Tisztelettel köszöntöm Önöket. Jó napot kívánok!

A megnyitó tágas dimenziói kicsit megrettentettek. Ehhez képest én sokkal szűkebb mezőben szeretnék hozzászólni a mai tanácskozáshoz. Két dolgot kell elkerülnöm. Tegnap ugyanis a Diaszpóra Tanács tagjaival találkozhattam, és miután az is egy nyilvános találkozó volt, ezért nem szeretnék önismétlésbe bocsátkozni. Másfelől ott időkorlát híján 71 percet beszéltem, ezt sem szeretném megismételni, hanem valamelyest nagyobb fegyelmet erőltetnék saját magamon keresztül mindannyiunkra. Tisztelettel köszöntöm Önöket e történelmi falak között. Isten hozta mindannyiukat. Megpróbálok röviden adni egy olyan helyzetértelmezést, amely kiindulási alapja lehet a tanácskozásnak, és amely keret talán segít abban, hogy ésszerűen határozzuk meg az előttünk álló esztendőre vonatkozó terveinket és feladatainkat.

Először is engedjék meg, hogy úgy értékeljem a mai helyzetet, hogy a 2014-es év a választások éve volt a Kárpát-medencében. Ha számba vesszük az eredményeket, akkor azt mondhatjuk, hogy a magyar érdekképviselet Kárpát-medencei szinten erősödött ebben az esztendőben. Délvidéken a Vajdasági Magyar Szövetség ismét országos szintű kormányzati tényezővé nőtte ki magát, a Nemzeti Tanács megszervezése újabb sikertörténet, a választási eredményt ismerjük, egy délvidéki magyar egység maradt fönt, ennek a körvonalait láthatjuk, ez elegendő indok, hogy gratuláljak Pásztor Istvánnak és szervezetének. Köszönjük szépen a sikereket! Külön gratulálnom kell a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségnek, Brenzovics Lászlónak, hiszen hosszabb idő után, egy elhúzódó vajúdást követően ismét olyan barátunk van az ukrán parlamentben, aki vállára veszi a magyar érdekeket, és ehhez mi komoly reményeket fűzünk. A múlt hétvégén pedig a Felvidéken zajlottak önkormányzati választások, és ha jól láttam a számokat – bár a helyi választás mindig egy bonyolult versenysportág –, és ha jól kombinálok, akkor a Magyar Közösség Pártja megőrizte a helyét a szlovákiai pártok rangsorában, ami az előkelő, dobogós helyet jelenti, ha jól számolok. Szeretnék gratulálni az elnök úrnak, illetve a Felvidékről érkezett barátainknak. Romániában is elnökválasztás volt. Akik indultak magyar részről, köszönöm szépen, hogy volt bátorságuk egy ilyen küzdelemben részt venni, és minőséget képviselni a román politikában. Ehhez gratulálunk. Az új elnöknek is természetesen tiszta szívből gratulálunk innen, Budapestről. Még korai megítélni, hogy az elnök személyében bekövetkezett változás mit jelent majd Magyarország és Erdély számára. Mindenesetre fontos, hogy Áder János köztársasági elnök urunk már kezdeményezett egy találkozót a temesvári forradalom 25. évfordulóján beiktatandó új államfővel. Szimbolikusnak tartjuk, hogy ekkor iktatják be, és szimbolikusnak tartjuk, hogy a magyar elnök máris találkozót kezdeményezett. Miniszterelnökként azt tudom mondani, hogy egyazon európai pártcsaládba tartozik az új román elnök és mi. Ez reményeink szerint egy sikeres európai keretet ad majd a román–magyar párbeszédnek is.

Ami az anyaországot illeti, kellő szerénységgel, de büszkén mondhatjuk, hogy másodjára is sikerült egy nemzeti egységet létrehoznunk a parlamenti választások eredményeképpen. Ez egy fontos választás volt, mert a külhoni magyarok először vehettek részt ezen a választáson. Most először mondhatjuk el, hogy a budapesti parlament a teljes magyar nemzet parlamentje. Köszönjük mindenkinek a részvételét. Azoknak a külhoni magyaroknak, akik részt vettek a választásokon, szeretnénk az elismerésünket kifejezni, akik pedig ráadásul még nekünk is adták a bizalmukat, azoknak pedig külön is köszönjük ezt a megtiszteltetést. Szeretném a fontos események között megemlíteni, hogy a magyar parlamenti választások után mintegy másfél hónappal a magyar nemzet történetében először egy nemzeti válogatottat küldhettünk Brüsszelbe, hiszen ha megnézzük, hogy kik képviselik a magyar nemzetet a brüsszeli központban, akkor láthatjuk, hogy a magyar képviselők között erdélyi, kárpátaljai és délvidéki képviselőt is találhatunk, akik a mi listánkon jutottak be, a mi nemzeti listánkon jutottak be az Európai Parlamentbe. Így azt kell mondanom, hogy szinte a teljes Kárpát-medencei magyarság brüsszeli európai parlamenti képviselete megoldott.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tanulságokról sokan és sokfélét írtak már az elmúlt időszakban. Én csak egyetlen mondatot engedek meg itt magamnak, ami számomra a legfontosabb tanulsága az anyaországbeli választásoknak, és ez úgy hangzik: ha van összefogás, akkor van győzelem, ha szétforgácsolódnak az erőink, akkor pedig vereséget fogunk szenvedni mind párt szinten, mind anyaországi szinten, mind Kárpát-medencei szinten.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nem húzhatjuk ki magunkat a történelem súlya alól sem, különösen ilyenkor, amikor jelentős évfordulókra emlékezünk: 100 éve tört ki az I. világháború, 75 éve a második, és 25 évvel ezelőtt söpörtek végig forradalmi változások Közép-Európán. Azért fontos ezt a három eseményt fölidézni, mert az első kettőnek egyértelmű vesztesei voltunk, azokat a csatákat elvesztettük. Magyarország a XX. század egyik legnagyobb vesztese volt, és meg kell mondanom, hogy a harmadik nagy európai átrendeződésnek, a XXI. század harmadik nagy európai átrendeződésének, a kommunizmus összeomlásának is a kezdeti eufória után úgy tűnt, hogy vesztesei leszünk. Azt gondolom, hogy a 2010-es választás adott egy lehetőséget arra, a kifejeződő nemzeti összefogás adott egy esélyt arra, hogy ezt a harmadik nagy világeseményt végül is ne veszítsük el, és legalább a háromból egyet megnyerhessünk. 2010-ben ez elég logikusnak tűnk, hogy erre van egy esélyünk. 2010 és 2013 között magam is biztos voltam abban, hogy sikerült végül is a rendszerváltás elhúzódó küzdelmét megnyerni. Most azonban efelől már nem lehetünk olyan biztosak a 2014. évben, ugyanis Európa nyakába szakadt a hideg béke, és nem világos, hogy ki fogja végül is megnyerni ezt a küzdelmet, kik lesznek a nyertesek, és kik lesznek a vesztesek.

Egy dolgot mindenképpen mondhatunk, talán ezzel kell kezdenem, a magyar nemzet számára fontos anyaországon kívüli helyzetértékelés, hogy az Európai Unió keleti szomszédságában, Ukrajnában háborús helyzet van, és ez Európán belül egy hideg békét eredményez. A napi események néha megfosztanak bennünket attól a képességtől, hogy kellő távolságból értékeljük az eseményeket. A magyar figyelmezteti is magát egy bölcs mondással erre a veszélyre: „nem látja a fától az erdőt,” és a napi események jelentik itt a fát, és az események történelmi kontúrjai adják ki az erdőt. Én még egy egyévnyi hosszúságú távlatot sem villantok itt föl, de, mondjuk, februárban vagy ennek az évnek az elején Ukrajna egy egységes ország volt, övék volt a Krím – turisztikai szempontból a Fekete-tenger talán legbiztatóbb és legértékesebb része–, övék volt Kelet-Ukrajna, megvoltak és működtek a keleti ukrán iparvidékek nagy üzemei, megvoltak a bányák, és azok termeltek. Volt energiaellátás, és az energia árát ki tudták fizetni az ukrán emberek. Most, néhány hónap elteltével a Krím nincsen meg, a donyecki iparvidék nem működik, a bányák víz alatt vannak, az energiaellátás kétséges, és nem tudjuk, hogy fogják kifizetni az ukrán háztartások a folyamatosan növekvő energiaárakat. Ha nem a fát nézzük, hanem az erdőt, akkor ez a mérlege mindannak, ami az elmúlt néhány hónapban történt.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Szeretném világossá tenni mindannyiuk számára, hogy következetesen kiállunk keleti szomszédunk területei és szuverenitása mellett. Nemcsak azért, mert a bonyolult és egyre bonyolultabbá váló nemzetközi helyzetben egyetlen biztos pont van, ez pedig a nemzetközi jog, ahonnan származtathatjuk a lépéseinket, ezért ezt a vonatkozási pontot nem szabad elveszítenünk, ebből pedig az következik, ki kell állnunk az ukránok mellett, de itt ebben van nemzeti önérdek is, nemcsak a nemzetközi jog absztrakt tisztelete. Szeretném jelezni, hogy a magyar nemzetstratégiának sarkalatos pontja, hogy Oroszország és Magyarország között legyen valami, mondjuk Ukrajna. Semmiképpen nem szeretnénk egy olyan geopolitikai helyzetet látni, és úgy leélni az életünket, hogy Magyarország és Oroszország között nincs egy önálló állam életét megszervezni képes, önálló állami létet fönntartani képes Ukrajna. Ez egy magyar nemzeti érdek. Nem az amerikai álláspontból, nem az orosz álláspontból, még csak nem is az ukrán álláspontból vezetjük le, hogy mi az érdekünk, hanem magyar nemzeti álláspontból vezetjük le, ezért a magyar érdek egyértelműen egy önmagát fönntartani képes, szuverén, demokratikus Ukrajna, amely reményeink szerint otthona lehet az ott élő 200 ezres magyar nemzeti közösségnek. Egy olyan Ukrajna, amely megadja azokat a jogokat ennek a magyar nemzeti közösségnek, amely egy Nyugat felé vonzódó államban elvárható.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha mérleget kell vonni tehát, akkor azt kell mondanom, hogy ennek az évnek, amely lassan magunk mögé kerül, a legfontosabb változása a nemzetközi politikában, így a mi életünkben is az, hogy a geopolitikai megközelítés elsődlegessé vált. Korábban más dimenziók voltak meghatározók a nemzetközi kapcsolatrendszerek értékelésében, ma egyértelműen a geopolitikai megközelítés érvényesül a nemzetközi kapcsolatokban. A geopolitikai megközelítésnek pedig egyetlen kérdése van, s ez nem elvi kérdés, hanem egy nagyon racionális kérdés, amely úgy hangzik, hogy ki nyer, és ki veszít. Folyamatosan számolni kell, és ekkor tudjuk megállapítani, hogy mi éppen a nyerő vagy a vesztő ágon vagyunk. Ma azt tudom mondani, hogy azzal, ami történik, Európa veszít, Magyarország veszít, és Ukrajna veszít. Azok a geopolitikai fejlemények, amelyek most kibontakoznak, egyértelműen hátrányosak a mi számunkra, a szomszédunk számára és a tágabb európai közösségünk számára is. Akik itt ülnek a teremben, néhány kivételtől eltekintve, kipróbált rendszerváltók: láttunk mi már ilyesmit a világban. Láttunk már teljes világkereskedelmi és világpolitikai átrendeződést a kommunizmus összeomlását, a Szovjetunió eltűnését követően. Egy dolgot biztosan mondhatunk, mint veterán rendszerváltók, hogy minden ilyen változásban mi a lehetőséget meg az esélyt keressük, ezért semmiképpen nem szeretnénk, ha a mostani változások visszavinnének bennünket a hideg béke és a hidegháború korszakába. Ebben éltük le a fiatalságunkat, én is vagy húsz-egynéhány esztendőt. Semmiképpen nem szeretném úgy befejezni – és talán nem vagyunk egyedül a teremben ezzel – az életemet, ahogy elkezdtem, hogy a békés együttműködésre épülő világrend csak egy intermezzo két hidegháborús időszak között. Ezért a magyar geopolitikai érdek az, hogy minden erőnkkel arra törekedjünk, hogy ne következzen be újabb hidegháború a fejünk fölött, és ez ne nehezítse meg a mi életünket. Szerintem ennek a hidegháborús hangulatnak a visszatértét a Kárpát-medencében, Európában és Közép-Európában senki sem akarja. Ha széttekintünk az európai politikában, akkor azt látjuk, hogy ezt az összefüggést leginkább talán még a németek értik, ami elég könnyen magyarázható, hiszen ha valaki tudja, mit jelent a hidegháború, akkor a németek ezt a maguk kettéosztottsága okán pontosan tudják. Ezért, bár Magyarország önálló külpolitikát folytat, de folyamatosan figyeljük a német pozíció alakulását. Számunkra ez jelent támpontot, néhány esetben pedig iránytűt is, ezért arra biztatnám a MÁÉRT résztvevőit, hogy a külpolitikai elemzéseikben adjanak kellő súlyt a német pozíció alakulásának.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Elő kell vennünk a húsz-egynéhány évvel ezelőtti emlékeinket, hogy értelmezni tudjuk a lehetőségeinket. Amikor egy válság alakul ki a világban, akkor gyakran átrendeződés is végbemegy. Sőt, van, amikor egy átrendeződés felszínen megmutatkozó jele maga a válság. Könnyen lehet, hogy amiben most élünk, a nyugat-európai vagy nyugati, amit a nyugatiak persze előszeretettel világ-gazdasági válságnak neveznek, a valóság azonban nem így áll, hanem egy nyugati gazdasági válságról van szó, könnyen lehet, hogy ez egy nagy átrendeződésnek a felszíni megmutatkozása. Mi ezt az értelmezést osztjuk. Ha ilyesmi történik, vagyishogy a mélyben zajlik egy átrendeződés, ami válságtünetekben fejeződik ki, akkor tudnunk kell, hogy ilyenkor a világ nagyhatalmai meg szokták húzni az egymással szembeni érdekszférájuk határait. A mostani ukrán–orosz konfliktust is így kell fölfognunk. Így történt ez Teheránban és Jaltában is, a világ nagyhatalmai a saját érdekszférájuk határait meghúzták. Nekünk nem dolgunk természetesen, hogy értékeljük akár erkölcsi szempontból is, akár a szövetségeseink, ideértve akár az európai uniós tagállamok, akár az Egyesült Államok magatartását. Nem dolgunk, hogy értékeljük Oroszország magatartását. Mi csak egy szempontból tesszük ezt meg, a nemzetközi jog szempontjából. Nekünk feladatunk az, hogy a saját érdekeinket és a saját pozíciónkat határozzuk meg, lehetőleg metsző pontossággal és élességgel.

Amikor ilyen nagy átalakulások vannak, akkor kialakul egy olyan hangulat – Magyarország ebben élen szokott járni –, amely azt a kérdést teszi föl, hogy akkor Magyarországnak egy ilyen helyzetben hova kell állnia. Nekünk nem kisebb feladatunk van a mostani évben és a következő egy-két esztendőben, minthogy tegyünk egy kísérletet a magyar közgondolkodás megváltoztatására. Meggyőződésem, hogy a „kinek az oldalára kell állnunk?” egy kommunista kérdésföltevés, és a kommunista rendszer és a szovjet megszállás eredményeképpen itt maradt hagyaték. Nekünk azt a kérdést kell föltenni, hogy „mi a magyar érdek?”, nem pedig azt, hogy „kinek az oldalára álljunk?” Szeretném, hogyha a nemzeti önérdekelvű gondolkodás a magyar külpolitikai gondolkodásban is megjelenne. Ezért én azt javaslom, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy mi a NATO-nak vagyunk a tagjai, és mi gondolkodás nélkül teljesítettük mindig a kötelezettségeinket. Elmentünk Afganisztánba, ami nem a mi háborúnk volt, de elmentünk, mert úgy ítéltük meg, hogy az Egyesült Államokat terrortámadás érte, és ezután megfelelő válaszlépésnek kell következnie. Emlékeznek rá, hogy Magyarország ezt a NATO megállapodás 5. cikkelye alá tartozó értelmezés keretében is elképzelhetőnek tartotta. Elmentünk Afganisztánba, és büszkék vagyunk arra, hogy elmentünk oda, legyen akármi is az értékelése ennek a nemzetközi akciónak. Aztán később elmentünk Irakba is. Erre nem vagyunk büszkék, de elmentünk Irakba is a NATO keretein kívül, mert az Egyesült Államok, aki a barátunk, azt kérte, hogy – bár nincs NATO-támogatás – az ő érdekeit szolgáló nemzetközi akcióban vegyünk részt. Elmentünk. Még egyszer mondom, semmilyen érdekünk nem tapadt ahhoz, ami ott történt, de elmentünk, mert szövetségesek vagyunk. Most itt, Közép-Európában történnek a dolgok. Ezért azt kérjük, azt várjuk el minden szövetségesünktől, hogy most a magyar álláspontot képviseljék. Itt, Közép-Európában mi élünk, ez a mi életünk, ez a mi sorsunk. Most nem az a kérdés, hogy milyen világhatalmi érdekhez akarunk igazodni, hanem az, hogy mi a magyar érdek, és minden szövetségesünktől azt szeretnénk kérni, hogy segítsék a magyar érdekeket, mint ahogy mi is mindig segítettünk saját érdekeltségünk nélkül is a saját céljaik elérésében. Szerintem ez a helyes elvárás, ez a helyes mérce, ez a helyes politikai irányvonal. Ehhez persze pontosan meg kell határoznunk, hogy itt, Közép-Európában mi a magyar geopolitikai érdek. A magyar geopolitikai érdek három szóban foglalható össze: béke, energia és kereskedelem. Ezeket kell megvalósítanunk minél szélesebb körben: béke, energia-energiabiztonság és kereskedelmi lehetőségek. Ezek a magyar geopolitikai érdekek, és azt várjuk a szövetségeseinktől, hogy ebben, ennek érvényesítésében segítsék Magyarországot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek után hadd mondjak néhány szót az Európai Unión belüli helyzetről, ahogyan odaát Brüsszelben mondják: az európai projekt állásáról. Ez a projekt most megtorpanni látszik. Idézem a brit miniszterelnököt, aki egy cikket írt a napokban egy baloldali angol újságban. Ez egy olyan szokás, ami Magyarországon még nem harapózott el, de máshol ismert: jobboldali miniszterelnök cikket ír baloldali újságban. A következőket írta, többek között: „hat évvel a világot térdre kényszerítő pénzügyi válság után a világgazdaság vészjelzői újra vörösen villognak,” majd így folytatta: „ahogy találkoztam a világ vezetőivel a G20-as csúcson, a problémák nyilvánvalóvá váltak. Az eurózóna egy lehetséges harmadik recesszió határán egyensúlyoz magas munkanélküliséggel, zuhanó növekedéssel és a defláció veszélyével.” Ez tehát nem a magyar helyzetértékelés, amit a rosszindulatú kommentárok rendszeresen Európa szkeptikus álláspontként írnak le. A magyar álláspont nem szkeptikus, csak realista. Ez a brit miniszterelnök értékelése az eurózónán belüli helyzetről. Ez a helyzetértékelés szerintem pontos. Ebből dolgok következnek. Az első és legfontosabb dolog, hogy az európai intézményeinket meg kell erősíteni, mert nem fogjuk tudni az ajtón kopogtató újabb recessziós hullámot másképp elhárítani, csak úgy, hogyha az európai intézmények erősek. Ehhez nekünk erős bizottságra van szükségünk, és erős bizottsági elnökre is szükségünk van. Ismeretes az elnök körüli számos vita. Ez az a pillanat, amikor Magyarországnak – függetlenül attól, hogy mi nem támogattuk az ő megválasztását –, világossá kell tennünk, hogy nekünk egy erős és akcióképes bizottságra van szükségünk, amely erős elnök nélkül nem képzelhető el. Juncker a mi elnökünk, támogatni kell a munkáját, mert egyébként mindannyian – ideértve a magyar gazdaságot is – súlyos veszteségeket szenvedhetünk el.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek után hadd mondjak néhány szót arról, hogyan tudunk a Kárpát-medencei magyar érdekek mellett a legsikeresebben kiállni az előttünk álló esztendőkben. Én többször elmondtam már Önöknek, hogy a sikeres nemzetpolitikának előföltétele az erős anyaország. Sőt, ezt nemcsak elmondtam, hanem tettünk arra ígéretet is, hogy mi itt egy erős anyaországot fogunk fölépíteni, amely elég erős lesz ahhoz, hogy részben megvédje a nemzeti érdekeinket a Kárpát-medencében. Megvédje a nemzeti közösség érdekeit – azokét is, akik kívül élnek Magyarország mai államhatárain –, és elég erős lesz ahhoz, hogy erőforrásokat adjon mai államhatárokon kívül élő magyar közösségek számára, hogy a céljaikat elérhessék, ideértve a nemzeti identitásuk fönntartását is.

Azt hiszem, hogy méltatlan lenne most itt a magyar gazdaság Önök által is jól ismert számaival előhozakodnom, de egy dolgot mindenki láthat, elegendő, hogyha a most közzétett európai uniós jelentéseket elolvassa, hogy például gazdasági növekedés tekintetében Magyarország Európa dobogóján áll, a második-harmadik helyen vagyunk; a leggyorsabban Magyarországon csökken a munkanélküliség; a női foglalkoztatás a leggyorsabban Magyarországon nő. Általában a gazdasági kilátások a következő évre Közép-Európában jónak mondhatók, azon belül pedig Magyarországé is figyelemre méltó, és reményre okot adó. Tájékoztatni szeretném Önöket, hogy a következő esztendőtől megindítjuk Magyarország történetének legnagyobb gazdaságfejlesztési programját. Kis- és középvállalkozások tíz- és százezreinek fogunk segítséget nyújtani. 2018-ig minden magyar otthonba el fog jutni a szélessávú internet. Az autópályák 2018 végére minden irányban el fogják érni az országhatárokat, és minden magyar nagyvárost el fogják érni a négysávos közúti lehetőségek, autóutak vagy autópályák. Így fog kinézni 2018-ra Magyarország. Ha ehhez hozzákapcsoljuk még azt is, hogy lehetségesnek látjuk, hogy 2018-ra Magyarországon teljes foglalkoztatás legyen, vagyis egy 3 % körüli munkanélküliségi mutatónk legyen, ami lényegében teljes foglalkoztatást eredményez, ha ezt is berajzoljuk ebbe a nagy képbe, ezt a részletet is, akkor jól látható, hogy egy komoly megerősödéssel számolunk mától 2018-ig.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ezek után engedjék meg, hogy visszatérjek zárásképpen a külpolitikai kérdésekre. Az a geopolitikai irányvonal-vezetés, amelyet Magyarország ma megvalósít, egyfelől a szövetségesi kötelezettségek vállalásán, másfelől pedig a magyar önérdeken alapul. Szeretnénk úgy kikerülni ebből a mostani bonyolult geopolitikai vitahelyzetből, hogy érvényt tudunk szerezni annak a magyar doktrínának, miszerint nekünk olyan külpolitikát kell folytatnunk, aminek eredményeképpen a világ minden jelentős szereplője Magyarország sikerében lesz érdekelt. Megismétlem: nem az a kérdés, hogy hova csatlakozunk le, hanem hogy hogyan lehet olyan politikát folytatni, hogy a világ minden jelentős szereplője, elsősorban gazdasági szereplője Magyarország sikerében legyen érdekelt. Ha ezt az ösvényt megtaláljuk, képesek vagyunk ezen menni, ha erről a kötélről nem esünk le, akkor sikeres és eredményes külpolitikát fogunk folytatni. Nekünk az az érdekünk, hogy az legyen az érdeke az Egyesült Államoknak, hogy Magyarország sikeres, az Európai Uniónak is az legyen az érdeke, hogy Magyarország sikeres, az oroszoknak is legyen az az érdekük, hogy Magyarország sikeres, Kína is találja itt meg a számítását, legyen kínai érdek is Magyarország sikere, hasonló legyen a helyzet az arab világgal, Indiával, Japánnal és Törökországgal is. Nem könnyű egy ilyen politikai vonalvezetést kialakítani, de nem lehetetlen. Ma egyébként éppen ezen a ponton állunk. A mai helyzet olyan, hogy a világ minden jelentős meghatározó katonai és gazdasági szereplője abban érdekelt, hogy valamilyen módon növelje Magyarországon a befolyását, és Magyarország egy sikeres ország legyen, ahol egyébként ő képes megfelelő mértékig a saját érdekeit érvényesíteni. Ma ebben a pozícióban vagyunk. Törökországtól kezdve az arab világon át Japánon keresztül, Kínán át az oroszokig, az USA-val és az Európai Unióval bezárólag ma mindenki abban érdekelt, hogy Magyarország sikeres legyen. A felszínen zajló politikai lökdösődések ne tévesszék meg Önöket. Az Egyesült Államokat illetően, ha megnézik a számokat, például megnézik, hogy a kétoldalú kereskedelem hogyan nő, ha megnézik az amerikai befektetések növekedését Magyarországon, akkor jól látják, hogy a mélyben erős és kölcsönös együttműködés alakult ki. Katonapolitikai téren a helyzet hasonló. Nem véletlenül veszünk részt most az éppen Litvániában zajló hadgyakorlatokban elég jelentős magyar kontingenssel, magam is el fogok menni a hétvégén Litvániába, meglátogatom a magyar csapatokat. Teljesítjük a katonai kötelezettségeinket, működtetjük a gazdasági együttműködést úgy, hogy közben a magyar érdekekből indulunk ki.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Meggyőződésem, hogy a legtöbb gazdasági eredménnyel, a legerősebb nemzeti érdekérvényesítő erővel így tudjuk alakítani Magyarország politikáját. És meggyőződésem, hogy ezzel a vonalvezetéssel tudjuk a legtöbb támogatást adni a Kárpát-medencei magyarok számára is. Nem állítom, hogy ez könnyű, azt sem állítom, hogy öreguras, kényelmes külpolitikát eredményez, sőt inkább úgy érzi az ember, hogy minden nap történik valami, ami miatt mindent újra és újra kell értékelni, de az is meggyőződésem, hogy csak ez a bátor, nemzeti önérdekből kiinduló vonalvezetés lehet sikeres Magyarország számára.

Végezetül a Kárpát-medencére visszatérve szeretném jelezni, hogy a magyar kormány megteremtette azokat az erőforrásokat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a következő esztendő a szakképzés éve legyen a Kárpát-medencében. Emlékezhetnek rá, hogy korábban is indítottunk ilyen esztendőket. Volt, hogy az óvodák évét hirdettük meg, aztán a kisiskoláknak az évét, aztán a felső tagozatok évét, és most, a következő esztendőben pedig a szakképzés évét hirdetjük meg a Kárpát-medencében. Van nekünk, a számok nem teljesen biztosak, de úgy látom, hogy 28-30 ezer magyar nyelvű szakmunkásképzésben résztvevő fiatalunk a Kárpát-medencében, aki magyar nyelvű szakképzésben veszt részt, az ő számukat kell szerintem jelentősen növelni. Ezért kiemelt célunk, hogy a következő évben a magyar nyelvű szakképzést megvalósító oktatási intézményeket támogassuk.

Szeretnénk meghirdetni egy olyan programot, amely Kárpát-medencén belüli ösztöndíjprogram a magyar nyelvű szakmunkásképzésben résztvevő magyar fiatalok számára. Szeretnénk, hogyha mondjuk egy székelyudvarhelyi szakmunkásképzőben tanuló fiatal ösztöndíjjal eljöhetne nemcsak Budapestre, hanem elmehetne Szabadkára is, meg elmehetne Dunaszerdahelyre is az ott működő magyar nyelvű szakképző iskolában eltölteni néhány hónapot. Ha úgy tetszik, egy Kárpát-medencén belüli, fiatal szakmunkások számára meghirdetett Erasmus programban gondolkodunk, aminek majd ki fogjuk találni a magyar nevét. Azt kérem a jelenlévőktől, hogy egy ilyen program kidolgozásában a következő év során vegyenek részt, amely program nem egy évig tarthatna csak, hanem szerves részévé válhatna a mi közös Kárpát-medencei magyar életünknek. Ezt tartom a következő év legfontosabb nemzetpolitikai céljának itt, a Kárpát-medencében. Ennek a pénzügyi kereteit, most itt Zsolt mondja, hogy félmilliárd forint, és hasonló nagy számok, de én úgy vagyok, mint Vanek úr: én csak olyan összeget tudok kimondani, amit már láttam. Nem tudom, hogy ennyi pénz van-e, mindenesetre a költségvetésben ilyen nagy számok szerepelnek.

A rendelkezésre álló pénzügyi keretek elégségesek az itt elmondott 2015-ös Kárpát-medencei nemzetpolitikai célok eléréséhez. Ez egy növekvő összeg, nagyobb, mint az előző esztendőben volt, és kisebb, mint a rákövetkező évben lesz. Ezzel a jó hírrel szeretném megköszönni a figyelmüket. Mindannyiuknak sok sikert, jó tanácskozást kívánok. Amennyiben a hozzászólások után indokolt lesz, szívesen válaszolok a kérdéseikre vagy az Önök által elmondott gondolatokra.

Köszönöm a figyelmet!


miniszterelnok.hu