak mintát nagyon sok roma család esetében, amit követhetnének, és ami a munkán keresztül való boldoguláshoz vezetne el. Ebben egy radikális változás, hogy néhány esztendő alatt 57 ezer ilyen jó példát tudott az Országos Roma Önkormányzat, mert itt nem a kormányról beszélünk, hanem Farkas Flórián elnök úr és csapatának a munkájáról, hogy képesek voltak ilyen eredményt elérni, úgyhogy, Elnök úr, ehhez neked szívből gratulálok!

Mondanék még néhány adatot, amely a megállapodás értékelésekor felszínre került. Azt vállaltuk, hogy 2015-ig lesz tízezer roma fiatal érettségizett emberünk. Nem tudjuk még megmondani, hogy mennyien vannak, de azt tudjuk, hogy 35 ezer roma fiatalnak adtunk segítséget, hogy megpróbáljon leérettségizni. Ennyi embernek adtunk segítséget, de hogy mennyien jutnak a végére az iskolának, és kapnak ott majd érettségit, ezt most még nem tudjuk megmondani, de bízunk abban, hogy a kitűzött célt elérjük. Azt is biztosan tudjuk, hogy 2011 óta évente hétezer roma fiatal kap ösztöndíjat továbbtanulásra. Azt is pontosan tudjuk, hogy a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat 2011-es beindítása óta 170 cigány fiatal tart a diplomaszerzés felé, akik egyébként vállalják a származásukat, és egyébként egyszerre romák és magyarok is. Olyan fiatalok ők, akik büszkék a magyarságukra, nem elkülönülni, nem kiválni, nem velünk szemben akarják megfogalmazni az életüket, hanem mint a nemzet részeként szeretnék megtervezni a jövőjüket.

Van itt még egy dolog, amire szeretném felhívni a figyelmet, bár erről elég sokat írtak Önök, de talán nem árt ismét szóba hoznom, ez pedig az, hogy van körülbelül ezer olyan roma asszony, akit óvodai segítőnek sikerült kiképeznünk. Ez nagyon fontos dolog. Én hiszek abban – bár erről komoly viták vannak –, hogy a cigányság számára élhető jövőt akkor tudunk teremteni Magyarországon, hogyha ebben a cigány asszonyok megtalálják a helyüket. Ez mégiscsak egy családközpontú világ. A család központjában – mi ezt tagadjuk ugyan, de mégiscsak – a nők állnak, következésképpen, hogyha a nők hajlandóak követni azokat a célkitűzéseket, amelyeket az önkormányzat meghatároz, akkor bízhatunk abban, hogy a roma közösség is pozitív lesz a meghirdetett programjaink iránt. Az, hogy van ezer óvodai segítőnk, azért is fontos dolog, mert mint bizonyára tudják, 2015. szeptember 1-jétől a három évnél idősebb gyermekeket kötelező óvodába járatni. Ez alól a szülők kérhetnek kivételt, amit utána a jegyzőnek áll majd jogában megadni, nyilván sokan lesznek ilyenek is, de a lényeg, hogy három éves kortól szervezett oktatási formában vehetnek részt egyébként a magyarok és romák egyaránt. Itt nyilván sok cigány gyerek is lesz, és nagyon fontos, hogy az óvodában legyenek olyan óvónők, legyenek olyan óvodai segítők, akik értik ezt a világot, tudják, hogy honnan jönnek, és tudjanak már az óvodai nevelésnél segítséget nyújtani. Ez egy nagyon sikeres program. Hálásak vagyunk ezeknek a cigány asszonyoknak. Mintegy ezer emberről beszélünk, hogy ezt az iskolát elvégezték, és vállalkoztak erre a munkára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ismét mondanék még néhány számot. Azt is be kell vallanom, hogy nem minden teljesült teljes egészében. Vannak területek, ahol még nagyon sok munkát kell elvégeznünk. Én ilyennek tekintem a szociális közösségfejlesztő, foglalkoztatásszervező-képzés és munkagyakorlat kérdését, ahova mi most 1688 főt vontunk be, de én szerettem volna ennél azért jóval többet. Itt úgy látom, hogy a jövőre nézve még van tere a teljesítményünk növelésének. Fontosnak tartom a szakiskolai képzés dolgát. Persze nagyon látványos, amit az előbb hallhattunk – a fiatal úrnak gratulálunk is –: általános iskola, gimnázium, felsőoktatási intézmény, na de a magyaroknál is úgy van, hogy ez a kisebbségnek az életútja. A legtöbb ember az általános iskolából szakmát tanul, szakmunkás lesz, aztán majd később vagy végez technikumot vagy nem, de a lényeg, hogy munkásként dolgozóként keresi a kenyerét, nem pedig diplomás emberként. Ezért nagyon fontos, hogy a romák ne maradjanak ki a szakiskolák rendszeréből sem. Szép dolog, hogy mindig van jó néhány egyetemet végzett, meggyőzően beszélő fiatal emberünk, de legalább olyan fontos, akikről nem beszélünk, és ők a nagy tömeg, a munkaerőpiacon beváltható, a család számára biztos megélhetést jelentő szaktudással rendelkezzenek. Ezért, tisztelt Elnök úr, határozottan kérlek arra, hogy a következő időszakban is a szakiskolai képzést kellő súllyal és komolysággal kezeljétek. Most annyit tudok mondani Önöknek, hogy nyolcezer roma fiatalnak adtunk az elmúlt három évben piacképes szakmát. Ez egy alacsony szám, ezt radikálisan meg kell növeljük majd a jövőben.
 
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt mondták, az egészségügyről ne beszéljek, de szeretnék azért itt néhány megjegyzést tenni. Itt elmaradásaink vannak. A roma, cigány közösségek egészségi ellátásának tekintetében még nem lehetünk elégedettek, nemcsak azzal, amit elértünk, hanem még azzal sem, ahogyan elindultunk. Itt azért sokkal többre van szükség. Egy dolgot mondhatok, ami eredmény, hogy amikor a közfoglalkoztatásba valaki jelentkezik, akkor egy bizonyos egészségügyi szűrésen átmegy, legalább látta valaki, aki törődik az ő egészségügyével, de ezek nem azok a típusú népegészségügyi szűrőprogramok, amikre – szerintem nemcsak a cigányoknak egyébként, hanem a magyaroknak is – nagy tömegben lenne szükségük Magyarországon, de azt gondolom, hogy a roma közösségnek különösképpen szüksége lenne rá. Ezeket a programokat el fogjuk indítani, vagy fel fogjuk gyorsítani a következő időszakban.

Végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, összegzésképpen azt szeretném mondani Önöknek, hogy a program javarésze teljesült. Minden hiányosságával egyetemben is elmondható róla, hogy nem volt olyan négy év a roma politika tekintetében, amikor a magyarországi cigányok közössége úgy érezhette volna, hogy ő ténylegesen részt vesz ezeknek a programoknak a kialakításában és irányításában. Sokan próbáltak segíteni kívülről a romáknak, de olyan gondolkodásmód, hogy őket be kell vonni – nem be kell engedni, be kell vonni – ezeknek a programoknak a kidolgozásába és végrehajtásába és meg kell bennünk bízni, és vannak választott vezetők, akik alkalmasak is és méltók erre a bizalomra, ez a gondolkodásmód nem volt általános korábban. A kívülről próbálunk segíteni, mert együtt érzünk a roma közösségek nehéz helyzetével, ez az attitűd volt a meghatározó. Ezen mi változtattunk az elmúlt időszakban, mi velük együtt akarunk változtatni az ő helyzetükön. Ezért fontosak ezek a számok, mert arról beszélnek, hogy az ő bevonásukkal, a rajtuk keresztül működtetett programokkal nagyobb eredményeket lehet elérni, mint csak kívülről jövő segítséggel.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Természetesen nem véletlen, hogy éppen most vagyunk itt. Önök is tudják, hogy lesz egy választás a hétvégén. Általában mindenki a pártpolitikai választásokról beszél, de itt lesz azért egy kisebbségi, nemzetiségi önkormányzati választás is. Arra szeretném kérni a magyar roma, illetve cigány közösség tagjait, hogy föltétlenül menjenek el választani. Ahhoz, hogy folytatni tudjuk azt a politikát, ami az ő bevonásukra, az ő részvételükre épül, arra van szükségünk, hogy amikor itt van a lehetőség, akkor menjenek, és válasszák meg a vezetőiket, mert nem mindegy, hogy milyen felhatalmazottsággal rendelkező vezetőket vonunk be a komoly kormányzati programok levezénylésébe és kigondolásába. Kifejezetten a közösség érdekében, a magyarországi cigány és roma közösség érdekében arra kérem a cigány, roma szavazókat, hogy menjenek el a hétvégi választásra, vegyenek részt az önkormányzati választáson, válasszák meg azokat a vezetőket, akikkel utána a kormányzat folytathatja a korábban megkezdett munkát.

Talán még annyi bejelentés itt szükséges, hogy Farkas Flóriánnal megállapodtam arról, hogyha túl vagyunk a választáson, és el vannak rendezve itt a dolgok, akkor utána számítok a munkájára, és ha elfogadja, akkor majd miniszterelnöki biztosként szeretném őt fölkérni a roma közösség istápolására a kormányzaton belül. Remélem, hogy majd el fogja fogadni ezt az ajánlatot, ez majd a választás után kiderül, meglátjuk az eredményeket, és aztán talán egymás tenyerébe csaphatunk. Mindenesetre az ajtó nyitva van, a kormány a maga részéről szívesen folytatja azt a munkát, amit megkezdtünk.

Elnök úr, gratulálok, köszönöm szépen az elmúlt négy éves együttműködést!