Lehet, hogy elsőre meglepő a tény, hogy két fizikus professzor történelmi témájú könyvet ír. Dr. Banai Miklós a Központi Fizikai Kutatóintézetben és az ELTE Elméleti Fizikai Tanszékén is dolgozott, számos közös tudományos publikációja jelent meg Lukács Bélával elméleti fizika és közgazdasági témakörben, jelenleg pedig több jelentős, egyetemeket és vállalkozásokat összefogó, informatikai tárgyú kutatás-fejlesztési programot irányít.

Banai Miklós azt vallja: a fizika világában megszokták, hogy „feszesebben” vegyék a tényeket. Lukács Bélával egyetemben mindig is érdekelte őket a történelem, és rengeteg kiadványt illetve publikációt olvastak a különböző népek és korok történelméről. Végül oly módon jutottak a könyvükben megírt következtetésekre, ahogy annak idején az egyetemen a fejükbe verték: minél kevesebb feltételezéssel kell minél több tényt feltárni.

Az egymást az egyem óta ismerő két fizikus történelmi kutatásaiban sokat segített az is, hogy tudományos munkájuknak köszönhetően többször járhattak az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, és ezeken az utazásokon - fizikus nyelven szólva - „térben és időben”, a saját szemükkel győződhettek meg olyan dolgokról, amelyet előtte csak történelemkönyvekből vagy képekről ismerhettek. Hosszabb-rövidebb utazásokat tettek a hajdan szabad királyi városokként ismert helyekre a Felvidéktől kezdve Erdélyen át Belgrádig.

Ezek az utazásaik és a történelmi ismereteik ösztönözték őket a könyvírásra. Arra, hogy az évek során, a Kárpát-medence elmúlt 1500 évének társadalmi folyamatairól összegyűjtött ismereteiket megpróbálják rendezett formában leírni - abból a sajátos nézőpontból, ahogy egy elméleti fizikus bármilyen probléma megközelítéséhez hozzákezd. A két professzor első lépésben két kérdéshez jutott el: az európai népek valamint az Európában beszélt nyelvek eredetéhez.

A XIX. században mindkét kérdésről különböző nézetek alakultak ki: Poroszországban az Übermensch, míg tőlünk keletre a pánszláv ideológia, s mint tudjuk, mindkettőnek komoly hatása volt a XX. század történelmére. Ám míg a XIX. században még antropológiai alapokon határozták meg az emberek eredetét, az 1970-es évek óta hihetetlen gyorsan fejlődő genetikai kutatások más szempontból és pontosabb képet adnak az emberi faj különböző ágairól. Jelen állás szerint például minden ma élő európai ember Közép-Ázsiából, az Aral-tótól délre elhelyezkedő Üzbegisztán területéről származik. Banai Miklós és Lukács Béla tehát ilyen és ehhez hasonló alapokból kiindulva írta meg „A Kárpát-medence egysége” című művüket, „Miért szűnt meg? Helyreáll-e újra?” alcímmel.

A professzorok a Széll Kálmán Alapítvány tagjai előtt tartott előadásuk első részében Közép-Európa elmúlt hétszáz éves történelmét mutatták be, a második részben a közép-európai népek eredetét a régmúltba visszanyúlva elemezték, zárásként pedig az Oszmán törökök és Moszkva 1300-tól történt terjeszkedéséről meséltek.
 

(orbanviktor.hu)

A térképekkel tűzdelt teljes előadás anyaga itt tekinthető meg: A közép-európai identitás bölcsői