Főtisztelendő Püspök Atya! Nagyrabecsült Excellenciás Nuncius Úr! Tisztelt Ünneplő Hívek!

Isten éltesse Pápai Lajos püspök urunkat 75. születésnapja alakalmából! Számos érv szól amellett, hogy az állam, s annak megtestesítője, a kormány ne értékelje, ne méltassa magas vagy kevésbé magas kitüntetésekkel egyházi személyiségek munkáját. Súlyos, megfontolandó érv, hogy az egyházi közösség vezetői, a főpásztorok sokkal magasabb helyről kapják az elismerést vagy éppen a dorgálást. Azt is mondhatnám: a legmagasabb helyről. Mit tudnánk mi, földi hatalmak gyarló képviselői hozzátenni az isteni megmérettetés érvényességéhez vagy elvenni abból? Annak, hogy Pápai Lajos győri megyéspüspöknek most mégis a Magyar Érdemrend legmagasabb fokozatát adományozzuk, számos egyéb érv mellett két jelentős oka van.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Még mindig tetten érhető számos helyen az a kommunizmus rendszeréből megörökölt közfelfogás, hogy az egyház és annak szolgái mintegy a társadalmon kívül vannak, élesen elkülönülnek a közélet, a tudomány, a kultúra és a mindennapok világától, az egyház a templom négy fala között él, hasznossága, eredményei társadalmi mércével nem is mérhetőek, hiszen úgymond csak a hívek lelkével foglalkozik. Mi persze erről nem így gondolkodunk, nem gondolkodtak így ezer éven át a magyarok sem, ezért építették templomainkat településeink közepére, vagy pontosabban fogalmazva: a templom köré építették házaikat is, meg életüket is. Ezért amikor egy egyházi vezető szolgálatával gazdagítja városa vagy egész nemzeti közösségünk életét, szeretnénk azt meghálálni, ezzel is visszaállítjuk a világ természetes rendjét. A másik fontos érv, maga a kitüntetett püspök személye. Ha lenne olyan titulus, hogy a közéletben forgolódó személyek, a homo politicusok lelki atyja, akkor ezt a címet Magyarországon Pápai Lajos kapná meg. Magyarország lelki vezetői között ő az, aki mindig szívén viselte az életnek azokat a tereit, ahol az egyház nem közvetlenül van jelen, de mondanivalója van az ott dolgozók számára.

Tisztelt Hívek!

A közélet mellett kitüntetett területként Püspök atyát teológusként és gyakorló lelkipásztorként foglalkoztatta a hit és a kultúra kapcsolata, valamint a hit és a tudás párbeszéde. Nem győzi hangsúlyozni, hogy a katolikus hit ugyan univerzális, mindent átfogó igénnyel lép fel, de nem globalista és nem internacionalista, valójában nemzetek feletti, transzcendens valóság, idézem őt: „de hogy konkrétan létezhessen, egy nemzeti kultúrában kell megtestesülnie.” Püspök atya soha nem volt hajlandó lemondani a közéleti felelősségről. Így volt ez már a kommunizmus idején is, amikor az ateista állam irányába megtagadta a hűségesküt, de nem volt hajlandó lemondani a közéleti felelősséget vállaló emberekről sem. A kilencvenes évek második felében – talán még emlékeznek rá, nehéz idők voltak– ő volt az a püspök, aki meglátta és felkarolta a polgári, keresztény nemzeti erők összefogását, és meglátta bennünk, akkori fiatalokban – milyen szép idők voltak! – a jóra törekvés tiszta szándékát. Milyen jó, hogy szövetségesekre talált a keresztény értelmiségiek körében! A közéleti felelősség következménye az a határozott elkötelezettség, ahogyan Püspök atya kiállt az egyházi iskolákat ért jogsérelem idején. Még azt sem tartotta püspöki méltósága sérelmének, hogy tüntetést vezessen az oktatási minisztérium elé. Ő győzött, és így mi győztünk. Köszönjük! A kultúra vonatkozásában Pápai Lajos nem győzi hangsúlyozni, idézem: „az ember a maga szellemi tevékenységével alakítja át a természet javait és értékeit. Kultúrát teremt, és így jut el a teljes, igazi emberségre. A kultúra tehát alapvető kapcsolatban áll az ember emberségével… A keresztény tanítás, az evangélium megtestesült, inkulturálódott a magyar népben is, a kultúránk a kereszténység nélkül nem is érthető.” Pápai Lajos ezért egyszerre katolikus, a nemzetek feletti egyházi közösség tagja és szolgája, és ezt teljes egységben lehet nála azzal a magyarságért vállalt felelősséggel, amely őt nemzeti püspökké teszi.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A hit és a tudás párbeszédét Püspök atya személyében és műveiben jeleníti meg, amikor franciás teológiai és filozófiai műveltségét arra használja, hogy a hívő közösségben leépítse az ellenállást, a tartózkodást a tudományos kutatással, a tudomány eredményeinek komolyan vételével szemben. Ahogyan ő mondja: „a költők, filozófusok, írok és tudósok műveiben is megjelent a logosz, az ige, vagyis Krisztus teljességéből egy-egy sugár.” Arra is figyelmeztet bennünket – ismét idézem őt –, hogy „minden kultúrában, tudományban van jó is meg rossz is… Amikor az evangélium megtestesül egy kultúrában, akkor a mérce mindig az evangélium, és nem az adott kultúra. Ezt a mércét a tudomány és az erkölcs kapcsolatában sem nélkülözhetjük.” Ismét idézem őt: „A keresztény ember előtt megnyílik egy új dimenzió: a hit dimenziója. A keresztény erények: a hit, remény, szeretet, a nehézségekben, a betegségben, az üldöztetésben is megadja a belső szabadságot, a teljes emberséget.” Ezeket a mondatokat is Pápai Lajos püspök atyának köszönhetjük. S nemcsak a mondatokat, hanem a teljes emberséget is. Fejünket meghajtó tisztelettel köszönjük.

És most arra kérem a híveket, hogy felállva hallgassuk meg a köztársasági elnök határozatát. A köztársasági elnök 355/2015. számú határozata kitüntetés adományozásáról. Az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés f) pontja, illetve a Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló 2011. évi CCII. törvény 18. § (1) bekezdése alapján – a miniszterelnök előterjesztésére – a fiatal teológus generációk nevelése és a rendszerváltoztatást követően újjáéledő egyházi oktatás intézményrendszerének újjászervezése, valamint az egyházmegye fejlődését szolgáló főpásztori munkája elismeréseként dr. Pápai Lajos győri megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Oktatásügyi Bizottságának elnöke részére a Magyar Érdemrend nagykeresztje polgári tagozata kitüntetést adományozom. Budapest, 2015. augusztus 6. Áder János, köztársasági elnök.

miniszterelnok.hu