Az Új Politika programja

Egy erős közösségtől nem lehet elvenni szabadságjogait. Nem fordulhat vele elő, hogy válságba sodorják és tönkretegyék, nem fordulhat elő, hogy vezetői büntetlenül becsapják, sőt a közösséggel fizettessék meg saját hazugságaik és mulasztásaik árát.

Velünk, magyarokkal ez történt. Megtörtént, megtörténhetett, mert Magyarország, a mi hazánk ma gyenge ország. Négy év alatt elsőkből utolsók lettünk.

Miniszterelnökként mindig azért dolgoztam, az volt legfőbb célom, hogy Magyarországot megerősítsük, erős Magyarországot hozzunk létre. Szabadság és jólét, munka, otthon, család: ez volt az iránytűnk. Az elmúlt öt évben, mikor már nem vállalhattam miniszterelnökként felelősséget a nemzet jövőjéért, többször is felhívtam hazánk polgárainak figyelmét, hogy bizonyos döntések az ország legyengüléséhez fognak vezetni. Felhívásaim és figyelmeztetéseim nem bizonyultak elég hatásosnak.

„Az országban mindenkinek tudnia kell, hogy a helyzet komoly. Ne kerteljünk. Ha a szocialisták alakítanának kormányt, akkor valójában a nagytőke és a pénztőke alakít kormányt. Az országban sokan vannak, akik előtt ez nem ilyen világos, és nekik ezt meg kell tudnunk magyarázni. Újra fennáll a veszélye, hogy be fogják vezetni az egyetemeken és a főiskolákon a tandíjat. Amikor csökkentettük a tb-járulékot, akkor ellene érveltek. Amikor a nyugdíjat emeltük, nem szavazták meg. Hasonló a helyzet a diákhitellel: körömszakadtáig gáncsolták és akadályozták. Ugyanígy állunk a lakástámogatással és az otthonteremtéssel. Mindenkinek tudnia kell az egész országban, hogy a minimálbér emelését nem támogatták és nem szavazták meg.” (Testnevelési Egyetem, 2002. április)

„A múlt szobrai, amelyeket 1990-ben sikeresen eltávolítottunk, és a városon kívüli parkba zártunk, most megpróbálnak visszalopakodni. Igen, a múlt szobrai kiszabadultak a múzeumból, és a város felé tartanak. Jönnek! Jönnek, akik eladósították és csődbe juttatták az országot. Akik nem viseltek el más véleményt, mint a sajátjukat. Akik soha sem mondták meg az embereknek az igazságot, és az utolsó pillanatig tagadták, hogy az ország csődbe jutott. Innen üzenjük minden magyar embernek, aki valaha támogatta a demokratikus ellenzék ügyét, ébredjünk fel, vegyük észre, mi folyik itt már megint. Ébresztő, Magyarország!” (Kossuth tér, 2006. április)

Számomra a politika mindig azt jelentette, hogy a mindennapi élet gondjaival küszködő honfitársainkat hozzásegítjük az igazság megismeréséhez. Hogy szembenézhessenek hazájuk valóságos helyzetével, fölmérjék saját esélyeiket, és ne hárítsák el maguktól a holnap fontos kérdéseit. Hogy felkészülten, a lehetőségeket gondosan mérlegelve dönthessenek jövőjük felől. A politika számomra mindig azt jelentette: biztassuk és bátorítsuk az embereket, hogy érdemes részt venniük a közös döntésekben, mert képesek arra, hogy jó döntéseket hozzanak, és együtt képesek vagyunk érvényt szerezni közös döntéseinknek.

Gyakran támadták, támadják a jobboldalt azzal, hogy csak bírál, de valójában nem is tudja, mit tenne a jelenlegi kormányzat helyében, s általában véve is úgy tűnik, mintha nem tudná, mi a célja, mi a küldetése.

Kétségtelen tény, a jobboldal évek óta visszatérő problémája, hogy nem tudja politikai küldetését mindenki számára világosan és meggyőzően kifejteni. De ennek oka nem küldetéshiány. Sokkal inkább az – túl a politikai nyilvánosság torz arányain –, hogy a jelenleg uralkodó axiómarendszerben a jobboldal nem tudja, nincs is esélye hitelesen megfogalmazni a küldetését. És ez így is marad mindaddig, amíg egy régi és hamis, az ellenfél által felállított elvrendszerben próbálja ezt megtenni. Nem járhat másképpen, mint az a fizikus, aki a newtoni rendszerben próbálja megmagyarázni, mi a kvantum.

Új, korszerű értelmezési keretekre van szükség, amelyek közt képesek leszünk az emberek számára világossá tenni politikánkat. Rendszerváltó demokrataként, hazája sorsáért aggódó politikusként, szembenézve korábbi felhívásaim és figyelmeztetéseim hatástalanságának tényével, arra jutottam, hogy mostani javaslataimat minden korábbinál közérthetőbben és erőteljesebben kell megfogalmaznom. Egyszerű és világos alapelveket kell lefektetnünk, egyenes beszéddel, őszintén kimondva az igazságot, nevén nevezve a sorsrontó tabukat, a szellemünket és akaratunkat évek óta megbénító dogmákat.

Ezért írtam ezt a könyvet.
 

2007 tavasza, Felcsút

A könyv további fejezetcímei: Egy a zászló; A gyenge Magyarország; Az erős Magyarország; Becsületbeli ügy; Túl a politikán