A kilencvenes évekig csak ritkán lehetett hallani arról, hogy létezik az erdélyi hegyeken túl egy olyan magyar népcsoport, akik a Habsburg seregek dúlása miatt „csángáltak el” oly messzire, s bár az évszázadok során Moldva földjén már elrománosodtak, de beszédükben, népdalaikban és hagyományaikban még fel lehet lelni az ősi nyelvet és kultúrát. (Ma már ennél jóval több feltevés van a csángók eredetét illetően. Arról, hogy ők azok, akik már a honfoglaláskor a hegyeken túl ragadtak határőrként, s a huszita üldözéskor szaporodtak meg újra, vagy hogy a „csángat”, azaz „csenget, kiabál”, illetve a „cángó”, azaz „fiatal kóborló legény” szavakból fakad-e a csángó elnevezés.)

Aztán jött a változások kora: Domokos Pál Péter, a csángó néprajz megszállott kutatója már nem csak elrejtett kis klubokban beszélhetett kutatásai eredményéről, egyre több magyarországi utazott el felfedezni a Csángóföldet, s egyre több csángóföldi kezdett el ismerkedni az Óhazával és tudatosodott bennük eredetük.

A csángóföldi Pusztinán született Szőcs Anna is az utóbbiak közé tartozott: a nyolcvanas években először Székelyföldre jutott el tanulni, ahol „felfedezte” magyar mivoltát és a magyar nyelvet, majd Magyarországon telepedett le, s képviseli azóta is hazánkban a csángók ügyét. Amikor dr. Desewffy Annával (akivel együtt tanítottak Budapesten csángó fiatalokat magyarul írni és olvasni) tervezni kezdték a Csángó Bál megrendezését, többek között Lévai Anikót kérték fel arra, hogy segítsen tervük kivitelezésében. Anikó - aki férjével, Orbán Viktorral már megjárta a Csángóföldet a kilencvenes évek elején - egyfajta védnökként bábáskodott az első Csángó Bálok felett, támogatókat és segítséget keresve ahhoz, hogy Budapestre jöhessenek csángó kisfalvak lakói, bemutatva hagyományos néptáncaikat és népzenéjüket az itt élőknek.

„Az első bál olyan nagy hatással volt azokra, akik eljöttek Budapestre, és hazatérve olyan lelkendezve meséltek róla az otthon maradottaknak, hogy sorra kezdtek létrejönni a helyi néptánckörök a kis falvakban – meséli Szőcs Anna. – Ösztönzőleg hatott rájuk a budapesti rendezvény, és újabb és újabb falvak jelentkeztek, hogy szeretnének részt venni rajta. Nem csak az ő örömüket és lelkesedésüket jó érzés látni a Csángó Bálokon, hanem azt a rengeteg tizen- és huszonéves magyar fiatalt, akik év közben rendszeresen járnak csángó táncházakba, és a bál egyfajta nagy csángó táncháztalálkozót jelent a számukra.”

A Csángó Bál napjainkra olyannyira népszerűvé vált, hogy évek óta szűknek bizonyul a Petőfi Csarnok a több ezres nézőseregnek és táncolni vágyóknak. Szőcs Anna is jól tudja ezt, ám a Petőfi Csarnok után nagyságban a Sportaréna felelne meg az igényeknek, aminek túl borsos volna az ára, lévén hogy már az is nagy szó, ha évről évre sikerül a közel száz, Csángóföldről – idén többek között Klézséről, Külsőrekecsinből, Somoskából, Pusztinából, Setétpatakáról, Lujzikalagorból, Gyimesközéplokról, Gyimesbükkről, Trunkról, Lészpedről, Bogdánfalvából - érkező fellépő utaztatására és vendéglátására támogatókat találni.

Ahogy minden évben, idén is több minden adott volt a csángó kultúra bemutatására. A koncertek, a táncház, a kiállítások és a könyvbemutatók mellett nagy szó volt, hogy idén az esemény díszvendége az a Kossuth-díjas és Corvin-lánccal kitűntetett néprajztudós, Kallós Zoltán volt, aki az elmúlt évtizedekben a legnagyobb népzenei gyűjtést folytatta nem csak a Kárpát-medencében, hanem Csángóföldön is. A műsor során Kallós Zoltán muzsikus barátaival beszélgetett majd közös zenés-énekes produkciókat adtak elő. A vendégek között volt Berecz András mesemondó, a Zurgó Együttes, a Dresch Quartett, a Tücsök Zenekar és a Jászság Népi Együttes is. A szervezők régóta tervezték, s idén sikerült bemutatniuk Petrás Mária keramikus alkotásait, amely mellett Maczalik Arnold: Puszta kézzel című, moldvai csángó építészetet feldolgozó kiállítását lehetett megtekinteni. Az est során mutatták be a fiatal költő, Iancu Laura köteteit és Pataki János: Csángók - Az elfelejtett magyarok című könyvét is.

Ahogy azt Gál Kinga, a Fidesz európai parlamenti képviselője mondta a bált megnyitó köszöntőjében: csak a szolidaritással lehet sikerre vinni a csángó magyar oktatás ügyét. Az est során az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nyilatkozata is felolvasásra került, mely dokumentum szerzői többek között arra hívják fel a figyelmet, hogy a csángók helyzete még mindig nem tisztázott Romániában. Az évek óta zajló moldvai csángó magyar oktatási programnak már kézzel fogható eredményei vannak, de további összefogás szükséges ahhoz, hogy több száz, esetleg több ezer csángó fiatal élhessen a magyar nyelvtanulás lehetőségével.


orbanviktor.hu

Az eseményről készült képriport megtekinthető a Fotógaléria rovatban.