Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hölgyeim és Uraim!

Két és fél hónappal ezelőtt találkoztunk utoljára. Azért kértem szót, hogy most, az új ülésszak kezdetén alkotmányos szokásainknak megfelelve tájékoztassam Önöket, mit végzett a kormány az eltelt időszakban, és melyek az előttünk álló legfontosabb feladatok. A bőség zavarával küzdök. Mint Önök is tudják, a törvényhozás nyári szünete a kormányzat számára nem jelent felmentést a munka alól, hiszen az élet nem áll meg. Ráadásul hazánk környezetében is fontos dolgok történtek, mozgalmas hónapok vannak mögöttünk. A dolog természetéből adódóan engedjék meg, hogy a fajsúlyos kérdésekre szorítsam mondandómat.

Mindenekelőtt az árvízi helyzetről kell tájékoztatnom Önöket. Ma délelőtt a katasztrófavédelem vezetője és a katasztrófák elhárításáért politikai felelősséget viselő Pintér Sándor belügyminiszter jelentéseit meghallgattam. A helyzet a következőképpen fest. 60 nap alatt 250 milliméter feletti eső hullott, árvíz, belvíz, talajvíz egyszerre jelentkezik, és a vízelvezető rendszer nem győzi elvinni a vizet. 14 megyében 129 településen védekezünk 287 km hosszan, 285 főt kitelepítettünk, 120-an visszatérhettek, bűncselekmény nem történt, a házaikat érintetlenül átvehették. Köszönöm a munkát a rendőrségnek! Horvátországba – őket megsegítendő – 200 ezer homokzsákot küldtünk, és tájékoztatni szeretném Önöket arról is, hogy néhány településre, amelyeket elzárt a víz, csak Szlovénián keresztül lehetett bejutni. Köszönjük Szlovéniának a nagyvonalú együttműködést. Jelenleg 6 településünk elzárt, 52 utat zártunk le szakaszosan, 6.000 fő védekezik, közülük 3.000 önkéntes. Ők most is, ezekben az órákban is dolgoznak.

Tisztelt Ház!

Mindannyian tudjuk, hogy a vízzel nem jó viccelni. 2013 tavaszán a valaha volt legnagyobb dunai árvízzel kellett megbirkóznia az országnak. Megtanultuk, hogy nincs akkora áradás, amelyet ne tudnánk elhárítani, ha összefog az ország. Nem hiszem, hogy az idén hasonló méretű próbatétel elé állítana bennünket a természet, de holnaptól a fenyegetettség súlypontja a Mura és a Dráva folyókra helyeződik át. Mindkét folyón a valaha mért legmagasabb szint feletti tetőzésre számítunk. Akárhogyan is, felkészültünk, s ha szükség lesz rá, Magyarország állni fogja a sarat. Bakondi tábornok úrnak, a katasztrófavédelem dolgozóinak, az érintett önkormányzatok alkalmazottainak és a védekezésben résztvevő önkénteseknek köszönöm az eddigi munkájukat!

Tisztelt Ház!

A kormány áttanulmányozta a Kúria döntését, amelyet a devizahitelesek ügyében hozott. A Kúria döntése alapján kidolgoztuk a bankok elszámoltatásának rég várt forgatókönyvét. Köszönetet mondok Trócsányi László igazságügyi miniszter úrnak és munkatársainak, akik a törvényjavaslatot és a kormány döntését elkészíttették. Most, hogy az ügy végkifejletéhez közeledik, helyesnek látszik, ha köszönetet mondok a Fidesz frakcióvezetőjének, Rogán Antal képviselőtársamnak is azért a segítségért, amelyet a kormány számára nyújtott. Elismeréssel követtük az erőfeszítéseket, amelyekkel a Fidesz és a kereszténydemokraták frakciói a politikai élet és a közérdeklődés felszínén tartották ezt az ügyet, és amellyel életben tartották az igazságos megoldás reményét a becsapott emberekben. Úgy látom, hogy az Önök elé terjesztett törvényjavaslattal végre rendet teszünk a bankok és az emberek zilált viszonyában, amely alá-fölé rendeltséget, sőt kiszolgáltatottságot eredményezett. A független bíróságok kimondták azt, amit sok millióan régóta gondoltak, hogy a bankok visszaéltek az erőfölényükkel. Tisztességtelenül jártak el, mert egyoldalúan, az emberek rovására és a maguk javára módosították a szerződéseket. Bizonyára Önök is észrevették, hogy a bankok az egyoldalú és az emberekre nézve hátrányos szerződésmódosítások tényét nem tagadják. Két dolgot állítanak. Azt állítják, hogy amit tettek, nem tisztességtelen, s azt, hogy korábban ezt a gyakorlatot a jogalkalmazók nem kifogásolták. A kormány azonban elfogadta a Kúria érveit és ítéletét, miszerint az egyoldalú szerződésmódosítás helytelen és igazságtalan, és ezért tisztességtelen gyakorlatnak minősül, feltéve, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás nem elégített ki speciális előföltételeket. Az elszámoltatásról szóló törvénnyel kijelöljük azt az eljárásrendet és számítási módot, amellyel az igazság helyreállítható, s a tisztességes eljárás elvének érvényt lehet szerezni.

Tisztelt Ház!

Elszoktunk már az efféle beszédtől. Hosszú-hosszú évek óta élünk az egyfelől-másfelől, a minden relatív, a „mindenkinek megvan a maga igazsága” világában. Évtizedek óta összekeverjük az előfeltételt a céllal, az eszközt pedig gyakran összekeverjük az elérni kívánt eredménnyel. Könnyen és gyorsan beszivárgott és mélyen megült a fejünkben az a gondolat, hogy a cél a szabadság, a szabadság maga, s ha ez megvan, minden megvan. A most is tartó mély nyugati gazdasági válság azonban ráébresztett bennünket, hogy ez nincs így. A szabadság fontos, sőt a szabadság nélkülözhetetlen, de nem cél, csak előfeltétel. A cél a békés és igazságos élet. Az életünk, különösképpen a közéletünk pedig csak akkor lesz igazságos, ha a politika célja a közjó keresése, a közjó kijelölése, s végül a közös jó szolgálata lesz. Igazságos életet pedig úgy teremthetünk, ha mindenki megkapja azt, ami megilleti, s mindenki megteszi azt, ami tőle telik. A bankok elszámoltatása, tisztelt Képviselőtársaim, éppen erről szól.

Bár pénzről van szó, és komoly gazdasági következményekkel is jár, valójában az igazságosság eszméje, a méltányosság követelménye és a tisztesség elve áll itt a középpontban. Vállalkozásunk jelentősége történelmi, a tett, amire készülünk, példátlan, döntésünk horizontja pedig magasan az államhatáraink felett húzódik. A magyar gazdaságtörténetben nem találunk arra példát, hogy az igazságszolgáltatás, vagyis a Kúria, a törvényhozás, vagyis a képviselők és a végrehajtó hatalom, vagyis a kormányzat a tisztesség logikája alapján teljes egészében átvilágítson egy, az emberekkel szemben tisztességtelen pénzügyi manőverrendszert, és elszámoltassa a bankokat. Olyan még nem volt, hogy egyszer csak valósággá váljon az, amiről csak romantikus vagy utópisztikus regényekben olvashattunk: hogy tisztességtelennek lenni rossz üzlet, tisztességesnek lenni viszont jó befektetés. Kérem a Tisztelt Házat, ne rettenjen vissza se a magyar, se a nemzetközi nyomástól. Kérem Önöket, ne inogjanak meg a történelmi lehetőség és felelősség súlya alatt. És kérem Önöket, ne térjenek vissza oda, ahonnan négy éve elindultunk. Ne forduljanak vissza abba korba, amely a tönk szélére sodorta az országot, és adósrabszolgaságba lökte családok százezreit. Kérem hát Önöket, támogassák a kormány törvényjavaslatát!

A parlamenten kívül is van még egy csatatér. Ezen a csatatéren a bankok most ellentámadást indítottak. Beadvánnyal éltek az Alkotmánybírósághoz, s mind a Kúria döntését, mind az Önök által ismert törvényjavaslatot megtámadták. Az igazsághoz tartozik az is, hogy több bírói tanács is hasonlóképpen járt el. Az alsóbb szintű bírói tanácsok vitatják a Kúria döntésének alkotmányos alapjait. Ez ugyan furcsa, talán szokatlan is, de jogszerű. A bankoknak is és az eljáró bíróknak is jogukban áll így tenniük. Sőt, ezt mi csak helyeselhetjük, mert mi nem egyszerűen igazságot akarunk szolgáltatni, nem egyszerűen csak győzni akarunk, de jogállami és demokratikus küzdelemben akarunk győzni. Sőt, sportszerű győzelmet akarunk aratni. Hiszen a bankoktól éppen ezt várjuk, hogy zárják le a tisztességtelen hitelezés korszakát, és jöjjön el a fair bankok korszaka. Márpedig ha fair bankrendszert akarunk, azt csak fair küzdelemben szabad kikényszerítenünk. Ha győzünk, Tisztelt Ház, minden egyes bank visszafizet majd minden egyes tisztességtelenül elvett forintot az embereknek. 400 pénzintézetnek kell elszámolnia. 1.300.000 család érdekeiről és jogairól van szó. Hatalmas munka áll Magyarország előtt, mert minden szerződést újra kell majd számolni, de meggyőződésem, hogy a munka nem lesz hiábavaló, a befektetett idő és energia megtérül majd.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim!

Kétségtelenül szép dolog, hogy igazunk van, szép dolog, hogy a tisztességes és méltányos elbánás mellett törünk lándzsát, de van-e elég erőnk, hogy a döntéseket meghozzuk, s azután betartassuk, s – ha kell – kikényszerítsük.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Az a véleményem, hogy ma már elég erősek vagyunk ehhez. Négy éve még gyengék voltunk, ahhoz is alig volt erőnk, hogy a saját lábunkra álljunk. Négy éve dolgozunk azért, hogy országunk visszanyerje az erejét. E négy év tapasztalata alapján egy dolgot mondhatok Önöknek: ha van összefogás, minden lehetséges, és ha összefogunk, a bankok elszámoltatását is végig tudjuk vinni. Ezért pártállástól függetlenül kérem minden képviselőtársam támogatását. Felkészülni a küzdelemre ésszerű és indokolt, mert látom és hallom Brüsszel mozgolódásait. Ismerjük a nemzetközi pénzügyi szervezetek súlyát. S azt is tudjuk, hogy a bankok önmagukban is erősek, bátrak és ravaszak. Ravaszak, mint a példázatban szereplő denevér; amikor a madarakra vetik ki az adót, a denevérek a fogukat mutatják, amikor pedig az egerekre róják ki, akkor pedig a szárnyukat.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Arról is szeretném tájékoztatni Önöket, hogy az év elején meghozott döntéseinknek megfelelően folytatni fogjuk a rezsicsökkentést. A rezsicsökkentés harmadik ütemében szeptember 1-jétől az áram ára további 5,7 százalékkal csökkent, október 1-jétől a távhő ára további 3,3 százalékkal mérséklődik majd. Továbbra is kitartunk azon álláspontunk mellett, hogy a magyar emberek és a magyar családok akkor lesznek biztonságban, ha a mindennapi megélhetéshez, otthonuk fenntartásához szükséges költségeket nagyobb nehézség nélkül ki tudják fizetni, ha nem a gyermekek elaltatása után gondterhelten a konyhaasztalra könyökölve és órákon át számolgatva kell lemondaniuk valami fontos tervükről csak azért, hogy a következő havi rezsit is ki tudják fizetni. Igen, a rezsicsökkentés olyan, mint cseppben a tenger: minden benne van. Egész politikánk sűrítménye ez. Alapvetése egyszerű: arról szól, hogy a magyarokról senki sem húzhat le hét bőrt az alapvető szolgáltatásokért. Végre sikerült Magyarországnak eljutnia oda, hogy a kormánynak is az a fontos, ami az embereknek, vagyis hogy a magyar családok fizessék a legalacsonyabb rezsiköltségeket. Jó úton vagyunk a célunk felé, Tisztelt Ház! Két éve ilyen idő tájt még a jövedelmünkhöz képest mi, magyarok fizettük a legtöbbet a villanyért, a gázért és a távfűtésért Európában. Most ott tartunk, hogy nálunk csökken legnagyobb mértékben ezeknek a szolgáltatásoknak az ára. A rezsicsökkentésről szóló vitákban, tisztelt Képviselőtársaim, fontos kérdésekre kaphattunk válaszokat. Voltak, akik a gazdaság teherbíró képességét féltették, és voltak, akiknek kételyük támadt az alacsonyabb árak fenntarthatóságában. Mára azonban az is világossá vált, hogy intézkedéssorozatunk nemcsak a magyar családok terheit csökkenti, de az ország gazdaságának is jót tesz.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Láthatják, Magyarországon nyolc éve nem nőtt akkorát az úgynevezett bruttó hazai termék, mint 2014 második negyedévében, a magyar gazdaság közel 4 százalékkal bővült. Ezzel nemzetközi összevetésben a magyar gazdaság fél év alatt a legnagyobb növekedést produkálta az Európai Unióban. Számunkra bebizonyosodott az is, hogy az adócsökkentés politikája működik: húszéves csúcson van a gazdaságilag aktívak, vagyis a dolgozók száma, és megfordítottuk az eddigi helyzetet is: a közös szekeret ma többen tolják, és kevesebben ülnek rajta. Az Európai Unió tagállamai közül a július havi adatok szerint az elmúlt egy évben Magyarországon csökkent a legnagyobb mértékben a munkanélküliség, immáron 8 százalék alá. Az évközi bevallásokból azt is tudjuk, hogy a családi adórendszernek köszönhetően az első félévben közel 100 milliárd forinttal több maradt a gyermeket nevelő családok zsebében is. Április és június között mintegy ötödével nőttek a beruházások, ami mindannyiunk számára bizonyítja, hogy a magyar gazdaság növekedése erős alapokon nyugszik. Hároméves csúcson jár a hazai ipar, idén júliusban már mintegy 12 százalékkal erősödött az ágazat. Ma már, Tisztelt Ház, nem tűnik vágyálomnak az a célkitűzésünk, hogy a ciklus végére az ipari termelés hozzájárulása a nemzeti össztermék egészéhez egész Európában Magyarországon legyen a legmagasabb. A nemzetgazdasági adatokon túl arra hívnám fel az Önök figyelmét, hogy mindennapi élet két korábbi, nyomasztó és sok nyomorúságért felelős jelenségén is változtatni tudtunk. Évtizedekig az volt az általános vélekedés, mi több, a napi élettapasztalat, hogy hiába dolgoztak többet az emberek, a pénzt elvitte az áremelkedés, s ami maradt, azt elvitték a bankok a felfelé tornászott hitelkamatokkal. Ma azt mondhatjuk Magyarország polgárainak, hogy az áremelkedést megfékeztük, a rezsit visszavágtuk, a reménytelen adósságtól pedig belátható időn belül meg lehet szabadulni, de legalábbis elviselhetővé fogjuk tenni őket.

Tisztelt Ház!

Tájékoztatom Önöket arról is, hogy történelmi jelentőségű NATO-csúcstalálkozón vagyunk túl, ahol Magyarország biztonságát is érintő döntéseket hoztunk. Pár évvel ezelőtt még senki nem gondolta, hogy közvetlen szomszédságunkban fegyverek dörögnek majd, és emberi életeket oltanak ki. Túlságosan magától értetődőnek tartottuk a békét. Elfeledkeztünk arról, hogy a békét fenntartani kemény munkát és elkötelezettséget jelent. Az ukrajnai válság azonban most cselekvésre sarkallta katonai szövetségünket. A NATO-csúcson megerősítettük, hogy akármelyikünket éri támadás, az olyan, mintha mindannyiunkat megtámadtak volna. Megerősítettük, hogy Varsó, Vilnius vagy Budapest védelme legalább olyan fontos, mint Berliné, Londoné vagy Párizsé. Erősebb közép-európai katonai jelenlét, több közös közép-európai gyakorlat és gyorsan bevethető NATO-erők.

Tisztelt Ház!

Mindez azt jelenti, hogy Közép-Európa keleti határán, így Magyarország keleti határán is NATO-pajzsot hoztunk létre. Ennek érdekében növelni fogjuk a védelmi kiadásainkat, és többet fordítunk majd korszerű fegyverek beszerzésére és a katonáink kiképzésére. Jelentősen megerősítjük és bővítjük a stratégiai szállítógépek bázisául szolgáló pápai repteret, továbbá magyar katonákat küldünk a balti államok területén megtartandó hadgyakorlatokra.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Szeretném tájékoztatni a Tisztelt Házat arról is, hogy az Európai Unióval kötött partnerségi megállapodás, amelyet a múlt héten írtunk alá Barroso elnök úrral, új korszakot nyit Magyarország és az Európai Unió viszonyában. Kemény tárgyalások után megállapodtunk a következő hétéves időszakban felhasználható forrásokról. A megállapodás teljes egészében szolgálja Magyarország érdekeit. Köszönetet mondok Lázár János miniszter úrnak és munkatársainak a nagyszerű munkáért. Ezek a források jelentősek. Ám ez nem ajándék. Nagyságrendjében megegyezik azzal az összeggel, amit a külföldiek profit utáni osztalék formájában ki szoktak vinni az országból. Vagyis, az európai uniós támogatással tudjuk egyensúlyban tartani a nemzetgazdaságot, amelyet alulfejlettségünk ellenére megnyitottunk az Európai Unió előtt.

Tisztelt Ház!

A célunk az volt a tárgyalások során, hogy az számunkra rendelkezésre álló források 60 %-át közvetlenül a magyar gazdaságba fektessük be. Van, aki epés megjegyzéseket tesz, amikor Magyarország ezt a pénzt elfogadja, mert közben vitákban, súlyos vitákban áll az unióval. Emlékeztetni szeretném Önöket, a konfliktusokat nem önmagukért érdemes vállalni. Konfliktusokat akkor és ott kell vállalni, ahol ezt Magyarország és a magyar emberek érdeke megköveteli. Amikor pedig érdekeinket a megegyezés szolgálja, akkor habozás nélkül, ahogy mi is tettük, meg kell egyeznünk.

Tisztelt Ház!

Ezzel a megállapodással a rendszerváltás utáni legnagyobb gazdaságfejlesztési program indul Magyarországon. Több munkahely, nagyobb biztonság, megbecsült és megfizetett teljesítmény.

Tisztelt Ház!

Tájékoztatom Önöket arról is, hogy minden általános és középiskolában lezajlottak a 2014/15-ös tanév megnyitó ünnepségei. Ma már látjuk, mintegy 1.300.000 gyermek és diák kezdte meg az új tanévet. És hadd mondjam ki, mert jó kimondani: mindenkinek olcsóbb lett a tanévkezdés. Az ország erejét és javuló teljesítményét jelzi, hogy minden egyes diák kedvezőbb áron kapta meg idén a tankönyveket, mint korábban, a tanulók 60 %-a pedig ingyenesen jutott hozzá a tankönyvcsomagokhoz.

Ugyanakkor arról is be kell számolnom, hogy történt az elmúlt hetekben, illetve felszínre került az elmúlt hetekben néhány – éppen a gyermekeinket érintő – bűnügy, amelyek joggal háborították fel az egész országot. Erőszak és pedofil bűncselekmények. Úgy látom, tisztelt Képviselőtársaim, hogy minél hamarabb lépnünk kell, és a törvények szigorúbb alkalmazására van szükség gyermekeink védelme érdekében. A gyermekvédelem minden területre kiterjedő megerősítése az előttünk álló év kiemelt feladata lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Végül azt mondhatom Önöknek, idén már túl vagyunk két, Magyarország választópolgárainak akaratát tisztán megmutató választáson. Most előttünk áll egy harmadik, amelyik nem kevésbé fontos, mint az előző kettő volt. Jelentem a Tisztelt Háznak, hogy Magyarország felkészült az önkormányzati választásokra minden településen. Azt kérem, hogy mindenki vegyen részt a választáson, és buzdítsa erre családját, ismerőseit is. Kétszer már megmutatták erejüket és eltökéltségüket, itt az idő, hogy harmadszor is megtegyék. Magyarország ugyanis egy fölemelkedő és fölívelő korszak kezdetén áll, és már látható, hogy az ország nagy tettekre képes, de csak akkor, ha kezünkbe vesszük a saját sorsunkat, és magunk alakítjuk a jövőnket. Aki nem áll ki mindig az igazáért, annak egyszer sem lesz igaza. Kérem hát, menjenek el, vegyenek részt a választáson, és álljanak ki a véleményük mellett.

Tisztelt Ház!

Az elmúlt évek során bebizonyosodott, hogy mi, magyarok tudunk együtt jó döntéseket hozni. Olyan döntéseket, amelyek előrevisznek, amelyek sikeressé tehetnek minket, a családunkat, a településünket, az országunkat és a nemzetünket. A folytatásban reménykedve, az ülésszak munkájához erőt, egészséget, sok türelmet és bölcs döntéseket kívánok Önöknek!

Köszönöm a figyelmüket!