Tisztelettel köszöntöm Önöket. Jó napot kívánok!

Én is túlesnék először a kötelező penzumon. Nekem egy mai napilapot kell elhelyeznem a kapszulába. Ez egy Magyar Nemzet. „Kedveznének a gyilkosoknak” – egy hír. „Orosz ügynök okozhatta a vesztét.” „A fejrugdosás is tetszett Bajnainak.” Ez az én fejem volna egyébként. „Gyász a Balkánon.” Szerintem egy ilyen újságot jobb, ha sürgősen beleteszünk az időkapszulába, és várjuk, hátha jobb hírekkel jelenik meg majd a következő szám.

Nos, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Először is röviden kell válaszolnom arra a kérdésre, hogy miért érzem kitüntetésnek, hogy ma itt lehetek Önök között. Egy családi meghívásnak teszünk ma eleget. Magyarország köszönettel tartozik a Prinzhorn családnak, és mi ennek a családnak tisztelői vagyunk. Az előbb hallhattuk a tulajdonost, de talán úgy illendő, hogy egy mondat erejéig az édesapjáról is ejtünk néhány szót, hiszen az édesapjának is nagy tisztelői vagyunk. És mindannyian tudjuk, hogy nem ülhetnénk ma itt, hogyha ő egyébként a kilencvenes évek közepén nem vállalja azt a kockázatot, kemény munkát és nehéz döntést, amellyel végül is elkötelezte a családját Magyarország mellett. Úgyhogy legyen kedves, és adja át a jókívánságainkat az édesapjának.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A második ok, amiért itt vagyunk, az a stratégiai partnerség, amelyet egymással kötöttünk. Az alapkőletétel most úgy fog megtörténni, hogy közben az, aminek az alapkövét most letesszük, már épül. Figyelemre méltó innováció, de nem teljesen ismeretlen, ugyanis a kormánnyal is hasonlóképpen áll a helyzet. Nekünk is van egy régi kormányunk, és egy újat kell alakítanunk. Ez június 6-án fog majd megtörténni, de közben a kormány már gőzerővel dolgozik, mint ahogy itt is alapkövet teszünk le később, a munka pedig már megkezdődött. És van még valami, ami a kormányzati logikával összeköti azt, amit láthattam bent, a gyárban. Végül is arról van szó, hogy hulladékból, ami egy rossz dolog, papírt állítanak elő, ami egy jó dolog. Ha megnézik, hogy mit csinál egy kormány, akkor azt tudjuk mondani, hogy a kormány bajokkal, gondokkal és nehézségekkel foglalkozik, ami rossz dolog, és ebből kell az ország számára előnyt kovácsolni, ami jó dolog. A logika tehát nem ismeretlen a számunkra.

A stratégiai partnerség, amelyet az Önök cégével kötöttünk, mélyen tisztelt Prinzhorn elnök úr, kötelez bennünket. Talán elmondhatom az itt jelenlévőknek, hogy mielőtt ideérkeztünk volna, áttekintettünk néhány fontos kérdést, és a stratégiai partnerségi megállapodásban foglaltaknak megfelelően én biztosítékot adtam az elnök úrnak, a tulajdonosnak, hogy amikor Magyarország most hamarosan megalkotja az új hulladékstratégiáját, akkor azt úgy fogjuk megtenni, hogy Önökkel előtte konzultálunk, az összes észrevételüket be fogjuk építeni – reményeink szerint képesek leszünk erre – az új hulladékszabályozásba. Ez egy fontos dolog, hiszen Magyarországon hosszú időn keresztül rövid távú, ad hoc döntések szabályozták és alakították a magyar hulladékgazdálkodás sorsát. Most érzünk magunkban elég erőt, hogy kellő távolságból, jó látószöget választva ránézzünk erre a kérdésre, és alapjaiban újraszabályozzuk, és amit láttam ma itt, abból arra következtetek, hogy amilyen irányban mi gondolkodunk, nagyon közel van ahhoz, ami az Önök érdekeivel egybeesik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez tehát az oka annak, hogy itt vagyunk, és ha már eljöttünk, akkor a magyar szokásoknak megfelelően nemcsak egy udvariassági látogatást teszünk, hanem – ahogyan a magyar nyelv mondja – tiszteletünket tesszük, elismerjük a vendéglátónkat, megsüvegeljük a teljesítményét és az eredményeit is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Prinzhorn családnak a magyarok nem fogják elfelejteni azt, hogy Önök akkor is kitartottak a magyar emberek mellett, amikor mások csapot-papot hátrahagyva, a profitjukat mentve bezárták a boltot, és emberek ezreit tették az utcára. Ezzel szemben Önök 2009-ben, a válság tetőpontján beruháztak, fejlesztettek, új munkahelyeket teremtettek, és bizakodva fordultak Magyarország jövője felé. Ez egy nagyszerű dolog, ez egy komoly barátság, ez egy komoly stratégiai partnerség, amelyet a magyar kormány különleges értéknek tekint. És később, tisztelt Hölgyeim és Uraim, amikor Magyarország még épphogy csak lendületet vett ahhoz, hogy elrugaszkodjon, akkor is készen álltak arra, hogy szövetséget kössenek velünk a magyar ipar fejlesztése érdekében. Önök is tudják, hogy Magyarországnak, a kormánynak az a célkitűzése, hogy Magyarországból ipari termelési központot alakítson ki. Mindennek eredményeképpen, tisztelt Hölgyeim és Uraim, ma 800 magyar embert foglalkoztatnak Dunaújvárosban és Csepelen, és közvetve további 1.500-nak adnak munkát. Ez 2.300 család, még pontosabban: 2.300 család kenyere, aminek a megkeresésére Önök adnak lehetőséget.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Örülünk, hogy az Önök családja, a Prinzhorn család most egy újabb beruházással, ennek az erőműnek a beruházásával és beüzemelésével újabb 60 munkahelyet teremt, és ezzel elismeri a magyarok eddigi teljesítményét. Ugyanis, tisztelt Hölgyeim és Uraim, egy beruházás mögött sok mindent találunk. Például tőkét, például tulajdonost, például gondolatot, de valójában minden beruházás mögött a magyar embereket és a magyar emberek teljesítményét találjuk. A magyarok, tisztelt Hölgyeim és Uraim, a betanított munkásoktól a felsővezetőkig tudnak és akarnak dolgozni. Az elmúlt négy évben ez teljesen világosan bizonyítást nyert. A magyarok, a magyar munkások gyorsan tanulnak, rugalmasak, és jól alkalmazkodnak. Vannak tehát jól képzett szakembereink, vannak és lesznek is mindig jól képzett mérnökeink. A magyar gazdaságnak valójában ez adja az igazi erejét, és meggyőződésem szerint ezért is indult meg az elmúlt másfél évben a magyar gazdaság szekere.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tiszteletet érdemelnek a magyar emberek az elmúlt másfél-két évben végzett munkájukért azért is, mert ez volt az a teljesítmény, amellyel sikerült Magyarországot regionális sereghajtóból a régió éllovasává tenni, ismét versenyben vagyunk a régió legjobban, legátgondoltabban és leggyorsabban fejlődő országa címért. Igaz, nagy versenyt futunk a régió többi országával.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Még szeretném megemlíteni itt azt, hogy mi egy igazságos és versenyképes Magyarországot tűztünk ki magunk elé célként. Ez azt jelenti, hogy ebben az országban, ha sikerül elérni a tervünket, végrehajtani a tervünket, akkor mindenki meg fogja kapni azt, ami megilleti, ami őt megilleti, és azt várjuk viszont az emberektől, hogy mindent tegyenek meg, ami tőlük telik. Ha mindenki megkapja azt, ami őt megilleti, és mindenki megteszi azt, ami tőle telik, akkor Magyarország ennek a régiónak hosszú távon is éllovasa marad. Szeretném megemlíteni Önök előtt azt a körülményt is, hogy aktualitást adott ennek a látogatásnak az, hogy az üzem, ami épül, valójában egy erőmű, egy kis erőmű, és az energiaár lesz a legfontosabb kérdés az európai gazdaságban a következő két, de talán három évtizedben is. A dolog úgy fest, hogy aki nem tud olcsón energiát előállítani a saját termelése számára, nem lesz versenyképes. És ma az egész kontinens, az egész Európai Unió versenyképtelen tekintélyes részben azért, mert másokkal, különösen az Egyesült Államokkal szemben az energiaár-versenyt nem tudjuk tartani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A lakossági rezsicsökkentés után Magyarországon meg kell kezdenünk az ipari, a vállalkozói rezsicsökkentés korszakát is. Ha az Európai Unió úgy, ahogy van, együtt nem képes olyan szabályokat kialakítani, amelyek csökkentik a vállalkozások által fölhasznált energia árát, akkor Magyarországnak az unión belül külön, saját szabályokkal ezt mindenképpen el kell érnie. Ez nem egy lehetőség, ez nem „kellene” meg „jó volna,” ezt meg kell tennünk, ellenben a magyar ipar nem lesz versenyképes. Emlékeztetni szeretném Önöket arra, hogy az Európai Unió miniszterelnökeinek valamelyik soron következő ülésén a legkeményebb vitákra számítva nagyon súlyos döntéseket fogunk hozni ebben a tárgyban. És ezzel meg is érkeztem mondandóm utolsó pontjához, hiszen nem lehetünk farizeusok vagy álszentek, a helyzet mégiscsak úgy fest, hogy most, amikor letesszük ezt az alapkövet, akkor mégiscsak egy európai parlamenti választásra készülünk. És ezért szeretném mindenkinek fölhívni a figyelmét: fontos dolog, hogy olyan embereket küldjünk az Európai Parlamentbe, akik kiállnak a nagyarányú, radikális és gyors európai energiaár-csökkentés mellett, és ezzel kiállnak Magyarország érdekei mellett is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kérem Önöket, menjenek el vasárnap, vegyenek részt a választáson, és a gyors energiaár-csökkentést zászlajukra író politikai erőket támogassák. Végezetül, tisztelt Hölgyeim és Uraim, zárásképpen engedjék meg, hogy még egyszer megköszönjem a Prinzhorn családnak az elmúlt évben a magyar gazdaságnak nyújtott támogatását. A Hamburger Hungária Kft. Magyarország és a magyar emberek bevált, bizonyított partnere, és a jövőben akár hosszabb távú fejlesztési együttműködéseket is köthetünk. Meggyőződésem tehát, érdemes folytatnunk azt, amit elkezdtünk.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!