Tisztelettel köszöntöm Önöket, Hölgyeim és Uraim!

Külön tisztelettel köszöntöm a miniszterelnök urakat és megkülönböztetett tisztelettel Barroso elnök urat és Hahn biztos urat. Tíz év telt el a visegrádi országok európai uniós csatlakozása óta. Barroso elnök úr tanúja volt ennek az időszaknak. Ez egy történelmi jelentőségű évtized volt. Voltak közös nagy sikereink, és voltak nagy vitáink. Barroso elnök úrral kiváló vitákat őrizhettünk meg az emlékezetünkben. Ezeknek a vitáknak az eredete úgy azonosítható, hogy a mi hazánk, Magyarország volt az első ország az unióban, amely pénzügyileg összeomlott. Ez még Görögország előtt történt. A Görögország előtti pénzügyi összeomlás azzal a veszéllyel fenyegetett, hogy Magyarország példa híján nem találja meg a pénzügyi összeomlásból kivezető utat, hiszen akkor még az IMF és az Európai Unió is csak éppen rakta össze azokat az elemeket, válságkezelési modell elemeket, amelyeket aztán később Görögország, Írország és mások is használtak. Mint köztudott ebben a körben, Magyarország nem használta az IMF és az unió által javasolt válságkezelési modellt; ott egy teljesen különböző válságkezelést alakított ki, amiből számos vita keletkezett az unió és Magyarország között. Ez talán a megfelelő alkalom itt, a teljes magyar nyilvánosság előtt, hogy köszönetet mondjak Barroso úrnak a vitákért és a vitákban tanúsított elnöki magatartásáért, hiszen ő azon kevés vezető közé tartozott, aki bár nyilván szintén elvesztette a türelmét, de mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy a fönnálló vitákat kizárólag az érvényben lévő szerződés jogi keretein belül szabad lefolytatni és a politikát ebből ki kell zárni. Köszönjük szépen Barroso elnök úrnak részben a vitákat, részben pedig a sportszerű föltételeket, amelyeket a viták rendezéséhez számunkra megteremtett.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ez a találkozó arra is alkalmas, hogy Hahn biztos úrnak is köszönetet mondjunk, az ő személyén keresztül pedig megköszönjük az uniónak a magyar fejlesztéspolitikához való hozzájárulást. Ha Magyarországnak az lett volna a feladata, hogy kizárólag saját belső forrásokra támaszkodva egyszerre hajtsa végre a magyar költségvetés konszolidációját, és indítson meg gazdasági fejlődést, lehetetlen lett volna, mert mind a kettőre egyidejűleg nem állt rendelkezésre forrás. Hahn biztos úrnak köszönhetően rendelkezésünkre álltak azok az európai források, amelyek lehetővé tették, hogy a belső forrásokat a költségvetés konszolidációjára, az uniós pénzeket pedig Magyarország korszerűsítésére tudjuk fölhasználni. Neki személyesen is és a bizottság fejlesztéspolitikájának is köszönhető, hogy Magyarország nemcsak a saját válságkezelési modelljét használva kilábalt a válságból, hanem közben fejlődni is tudott.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Én néhány pontban szeretném megemlíteni azt a víziót, amit a magyar kormány őriz a fejében, ha Európa jövőjére gondol. Erről a témáról mindig lehet beszélni, mindig érdemes is beszélni, most azonban ez egy fontos téma, ugyanis új bizottsági elnököt fogunk választani. Az Európai Tanács is új elnököt választ, és minden európai parlamenti választást követően az a kötelessége van a tanács tagjainak, vagyis a miniszterelnököknek, hogy kijelöljék a következő öt évre azokat az irányokat, amelyek érdekében működniük kell az európai intézményeknek. Most tehát nemcsak érdekes, hanem fontos is, hogy világos legyen az európai polgárok előtt, hogy mik azok az irányok, milyen az az Európa, ami felé az európai intézmények működtetése révén mozdulni szeretnénk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Kiindulópontként azt szeretném itt megemlíteni, hogy van egy illúzió, különösen Európa nyugati felében, amellyel meglehetősen gyakran találom magam szemben. Talán nem a politikusoknál lehet ezt azonosítani, de a közvélemény formálásában résztvevők széles körében igen. Nyugaton, Nyugat-Európában sokan gondolják azt, hogy ami most van, az egy válságnak a végső stádiuma, ez el fog múlni, ezen túl fogunk jutni, és ha túl vagy a válságon, azt jelenti, hogy automatikusan javulni fog a helyzet. A rossz hír az, hogy ez nem így van, már túl vagyunk a válságon. Amit most látunk, nem a válság, hanem az új korszak európai élete, vagyis ebben fogunk élni a következő tizenöt-húsz évben, hacsak nem változtatunk meg néhány dolgot radikálisan. Ez egy fontos gondolat, mert ha igaz az a kiindulópont, hogy a válságon már túl vagyunk, és az életszínvonal és a biztonság nem tér vissza arra a szintre, mint ahol korábban volt, abból az is következik, hogyha azokat az eszközöket használjuk, amelyeket korábban, akkor nem is fog visszajutni oda, mert egy új korszakhoz új eszközökre van szükségünk. Ezért beszél ma mindenki az európai választást követően megújulásról.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Magyarország számára a kiindulópont az, hogy a szerződéseket be kell tartani. Ennek azért van jelentősége, mert ma Európában, különösen a Spitzenkandidat vita eredményeképpen fölmerül az a gyanú, hogy az unió alapműködését biztosító szerződés módosítása nélkül olyan gyakorlatok honosodnak meg, amelyek lényegében módosítják az alapszerződést. Ezt mi lopakodó alapszerződésnek nevezzük, és elutasítjuk. Ha meg akarjuk nyitni az alapszerződést, mert néhány dolgot új alapokra akarunk helyezni, akkor nyissuk meg a szerződést, hívjunk össze egy konventet, és vitassuk meg a legfontosabb kérdéseket, de azt ne tegyük, hogy a napi gyakorlattal lényegében módosítjuk a szerződést. Ezért a mi kiindulópontunk Európa jövőjét illetően az, hogy a szerződéseket be kell tartani. Hasonlóképpen azt gondoljuk, hogy a pénzügyi szerződéseket is be kell tartani, tehát azok a vélemények, amelyek széles körben terjednek ma Európában, miszerint a pénzügyi megállapodást, a fiskális paktumot föl kell nyitni, egyes szakaszokat hatályon kívül kell helyezni, és egy lazább költségvetési politikát kell folytatni, szerintem életveszélyes kísérletek. Kockáztatjuk ezzel azokat az eredményeket is, amelyeket az elmúlt időszakban elértünk.

A következő pont, amelyet a magyarok fontosnak tartanak, úgy összegezhető, hogyha Európa meg akar újulni, akkor tiszteletben kell tartania saját múltját és saját gyökereit, ami a mi számunkra azt jelenti, hogy tisztelni kell a kereszténységet, és meg kell adni a nemzeteknek az őket megillető tiszteletet. Fontos kérdésnek tartjuk Európa jövőjéről szólva a bevándorlás kérdését. Ez egy rendkívül kényes kérdés egy közép-európai ország számára, hiszen számos olyan nyugat-európai ország létezik, amely a munkaerő szabad áramlását egyre inkább migrációs kérdésként próbálja beállítani, holott nekünk, közép-európaiaknak az szolgálná az érdekeinket, hogy egyértelműen a munkaerő szabad áramlása mellett álljunk ki, miközben az Európai Unióba kívülről történő bevándorlás leállítását szorgalmazzuk. Kifejezetten határozott, migrációfékező politikát kell folytatnunk, miközben a munkaerő szabad áramlásához az unión belül pedig ragaszkodnunk kell. Nehéz egyszerre mind a két cél mellett érvelni, de ezt meg kell próbálnunk. Különösen zavaró a számunkra az, hogy időnként a migráció úgy tűnik föl – van is erre egy kifejezés: „a jól menedzselt migráció” –, mint amely képes lehet arra, hogy ezzel orvosoljuk a kontinens demográfiai problémáit. Ezt a gondolatot mi nem fogadjuk el. Vannak a demográfiai problémák, amelyeket kezelni kell, és vannak a migrációs problémák, amelyet ettől különállóan kell kezelni. Ha pedig munkaerőre van szükségünk, különösen jól képzett munkaerőre, akkor azt a kérdést kell föltennünk, hogy miért nem a meglévő képzetlen munkaerő-tartalékainkra költjük a pénzünket – itt a magyar roma közösség számításba jön például –, akiket el kellene látni korszerű képzettséggel annak érdekében, hogy kielégíthessék az Európai Unió munkaerőigényét. Tehát összességében szabad áramlás az unión belül és a bevándorlás leállítása, illetve jelentős lefékezése. Fontosnak tartjuk mi, magyarok azt is, hogy az a sokunkat bántó magatartás, amely mind a házasságot, mind a családot, mint értéket relativizálja, kevésbé legyen harsány és bántó a jövőben.

Ami a gazdaságpolitikát illeti, ott csak két kérdést szeretnék megemlíteni, mielőtt be is zárom a mondandómat. Az első, hogy mi szeretnénk, ha fókuszt váltanánk energiapolitika ügyben. Ma úgy látom, hogy az európai energiavitákban a fókusz a szabályozás kérdése, a belső piac megteremtésének kérdése. Mindent annak rendelünk alá, hogy milyen piacpárti szabályozásokkal kellene élnünk az energia területén. A magyarok azt javasolják, hogy miközben ez fontos kérdés, helyezzük első helyre az energia árát. Ugyanis semmilyen szabályozás önmagában nem képvisel értéket. Egy szabályozás értékét az adja meg, hogy az adott terméket olcsón teszi elérhetővé, vagy drágán teszi elérhetővé. És ha az energiaár szabályozásának mai formája drága európai energiaárakat eredményez, akkor nekünk olyan szabályokra van szükség, akár állami szabályokra is, amelyek olcsóvá teszik az energiát. Mindenkinek szeretném fölhívni a figyelmét, hogy az európaiak tervei között szerepel az amerikaiakkal kötött szabadkereskedelmi megállapodás rövid határidőn belül. Azt a kérdést föl kell tennünk, hogy hova fogunk mi, európaiak jutni, ha aláírunk egy szabadkereskedelmi megállapodást, amit egyébként mi elvileg támogatunk, és közben Amerikában az energia ára egyharmada az európainak. Milyen verseny lesz ebből, kedves európaiak? – ezt a kérdést föl kell tennünk. Ezért azt gondoljuk, hogy az energia árára kell összpontosítanunk, és nem pedig az energiakereskedelem szabályaira.

Hasonlóképpen van egy megjegyzésünk a foglalkoztatásról is. Európában ma uralkodó gondolati iskola úgy hangzik, hogy először rendbe kell tenni a gazdaságot, és ez majd munkahelyeket fog létrehozni. A mi véleményünk a fordítottja: szerintünk mindenkinek munkát kell adni, és ez fogja rendbe tenni a gazdaságot. Tehát ha a munkahelyek mellett érvelő gazdaságpolitikát akarunk, akkor az államnak nagyobb szerepet kell vállalnia – még ha átmenetileg is – a munkahelyek megteremtésében.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Csak ez a néhány téma, amit fölvetettem, jól mutatja, hogy milyen kérdésekkel kell a következő hónapokban megbirkóznia az európai vezetőknek. Zárásképpen azt szeretném mondani, hogy örülök annak, hogy a V4-eknek és a közép-európaiaknak egyre erősebb hangjuk van ebben a vitában. Talán az érthető, ha a csatlakozás után tíz évig az ember egy kicsit megilletődötten viselkedik: mégiscsak most fogadták be, föl akar zárkózni a fejlettebbekhez, tőlük kapjuk a fejlesztési forrásokat, ilyenkor indokolt egy visszafogott, körültekintő, civilizált viselkedés. Azonban most, amikor egy korszak lezárult, nyilvánvaló, hogy Európa növekedési motorja Közép-Európában van, közép-európai növekedési adatok nélkül Európában ma nem volna gazdasági növekedés, tehát ha kiderül, hogy van egy sikertörténete a közép-európai térségnek, szerintem itt az ideje, hogy a legkényesebb kérdésekben, amelyek közül néhányat megemlítettem, a korábbiaknál kicsit bátrabban hallassák a hangjukat a közép-európai országok is. Magyarország legalábbis visszafogottan, de határozottan fogja képviselni ezeket a nézőpontokat és álláspontokat az előttünk álló hónapok vitáiban.

Tisztelettel köszönöm a figyelmüket, és szeretném elmondani a miniszterelnök uraknak, Barroso elnök úrnak és Hahn biztos úrnak, hogy megtiszteltetés Magyarország számára, hogy meglátogattak bennünket a mai napon.