Betlehemest játszó kerekes székes gyerekek; virágzó tavaszi kertben húsvéti tojást kereső és farsangra beöltöző felnőtt értelmi fogyatékosok; értelmi fogyatékos házaspár hétköznapjai négy képben; mesét olvasó és számítógép billentyűzetén írni tanuló gyengén látó nebulók; festéktől maszatos kezű, ministráló, színes labdák közt alvó értelmi fogyatékos gyermekek.
 

 
Többek között ezek a képek alkotják Bege Nóra új kiállítását a Kolta Galériában. Az életképek helyszínei: az Ipolytölgyesi Szent Erzsébet Szeretetotthona, a Vakok Batthyány László Gyermekotthona, a tassi Fogyatékkal Élők Bentlakásos Otthona, a bajai Tarka-Barka Lakóotthon, valamint az 1998-ban alakult, értelmi sérült színészekből álló Baltazár Színház.
 

 
A kiállítás címét Szabó Magda gondolatai ihlették. „Ha baj van, sose embert kérdezz, mindig csak Istent, az ember esetleg téved, Isten soha, legfeljebb saját érdekedben késik a válasszal.”
 

 
„Azon kevesek közé tartozik a szakmában, akit mindenki szeret. A tehetségtelenek esetleg féltékenyek rá, de nincs, mert – lényéből következően – nem is lehet haragosa.” Többek között ez a méltatás hangzott el a megnyitón Bege Nóráról, aki – számos díjjal és kiállítással a háta mögött - több mint egy évtizede követi figyelemmel a fogyatékkal élők világát. Katkó Tamás fotóművész szerint Nóra szakmai tudásával, érzékenységével és azzal az egyedülálló képességgel fotózza az otthonok lakóinak életét, hogy a késpenge élén is tud egyensúlyozni: ha egy nüansznyit is tévedne, nevetségesek vagy sziruposak lennének a képei.
 

 
De nem téved. Ahogy azt a kiállítást megnyitó Lévai Anikó jószolgálati nagykövet mondta: Bege Nóra kiállításának egyik nagy erénye, hogy egyetlen-egy kép sem a fogyatékosok kiszolgáltatottságát vagy sanyarú sorsát tükrözi, hanem az életörömüket. (A teljes köszöntőbeszéd a cikk végén olvasható.) Bege Nóra annyit kért a megjelentektől, hogy „nézzék olyan szeretettel ezeket a képeket, mint amilyen szeretettel készítettem.”
 

 
A megnyitón másik részében Katkó Tamás a Kárpát-medencében 25 éve tevékenykedő, Háló Közösségfejlesztő Katolikus Egyesület tevékenységére hívta fel a jelenlévők figyelmét, a szervezet támogatását kérve a vendégektől. A Háló elsősorban az emberek közötti kapcsolatrendszert helyezi előtérbe, ami különösképpen fontossá vált napjainkban Kárpátaljával kapcsolatosan, az ott kialakult nehéz és tragikus helyzetben. A Háló sok-sok barátja, ismerőse és önkéntes él ott, s most velük együtt ér értük szeretnének a szervezet munkatársai kiterjeszteni az eddigi tevékenységüket.
 

 
A Kárpátalja felé való segítség esetében is ugyanaz a lényeg, mint más esetekben, vagyis hogy a személyesség domináljon benne, ami nem csak pénzadományt jelent, hanem hosszabb távú személyes kapcsolatokat is. A Kárpátalján uralkodó helyzet nem oldódik meg pár hónap alatt, és a Háló vezetősége szerint az ott élő magyaroknak most a melléjük állás érzése jelenti a legtöbbet.
 

 
A Háló Egyesület rövidesen buszos utazásokat szervez Kárpátaljára az egész Kárpát-medencéből, mely során szintén lesz lehetőség egyrészt Kárpátalja, másrészt az ott élő emberek megismerésére. A segíteni vágyók a 1225, Budapest, Batthyány utca 34. szám alatt és a +36 20 264 3297-es telefonszámon találják meg az egyesületet, azok pedig, akik pénzbeli adományt szeretnének átutalni, a következő számlán tehetik meg: 10700206-44514406-52100008.
 
 
* * *

Lévai Anikó köszöntőbeszéde:
 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Jelenlévők! Böjte Csaba testvér szavait hoztam Önöknek, Bege Nóra Isten sohasem téved című kiállításának megnyitójára. „Az ember azzá válik, amit tesz. A tetteink visszahatnak ránk. A jótettek, az erények egyre jobbá tesznek bennünket. Tetteink beépülnek a személyiségünkbe. Nem tudunk úgy jók lenni, hogy ezáltal jóvá ne váljunk. Nem tudunk úgy törekedni az igazságra, hogy ne váljunk egyre inkább igaz emberré.” Ezek a szavak különösen aktuálisak most, hiszen, mintha Bege Nóráról szólnának. Bege Nóráról, a fotográfusról, a művészetterapeutáról, a háromgyerekes édesanyáról. Azt mondják róla, hogy azon kevesek közé tartozik a szakmában, akiket mindenki szeret. Őszinte, elhivatott, elkötelezett, szeretetteljes lénye mindenkit elvarázsol.

Szakmai tudása, érzékenysége mellett ez az, ami képessé tette arra, hogy létrehozza az Isten sohasem téved képeit. Nem lehetett másképp, csak így, őt kellett, hogy megtalálja a feladat, egymásra kellett találniuk a Baltazár Színházzal. Azt mesélte egy interjúban, hogy sokat tanult tőlük. Mégpedig azt, hogy lehet szeretni és örülni „csak úgy”…és ők, akiket „sérültnek” neveznek, mennyivel épebbek, mint mi, akiket „normálisnak” szoktak nevezni. Nóra arról is mesélt ebben az interjúban, hogy amióta velük lehet, már másként kezeli ezeket a fogalmakat, másként látja a világot.

Ez az általa másként látott világ tárul fel előttünk fotóin keresztül. Ezeknek a képeknek köszönhetően, mostantól mi is egészen biztosan másként tekintünk fogyatékkal élő embertársainkra. A képein megjelenő pillanatok végtelenül emberiek – az őszinteség, a feltétel nélküli szeretet pillanatai ezek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Jelenlévők! John F. Kennedy, az Egyesült Államok legnépszerűbb elnöke mondta: „Nem rendelkezünk egyenlő képességekkel, de mindnyájunknak egyenlő esélyt kell kapnunk, hogy kibontakoztassuk, ami bennünk van.” Bege Nórát olyan emberek, olyan közösség veszi körül, akik ugyanazokat az eszményeket igyekeznek életre kelteni – mint a Baltazár Színház, a Háló Közösség, a Kolta Galéria. Mindannyian részesévé válunk ennek az életszemléletnek: a fogyatékkal élők szélesebb körű elfogadásának és a társadalmi előítéletek feloldásának. A képek meghatározó élménye maga az emberi méltóság.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Jelenlévők! Bege Nóra a Baltazár színházzal közös alkotásaik üzenetét így fogalmazta meg: „bármilyen testbe is születik a Lélek, érzelmeink, vágyaink hasonlóak – a művészet által minden álom megvalósítható.” Minden egyes képe üzenet: Bege Nóra képeivel fogalmazza meg véleményét az Emberről, a benne rejlő személyiség szépségéről, pozitívumáról. Maga fogalmazta meg, hogy hisz abban, hogy mindannyian értékekkel születtünk, csak a bennünk rejlő „titkos ládikákat” kell felfedezni és megnyitni. Képein keresztül ezek a titkos ládikák valóban felnyílnak.

Bege Nóra képei az őszinte érzelmek és a feltétel nélküli szeretet képei. Mélységet, szépséget, jóságot, örömet és hitet látunk bennük. Olyan képek, amelyek életszeretetükkel, emberségükkel mindannyiunkat lelkesíthetnek, lelki táplálékot jelentenek a jövőben is. Mert ott van ő maga is a képekben – és ott vagyunk benne mi mindannyian.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves Jelenlévők! Engedjék meg, hogy néhány szót szóljak a Hálóról is. Szeretném megköszönni nekik, a Kolta Galériának, Katkó Tamás fotóművésznek és társainak, hogy Nóra és a Baltazár Színház mellé álltak, és lehetővé tették a kiállítás megrendezését. Szeretném megköszönni a Hálónak, mindazt, amit nap mint nap nevükhöz méltón igazi hálóként, megtartó erőként tesznek a magyar katolikus közösségekért határainkon innen és túl. Nekik köszönhetően kis, önszerveződő közösségek találnak egymásra, ember és ember közötti személyes kapcsolatok, barátságok alakulnak, családok ismerkednek egymással, s azokat is megszólítják, azokra is figyelnek, akiknek szükségük van a hívó szóra, a megtartó hálóra, hogy ne váljanak magányossá. Új és új kihívásokkal teli világunkban nem lehet eléggé hangsúlyozni az ilyen megtartó közösségek fontosságát. Segítenek, hogy eligazodjunk, hogy kapaszkodókat találjunk, hogy igényesek tudjunk maradni, és az erőt adnak, hogy a mindennapokban ezt meg is tudjuk valósítani.  Köszönöm. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.
 


(orbanviktor.hu, fotó: Koncz György)