Éppen ideje volt már, hiszen Borsos Miklós ugyanúgy Tihany mitológiájához tartozik, mint a tihanyi visszhang. Az épület másik szárnyában Kovács Gábor gyűjteményének legszebb darabjai, a nagybányai iskola meghatározó festőinek munkái láthatók időszakos kiállításon.

 

A szombat délutáni nagyszabású megnyitó ünnepségen, melyen zsúfolásig megtelt a szépen felújított ház, tiszteletét tette a miniszterelnök felesége, Lévai Anikó, Mádl Dalma asszony, Mádl Ferenc volt államfő özvegye valamint Korzenszky Richárd perjel is. Megnyitóbeszédében Lévai Anikó emlékeztetett rá, bár ebben a nehéz időben mi itt most ünneplünk, de gondolatban a gátakon vagyunk, figyeljük az árvízzel kapcsolatos híreket „Nem én vagyok az egyetlen, aki egész éjjel azon imádkozott, hogy át ne törje a gátat a víz Győrújfalunál, vagy Pilismaróton” - jelentette ki.

 

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány által működtetett Kogart galéria tihanyi megtelepedésével kapcsolatban kifejtette, mi az a három ok, ami miatt a lehető legjobb helyet választották: a belső tónál működik a képzőművészeti egyetem úgynevezett kis művésztelepe, sok fiatal tehetség megfordul itt, akik hazánk egyik legszebb tája mellett ezentúl a legnagyobb képzőművészek alkotásaiban is gyönyörködhetnek.

 

A második ok Borsos Miklós szobrászművész, aki bár Tihanyban alkotott, de legendás otthona, híres tihanyi kertje nem látogatható. „Mindannyian tudjuk, hogy Borsos Miklós és Tihany összetartoznak, nélküle és barátai, Illyés Gyula, Vass Elemér, vagy Németh László nélkül Tihanyban nem alakulhatott volna ki az a művészeti közeg, amely évtizedeken keresztül a települést jellemezte. Látványosan hiányzott tehát eddig Borsos Miklós Tihanyból. Ezért nem is csoda, hogy a Kogart alapítvány kuratóriuma tudva, hogy az alapítvány közel 400 művel rendelkezik a szobrászművésztől, úgy döntött, hogy Tihanyban állandó emlékszobát rendeznek be a mester tiszteletére.” A harmadik ok, amiért örülni lehet ennek a szép új galériának, az a turizmus. A magyar képzőművészetről még mindig keveset tud a világ, az idelátogató turisták elvihetik művészetünk jó hírét a világba. A miniszterelnök felesége végezetül megköszönte Kovács Gábornak és csapatának a kortárs magyar képzőművészet népszerűsítését, azt, hogy újra divatba hozták a mecénásságot Magyarországon, ahol ennek korábban komoly hagyományai voltak.

 

Alkotni, létrehozni, mindannyian tudjuk, nagy öröm - fejtette ki a galériaavatón Kovács Gábor műgyűjtő. „Nagy dolgokat létrehozni valószínűleg, csak isteni energiával, isteni segédlettel lehet. Úgy gondolom, hogy ez a hely, ahogy létrejött az elmúlt fél év, egy év során, élvezte azt az isteni segítséget. A Kogart ezt a házat örömmel adja Tihanynak, örömmel adja a közönségnek, Önöknek és hozza rendszeresen ide azokat a kiállításokat, amelyekkel szándékunk az, hogy minél több ember térjen ide be és minél több ember lelkét melengesse meg az a művészet, amit itt láthat. Az egy évtizedes Kogart-tapasztalat során teljesen egyértelművé vált számunkra az, hogy ebben a globalizálódó világban önmagunkat, országunkat igazából megkülönböztetni és megemelni legjobban, leghatékonyabban művészetünkön keresztül lehet. Úgy gondolom, hogy Tihany ebben a koncepcióban talán a legjobb helyszín Magyarországon, hálásabb mint Budapest. Hiszen egész éves turista forgalma, közönsége minden bizonnyal hozzájárul majd ahhoz, hogy Magyarországot másként ítéljék meg művészete ismeretében.”

 

Tósoki Imre, Tihany polgármestere hangsúlyozta, a Kogart Tihany megnyitása nagyon fontos dátum a település életében, hiszen a modern magyar képzőművészeti élet klasszikusai most először kapnak állandó bemutatóhelyet a településen. A Tihanyi-félsziget folyamatosan inspirálta a magyar művészeket az elmúlt évszázadokban, ám ezeket a műveket, vagy legalább egy részüket mindezidáig nem sikerült összegyűjteni és rendszerezve megőrizni, amit fájó hiányosságnak nevezett a polgármester. „De most sikerült, hiszen egy ingatlancserének köszönhetően itt az önkormányzat épülete mellett, a volt gyógyszertár átépítésével létrejött ez a galéria. Kezdetektől fogva segítettük a Kogart tihanyi elképzeléseit” - fejtette ki Tósoki Imre, aki az előtte szólókhoz hasonlóan kiemelte annak jelentőségét, hogy végre állandó kiállítást kap a településen Borsos Miklós.

 

Az ünnepség fényét Maros Éva hárfaművész és Geiger György trombitaművész koncertje emelte. Zenéjük Borsos Miklós szellemiségét is idézte, hiszen, legendás tihanyi kertjében gyakran muzsikáltak együtt a szobrászművésszel, aki kiválóan hegedült és számtalan zenei tárgyú rajzot, érmét, szobrot alkotott.

 

A félszigeten szombaton felavatott Kogart galéria kisebb termében Borsos Miklós életművéből állandó kiállítást rendeztek be, hiszen a szobrászművész Tihany szellemi életét nagyban befolyásolta. A nagyobb térben évente három időszaki kiállítást terveznek a magyar művészet különböző korszakaiból. A modern magyar művészet kezdeteit bemutató tárlattal kezdtek, a nagybányai iskolához tartozó alkotókkal, itt láthatók többek között Ferenczy Károly, Szinyei Merse, Rippl Rónai, Iványi Grünwald, Hollósy Simon, Csók István, Márffy Ödön, Tihanyi Lajos festményei és két szenzációs alkotás Egry Józseftől, a Balatoni táj fákkal olajpasztell 1926-ból és a Badacsony (vegyes technika) 1937-ből. Elhozták Gulácsy híres olajképét, a Nő rózsával címűt, illetve itt van Vaszarytól többek között a fekete turbános nő 1930-ból és Kádár Bélától egy különös tempera festmény, a Kamarazene szintén a múlt század derekáról. A tavasz ébredése, a modern magyar festészet születése a századelőn című kiállítás október 27-ig látogatható Tihanyban.

 

 

(veol.hu - Szöveg: Bartuc Gabriella; Fotók: Gáspár Gábor)

 

A megnyitóról készült képriport a Fotógalériában tekinthető meg.

 

 

* * *

 

 

Lévai Anikó köszöntőbeszéde:

 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves vendégek! Azt hiszem, mindannyiunknak, akik most ünneplő ruhában, egy feldíszített épület szép termében a legszebb magyar műalkotások ritka gyűjteményét álljuk éppen körül, mindannyiunknak az jár a fejében, hogy mások, akár a családtagjaink is, éppen gumicsizmában, esőkabátban állnak a gátakon ma Magyarországon, csaknem kétszáz kilométernyi gátszakaszon és védik a falvainkat, városainkat, és főleg az azokban élő emberközösségeket. Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki különféle hírportálokon, rádiókban és televíziókban félóráról félórára nyomon követte az elmúlt napokban az árvízzel kapcsolatos történéseket. Nem én vagyok az egyetlen, aki egész éjjel azért imádkozott, hogy ne szakadjon át a gát Győrújfalunál vagy Pilismaróton. És valószínűleg az egyetlen olyan feleség sem vagyok, akinek a férjét „elvitte a víz”, hiszen napok óta csak a televízióban látom a férjemet.

 

Szóval nagyon nehéz feladat lélekben, fejben átváltani az árvízi védekezésről a kiállítás megnyitóra, de hogy ezt a feladatot mégis komolyan vesszük, az is jelzi, hogy összegyűltünk itt ilyen szép számban és igenis, ezekben a nehéz időkben is megpróbálunk ünnepelni. Hiszen a képzőművészet mindenekelőtt erről szól, a szépség megünnepléséről a legnehezebb időkben is. A legsokatmondóbb, legszebb, legismertebb műalkotások ritkán születtek jólétben, ritkán születtek békeidőben. A legjobb képzőművészek – milyen közhelyes ezt kimondani – a legmegrázóbb élményeikből alkottak később. 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az első gondolatom az volt, amikor meghallottam, hogy Borsos Miklós és a nagybányaiak alkotásaiból Kovács Gábor és a KOGART csapatának jóvoltából itt Tihanyban nyílik kiállítás, hogy a lehető legjobb helyre kerülnek ezek a szobrok és képek. Három okból is a legjobb helyre. 

 

Mindenekelőtt azért, mert a bencés szerzetesek régi majorsági épületeiben a belső tó partján működik a Képzőművészeti Egyetem úgynevezett művésztelepe, azaz éppen itt minden fiatal magyar tehetség megfordul rövidebb-hosszabb időre. Ha van szép szeglete ennek a vidéknek – márpedig nagyon sok van – az egyik legszebb biztosan éppen ez a művésztelep, a réges-régi csűrökkel és istállókkal, a nagy zöld kerttel és a belső tó nádasaival – mindig is úgy gondoltam laikusként, hogy itt aztán bizonyára jön az ihlet, szárnyalhat az alkotói képzelet. Örülök, ha arra gondolok, hogy pályakezdő, ám tehetséges fiataljainknak ezentúl a művésztelep közvetlen közelében lehetőségük nyílik legnagyobbjaink alkotásaiból inspirálódni. Borsos Miklós meséli önmagáról, hogy iskolás gyerekként egy alkalommal festeni látott valakit, s bár iskolába menet állt meg mellette, az osztálytársai már hazafelé jöttek az iskolából délután, mikor feleszmélt, hogy az egész napot ott töltötte. Ezt az élményt biztosítjuk, remélem, ezzel a helyi kiállítással itt is a fiataloknak. 

 

A második ok, amiért örülök a tihanyi kiállításnak az az, hogy Borsos Miklós, akinek a munkássága a KOGART Házban az állandó kiállítást kapja, az előbb említett fiatalokhoz hasonlóan szintén Tihanyban, Tihanyban is alkotott – de az ő legendás otthona, híres kertje sajnos nem látogatható. Mindannyian tudjuk, hogy Borsos Miklós művészete nem létezne Tihany nélkül, és Tihanyban sem alakulhatott volna ki az a művészeti közeg, amely évtizedeken keresztül a várost jellemezte, Borsos Miklós és barátai - Illyés Gyula, Vass Elemér vagy Németh László - nélkül. Látványosan hiányzott tehát eddig Borsos Miklós Tihanyból, ezért nem is csoda, hogy a KOGART Alapítvány kurátorai, tudva, hogy az alapítvány közel 400 művel rendelkezik Borsos Miklóstól, úgy döntöttek, hogy Tihanyban egy állandó kiállítást kell rendezniük a mester tiszteletére, és e hiány pótlására. Mert Tihany mindenféleképpen Borsos Miklós helye a világban. Hadd idézzem megint őt: „…senkinek sincs olyan helye, melybe más beülhet. Mindenkinek az a helye, ahol van. És az a hely annyit ér, amennyit az, aki betölti... Azt mondják a bölcsek, a szellem kis helyen is elfér, mintha ott jobban érezné magát.”

 

A harmadik ok, ami miatt tetszik nekem ez a helyszínválasztás, bármilyen prózaian hangzik is ezek után, az a sok turista, akik itt időről időre megfordulnak. Még mindig nagyon sokan vannak, akik meglepődnek, hogy Hegyeshalom után is gépkocsik és nem lovas hordák járnak az autópályákon. A magyar képzőművészetről még mindig nagyon keveset tudnak a nagyvilágban, és talán egy ilyen sokat látogatott, jól ismert idegenforgalmi központ, mint Tihany elviheti majd a magyar képzőművészek jó hírét a nagyvilágba. Ezen a helyen a bencés atyák őrködnek lassan ezer éve, gondosan és odaadóan, ha sikerült nekik egyik első nyelvemlékünket, a tihanyi alapítólevelet is épségben megőrizni, úgy sikerülni fog az alkotókedvet, teremtőerőt is átmenteni, átvinni a túlsó partra.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül engedjék meg, hogy azokról is szóljak néhány szót, akiknek ezt a kiállítást köszönhetjük. Kovács Gábornak és a csapatának az a küldetése, az önként vállalt társadalmi feladata, hogy a hazai közönség nyitottabbá váljon a kortárs művészetek iránt. Ezért népszerűsítik fáradhatatlanul a művészeteket, elsősorban a képzőművészetet, ezért támogatnak fiatal művészeket, és ezért építik egyre nagyobbra és sokrétűbbre a nemzetközi színvonalú kortárs gyűjteményt, amely döntően magyar műalkotásokból áll. Nagy dolognak tartom azt is, hogy Gábor fáradhatatlanul dolgozik azon is, hogy a gazdasági élet egyéb szereplői, vezetői közül is minél többeket az általa képvisel ügymellé állítson, divatba hozza a mecénásságot Magyarországon, ahol ennek száz évvel korábban még komoly hagyománya volt. Gábor azt vallja, és majd kijavít, ha félreértettem volna, hogy egy országot a művészetén és kultúráján keresztül kell elismertetni és méltóképpen bemutatni a világban.

 

Azt hiszem, ezen hitvallásához méltó a tihanyi kiállítás megszervezése, létrehozása is, amelyet a magam és minden műpártoló, művészetkedvelő ember nevében szeretnék most megköszönni neki és munkatársainak. Köszönjük szépen!

 

 

 

 

Éppen ideje volt már, hiszen Borsos Miklós ugyanúgy Tihany mitológiájához tartozik, mint a tihanyi visszhang. Az épület másik szárnyában Kovács Gábor gyűjteményének legszebb darabjai, a nagybányai iskola meghatározó festőinek munkái láthatók időszakos kiállításon.

 

A szombat délutáni nagyszabású megnyitó ünnepségen, melyen zsúfolásig megtelt a szépen felújított ház, tiszteletét tette a miniszterelnök felesége, Lévai Anikó, Mádl Dalma asszony, Mádl Ferenc volt államfő özvegye valamint Korzenszky Richárd perjel is. Megnyitóbeszédében Lévai Anikó emlékeztetett rá, bár ebben a nehéz időben mi itt most ünneplünk, de gondolatban a gátakon vagyunk, figyeljük az árvízzel kapcsolatos híreket „Nem én vagyok az egyetlen, aki egész éjjel azon imádkozott, hogy át ne törje a gátat a víz Győrújfalunál, vagy Pilismaróton” - jelentette ki.

 

A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány által működtetett Kogart galéria tihanyi megtelepedésével kapcsolatban kifejtette, mi az a három ok, ami miatt a lehető legjobb helyet választották: a belső tónál működik a képzőművészeti egyetem úgynevezett kis művésztelepe, sok fiatal tehetség megfordul itt, akik hazánk egyik legszebb tája mellett ezentúl a legnagyobb képzőművészek alkotásaiban is gyönyörködhetnek.

 

A második ok Borsos Miklós szobrászművész, aki bár Tihanyban alkotott, de legendás otthona, híres tihanyi kertje nem látogatható. „Mindannyian tudjuk, hogy Borsos Miklós és Tihany összetartoznak, nélküle és barátai, Illyés Gyula, Vass Elemér, vagy Németh László nélkül Tihanyban nem alakulhatott volna ki az a művészeti közeg, amely évtizedeken keresztül a települést jellemezte. Látványosan hiányzott tehát eddig Borsos Miklós Tihanyból. Ezért nem is csoda, hogy a Kogart alapítvány kuratóriuma tudva, hogy az alapítvány közel 400 művel rendelkezik a szobrászművésztől, úgy döntött, hogy Tihanyban állandó emlékszobát rendeznek be a mester tiszteletére.” A harmadik ok, amiért örülni lehet ennek a szép új galériának, az a turizmus. A magyar képzőművészetről még mindig keveset tud a világ, az idelátogató turisták elvihetik művészetünk jó hírét a világba. A miniszterelnök felesége végezetül megköszönte Kovács Gábornak és csapatának a kortárs magyar képzőművészet népszerűsítését, azt, hogy újra divatba hozták a mecénásságot Magyarországon, ahol ennek korábban komoly hagyományai voltak.

 

Alkotni, létrehozni, mindannyian tudjuk, nagy öröm - fejtette ki a galériaavatón Kovács Gábor műgyűjtő. „Nagy dolgokat létrehozni valószínűleg, csak isteni energiával, isteni segédlettel lehet. Úgy gondolom, hogy ez a hely, ahogy létrejött az elmúlt fél év, egy év során, élvezte azt az isteni segítséget. A Kogart ezt a házat örömmel adja Tihanynak, örömmel adja a közönségnek, Önöknek és hozza rendszeresen ide azokat a kiállításokat, amelyekkel szándékunk az, hogy minél több ember térjen ide be és minél több ember lelkét melengesse meg az a művészet, amit itt láthat. Az egy évtizedes Kogart-tapasztalat során teljesen egyértelművé vált számunkra az, hogy ebben a globalizálódó világban önmagunkat, országunkat igazából megkülönböztetni és megemelni legjobban, leghatékonyabban művészetünkön keresztül lehet. Úgy gondolom, hogy Tihany ebben a koncepcióban talán a legjobb helyszín Magyarországon, hálásabb mint Budapest. Hiszen egész éves turista forgalma, közönsége minden bizonnyal hozzájárul majd ahhoz, hogy Magyarországot másként ítéljék meg művészete ismeretében.”

 

Tósoki Imre, Tihany polgármestere hangsúlyozta, a Kogart Tihany megnyitása nagyon fontos dátum a település életében, hiszen a modern magyar képzőművészeti élet klasszikusai most először kapnak állandó bemutatóhelyet a településen. A Tihanyi-félsziget folyamatosan inspirálta a magyar művészeket az elmúlt évszázadokban, ám ezeket a műveket, vagy legalább egy részüket mindezidáig nem sikerült összegyűjteni és rendszerezve megőrizni, amit fájó hiányosságnak nevezett a polgármester. „De most sikerült, hiszen egy ingatlancserének köszönhetően itt az önkormányzat épülete mellett, a volt gyógyszertár átépítésével létrejött ez a galéria. Kezdetektől fogva segítettük a Kogart tihanyi elképzeléseit” - fejtette ki Tósoki Imre, aki az előtte szólókhoz hasonlóan kiemelte annak jelentőségét, hogy végre állandó kiállítást kap a településen Borsos Miklós.

 

Az ünnepség fényét Maros Éva hárfaművész és Geiger György trombitaművész koncertje emelte. Zenéjük Borsos Miklós szellemiségét is idézte, hiszen, legendás tihanyi kertjében gyakran muzsikáltak együtt a szobrászművésszel, aki kiválóan hegedült és számtalan zenei tárgyú rajzot, érmét, szobrot alkotott.

 

A félszigeten szombaton felavatott Kogart galéria kisebb termében Borsos Miklós életművéből állandó kiállítást rendeztek be, hiszen a szobrászművész Tihany szellemi életét nagyban befolyásolta. A nagyobb térben évente három időszaki kiállítást terveznek a magyar művészet különböző korszakaiból. A modern magyar művészet kezdeteit bemutató tárlattal kezdtek, a nagybányai iskolához tartozó alkotókkal, itt láthatók többek között Ferenczy Károly, Szinyei Merse, Rippl Rónai, Iványi Grünwald, Hollósy Simon, Csók István, Márffy Ödön, Tihanyi Lajos festményei és két szenzációs alkotás Egry Józseftől, a Balatoni táj fákkal olajpasztell 1926-ból és a Badacsony (vegyes technika) 1937-ből. Elhozták Gulácsy híres olajképét, a Nő rózsával címűt, illetve itt van Vaszarytól többek között a fekete turbános nő 1930-ból és Kádár Bélától egy különös tempera festmény, a Kamarazene szintén a múlt század derekáról. A tavasz ébredése, a modern magyar festészet születése a századelőn című kiállítás október 27-ig látogatható Tihanyban.

 

 

(veol.hu - Szöveg: Bartuc Gabriella; Fotók: Gáspár Gábor)

 

A megnyitóról készült képriport a Fotógalériában tekinthető meg.

 

 

* * *

 

 

Lévai Anikó köszöntőbeszéde:

 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kedves vendégek! Azt hiszem, mindannyiunknak, akik most ünneplő ruhában, egy feldíszített épület szép termében a legszebb magyar műalkotások ritka gyűjteményét álljuk éppen körül, mindannyiunknak az jár a fejében, hogy mások, akár a családtagjaink is, éppen gumicsizmában, esőkabátban állnak a gátakon ma Magyarországon, csaknem kétszáz kilométernyi gátszakaszon és védik a falvainkat, városainkat, és főleg az azokban élő emberközösségeket. Bizonyára nem én vagyok az egyetlen, aki különféle hírportálokon, rádiókban és televíziókban félóráról félórára nyomon követte az elmúlt napokban az árvízzel kapcsolatos történéseket. Nem én vagyok az egyetlen, aki egész éjjel azért imádkozott, hogy ne szakadjon át a gát Győrújfalunál vagy Pilismaróton. És valószínűleg az egyetlen olyan feleség sem vagyok, akinek a férjét „elvitte a víz”, hiszen napok óta csak a televízióban látom a férjemet.

 

Szóval nagyon nehéz feladat lélekben, fejben átváltani az árvízi védekezésről a kiállítás megnyitóra, de hogy ezt a feladatot mégis komolyan vesszük, az is jelzi, hogy összegyűltünk itt ilyen szép számban és igenis, ezekben a nehéz időkben is megpróbálunk ünnepelni. Hiszen a képzőművészet mindenekelőtt erről szól, a szépség megünnepléséről a legnehezebb időkben is. A legsokatmondóbb, legszebb, legismertebb műalkotások ritkán születtek jólétben, ritkán születtek békeidőben. A legjobb képzőművészek – milyen közhelyes ezt kimondani – a legmegrázóbb élményeikből alkottak később. 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az első gondolatom az volt, amikor meghallottam, hogy Borsos Miklós és a nagybányaiak alkotásaiból Kovács Gábor és a KOGART csapatának jóvoltából itt Tihanyban nyílik kiállítás, hogy a lehető legjobb helyre kerülnek ezek a szobrok és képek. Három okból is a legjobb helyre. 

 

Mindenekelőtt azért, mert a bencés szerzetesek régi majorsági épületeiben a belső tó partján működik a Képzőművészeti Egyetem úgynevezett művésztelepe, azaz éppen itt minden fiatal magyar tehetség megfordul rövidebb-hosszabb időre. Ha van szép szeglete ennek a vidéknek – márpedig nagyon sok van – az egyik legszebb biztosan éppen ez a művésztelep, a réges-régi csűrökkel és istállókkal, a nagy zöld kerttel és a belső tó nádasaival – mindig is úgy gondoltam laikusként, hogy itt aztán bizonyára jön az ihlet, szárnyalhat az alkotói képzelet. Örülök, ha arra gondolok, hogy pályakezdő, ám tehetséges fiataljainknak ezentúl a művésztelep közvetlen közelében lehetőségük nyílik legnagyobbjaink alkotásaiból inspirálódni. Borsos Miklós meséli önmagáról, hogy iskolás gyerekként egy alkalommal festeni látott valakit, s bár iskolába menet állt meg mellette, az osztálytársai már hazafelé jöttek az iskolából délután, mikor feleszmélt, hogy az egész napot ott töltötte. Ezt az élményt biztosítjuk, remélem, ezzel a helyi kiállítással itt is a fiataloknak. 

 

A második ok, amiért örülök a tihanyi kiállításnak az az, hogy Borsos Miklós, akinek a munkássága a KOGART Házban az állandó kiállítást kapja, az előbb említett fiatalokhoz hasonlóan szintén Tihanyban, Tihanyban is alkotott – de az ő legendás otthona, híres kertje sajnos nem látogatható. Mindannyian tudjuk, hogy Borsos Miklós művészete nem létezne Tihany nélkül, és Tihanyban sem alakulhatott volna ki az a művészeti közeg, amely évtizedeken keresztül a várost jellemezte, Borsos Miklós és barátai - Illyés Gyula, Vass Elemér vagy Németh László - nélkül. Látványosan hiányzott tehát eddig Borsos Miklós Tihanyból, ezért nem is csoda, hogy a KOGART Alapítvány kurátorai, tudva, hogy az alapítvány közel 400 művel rendelkezik Borsos Miklóstól, úgy döntöttek, hogy Tihanyban egy állandó kiállítást kell rendezniük a mester tiszteletére, és e hiány pótlására. Mert Tihany mindenféleképpen Borsos Miklós helye a világban. Hadd idézzem megint őt: „…senkinek sincs olyan helye, melybe más beülhet. Mindenkinek az a helye, ahol van. És az a hely annyit ér, amennyit az, aki betölti... Azt mondják a bölcsek, a szellem kis helyen is elfér, mintha ott jobban érezné magát.”

 

A harmadik ok, ami miatt tetszik nekem ez a helyszínválasztás, bármilyen prózaian hangzik is ezek után, az a sok turista, akik itt időről időre megfordulnak. Még mindig nagyon sokan vannak, akik meglepődnek, hogy Hegyeshalom után is gépkocsik és nem lovas hordák járnak az autópályákon. A magyar képzőművészetről még mindig nagyon keveset tudnak a nagyvilágban, és talán egy ilyen sokat látogatott, jól ismert idegenforgalmi központ, mint Tihany elviheti majd a magyar képzőművészek jó hírét a nagyvilágba. Ezen a helyen a bencés atyák őrködnek lassan ezer éve, gondosan és odaadóan, ha sikerült nekik egyik első nyelvemlékünket, a tihanyi alapítólevelet is épségben megőrizni, úgy sikerülni fog az alkotókedvet, teremtőerőt is átmenteni, átvinni a túlsó partra.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végezetül engedjék meg, hogy azokról is szóljak néhány szót, akiknek ezt a kiállítást köszönhetjük. Kovács Gábornak és a csapatának az a küldetése, az önként vállalt társadalmi feladata, hogy a hazai közönség nyitottabbá váljon a kortárs művészetek iránt. Ezért népszerűsítik fáradhatatlanul a művészeteket, elsősorban a képzőművészetet, ezért támogatnak fiatal művészeket, és ezért építik egyre nagyobbra és sokrétűbbre a nemzetközi színvonalú kortárs gyűjteményt, amely döntően magyar műalkotásokból áll. Nagy dolognak tartom azt is, hogy Gábor fáradhatatlanul dolgozik azon is, hogy a gazdasági élet egyéb szereplői, vezetői közül is minél többeket az általa képvisel ügymellé állítson, divatba hozza a mecénásságot Magyarországon, ahol ennek száz évvel korábban még komoly hagyománya volt. Gábor azt vallja, és majd kijavít, ha félreértettem volna, hogy egy országot a művészetén és kultúráján keresztül kell elismertetni és méltóképpen bemutatni a világban.

 

Azt hiszem, ezen hitvallásához méltó a tihanyi kiállítás megszervezése, létrehozása is, amelyet a magam és minden műpártoló, művészetkedvelő ember nevében szeretnék most megköszönni neki és munkatársainak. Köszönjük szépen!