– 5 perccel múlt fél 8. Vendégünk Orbán Viktor miniszterelnök, jó reggelt kívánok!

– Jó reggelt kívánok!

– Elkészült az év biztosan egyik legfontosabb jogszabálya, de ez még majd jelentősen formálódhat; a költségvetési jogszabályra gondolok. Úgy tűnik, hogy a kormány szakított azzal a sporttal, hogy választás előtti évben a költségvetéssel lehet választást nyerni.

– Nem tudjuk pontosan a választ arra a kérdésre, hogy lehet-e a választás évében egy választási költségvetéssel választást nyerni. Én például már vesztettem választást anélkül, hogy választási költségvetést készítettem volna, és láttam már szocialista kormányokat elbukni, miközben választási költségvetést készítettek. Tehát nehéz itt okosnak lenni. Én azt hiszem, hogy ma Magyarországnak – ha szabad az MDF 1990-es gondolatát idecsempésznem – ma egy nyugodt erőre van szüksége. Tehát elindultunk egy úton, megváltoztattuk azt, ami rossz volt, a múltból örökölt hibák nagy részét kijavítottuk, az eredmények derengenek, fölfogható, látható jelei vannak annak, hogy volt értelme az átalakításoknak. Most ezen a pályán kellene tartani az ország villamosát – ez a feladat.

– Nézzük meg, hogy ebben mennyire segít, vagy milyen ehhez képest ez az elkészült költségvetési jogszabálytervezet. Ugye, az látszik, és én erre gondoltam a felvezetésben, hogy az előző választás előtti években a legnagyobb csatornákon mindig elkezdett kidőlni a pénz, a közszféra dolgozói, a nyugdíjasok, a szociális ellátások jelentősen emelkedtek. Ez most nincs benne, viszont egyértelmű, hogy a családokat próbálja helyzetbe hozni a költségvetési jogszabály jelenlegi formájában.

– Nem foglalkozási csoportokat támogatunk mi. Persze az állam alkalmazásában állóknak jó volna a pénzromlás ütemét meghaladó mértékben emelni a bérüket, de van egy korlát, amit nem léphetünk át, tehát a béremeléseknél van egy korlát, amit tiszteletben tartunk minden körülmények között. Ez pedig az, hogy külföldről felvett hitelből nem lehet béreket emelni. Ezt a hibát kétszer követték el – egyébként szocialista kormányok – Magyarországon, és mind a kétszer kis híján belepusztultunk. Ezért mindannyiunknak az az érdeke, hogy erőt vegyünk magunkon, és miközben persze jó volna a költségvetésbe a béremeléseknél nagyobb számokat írni a közalkalmazottaknál, meg kell fogni a saját kezünket az ország érdekében, tehát csak olyan béreket tudunk emelni, illetve csak olyan mértékben tudunk béreket emelni, amilyen mértékben a gazdaság ezt megalapozza. Tehát megalapozott és ésszerű béremeléseket kell végrehajtani. A pedagógusok dolgában úgy látom, hogy jó irányba mennek a dolgok. Ahol az én szívem is fáj, az, hogy a rendőröknek kellene adnunk béremelést, azt nem tudunk adni a következő évben olyan mértékben, ahogyan mi azt szeretnénk. És a közigazgatásban dolgozók is nagyon régen nem kaptak már érzékelhető béremelést, az alapbérük, alapilletményük nem változott. Ott is szükség lenne béremelésre. Amit most tenni tudunk, az, hogy meg fogunk hirdetni a köz szolgálatára fölesküdöttek esetében olyan lakástámogatási lehetőségeket, amelyek ugyan nem béremelések, de mégis a mindennapi élet szempontjából fontosak. És ha a gazdaság növekedése folytatódik 2014-ben, amire jó esélyünk van, akkor eljön az idő, amikor a pedagógusok és az egészségügyi dolgozók után a többiekre is sor kerülhet.

– Akkor itt mégiscsak a közszféra dolgozóiról van szó. Nézzük meg a legfontosabb mutatókat is meg a költségvetési jogszabály elméletét is. A foglalkoztatottság, az infláció, a növekedés, a hiány és az adósságteher, mint legfontosabb küszöbpontok, amelyekből egyébként az átlagember nem nagyon érzékel sokat, de mégiscsak hogy javíthat ezeken a mutatókon ez a költségvetés? Ugye, itt azért ezek a mutatók, ugye, javulnak, valóban javulnak, de leginkább a régiós átlaghoz közelítenek.

– Úgy fest a dolog, hogy az államadósság továbbra is csökken, az államadósság csökkentését megalapozó, fegyelmezett költségvetési gazdálkodás fennmarad, a munkahelyek száma nő, a munkanélküliség csökken. Tehát az az elképzelésünk, hogy az előző nyolc évben fölépített segélyalapú gazdaság helyett munkaalapú gazdasága legyen Magyarországnak, mert ezen áll vagy bukik a következő nemzedékek sikere. Tehát Magyarország következő 15-20 évének sikere azon áll vagy bukik, hogy a segélyalapú gazdaság helyett egy munkaalapú gazdaságot hozzunk létre, ami nemcsak kormányzati intézkedéseket jelent, hanem azt, hogy az emberek is elfogadják ezt a gondolkodásmódot. Ők is, ha lehet, inkább munkából akarnak megélni, és nem segélyből. Ennek a jelei, tehát a kormányzati intézkedések sikere meg az emberek által történő elfogadása ezeknek az intézkedéseknek most egyszerre látszódik. Ezért vannak ezek a – hogy mondjam – történelmileg ugyan jó, meg rekordot jelentő, de azért a szükségesnél még jóval gyengébb adatok, ugye, nem dolgoztak a rendszerváltás óta annyian, mint éppen most, aminek örülnünk kell, de még mindig egymillióval kevesebben dolgozunk, mint kellene. Most közelítünk már a négymillió, munkából élő magyar emberhez. Ez az ország akkor lesz boldog és elégedett szerintem, hogyha legalább ötmillió ember tud dolgozni. Ezért még sokat kell dolgoznunk.

– Hát ez már ebben a ciklusban valószínűleg nem jön össze.

– Hat hónap van hátra, ebben a ciklusban már nem.

– És ugyanez a helyzet a gyermekvállalással, a vállalkozások helyzetbe hozásával, hogy az Ön korábbi elképzeléseihez képest is elmarad a mostani helyzet.

– Nézze, én kötöttem egy megállapodást a választókkal: a 2008-as népszavazás. Már senki sem emlékszik rá, de volt 2008-ban Magyarországon egy népszavazás, ami egy megszorításos intézkedésekkel szemben kirobbant népi elégedetlenségből született meg. Sikerre vittük, és utána 2010-ben volt egy parlamenti választás, és ott megállapodásokat kötöttünk az emberekkel. Én igyekeztem legjobb tudásom szerint ezeket a megállapodásokat betartani. Legtöbb esetben sikerült is. Például a segélyalapú társadalomból munkaalapú társadalmat vagy gazdaságot létrehozni – az egy ilyen megállapodás volt. Vagy az a megállapodásunk, hogy munkából ne csak megélni lehessen, hanem gyarapodni is. Azt gondolom, hogy ami most történik a magyar gazdaságban, ebbe az irányba mutat. Azt nem állítom, hogy munkából ma mindenki meg tud élni, és azt sem, hogy mindenki tud gyarapodni, de az irány kétségkívül ez. Ugyanakkor én emlékszem a kilencvenes évek elején, amikor először lettem parlamenti képviselő, miket beszéltek az emberek a lakossági fórumokon. Már öreg hal vagyok, ha szabad ezt mondanom, ugye ez most már húszon valahány évvel ezelőtt történt. És két dolgot mondtak az emberek mindig. Az 1990-es évek elejéről beszélünk, amikor ez az ország nagyon nagy bajban volt. Az első baj az volt, hogy amit mindenhol mondtak, hogy az árak olyan gyorsan növekednek, hogy az fölzabálja, fölemészti a fizetéseket. A másik dolog, amit mindenhol mondtak, hogy a megélhetés költségei olyan magasak, hogyha ezt kifizetik az emberek a fizetésükből, utána szinte nem marad semmi. És én húszegynéhány éve dolgozom azon, hogy ezt a két betegséget, bajt, nehézséget valahogyan kiiktassuk a magyar emberek életéből, és most úgy érzem, hogy három és fél év munkája után közel vagyunk ahhoz, hogyha még egy kicsit dolgozunk, és kitartunk, és megharcolunk ezekért a célokért, akkor mind a két célt el fogjuk érni. Nézze, az áremelkedések üteme történelmi mélyponton van. És miután sikerült a megélhetési költségeket is megfékeznünk – ezt mindközönségesen rezsiharcnak és rezsicsökkentésnek nevezik –, mind a két történelmi célhoz közelebb vagyunk.

– Igen, kétféleképpen lehet a dologhoz közelíteni. Ugye, a fizetésemeléssel és a háztartási költségek leszorításával, de erről mindjárt többet is beszélünk, most még térjünk rá a formálódó adótörvényekre!

– Bocsánat, mert azért összefügg az adótörvényekkel. Ugye, a mi felfogásunk és filozófiánk az, hogy a magyar családoknak minél több pénze maradjon. Azt szoktuk mondani a Fideszben, hogy egyesek szerint a pénz nem boldogít, de azt szeretnénk, ha erről minden magyar ember személyesen meggyőződhetne. Tehát hagyjunk náluk minél több pénzt.

– Szóval adótörvények. Marad a mostani karakter, gondolom, nem lesz változás a ciklus hátralévő részében.

– Volt egy filozófiánk itt… Tehát ez egy fontos kérdés, többet érdemelne, mint egy kutyafuttában feltett kérdést. Európa ma azért küzd nagyon komoly válsággal, és az európai uniós országok többsége azért halad rossz irányban, szemben velünk, mert nem tudták átalakítani a gazdasági rendszerük alapját adó adórendszereket. És Magyarország ezt megtette, a munkát terhelő adókat folyamatosan csökkentjük, hiszen munkaalapú társadalmat akarunk, nem segélyalapút, ugyanakkor az állami bevételek érdekében, a közkiadások fedezése érdekében elsősorban a fogyasztási és a forgalmi típusú adókból gyűjtjük be a pénzt. Ez egy radikális átalakítását jelentette a magyar adórendszernek. Ezt a munkát elvégeztük. Most, hogy a kiskeresetűek adókedvezményét is teljessé tudjuk tenni, a kiskeresetűek családi adókedvezményét, így az egész rendszer három és fél év után azt lehet mondani, hogy teljessé vált.

– Néhány villámkérdésem van az adótörvényekhez kapcsolódóan. Luxusadó nem lesz?

– Szeretnénk, meg parlamenti frakció még vitatja, lehet róla szó.

– Hústermékek ára csökken valamelyest?

– Nem tudunk válaszolni még a kérdésre, szeretnénk az árukat csökkenteni. Sokan azt gondolják, hogy az áfa-csökkentés önmagában árcsökkenést eredményez, de ha visszanézünk az elmúlt nyolc-tíz évre, amikor csökkentettek Magyarországon áfát, volt már erre példa, akkor ez nem járt együtt árcsökkenéssel. Tehát nem az emberek zsebébe került a pénz. Emlékeznek talán még a hallgatók arra, hogy a szocialisták idején még árkommandókat is kellett fölállítani, mert az áfát csökkentették, közben az árak meg nem csökkentek. Az én álláspontom az, hogy csak olyan áfa-csökkentésnek lehet korlátozott mértékben értelme, ahol garantálható, hogy az emberek számára a termék, amit áfa-csökkentés alá veszünk, olcsóbbá válik.

– Tranzakciósilleték-mentes lesz valóban a kártyahasználat? Ugye, a pénteken kiszivárgott tervek szerint… És ez viszont ingyenes lakossági készpénzfelvételt is jelenthet?

– Bizonyos korlátok mellett. Ezt Rogán képviselőtársam már ki is dolgozta, havonta kétszer az átlagjövedelem erejéig ingyenesen lehet majd készpénzhez jutni a kártyákról.

– Valóban lesz olyan hitelintézeti hozzájárulás, amelyet a bankoktól fognak majd beszedni?

– Ha a frakció megszavazza, akkor lesz.

– És gondolta-e volna, hogy az online pénztárgépbekötés ilyen lassú lesz?

– Nézze, ez egy nagy vita volt korábban, mármint a kormányon belül. Megnéztük azokat az országokat, ahol ez már megtörtént. Találtunk is emlékeim szerint talán hármat. Azt hiszem, hogy Svédországot tudtuk megnézni, a horvátokat és a bolgárokat, és mindenhol nehezen ment, de mindegyik miniszterelnökkel beszéltem, és mindenki azt mondta, hogy megérte, tehát nem baj, ha lassan megy, de ezt nyomjam, nyomjam, nyomjam, vigyem keresztül, mert nem tudom elképzelni, hogy mekkora az a kint maradó szürke-fekete összeg, amit nem fizetnek be részben a kereskedők, részben a vásárlók a költségvetésbe, és ha azokat be tudnánk szedni, be tudnák szedni az európai kormányok, akkor az Európában uralkodó költségvetési válság is sokkal mérsékeltebb lenne, úgyhogy én a más országok bőrén megszerzett tapasztalatokat örömmel alkalmazom Magyarországon.

– Költségvetéshez és adótörvényekhez lezáró kérdés. Általános belső és külső kockázatok között, ugye, szokták említeni, hogy ez a három százalék nagyon-nagyon közel van, nagyon-nagyon látótávolságban van a 2,9-hez képest, ebből azt a következtetés is sokan levonják, hogy a jövő év kétfelé bontható a költségvetés szempontjából: a választás előtti és a választás utáni időkre. Magyarán a választásig kell kitartania így ennek a költségvetésnek?

– Ez egy optimista – sokan kritikaiként mondják, én optimista – véleménynek tartom ezt. Ha valaki ránéz ma az európai gazdaságra, csak miután Magyarországon a dolgok, úgy tűnik, hogy jó irányba mennek, ezért kevésbé figyelünk most erre, de a közeg, amiben létezünk, egy mély európai válság továbbra is. Tehát az európai országok többségének nő az államadóssága, nem sikerült megreformálniuk a gazdaságaikat úgy, mint Magyarországon ez sikerült. Tehát baj van körülöttünk, miközben ezekbe az országokba adjuk el egyébként a Magyarországon megtermelt áruknak körülbelül a kétharmadát, 75%-át sok esetben. Tehát ez bennünket lefele húz, Európa ma bennünket lefele húz. Most ezért azt kell mondanom, hogy az európai gazdasági életnek mindennapos jelensége, hogy a költségvetéseket menetközben és évközben is időnként meg kell igazítani. Az a kérdés, hogy melyik országban van olyan erős politikai vezetés, hogy szükség szerint gyorsan és hatékonyan tud igazítani a költségvetésén. Ez ma erény, egyébként normális időkben, amikor nincs válság, ez nem erény, hanem hátrány, de most ezt erénynek kell tekinteni, s Magyarország jól áll ebben az ügyben.

– Nézzük a rezsicsökkentés, a rezsiharc fejezetét! Szinte biztos vagyok benne, hogy még nem dőlt el a Rogán Antal vezette munkabizottságban az, hogy belekerül-e a közműszolgáltatásokról szóló jogszabály a sarkalatos törvények közé, ez esetben alkotmánymódosítás kellhet. Én ezt úgy kérdezem...

– Növekvő tábora van ennek az álláspontnak a frakciónkon belül.

– Látja-e maga előtt a németországi címlapokat az új alkotmánymódosításról? A magyar miniszterelnök alkotmányba foglalta az áram árát. Francia- vagy németországi lapokban körülbelül ez lesz a címe ennek az intézkedésnek.

– Igen, de ez hazugság lesz természetesen, és miután ezekben a lapokban már annyi hazugságot olvastam az elmúlt három évben, ezért ez nem érint meg. Ugyanis Magyarországon arról szó sem lehet, hogy árak kérdését foglaljuk bele az alkotmányba. Ez elég primitív és ésszerűtlen megoldás volna, hiszen az árak a világgazdaság változásaival együtt könnyen változhatnak, ezt a nemzeti kormányok képesek valamelyest tompítani és befolyásolni, de teljesen figyelmen kívül hagyni sohasem lehet, ezért nem is érdemes ilyen szabályozást egy alkotmányban elhelyezni. A kérdés inkább az, hogy a közműszolgáltatásokról szóló törvény, ami hamarosan majd a parlament elé kerül, és ami valóban majd azzal foglalkozik, hogy milyen elvek alapján kell kiszámítani az árakat, na, ezt a törvényt hogyan lehessen majd később megváltoztatni. Egyszerű feles többséggel vagy kétharmaddal? Ma a frakciónkon belül nő azoknak a száma, akik azt mondják, hogy ez van olyan fontos, a gazdasági stabilitás szempontjából olyan jelentős, a családok élete szempontjából olyan garanciális természetű törvény, hogy ennek a megváltoztatásához igenis legyen szükség kétharmadra. De ez egy nyitott vita még mindig.

– De Ön e mellett van? Tehát Ön amellett érvel, hogy kerüljön a közműszolgáltatási törvény az alkotmányba?

– Nézze, az igazság az, hogy nem szoktam sosem választási vereségre készülni, ennek ellenére vesztettem már, vagy vesztettünk már választást, de nem abból indulok ki, hogy majd az ellenzék vagy az ellenfél győz, és ami jó volt, azt lerombolja, láttam már ugyan ilyet, de nem szabad ebből kiindulni. Tehát ugyan ez egy fontos kérdés, nem is vagyok ellene, de nem is tartom olyan sürgetőnek, mert ha meg akarjuk védeni a rezsicsökkentést, márpedig azt meg kell védeni, akkor azt a választáson kell megvédeni, nem elég csak az alkotmányban.

– Biztosan Ön is látta, az energiahivatal megjelentetett egy érdekes felmérést adatokkal az egységárak, a földgáz- és a villamosenergia-egységárak és a vásárlóerő összefüggésében. Ebből az derül ki, hogy a villamos és a földgáz Budapesten egyáltalán nem drága, ha csak az egységárakat nézzük. A vásárlóerőhöz képest, a háztartási költségvetéshez képest túl drága ez az összeg. Ha magasabb átlagfizetések lennének, akkor ezek príma kis egységárak lehetnének.

– Persze, de a realitásból kell kiindulni. Én is szeretném, ha négyszer annyit keresne mindenki – magamat is beleértve –, mint amit éppen most keres, de hát ennek nincs realitása, ezért a megélhetéshez szükséges kiadások árát a magyar gazdaság realitásaihoz, a mai fizetési szintekhez kell igazítani.

– Az E.on-vásárlás gyakorlati szempontból megtörtént a héten. Mit kezdünk pontosan ezzel a földgáz-infrastruktúrával? Mikor veszem én azt észre a saját fogyasztásomon keresztül – mert körülbelül ez érdekli a hallgatókat is –, hogy az állam földgáz-infrastruktúrával rendelkezik? Közvetlenül tárgyalunk az oroszokkal a földgáz áráról?

– Ön már most érzi, mert rezsicsökkentést hajtottunk végre tíz százalékban. Sose mertem volna belevágni a rezsicsökkentésbe, a gázra vonatkozó rezsicsökkentésbe, ha ezzel párhuzamosan nem indítottam volna, nem tudtam volna elindítani azt az akciósorozatot, amellyel a gázárak szabályozásához szükséges gazdasági eszközöket állami kézbe tudjuk venni. De azt elindítottuk ezzel párhuzamosan. Azért tudjuk most továbbvinni a gázárcsökkentést ismét 11,1 %-kal, mert időközben a gázár-szabályozáshoz szükséges eszközöket – idetartoznak a kereskedelmi szerződések és a tározók is – állami kézbe vettük. Egyébként ez egy egynyári tánc lett volna. De azért tudjuk tartóssá tenni a rezsiárak csökkentését, mert a gázár kialakításához szükséges eszközökből ma sokkal többet birtoklunk, mint korábban. Nem fejeztük be egyébként, mert E.on gáztározóit ugyan megvettük, de a kormánynak az a célja, hogy a Magyarország területén működő összes gáztározó állami tulajdonba kerüljön. Itt még kell egy-két lépést tennünk.

– Ha már itt vagyunk – nagyon szalad az idő –, nézzük ezt a Mol-ügyet, a horvátországi vitát, az INA és a Mol vitáját. Itt, ugye, bőséges szakirodalom látható a mai lapokban is, Horvátországban is, Magyarországon is. Nagyon nehéz kiigazodni, hogy pontosan miről lehet itt szó, ezért a legegyszerűbb kérdéssel kell itt foglalkoznunk, hogy Ön hogy látja, itt mire megy ki a játék? Hernádi Zsoltot vagy a Molt akarják a horvátok?

– Először is helyezzük el ezt a konfliktust időben és térben. Ez azért fontos, mert egy konfliktusnak a súlyát sem alá, sem túlbecsülni nem szabad. És fontos, hogy egy konfliktus megoldásánál az ember mit vállal, és mit nem vállal, azt az alapján határozza meg, hogy mik a tágabb, nagyobb céljai. Mi nyolcszáz éve jó viszonyban vagyunk a horvátokkal, még pontosabban a nyolcszáz évből sokkal többet voltunk jó viszonyban, mint rosszban. Kevés ilyen szomszédunk van. Ez egy római katolikus ország, aminek az életfelfogása hasonlít a mienkhez, a történelem során nagyon sokszor számíthattunk egymásra. Megjegyzem, az elmúlt húsz évben Magyarország akkor is barátja volt Horvátországnak, amikor nem volt népszerű dolog Horvátország barátjának lenni, én Tuđman elnökkel is jó viszont ápoltam, minden politikai, időnként katonai gesztust is megtettünk, ami a sok száz éves fegyverbarátságból következett. Tehát szerintem a horvát–magyar kapcsolatok kiváló minősége egy érték. Egy olyan érték, amit semmilyen vállalati vagy üzleti kérdéssel nem szabad lerontani. Tehát én itt helyezem el a konfliktust.

– De mi van akkor, ha van még egy hasonlóság, hogy a horvátok a gazdasági szabadságharcot is ugyanúgy fogják föl, mint Magyarország?

– De az rendben is van, tehát ebből az előbb elmondott véleményből az következik, hogy ezt az üzleti konfliktust üzleti konfliktusként kell kezelni. Miután a Molban 25 % magyar állami tulajdon van, ezért az állam nem tehet úgy, mintha nem lenne érintett ebben a konfliktusban. Én ma úgy látom – a legfőbb ügyészt egyébként a legutóbbi kormányülésre behívtuk, és ő beszámolt a jogi helyzetről –, mi úgy látjuk ez alapján, hogy Horvátországban olyan gazdaságon kívüli kényszereket alkalmaznak, amely nem teszi indokolttá, hogy mi továbbra is ott maradjunk a horvát energiapiacon. Tehát nem éri meg a Mol által birtokolt vagyontömeg megtartása azt a kárt, nem áll arányban azzal a kárral, amit a két ország történelmi kapcsolatainak lerombolásában elő lehet ezzel idézni. Miután fontosabb a hosszú távú barátság, mint egy konkrét üzlet, ezért mi azt ajánljuk a horvátoknak, hogy fontolják meg, hogy vegyék – úgy, ahogy Magyarország szokta ezt itthon csinálni – állami kézbe ezeket a részvényeket. Számoljunk el egymással korrekt módon, ha ők úgy gondolják, hogy bizonyos tevékenységet Horvátországban állami tevékenységként akarnak folytatni, az ahhoz szükséges eszközöket állami kézbe akarják venni – mint ahogy mi otthon a gáztározókat –, akkor mi azt elfogadjuk. De ennek van egy civilizált módja, ehhez nem kell senkit letartóztatni, nem kell senkit kétséges vádakkal megrágalmazni. Az mégsem helyes dolog, hogy mert ezen a konkrét ügyön kívül még négy-öt másik ügy is fut egyébként, amiben a teljes magyar gazdasági elit legismertebb személyei vannak érintve. Mi szükség van erre? Tehát ha az a céljuk, hogy kézbe vegyék ezt az iparágat, hogy kézbe vegyék ezeket a részvényeket, akkor számoljunk el, egyezzünk meg. Magyarországnak nincs olyan érdekeltsége, ami mindenképpen szükségessé tenné, hogy mi ragaszkodjunk ezekhez a részvényekhez. Úgyhogy mi arra kértük a Mol vezérkarát meg a Nemzeti Vagyonkezelőt, hogy gondolják át ezeket a szempontokat. Egyébként a legfőbb ügyész arról számolt be, hogy több száz oldalas anyagot állítottak össze Magyarországon ebben a jogi ügyben, ami Hernádi Zsoltot illeti vagy érinti. Magyarországon az eljárásokat lefolytatták, erről a horvátokat tájékoztatták, és az a benyomásunk alakult ki, hogy ez a munka hiábavaló volt, mert ezeket az információkat és az itthon elvégzett jogi vizsgálatokat odakint nem vették figyelembe. De akárhogyan is van, én arra fogok törekedni a partneremmel, a horvát miniszterelnökkel, hogy úgy oldjuk meg ezt az ügyet, hogy Magyarország gazdaságilag ne szenvedjen veszteséget, egyetlen magyar állampolgárt se érjen méltatlan jogi elbírálás vagy elbánás Horvátországban, a horvát állam is jól járjon, és a horvát–magyar barátság is megmaradjon.

– A „180 perc” vendége volt Orbán Viktor miniszterelnök.
 

miniszterelnok.hu