Tisztelettel köszöntöm Önöket, Hölgyeim és Uraim!

 

Külön tisztelettel köszöntöm Jakab elnök urat. Örömmel köszöntöm a kamara elnökét, aki a munkájával és a munkatársaival bebizonyította Magyarország számára – különösen az Önök számára –, hogy a kamara nem ellenség; ha jól vezetik, a kamara hasznos eszköz az Önök kezében. Tisztelettel köszöntöm parlamenti képviselőtársaimat is, akik pedig azt bizonyították be a magyar gazdák számára, hogy a törvényalkotás és az országgyűlés nem veszélyforrás, hanem a védelem lehetősége. Farkas Sándor elnök úrnak külön is szeretném megköszönni azt a munkát, amit a mezőgazdasági bizottság élén higgadtan és körültekintően végzett az elmúlt esztendőkben.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Én már nem jöttem hiába. Azt mondta az ifjú tagozat elnöke, idézem őt, az előbb hallhattuk: „a Magosz biztosítja a kiegyensúlyozott kormányzás hátterét.” Ez jó hír, mert akkor mi végre elmehetünk szabadságra.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

A Magoszt sohasem lehetett azzal vádolni, hogy híján lenne a bátorságnak. Ennek most ismét példáját adták Önök– gratulálok is ehhez Jakab elnök úrnak –, mert gazdákat összehívni aratás idején nagy bátorságra vall.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

A Magosz és a kormányt adó politikai pártok mindig kitartottak egymás mellett. Hosszú ideje kipróbált szövetség a mienk. Ma végül is azért érezte talán mindenki kötelességének azt, hogy itt legyen, hiszen ismét győztünk. Az elmúlt négy évben újra és újra győztünk. Győztünk parlamenti, önkormányzati, európai választáson; győztünk a brüsszeli küzdőtérben, győzelmet arattunk természeti katasztrófák, soha nem látott árvíz felett, győztünk a költségvetési hiány és az államadósság felett – ha nem is véglegesen, de legalábbis nyerésre állunk. Szóval hosszú és kipróbált szövetség a mienk. De, tisztelt Hölgyeim és Uraim, én arra is emlékszem, hogy nem volt ez mindig így. Én még emlékszem a zivataros évekre, a fogcsikorgató időkre, amikor annak is örülnünk kellett, ha a fenyegető katasztrófát sikerült elhárítani.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Ha az emlékezetem nem csal, akkor húsz éve kötött először szövetséget a Magosz és a Fidesz. Úgy illendő, hogy miniszterelnökként és a Fidesz elnökeként most köszönetet mondjak Önöknek a húszéves hűségért, a kitartásért és a megtisztelő együttműködésért. Köszönöm szépen! Két évtizede küzdünk közösen, vállvetve azért, hogy Magyarország egyről a kettőre jusson, és hogy mi, mindannyian egy szabad és igazságos világban élhessünk. A gazdák sohasem akartak mást, csak szabadságot és igazságot. Szabadságot, hogy maguk dönthessenek az életük és a munkájuk felől, és igazságot, hogy legyen értelme a munkájuknak. Az igazságos világ a mai, modern időkben annyit tesz, hogy mindenki megkapja azt, ami megilleti, és mindenki megteszi azt, ami tőle telik. Ezt akarjuk, egy ilyen Magyarországért dolgozunk.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Magyarország sokat tanulhat a gazdáktól, hiszen Önök pontosan tudják, hogy vetés nélkül nincs aratás. Ezt az egész országnak meg kell tanulnia. Önök pontosan tudják, hogyha nem készítik elő gondosan a földet, nincs időben szántás és vetés, akkor nem lesz aratás sem. Ha le akarjuk győzni a pénzügyi válságot, a költségvetési hiányt és az államadósságot, amit megörököltünk, ha a negatív tendenciákon a magyar gazdaságban úrrá akarunk lenni, akkor bizony meg kell fogni a munka végét, és dolgozni kell. Amikor arról szoktak engem faggatni, hogy mivel magyarázható, hogy Magyarország, aki elutasította 2010-ben a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Központi Bank és az Európai Unió által javasolt válságkezelési megoldásokat – elutasítottuk –, és helyette egy saját magunk által fölépítettet választottunk, mivel magyarázható, hogy ez sikeres volt, akkor én egyetlen számot szoktam mindig csak felemlíteni, és én ezt a számsort szeretném az Önök figyelmébe ajánlani. Ha Önök valóban kíváncsiak arra, hogy miért lehetséges, hogy a nagy világhatalmak által diktált válságkezeléstől eltérő magyar megoldás sikeres lehetett, akkor azt kell megérteniük, azt kell mindannyian megértenünk, hogy ennek az országnak a területén ma 10 millió ember él, és 2010-ben a 10 millió emberből egymillió-nyolcszázezer ember fizetett adót. Egy 10 milliós ország, ahol egymillió-nyolcszázezer ember fizet mindösszesen adót, pusztulásra van ítélve. Csak idő kérdése, mikor omlik össze. Tisztelettel jelentem a Magosz küldöttgyűlésének, hogy 2014 májusában Magyarországon 10 millióan élünk, és négymillió-egyszázezer ember fizet a munkája után adót. Ez az a változás, tisztelt Hölgyeim és Uraim, amelyben, mint cseppben a tenger, minden, amit az elmúlt négy évben tettünk, fölismerhető.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Miután sikerült fölszámolnunk a pártállami rendszert huszon-egynéhány évvel ezelőtt, egy legalább ekkora újabb veszéllyel kellett szembenéznünk. Itt érhető tetten a legnagyobb közös sikerünk. Ugyanis az a veszély fenyegetett bennünket, hogy a kommunisták maradványai – nem voltak kevesen – a liberálisokkal karöltve mindent megtesznek annak érdekében, hogy a magyar földet, ha kell, akkor az utolsó hektárig külföldiek, spekulánsok és kalandorok kezére játsszák. Ez volt az elmúlt húsz év legnagyobb veszedelme. Mi azonban Önökkel közösen – ismét emelem a kalapomat a Magosz tagjai előtt – nem hagytuk, hogy kihúzzák a magyar gazdák lába alól a talajt, megvédtük a magyar földet. Az új földtörvénnyel sikerült elérni, hogy a magyar termőföld mindenki mást megelőzően a helyben lakó, földművelő gazdák tulajdonában és használatában maradjon. Talán még azt a bravúrt is sikerül elérnünk, hogy mindezt úgy tettük meg, hogy a megalkotott földtörvényt összhangba tudjuk hozni az uniós szabályozásokkal. Erről még viták vannak, Brüsszelben még nagyon komoly csatákat vívunk, ott még nem fogadták el a magyar földtörvényt. Én a magam részéről a kormány nevében ragaszkodni fogok ahhoz, hogy csak olyan földtörvény lehessen Magyarországon, amely lehetővé teszi, hogy a termőföld nemzeti hatáskörben maradjon, és amely lehetővé teszi, hogy a bel- és külföldi spekulánsokat kiszűrjük a magyar gazdák közül.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Erről beszélni könnyű, megcselekedni nehéz, és az ilyesmi időnként szigorú dolgokat is igényel akkor is, ha az embernek nincs kedve szigorúnak lenni. De ha komolyan gondoljuk, amiről beszéltem, akkor eszközöket is, fegyvereket is tartanunk kell a kezünkben. Az új Büntetőtörvénykönyv 2013. július elsejétől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetni a termőföldek jogellenes megszerzését.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Szeretném emlékeztetni Önöket, mindannyiunkat arra is, hogy a szigorúságon túl a kormány pénzügyi eszközöket is mozgósított a magyar föld védelme érdekében, hiszen költségvetési pénzt adott arra, hogy zsebszerződésekkel terhelt földeket vásárolhassunk vissza. Megteremtettük a földalapnak az elővásárlási jogot, és ennek eredményeképpen több mint 2.500 hektárnyi föld elővásárlására sort is kerítettünk.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Az előbb itt többen beszéltek itt erről a hüvelykujj-szabályról, amely úgy hangzik, hogy 80-20. Ez egy sok száz éves kérdés. Nyilván az ember nem sok száz évben éli az életét, hanem a mai napon, és ezért a mai nap gondjai kerülnek leginkább a szeme elé. Ritkán adódik lehetőség, hogy kihúzza magát, kiragadja magát a napi sürgés-forgásból, és egy magasabb nézőpontból, egy tágasabb horizonton tekintsen rá mindarra, amit csinált. De talán egy küldöttgyűlés megadja nekünk ezt a luxust. Ha innen nézzük a mostani földvitát, azt tudjuk mondani, hogy az a világ, amit Önök képviselnek, amit mi képviselünk, ebben a vitában, ebben a sok száz éves vitában folyamatosan vesztésre állt. Nagyon rövidek voltak azok az időszakok, amikor úgy érezhették a földet művelő emberek, hogy a megélhetést nyújtó föld elsősorban, mindenki mást megelőzően az ő kezükben van. A nagybirtokok II. világháborút követő földosztása után sem jött létre ez a világ, mert a szocialista nagybirtok rendszer ezt megakadályozta. Ezért, amikor a parlamentben a legutóbbi földtörvényt elfogadtuk, és kimondtuk, hogy a termőföld 80 %-át segítsük a kis- és középvállalkozások keze ügyébe, a középgazdák meghatározó súlyával, és 20 %-nál több ne maradjon nagybirtok formában művelésben, akkor egy nagyon súlyos, sok száz éves vitát eldöntöttünk. Kétharmados törvénnyel döntöttük el. Persze a mostani kétharmad egyfelől azt jelenti, amit Jakab elnök urunk mondott, hogy még lehet finomhangolni, de azt jelenti, hogy nekünk van kétharmadunk, másnak pedig nincs kétharmada, és akinek nincs kétharmada, az ezt a törvényt nem tudja megváltoztatni. Ehhez kívánok, ennek az állapotnak a fönntartásához kívánok Önöknek sok erőt és jó egészséget!

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Hogy milyen vesztett pozícióból indultak Önök, indultunk mindannyian, jól mutatja, hogy 2010-ben, vagyis csak négy évvel ezelőtt az összes állami tulajdonú földet 600 darab szerződéssel hasznosították. Ma a dolog úgy fest, hogy 221.000 hektárt tudunk meghirdetni, és már több mint 6.000 szerződést kötöttünk meg. Vita ide, vita oda, a tény az, hogy négy év alatt megtízszereződött az állami földet használók száma, és ez a lényeg.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Engedjék meg, hogy itt, Önök előtt szóljak a mezőgazdaság nemzetgazdasági teljesítményéről is. Hiszen a mezőgazdaság teljesítménye büszkeséget ad, büszkeséget adhat Önöknek, ami a jól végzett munka egyik előföltétele. Az ember persze pénzért dolgozik meg a megélhetésért, de egészen más az a munka, ami büszkeséget ad, mint az a munka, ami megfoszt tőle. A mezőgazdaságból élő embereknek jó okuk van arra, hogy fölemeljék a fejüket, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Van persze itt is mindig némi stikli. A liberális közgazdászok szeretik kimutatni, hogy a magyar nemzeti össztermék –amit mindközönségesen GDP-nek szoktak elriasztóan nevezni – 4-5 %-át adja a mezőgazdasági termelés. De ha Önök ismét egy tágasabb nézőpontot foglalnak el, és a mezőgazdaságot, mint vertikumot nézik mindenestől, akkor azt fogják látni, az bizony a magyar nemzetgazdaság több mint 20 %-át adja, ami arra a kijelentésre jogosít fel bennünket, hogy nemcsak azért nincs mezőgazdaság nélkül élet, mert akkor nincs mit enni, hanem azért, mert a magyar mezőgazdaság hozzájárulása nélkül nincs életképes magyar nemzetgazdaság sem. És ez bizony ok a büszkeségre. Ha megnézzük csak a legutóbbi számokat, akkor azt tudom Önöknek jelenteni, hogy az ágazat teljesítménye az elmúlt esztendőben 22 %-kal bővült.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Ma már minden józan ésszel felvértezett ember látja, hogy a mezőgazdaság kulcsszerepet fog játszani az emberiség jövőjében, így a magyarok jövőjében is. A termőföld olyan kincs, amelyet egyetlen épeszű ország sem adhat ki a kezéből. A világ népessége folyamatosan növekszik, egyre több embert kell eltartani és etetni, következésképpen ennek az ágazatnak van jövője. A jó termőföld, a vízkészlet, a hozzáértés, a tudás és a szorgalom olyan értékek, amelyek az előttünk álló évtizedben fel fognak értékelődni. Kivételes helyzetnek mondható, tisztelt Küldöttgyűlés, hogy a magyar emberek számára ezek jelenleg mind adottak. Van termőföld, vízkészlet, hozzáértés, tudás és szorgalom is.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Természetesen miközben vannak elvitathatatlan eredmények, vannak komoly változások, senki sem állíthatja, hogy a dolgok jól mennek. Legfeljebb jó irányba mennek, de jól még nem mennek. A dolog úgy fest, hogy ahol most vagyunk, még nem az a hely, ahova el akarunk jutni. Az, ami most van, még nem az, ami szeretnénk, hogy legyen. Ezért az elégedetlenség, a változás iránti vágy, a tenni akarás indokolt lesz a következő időszakban is.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Ugyanakkor szeretném mindenkinek fölhívni a figyelmét arra, hogy azt csak a kommunisták akarták elhitetni velünk, hogy létezik problémamentes világ, amikor mindenki csak annyit dolgozik, amennyi jól esik, és egyébként a saját szükségletének kielégítése érdekében a közösből szabadon vehet. A helyzet ezzel szemben úgy áll, hogy én nem tudok elképzelni olyan világot, amelyben nincsenek problémák. A lehetőség, ami előttünk áll, mindösszesen annyi, hogy a rossz problémák számát csökkentsük, a jókét pedig növeljük. Mondok is erre példát. Ha nem vagy bent az Európai Unióban, az egy rossz probléma. Ha bent vagy az unióban, az egy jó probléma. Vagy ha nincsen földje az embernek, az egy rossz probléma, ha van földje, az egy jó probléma. Tehát azt nem vállalja a kormány, hogy olyan állapotokat idéz elő az országban, amelyek paradicsominak vagy a kommunista propagandából ismertnek tűnik, és ahol mindenki egyébként erőfeszítés nélkül, kockázatvállalás nélkül, munka nélkül, időnként sikertelenséggel is együtt találhatja meg a boldogulását. Csak azt tudjuk ígérni, hogy a kormány az Önök oldalán áll, és mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy az Önöktől független rossz problémák számát leszorítsa, és a megélhetéshez lehetőséget nyújtó ajtókat kitárja, és esélyt adjon Önöknek arra, hogy egyre többet és többet dolgozzanak, és ennek megfelelően egyre többre és többre jussanak. Ezt tudja a mostani magyar kormány ajánlani és kínálni őszintén és jó lelkiismerettel Magyarország polgárainak, ideértve a magyar gazdákat is.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Mindannyian látjuk, hogy a falun élők száma még mindig csökken, a vidék erőforrásainak tekintélyes része nem marad helyben, csak mezőgazdaságból megélni kevés család tud, és a mezőgazdaság mellett szükséges munkahelyek rendkívül korlátozottak vidéken. Csak néhány bajt említettem, amellyel őszintén szembe kell nézni a következő időszakban. Vagyis a vidék számára elérhető erőforrásokat helyben kell tartani, munkahelyeket nemcsak a nagyvárosok környékén, hanem vidéken is teremteni kell, és a fiataljainknak is valahogyan meg kéne magyaráznunk, sőt a saját példánkkal talán elöl is kellene járnunk, hogy vidéken élni a XXI. század technikai fejlettsége mellett nem azt jelenti, hogy a világ végén élünk, hanem könnyen lehet, hogy mi élünk a világ közepén. Van egy bölcs mondás az angoloknál, ahova szeretném, ha egyszer Magyarország eljutna – de ettől még nagyon messze vagyunk –, ami úgy hangzik, hogy minőségi életet élni igazán vidéken lehet.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Lesz még olyan Magosz-gyűlés, talán még én is kapok rá meghívást, ahol azt mondhatjuk, hogy Magyarországon is igazán minőségi életet már elsősorban vidéken lehet élni, és az nem úgy állt elő, hogy a városi életminőség leromlott.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Szeretnék a legfontosabb feladatról mondani most néhány szót, hiszen ezt a kérdést minden előttem fölszólaló érintette. A birtokpolitikánkat meghirdettük, az ismert. A nagy kérdés: van-e bennünk elég bátorság? Ebből nagy adagra lesz szükség. Van-e bennünk kellő lelkierő? Van-e elég tudásunk, és dolgoztunk-e már eleget annak érdekében, hogy a 80-20 % birtoktulajdoni arányt, vagyishogy 80 % alapvetően közép- és kisbirtok, 20 % nagybirtok, ezt az arányt előállítsuk a földalapú támogatások és az agrártámogatások területén is. Ez itt a nagy kérdés. Mi nem állunk rosszul. Hogy Önökben van-e ehhez elég bátorság, majd a következő hetek el fogják dönteni, mert ez egy olyan léptékű átrendeződést jelent a magyar agrárpolitikában, amely bejelentésekkel nem oldható meg. Sok kockázatot, vitát kell vállalnunk annak érdekében, hogy ezt megvalósíthassuk. A határidő rövid. Augusztusban döntéseket kell erről hoznunk, sőt mi több, augusztusban a döntéseinket már a brüsszeli agrárpolitikai központtal tudatnunk is kell. A terv az, hogy a soron következő, 7-én, hétfőn tartandó kormányülésen meg is hozzuk a szükséges döntéseket. Remélem, hogy el tudunk jutni idáig. Én csak azt kérem mindenkitől, hogy miközben lelkesen és érthetően amellett van, hogy az agrártámogatásoknál, a földalapúaknál – ahogy itt az Önök bükkfanyelvén mondják az agrárbürokraták – degresszió valósuljon meg, vagyishogy 150 ezer euró fölötti összegeket ne fizessünk ki, illetve az e fölötti támogatásra jogosult területek már ne kapjanak támogatást, miközben mi ezzel a megközelítéssel egyetértünk, olyan megoldásokat szeretnénk hétfőn megtalálni, amely átmenetileg sem okoz munkaerő-csökkenést. Úgy kell tehát ezt az átalakítást végrehajtanunk, hogy ne legyenek elbocsájtások az agrárszektorban. Ez nem lesz egyszerű feladat. A Magosz is és a kamara is volt olyan kedves, és tett erre nézve javaslatokat. De akárhogyan is, itt most egy nagy elszánásra lesz szükség: munkahelyeket egyfelől megőrizni – ezeknek egy része a nagy gazdaságokban van ugyanis –, másfelől átterelni a földalapú támogatást és az agrártámogatások meghatározó részét a közepes és a kisgazdaságok irányába. Kívánom Önöknek, magunknak is, hogy legyen ehhez elegendő bölcsességünk, taktikai érzékünk, és legyen hozzá bátorságunk.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Mindenki érintett az összefogás kérdésében. Ez Jakab elnök úr és közöttem egy régi téma. Én, ha a magyar gazdák összefogási képességéről van szó, és most nem a politikai összefogásról beszélek, óvatosabb duhaj vagyok, mint az elnök úr. Ráadásul mindketten azzal érvelünk, hogy ismerjük a saját fajtánkat. Nem lehetetlen, hogy mind a kettőnknek igaza van egyszerre, mert ő alföldi, én meg dunántúli vagyok, de akárhogyan is, én híve vagyok a gazdák összefogásának, de amit eddig miniszterelnökként láttam, mint megvalósult példát, engem elrettentett. Nem azért jöttem ide, hogy akár településeket, akár vállalat neveket említve bárkit is pellengérre állítsak, de azt tudom mondani Önöknek, hogy szépen sorjáznak azok az államilag megtámogatott integrációs kísérletek a magyar mezőgazdaságban, ahol a gazdák megszervezése és összefogása volt a cél, és a végén én ebből annyit láttam, hogy a cechet az adófizető polgároknak kellett állniuk. Én tehát híve vagyok az összefogásnak, Elnök úr, készen is állok rá, szerintem a magyar gazdákat megilleti a lehetőség, hogy a saját szájuk íze szerinti útvonalat választva összefoghassanak egymással, és meg fogom teremteni ennek a lehetőségét, de szeretnék mindenkit a felelősség kérdésére emlékeztetni: az ilyen integrációkba közpénzt teszünk, és ezért mindenkinek kötelessége, hogy ezt észben tartsa, és ennek megfelelő felelősségtudattal járjon el. Ha ezt az agrárkamara és a Magosz vállalja, akkor van üzlet, ha nem vállalja, akkor nincs bolt.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Ehhez, azt hiszem, hogy ragaszkodnom kell, és ezt talán Önök is megértik. Nem a rossz példák sorát akarom növelni, hanem végre ígéretes és vonzó sikertörténeteket szeretnék magam is látni.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Második négy év. Nagy lehetőség, nagy feladat és komoly kötelesség. De Jakab elnök úrnak igaza van: mi sem leszünk fiatalabbak, hiába nyerünk kétharmaddal, ezen ez nem segít, és a mi fogunkban is szaporodik az idegen anyag. Reggel már nekünk is hol itt fáj, hol ott fáj, ezért egyet kell értsek azzal, hogy ki kell nevelni a fiatal gazdák új nemzedékét. Ez az Önök felelőssége. Ami ebből rám háramlik, és az én felelősségem, az, hogy kineveljük az agrárigazgatás új nemzedékét. Én megpróbáltam a mostani kormány összeállításakor megtalálni vagy legalábbis elindulni azon az úton, amelyen megtalálhatjuk az agrárigazgatás új nemzedékét, akikben Önöknek is megvan a bizalmuk: ezt láthatják a minisztériumon, láthatják az agrárkamarán is. Itt ülnek ezek a szépreményű fiatalok, mint gyerekkoromban a fecskék ültek a villanydróton, és abban reménykedünk, hogy be fogják váltani a hozzájuk fűzött reményeket. Mindent meg fogok tenni, tisztelt Magosz-küldöttgyűlés, hogy az agrárpolitikában és az agrárigazgatásban az Önök szempontjait és javaslatait figyelembe véve megtaláljuk a következő húsz-harminc évre azokat a vezetőket, akik képesek lesznek folytatni azt a politikát, amit az elmúlt négy évben megkezdtünk, és amit az előttünk álló négy évben folytatni fogunk. Ismerik a krédómat: fiatalokat a csatába, öregeket a tanácsba! Ennek megfelelően várjuk az öregek, az öreg magoszosok tanácsait, várjuk az elgondolásaikat, ugyanakkor kérjük, hogy folyamatosan küldjék a fiatal nemzedék képviselőit a kormányzat körüli munka elvégzésére.

 

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Kamarai Elnök Úr! Tisztelt Bizottsági Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Magosz-küldöttek!

 

Szeretném megismételni, hogy kitüntetésnek tekintettem, hogy az elmúlt években együtt dolgozhattam Önökkel. Nagy célokat tűztünk ki magunk elé, nagy célokat hirdettünk meg, nagy programokat, időnként a világdivattal szembeni nagy programokat jelentettünk be. Az előttünk álló négy év már nem a nagy szavak, hanem a nagy tettek ideje lesz, ha Önök is úgy akarják. Azt kívánom Önöknek, legyen bennünk elegendő erő és elszántság, hogy ezt a négy évet valóban a nagy tettek időszakává alakíthassuk.

 

Mindannyiuknak sok erőt, jó egészséget kívánok! Isten éltesse mindannyiukat!