Mélyen tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim!

Első szavam a köszöneté. Köszönjük Szerbia elnökének, hogy itt van ma velünk, és köszönjük a szerb hatóságoknak, hogy munkájukkal lehetővé tették, hogy ma itt lehessünk. Köszönöm a magyaroknak, akik részt vettek ennek az intézetnek a létrehozásában, és azt kívánom, hogy egy sikeres intézetet vezessen az igazgató úr az előttünk álló években. Kulturális intézetet nyitni Belgrádban olyan magától értetődőnek hangzik, hiszen Belgrád a kultúra városa. Hosszú évszázadok óta nemcsak folyók, hanem népek, vallások és kultúrák is itt találkoztak, és úgy tanultam az iskolában – és szerintem ez még ma is érvényes –, hogy Belgrád Európának a Balkánra nyíló kapuja. Éppen ezért gondolom én azt, hogy az Európai Unió nem lehet már meg sokáig Belgrád és Szerbia nélkül, mert az olyan lenne, mintha a kerítésen kívülre helyezte volna azt az ajtót, amelyen át közlekedni akar. Ahogy a Duna kapcsolatot teremt vízgyűjtőterületének folyói között, ugyanúgy kell Európának is egybegyűjtenie és összekapcsolnia, egységes európai hagyománnyá alakítva az Európát alkotó nemzeti kultúrákat. Ezt a kulturális sokszínűséget az Európai Unió létrehozásakor megfogalmazott Alapszerződés európai értéknek tekinti. Mi azt szeretnénk, hogyha az egységes európai kultúrában minden nemzet meg tudná őrizni a saját identitását. Számunkra egy olyan Európa megteremtése és védelme a cél, ahol minden ember és minden nemzet otthon érzi magát. A szerb nép európai nemzetként és a közös európai kultúra részeseként az Európai Unióhoz való csatlakozást szorgalmazza. Ebben a törekvésben a magyar kormány támogatja Szerbiát. Ez nem aktuálpolitikai kérdés, ez elvi kérdés, a közép-európai sorsközösségből fakadó erkölcsi kötelesség. Persze nem akarjuk elhallgatni, hogy egyben ez érdeke is Magyarországnak, mert mi, magyarok akkor érezzük magunkat igazán biztonságban, ha minden szomszédunk az Európai Unióhoz tartozik. Az unió programszerűen vallja a kultúrák közötti párbeszédet. Nekünk ez nem program, magyarok és szerbek számára ez mindennapi valóság. Ezért örömmel tölt el, hogy a magyar kultúrának végre lesz háza abban a városban, amely évszázadokon keresztül összekötötte a magyar és a szerb népet. Meglepő tény, nem is érthető: miért is nem volt eddig?

Mélyen tisztelt Elnök Úr!

Mondanék egy gondolatot arról, hogy mit várunk mi, magyarok ettől az intézettől. Elnök úr, mi úgy tekintünk erre a magyar kulturális intézetre, mint amely arra hivatott, hogy létrehozza, otthon teremtsen a szerb és a magyar kultúra közötti párbeszédnek. A két nép kultúrája közötti találkozások már régen létrejöttek a történelem, a képzőművészet, a folklór és az irodalom területein. A párbeszéd a magyarok és a szerbek között évszázadok óta zajlik. Nekünk természetes dolog, hogy egy szerbiai író egy magyar nemes tragikus sorsáról írjon novellát, amit később végül egy magyar író beilleszt a saját regényébe. Nekünk természetes, hogy egy vajdasági magyar lány egy magyarul elkezdett dalt, Goran Bregović „Ederlezi” című dalát, szerb nyelven folytasson.

Tisztelt Elnök Úr!

Számunkra, magyarok számára ez azt bizonyítja, hogy a különböző nemzetek kultúrái egymás számára megismerhetőek, de ami a magyaroknak még fontosabb: meg is szerethetőek. Kíváncsiságot ébresztenek bennük egy tőlünk különböző nép iránt. Ez a nyitottság és kíváncsiság vezetett el oda, hogy ma itt megnyithatjuk a Belgrádi Magyar Kulturális Intézetet. Igazgató úr, kérem, ennek az intézetnek az lesz a feladata, hogy a szerb és a magyar kultúra közös értékkincsét összegyűjtse, megőrizze, és további alkotásokkal gyarapítsa. Sok sikert kívánok küldetésük teljesítéséhez! Elnök úr, köszönöm megtisztelő figyelmét!

miniszterelnok.hu