Talán már egy évszázada is van annak, hogy Csatka a kelet-közép-európai cigányság zarándokhelyévé vált. Míg régen csak magyar és német folytak a szentmisék, ma már szlovákul (főként a Felvidék déli részéről érkező magyar cigányság miatt), és lováriul is elhangzik ima és szentbeszéd.

Csatka községet először egy 1335-ből származó záloglevél említi, ám 1792-ben kapta szárnyára a világ a nevét, amikor egy Meizler Vilmos nevű vak embert csodálatos módon visszanyerte a szeme világát azután, hogy megmosdott a Csatkán lévő Szentkút vízéből, ám a zarándoklatok nem ennek, hanem egy 1862-es, Szűz Mária jelenésnek köszönhetően indultak meg. A megjelenő Szűz Mária kérése az volt, hogy azon a szent helyen kápolna építtessék. A régi kápolna mellett ma már egy új is áll, benne azzal a fakereszttel, amelyet hat évvel ezelőtt, az Országos Cigány Önkormányzat által szervezett vatikáni látogatáskor II. János Pál pápa megáldott.

Az író-költő Rostás-Farkas György (az ő meghívására látogatott el a búcsúba Lévai Anikó, katolikus zarándokkén) is egyetért azokkal, akik azt vallják, hogy a cigányoknak Csatka azt a helyet jelenti, amit az iszlámoknak Mekka. Nem túlzó ez a kijelentés, hiszen a szeptemberi Mária-napi búcsúra a határon túlról is egyre több cigány zarándok érkezik a hajdani sváb faluba, az e vidékről elszakadt német ajkúak, valamint az ország minden részéből érkező nem cigány etnikumú emberek mellett. Az Indiából indult cigányságban eleve mélyen élt az anyaisten tisztelet, majd vándorlásuk során először a katolikus Örményországban találkoztak a Szűz Mária tisztelettel, s Máriát manapság is gyakran "Istenké"-nek becézik.

"A cigányság nem áll rosszul a keresztény-konzervatív értékek tekintetében, hiszen ha valakinek fontos a család, hát akkor a cigányoknak az, és ha valaki nyitott a hitre, hát a cigányok azok" – vallja Kamarás István, a Roma Szakkollégium vezetője, aki szintén rendszeres látogatója a búcsúnak.

A Csatkára zarándoklók többféle okból keresik fel a búcsú- és kegyhelyet. Ki azért, hogy Szűz Máriához fohászkodva megtisztulást nyerjen egész évi bűneiért és Mária kezébe tegye a fájdalmát, ki azért, hogy egészségért és családjáért fohászkodjon, hogy a más tájakon élő rokonaival itt találkozzon, hogy párra találjon, hogy a gyermekét a szent helyen kereszteltesse meg, vagy hogy a csodatévő (a búcsúsok szerint főként lábfájásra és bénaságra való) vízből vigyen egy évre valót a maga és az otthon maradott betegek számára. Sokan kígyózó sorokban várnak arra, hogy a magukkal hozott óriási Szűz Mária szobrokat és gyertyákat, olvasókat, szentképeket vagy a Bibliát megszenteltessék a búcsún szolgáló papokkal.

Napközben folyamatosan folynak a szentmisék, és bárki bármely zarándokcsoport liturgiájába bekapcsolódhat. A nap fénypontja az esti szentmise, majd éjjel tovább folyhat az imádkozás a kápolnában. De egy búcsújáróhely nem csak az imának ad helyet: a sátrak alatt vásárfia várja a látogatókat, itt-ott tenyérből vagy papagájjal jóslóktól lehet a jövő után kutakodni, vannak, akik az otthonról hozott hozzávalókból készítik a bográcsos vacsorájukat, s vannak, akik ősi táncaikat járják.


orbanviktor.hu


Az eseményről készült képriport megtekinthető a Fotógaléria rovatban.

* * *

Cigány zarándokok vallomása a búcsújárásról
(Idézetek a jezsuiták lapjából):
 

"Minden évbe a Jóistenke megengedi, mindig fölkeresünk, a Szent Máriát, a Jézus-Máriát, mer' az mindig megtartsa ja a szavát. Cigányul imádkozunk." (N. N., Szlovákia)

"Hát aki idejön, az szerencsés lesz. 20 éve ez a párom (a mellette álló férfire mutat), az első és utolsó. Húsz éve együtt vagyunk. Hát ez az igazi szerencse, meg még az előtte 10 év, amit sunyiba jártunk. 25 éves gyerekeink vannak má'." (Szilvia, 42 éves, Szeged)

"Szerencsétlen vagyok, azér' mosakodom itt a szent vízben. Börtönbe kerültem a rulett-tel, akkor házakat, mindent eladtam. Cakli-pakli. Sándorházán voltam börtönben. Hát most először vagyok itt, és azér' jöttem, hogy a rosszat, ami bennem van, azt mind letegyem. Új életet szeretnék innetől kezdeni. Minden, ami rossz vót eddig, ez a 41 évet le akarom zárni, és egy új lappal szeretnék kezdeni. Én azt tisztelem a Máriába, hogy megszülte azt a megváltót, aki az én bűneimet is megváltja. Azér' hiszek benne, mert a megváltót, aki az én bűneimet is meg fogja váltani, azér' is ontotta a vérét, s megmutatta azt, hogy nem kell félni a haláltól, mer' a halál után van örök élet harmadnapra és énnekem és mindenkinek, aki így viselkedik. Nekem a víz a megtisztulást jelenti." (Horvát László, 41 éves, Dombóvár)

"Szeressük itt a templomot, katolikusok vagyunk. Gyerekkorunk óta járunk. Érezzük, hogy az Isten velünk van. Minden unokámat itt kereszteljük. Szűz Mária szent nekünk, Szűz Máriánál és Istennél is szoktunk imádkozni, nem is lehet bejönni, annyi Szűz Máriák, szentképek vannak nálunk." (Erdélyi Aranka, 40 éves, Ráckeve)

"Én szentes nő vagyok, a szavam szent. Állom a szavamat. Szent a szavam, nem hazudok. Szeretem ezt a helyet. Mindig idejövök, mindig, mindig." (N. N., Erdély)

"Minden évben, hat éves korom óta ide járok. Tizenkét gyereket nevelt föl az édesanyám. Mind ide szoktunk járni, lovas kocsival. Két nap kellett ahho', hogy ideérjünk ehö a kis kápónáho'. Avval a két lóval szoktunk jönni, egy éjszakát aludtunk az úton és másnap ideértünk. Egy éjjelt mindig itt aludtunk. Szüleimmel jártam ide, ők már nem élnek. Most a menyeimmel, a fiaimmal és az unokáimmal járok. A legidősebb fiam lányát most köröszteli a pap. Én nagyon bízok a Máriába. Ha nem vagyunk bajba, én anékű nem szokok lefeküdni, hogy minden éjjel ne imádkozzam. És csak utána tudok elaludni nyugodtan. Ha beteg vagyok, van otthon mindig szent vizem, amibe megmosom az arcomat, vagy itt-ott, ahol, fáj. Közbe mindig kérem a Szűz Anyát meg az Úr Jézust, hogy legyen a gyerekeim mellett, legyen velünk - erőt, egészséget kérek tűle, mást nem. Mer' ha azt ád nekünk, erőt és egészséget, a többi gyün magátúl." (Farkas Mihályné Kolompár Irén, 58 éves, Ozora)

"Jövünk a Szűz Máriához. Egy élmény. Vagyunk sokan, egy busszal jöttünk. Itt maradunk éjtcakára, de nem alszunk, főzünk, beszélgetünk." (Nyeszter János "Lemez", 55 éves, Kétegyháza)

"Járunk minden éven, már legalább húsz éve biztos. Nagyon sokat jelent a családnak a Szűz. Ebbe a szoborba van benne a szentvíz. Minden évben viszünk. Fölszenteljük a házat, mindent. Autót, házat, magunkat. Először magunkat fölszenteljük. Kérünk bocsánatot a Szűz Máriától és a Szent Istenkétű'. Hát aztán imádkozunk a családér' főleg, meg mindenkiér' a rokonságból. Hogy amerre én fogok menni, mindig egészségesen és bódogságba járjunk mindamerre és ne legyünk betegek főleg." (Romano, 35 éves, Komárom/Szlovákia)