Tisztelt Kormányzó Úr! Elnök Úr! Főtiszteletű és Excellenciás Püspök Urak! Nagytiszteletű Urak! Tisztelt Főiskolai Tanárok! Tisztelt Diákok!

Először is engedjék meg, hogy a nekem most megítélt díjat tisztelettel megköszönjem. Megtiszteltetés, hiszen Rákócziról nevezték el, és megtiszteltetés, mert Önöktől kapom. Engedjék meg, hogy úgy értelmezzem ezt a díjat, hogy nem azért kaptam, amit eddig tettem, hanem azért, amit majd ezután fogok tenni. Köszönöm szépen!

Hölgyeim és Uraim!

Tisztelettel és szeretettel köszöntöm az egyházi és világi vezetőket, akiknek a példaértékű összefogása nélkül ma nem állhatnánk itt. És szeretettel köszöntöm a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola hallgatóit is, mert az ő jelenlétük azt bizonyítja, hogy ennek a már több évtizedes intézménynek nem csak küzdelmekkel teljes múltja és jelene, hanem reményteli jövője is van.

Tisztelt Ünneplő Gyülekezet!

Megható és felemelő érzés, hogy húsz évvel a beregszászi felsőoktatás megindítása után ebben a csodálatos templomban és Önökkel együtt vehetek részt a tanévnyitó istentiszteleten. Úgy látom, Kárpátalján még tudják és éltetik azt az évtizedes, sőt évszázados igazságot, melyet ma már sokan gyakran elfelejtenek, és úgy hangzik: úgy dolgozzunk, mintha minden rajtunk múlna, de úgy imádkozzunk, mintha mindent Isten akarna. Köszönettel tartozunk Önöknek azért is, mert a Jóisten fényének tükrében tisztítják a szellem lámpásait, és e lámpásokkal megvilágítják a magyarság, a magyar nyelv és a magyar tudomány ügyét. Az egész nemzet nevében köszönöm, hogy szerte Kárpátalján megőrzik és hirdetik Kosztolányi Dezső vallomását. Idézem őt: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Nehéz időket élünk, súlyos kihívások érték Ukrajna polgárainak biztonságát is. Szeretném világossá tenni: a magyar kormány számára az Önök biztonsága a legfontosabb. Mi, magyarok ugyanis hisszük, hogy a nemzet különböző országokba szakított és vándorolt tagjai egyetlen test részét képezik. Ha az egyik tag szenved, akkor vele együtt érez valamennyi, és azon dolgozik, hogy számára minél előbb gyógyulást szerezzen. Én úgy látom, hogy a kárpátaljai magyarság mai élete egy néma népszavazás a béke mellett, ezért minden olyan intézkedést és kezdeményezést üdvözlünk, amely a kárpátaljai magyarság érdekeit szolgálja, és minden olyan szankciót ellenzünk, amely az Önök életét még nehezebbé tenné.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mi, magyarok békeszerető nép vagyunk, de nem kenyerünk a megalkuvás sem. Harcainkat sohasem azért vívtuk, hogy mások szabadságát vagy javait elvegyük, hanem azért, hogy a saját szabadságunkat biztosítva békében éljünk más nemzetekkel, és megtarthassuk azt, ami a mienk. Ennek jegyében bontott zászlót Bocskai, Rákóczi és Kossuth. A Gondviselés őket használta fel eszközül, hogy felébressze a magyarok szívében azt a szabadságszeretetet, amely akkor úgy látszott, hogy kihűlt, és lassan hozzászokott a bajokhoz. Amikor egy közösség arra teszi fel az életét, hogy olyan kulturális intézményeket hozzon létre, mint amilyen az Önök főiskolája, akkor erre a békére szavaz. Azt mutatja ezzel a világnak, hogy él, és azt üzeni, hogy élni akar. Azt üzeni, hogy van ereje az élethez, és van elég tudása is ahhoz, hogy ezt az erőt megsokszorozza. Talán Önök is emlékeznek rá: sokan annak idején szinte lehetetlennek tartották, hogy a magyar felsőoktatás egyáltalán elindulhat Kárpátalján. Mégis sikerült, mert sokan akartuk. Először ki-ki megtette, ami szükséges volt, aztán a lehetséges határait feszegettük, és végül megvalósítottuk a lehetetlennek tűnőt. Kérem, ne feledjék: a lehetetlen, mint szó, a magyar fölfogás szerint nem tény, hanem vélemény.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A Jóisten abban is megsegített minket, hogy beváltsuk a tavaly egymásnak tett ígéretünket. 2013 tavaszán együttműködési megállapodást kötöttünk, melynek köszönhetően a főiskola felújítása befejeződött. Erre a megállapodásra a pecsétet az anyaországi és a kárpátaljai magyarok együtt tették idén áprilisban. Mi, magyarok a választási eredménnyel kimondtuk, hogy az önbecsülés és az összetartozás útját választjuk a kishitűség és a szétszakítottság helyett. Május óta pedig Beregszászig már nemcsak Budapestről, hanem Brüsszelből is el lehet látni, mert a Kárpátalján élő magyaroknak már van saját szószólójuk Európában.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Mindannyian tudjuk, a mai bizonytalan és cinikus világban csak kevés örökérvényű dologba kapaszkodhatunk. Ilyen a nyelvünk, a kultúránk, a közösségünk és az együvé tartozásunk ereje. Ezért a mai nehéz időkben is össze kell tartanunk. Reménykedünk benne, hogy a súlyos fellegek elvonulnak Ukrajna egéről, de ez nem két nap alatt fog megtörténni. Nekünk, magyaroknak ezért most kell okosnak, higgadtnak, bátornak és tetterősnek lennünk.

Tisztelt Diákok!

Ha Önök megnézik a magyar nemzetstratégia költségvetési tételeit, láthatják, hogy a legtöbb pénzt az anyanyelvi oktatásra költjük el. Egyetemeket, főiskolákat tartunk fent a magyar adófizetők pénzéből szerte a Kárpát-medencében, az iskolarendszer minden szintjén elősegítjük az anyanyelvi oktatást és nevelést. Külön öröm számomra, hogy 2010 után a magyar gazdaságot sikerült úgy megerősítenünk, hogy súlyos és jelentős összegekkel járulhat hozzá a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rendbetételéhez és jövőbeli fejlesztéséhez is. Idén tavasszal pedig további összegeket irányoztunk elő a kárpátaljai magyar intézmények korszerűsítésére és a történelmi egyházak intézményfejlesztésére is. Jó látni, hogy Önök felelősen sáfárkodnak a tálentumokkal.

Tisztelt Hallgatók!

A Jóistentől kapott kötelességük, hogy vállalva a békesség megteremtésének szolgálatát a tisztelet kultúráját válasszák a cinizmus helyett és a megmaradást az asszimiláció helyett. Azzal, hogy Önök a II. Rákóczi Ferenc Főiskolát választották, meghatározó döntést hoztak a saját életükre nézve és létfontosságút a nemzet egésze szempontjából. Amikor Önök ezt a főiskolát választották, igent mondtak a továbbtanulásra; amikor ezt a főiskolát választották, igent mondtak az anyanyelvükre is. Úgy döntöttek, hogy nemcsak a főiskolás éveik alatt, hanem utána is magyarul kívánják végezni a munkájukat, hiszen ezen a nyelven sajátítják el a szakmájuk szókincsét, és ezen a nyelven gondolkodnak róla. Amikor ezt a főiskolát választották, igent mondtak erre a modern intézményre is, ahol akkreditált képzésben, államilag elismert diplomát szerezhetnek. Tehát azzal, hogy Önök ezt a főiskolát választották, igent mondtak a szülőföldjükre, igent mondtak a kárpátaljai magyarság értékeinek megőrzésére, és igent mondtak tudásuk továbbadására is. Tisztelet illeti Önöket ezért a döntésükért!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Amikor tavaly áprilisban itt jártam Beregszászon, azt mondtam, hogy az idő a magyar nemzetnek dolgozik, és a szelek a mi vitorlánkat dagasztják. Azóta a szél is és a tenger is viharosabb lett, de Magyarország és a magyar nemzet nem tévesztette el az irányt, az árbocokat megerősítettük, a vitorlák bírják a szél erejét, és úgy tűnik, a legénység is a helyén van.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Önöknek ma elsősorban erős anyaországra van szükségük. Örömmel jelentem, hogy Magyarország hosszú évtizedek óta nem volt olyan erős, mint most. Magyarország az Európai Unió és a NATO büszke és sikeres tagja, gazdasága biztosan áll a lábán, és nemzeti és nemzetközi egyetértés alakult ki arról, hogy Magyarország ígéretes és szép jövő előtt áll. Széchenyi egyszer azt mondta: „Magyarnak lenni felemelő érzés, de nem kifizetődő dolog.”

Tisztelt Diákok!

Új korszak kopogtat Magyarország ajtaján. Olyan korszak, amikor magyarnak lenni nemcsak felemelő érzés, de kifizetődő dolog is lesz. Kérem Önöket, éljenek a lehetőséggel. Most induló tanévükhöz sok erőt és Isten további áldását kívánom!

Soli Deo gloria!