Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez itt a nagy kérdés, ahogy fölkonferálták ezt a rövid hozzászólást, hogy ünnepi beszédet kellene itt mondani, de a helyzet úgy áll, hogy valójában nemcsak ünnepi beszédet kellene most itt mondani, hanem méltó módon köszöntenem kellene Bicske város polgárait a főtér átadásának nagyszerű alkalmából; kellene kérnem az Önök támogatását a kormány további munkájához; buzdítanom kellene Önöket, hogy legyenek kedvesek, menjenek el a soron következő önkormányzati választásra, és bizalmat kellene kérnem az új polgármesterjelölt, Pálffy Károly úr számára is. Ezt kellene most egy rövid köszöntő keretében megoldanom.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Bicskeiek!

Örülök, hogy ilyen szép számban lehetünk most itt együtt. Megnéztem, hivatalosan 2008-ban jártam utoljára Bicskén, de valójában minden héten legalább egyszer megfordulok itt, az Önök városában. Nem akarok tehát úgy tenni, mint ha nagyon meglepődtem volna azon, amit itt, a hátam mögött láthatok, hiszen nyomon követhettem, ahogy a város szépült.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A bicskei emberek vendégszeretetének egyik tanújele a „Bicskei ének” című népdalunk, amely karácsonykor szokott a templomokban fölcsendülni. Ezzel szeretném Önöket köszönteni, mert ez az ének arról szól, hogyha Jézus történetesen Magyarországon, Bicske mezővárosában született volna, akkor sokkal jobban járt volna, mert az itt élő emberek befogadják, és minden földi jóval ellátják.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez az ének méltó példája a bicskei emberek országosan is elismert lokálpatriotizmusának, amely szerint ez a város felkészülten szokta várni az ide érkező vendégeket. Ma is így van ez. Megpróbálom röviden összefoglalni, hogy mennyi mindent adunk itt át egyszerre. Átadjuk a kibővített városházát, a felújított Hősök terét, a református parókia és a Szentháromság katolikus templom felújított homlokzatát, hamarosan pedig elkészül a Fiatalok Háza is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha azt gondolnák, hogy az Önök eddigi és – reményeim szerint – leendő polgármestere ezzel beérné, akkor nagyon tévednek. Hiszen mielőtt ide jöhettem volna Önök elé, föltartóztattak, és meg kellett néznem bent, a városházán azokat a kiterített rajzokat, amelyek arról szólnak, hogy mi mindent kell majd még a kormánynak fejlesztenie ahhoz, hogy a bicskeiek elégedettek legyenek. Nem is sorolom föl, tisztelt Hölgyeim és Uraim! Pedig mondtam is a polgármester úrnak, hogyha jól megszámolja az elmúlt négy évet, akkor azt tapasztalja, hogy összességében a magyar kormány elvitt innen mintegy 2,3 milliárd forintnyi adósságot, és hozott helyette 2010 után mindösszesen 8 milliárd forintnyi fejlesztési forrást. Nem tudom, volt-e ilyen időszak Bicske város történetében eddig. De, tisztelt Hölgyeim és Uraim, itt nem csupán a pénzről van szó – bár az sem megvetendő –, hanem arról, hogyha megvannak a föltételek, akkor egy kormány és egy önkormányzat a városban vagy a falun élő emberek javára képes kamatoztatni az ország erőforrásait.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Engedjék meg, hogy röviden szóljak az előttünk álló választásról is. 2010-ben – Önök is tudják –, hogy kétharmaddal megnyertük a választást, és 2014-ben ezt sikerült megismételni. Nyilván Önök nem követik a politika tudományának minden rezgését, de engedjék meg, hogy elmondjam Önöknek azt, hogy először választást nyerni sokkal könnyebb, mint a megkapott bizalmat megtartani, és másodjára is kiérdemelni az emberek bizalmát. Ha valaki ezt nem hinné, gondoljon vissza 1998-ra és 2002-re, ahol ’98-ban megkaptuk az emberektől a lehetőséget és a bizalmat, de nem tudtuk megtartani, mert a 2002-es választást elvesztettük. Most azonban a dolog úgy áll, hogy a 2010-ben kiérdemelt bizalmat 2014-ben sikerült megtartani, sőt a rákövetkező európai választáson Önök ismét kitüntettek bennünket a bizalmukkal, és most azért állok itt, Önök előtt, hogy arra kérjem Önöket, hogy ezt harmadszor is tegyék meg. Tudják: Döbrögi, Ludas Matyi, háromszor veri vissza. Szóval vannak itt okok, amiket most nem fejtek ki, ami nyomós indokát adja annak, hogy arra kérjem Önöket, hogy ismét tüntessenek ki bennünket a bizalmukkal.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sok minden történt velünk 2010 óta. Ha megengedik, erről is szeretnék néhány szót szólni. Először is meghirdettük a teljes foglalkoztatásnak a programját. Nem sikerült még teljesítenünk, ott még nem tartunk, hogy Magyarországon mindenki dolgozhat, de már sokkal többen dolgoznak, mint korábban. Volt egy nagy vita, amire bizonyára emlékeznek, ahol az volt a kérdés, hogy szabad-e az embereket arra kérnünk, hogy segély helyett inkább dolgozzanak, és a segélyt inkább munkabér formájában hadd adjuk oda, és fogadják el.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Sokan kételkedtek afelől, hogy Magyarországon a munka nélküli emberek vannak-e abban az állapotban, hogy segély helyett munkából akarják eltartani magukat és családjukat. Szeretném jelenteni Önöknek, hogy szerte az országban mindenhol azok az emberek, akik nem tudnak a gazdaság normális működése során munkalehetőséghez jutni, sorba állnak a közmunkáért. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a képzett és a nem képzett emberek egyaránt dolgozni akarnak. Szerintem úgy illendő, hogy itt is említsük meg, hogy ebben a városban is vannak közmunkások, és hogy ma itt lehetünk, és itt belül ilyen rend fogadhatott bennünket, abban az elmúlt napokban bizony számos közmunkásnak, majd’ száz közmunkásnak benne van a munkája. Tisztelettel köszönjük nekik, hogy éltek a lehetőséggel, és megpróbálják a saját családjukat és magukat is munkából fenntartani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Azt is tudhatják, hogy a 2014-es választások már úgy zajlottak, hogy a magyar parlament létszámát, sőt a teljes magyar politikai osztály létszámát megfeleztük, merthogy kisebb országhoz kevesebb politikus is elég. Ennek keretében jött létre az a szabály, hogy polgármester nem lehet parlamenti képviselő, és ezért kellett arra kellett kérnem Önöket, hogy Tessely Zoltán polgármester urat és barátunkat adják ki nekünk, hadd maradjon parlamenti képviselő, és kérünk bizalmat most Pálffy Károly úrnak, akiről láthattuk, politikusan fiatal korban van, és az ember ilyenkor megvakarja a fejét, hogy egy város életét vajon szabad-e fiatal életkorban lévő, fiatal emberre bízni. Én csak biztatni tudom Önöket. Amikor engem először parlamenti képviselőnek választottak, akkor 26 éves voltam, és 35 éves koromban már rám merték bízni a miniszterelnökséget, igaz 39 éves koromban bukott embernek látszottam. Pálffy Károlynak is a figyelmébe ajánlom, hogy a korai siker a korai bukás lehetőségét is magában hordozza, de összességében, mint az én esetem is mutatja, soha nem szabad feladni, és aztán az ember csak kiérdemelhet némi elismerést és bizalmat. Szóval arra szeretném biztatni a bicskeieket, legyenek kedvesek, és tüntessék ki bizalmukkal, szavazzanak bizalmat Pálffy Károly úrnak, aki a mi polgármester jelöltünk az Önök városában.

Engedjék meg, tisztelt Hölgyeim és Uraim, hogy ezek után mondjak néhány szót egy másik fontos kormányzati ügyről, mert ritkán van mód arra, hogy ilyen keretek között láthassuk egymást. Ez a gondolat, amit szeretnék megosztani Önökkel, úgy hangzik, hogy a magyar fölfogás szerint a lehetetlen nem egy tény, hanem egy vélemény. Merte-e volna bárki 2010-ben azt gondolni, hogy lehetséges elszámoltatni a bankokat? Merte-e volna bárki azt gondolni 2010-ben, hogy lehetséges a devizahiteleseket kimenteni a szinte reménytelennek tűnő adósrabszolgaságból? Vagy jutott-e bárkinek eszébe az, hogy a rezsit Magyarországon nemcsak emelni, hanem csökkenteni is lehet?

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Most nemcsak egy-egy intézkedésről beszélek, hanem arról beszélek, hogyha van összefogás, hogyha az emberek hisznek a saját erejükben, ha van bizalom a választók és a megválasztott vezetők között, akkor Magyarország olyan teljesítményre és olyan eredményekre képes, amelyeket mi sem gondolunk saját magunkról, amit mi sem látunk bele az országba. Ezért, tisztelt Bicskeiek, a legnagyobb értéknek, ami az elmúlt években Magyarországon megszületett, az összefogást tartom. És arra biztatom Önöket, hogy továbbra is higgyenek az összefogás erejében, és ennek megfelelően menjenek el az önkormányzati választáson szavazni, és adják le a szavazatukat.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A magyarok az elmúlt húsz évben megfizették a tanulópénzt. Szokták azt mondani, különösen az öregektől hallottam ezt gyerekkoromban, hogy nem lehet jó orvos, aki maga soha nem volt beteg. No, bennünket, magyarokat ez a veszély nem fenyeget, hogy nem lehetünk jó orvosok, mert mi aztán voltunk betegek az elmúlt húsz-egynéhány évben, és minden gyógymódot kipróbáltunk, és valljuk be, hogy egyik sem vált be. Csak akkor indult Magyarország gyógyulásnak, amikor elhittük, hogy magunkban bízhatunk, amikor elhittük, hogy mi leszünk képesek jó orvosként a saját magunk bajára megtalálni a saját orvosságot.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ha a saját kezünkbe vesszük az ügyeink intézését, akkor a sikerek nem maradnak el sem országos, sem városi vagy falusi szinten.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Bicske főtere megújult. Ez egyfajta állásfoglalás a város jövőjét illetően. Kívánok Önöknek, bicskeieknek sikerekben gazdag és élhető jövőt, és azt kívánom, hogy a bicskeiek maradjanak azok a jóravaló és derék emberek, akikről a mi karácsonyi énekünk is szól. Köszönöm, hogy meghallgattak.

Hajrá, Magyarország, hajrá, magyarok!

miniszterelnok.hu