„A néptánc ismét a tömegeké. Más társadalmi és kulturális környezetben, mint hajdan, de mindenki számára elérhető. Ezt a váratlan művelődéstörténeti fordulatot pedig az a robbanásszerű táncpedagógiai és táncművészeti megújulás tette lehetővé, amely nem más, mint a hetvenes években útjára induló táncház mozgalom és a színpadi néptánc vele szorosan összefüggő újfolklorista szemléletű átalakulása. Ahhoz, hogy egy valódi – nem a hatalom által indított – mozgalom elinduljon, óriási szellemi impulzusra volt szükség, ez az impulzus pedig Timár Sándor személyiségéből fakadt” – olvasható az egyik méltatás az elmúlt évtizedekben világhírűvé vált születésnapos pedagógusról, aki a nyolcadik ikszbe lépve is töretlen munkakedvvel dolgozik azon, hogy „táncanyanyelvet adjon mindenkinek”.

A Bartók Béla Táncegyüttes egykori alapítója, az Állami Balett Intézet majd a Magyar Táncművészeti Főiskola hajdani tanára, az Állami Népi Együttes egykori művészeti vezetője ma a Csillagszemű Gyermektáncegyüttes vezetője. Annak a táncpedagógiai műhelynek, amelyben a gyermekek a néptáncot anyanyelvként tanulják, s amelyet Timár Sándor és felesége, Timár Böske 1993-ban hozták létre. A Magyarországon és Európában is egyedülálló együttesben négyszázötven gyermeket foglalkoztatnak már három éves kortól.

A Timár-módszer a néptánc világában azt jelenti, amit a Kodály-módszer a zenében: minél több gyermeket minél korábban megismertetni a még elevenen élő néptánc és népzene hagyományaival, beépítve a mindennapi életükbe. Hogy ez milyen szinten sikerül nekik, arra szép példa Yehudi Menuhin szavai, aki 1996 októberében imígyen adta át a Planetáris Tudat Díját Timár Böskének: „Önök csodálatos dolgot csinálnak a gyerekekkel! A világ minden táján így kell tanulni a gyerekeknek, énekelni és táncolni, ahogy ezt ma este itt láttam.”

Azok sem maradtak látvány híján, akik a születésnapi esten voltak ott a Művészetek Palotájában. A kis Csillagszeműek után nem csak magyarországi nagy néptáncegyüttesek jöttek el táncukkal köszönteni Timár Sándort, hanem Sao Pauloból a Pántlika Táncegyüttes, a Texas-beli Austinból a Csárdás Táncegyüttes, Japánból pedig az Odoribe Táncegyüttes és a Kyoto University Táncegyüttes – olyan helyekről, ahová Timár Sándor és felesége vitte el a magyar néptánc szeretetét. Míg a művész legidősebb fia végig a zenekarban játszott, Böske felesége és az öt kisebb gyermek külön műsorszámmal lepte meg a Mestert, s olyanok hozták el dalaikat, mint Sebestyén Márta, Maczkó Mária vagy Virágvölgyi Márta.

Frenetikus hatása volt annak is, amire talán még sosem volt példa: egy színpadon, együtt látva zenélni a Jánosi, a Téka, a Muzsikás, a Kolompos és a Sebő együttest – azokat a hírneves zenészeket, akik hajdanán Timár Sándor tanítványaiként kezdték pályafutásukat.


(orbanviktor.hu)

* * *

Az esten megjelent Lévai Anikó is, aki az alábbi, Orbán Viktor által írott születésnapi köszöntőlevelet adta át a Mesternek:

Tisztelt Timár Sándor!

Nincs széles e hazában óvodás, kisiskolás, aki ne énekelte volna már teli torokkal: „Így kell járni, úgy kell járni, Sári, Kati tudja, hogy kell járni.” De vajon Sári, Kati, meg a többi gyerek, tíz, húsz, ötven év múlva, tudni fogja-e, hogyan kell járni: merre fordul a láb, hová hajlik a kar? Ha tudni fogja, az csakis olyan tiszta embereknek lesz köszönhető, amilyen Timár Sándor.

Kodály Zoltántól kérdezték egyszer: mikor kell elkezdeni a zenei nevelést? Ő gondolkodás nélkül felelte rá: kilenc hónappal a születés előtt. Vagyis a művészet átélése, a szépségre, harmóniára nevelő zenének az egész életre el kell kísérnie minket. S hogy szeretni, érteni fogjuk-e, az a minket nevelő generáción múlik.

Timár Sándor életének, munkájának sikere nagyszerű számokkal mérhető. Az Állami Népi Együttes élén, a Balettintézetben töltött évek, s a ki tudja hány utazás a Föld körül, a magyar tánc nagyköveteként. Eredménye azonban sokszorosan nagyobb, mint az együtteseiben, műhelyében megfordult gyerekek, fiatalok összessége. Hiszen a tanítványok révén olyan bőséges magot vetett, amely nemzedékeken át biztosítja a bő termést: hogy egyre többen és többen akarjanak élményt, közösséget találni a néptáncban. Aki valaha megfordult a Csillagszeműben, részt vett akár csak egy táncházon, előadáson, annak a szívét örökre eljegyzi ez a világ, s egészen bizonyos, hogy a fiait és lányait is vinni fogja.

Kányádi Sándor írja egyik versében, két táncospárt figyelve: „Honnan járják, honnan hozzák, honnan e mozdulat-ország?” És igen, nemcsak a föld, a múlt által tartozunk össze, hanem mozdulat-országban, a bennünk lüktető ritmussal is. A táncnak is van anyanyelve, amit ezen a vidéken másképpen beszélnek, mint a világ távoli pontjain. Vele kitáncolható az élet, eljárható a bánat és az öröm, megmutathatjuk magunkat.

Timár Sándor ezt az anyanyelvet tanítja, mely legalább annyira „édes” mint a szépen kiejtett szó, és legalább annyira örökség, mint a népművészet kézzel fogható tárgyai.
A Timár-módszernek bizonyára megvannak a maga pedagógiai, szakmai magyarázatai. De legfőbb üzenete, hogy magyarságunk, a hagyomány nincs poros ládák mélyére hajtogatva! Ami összeköt a múlttal, az sok száz éves alapot ad, és megtart jó erősen a jelenben is. Éljünk hát benne, éljünk hát vele!

Isten éltesse 80. születésnapja alkalmából!

Tisztelettel:
Orbán Viktor


A rendezvényen készült fotók megtekinthetők a Fotógaléria rovatban.