1989 előtt nem létezett hivatalos kapcsolat a Koreai Köztársaság és Magyarország között. A nyolcvanas évek végén, a magyarországi reformfolyamatokat látva az akkori dél-koreai elnök, Noh Tae-Woo kezdeményezésére 1988. szeptemberében megállapodás született hazánkkal állandó képviseletek kölcsönös létesítéséről - a hajdani szocialista országok közül elsőként. A két ország között 1989. február 1-től jött létre a teljes körű diplomáciai kapcsolat. Ugyanabban az évben létesült a szöuli Hanguk Egyetemen magyar nyelv és irodalom szak, amelynek négy évfolyamán több, mint száz hallgató tanul magyarul. A szomszéd országokat leszámítva tán ez a legnagyobb hallgatói létszámú magyar tanszék a földkerekségen.

 

Osváth Gábor A dél-koreaiak magyarságképe című írásában az alábbiakról ír: „A dél-koreaiak számára a keleti tömb történelme, kultúrája – részben az igen szigorú nemzetbiztonsági törvény jóvoltából – szinte teljesen ismeretlen terület volt. Csak az elmúlt években alakult ki például hazánk nevének angolból átvett végleges koreai változata Hongari formában: korábban a Hangari alakot használták. A két koreai állam eltérő külpolitikai orientációját jelzi, hogy míg Délen a Hongari, Budap'esut'u, Danyubu (ritkábban Donau) szóalakot ismerik, Északon az oroszból átvett Wenguriya, Budap'eš ut'u, Dunai terjedt el. Magyarországgal kapcsolatban korábban szinte csak 1956 emléke élt a dél-koreai köztudatban, 30 év körüli koreai tanárom hívta fel a figyelmemet Kim Cshunszu (1922-) Egy budapesti lány halála c. versére, amely a sztálinista zsarnoksággal együtt a dél-koreai diktatúrák elleni tiltakozást is jelentette a koreai fiatalok számára, s így vált híressé.

 

Ha manapság egy „átlag” koreai értelmiségivel találkozunk, az illető – kérdéseinket meg sem várva – büszkén elsorolja, mit tud hazánkról. A következő sztereotípiákat lehet hallani: a magyarok ázsiai eredetűek, következésképpen a két nép között létezik valamiféle rokonság; a magyarok igen zenekedvelők: Liszt és Bartók neve hangzik el leggyakrabban. A magyar kultúrával, történelemmel kapcsolatos koreai sztereotípiák jórészt Japánból származnak. Ennek oka az, hogy a haladó koreaiak számára a múlt század végén Japán volt a modernizációs modell, japán közvetítéssel jutottak el Koreába a nyugati civilizációról tudósító információk. Ez a transzmissziós szerep a japán gyarmati uralom idején (1910-1945) még inkább felerősödött, és ma is érvényesül (igen sok japánból fordított kézikönyv, útiköny stb. jelenik meg).

 

A koreai diákok, értelmiségiek ismerik Budapest nevét, és tudják azt is, hogy gyönyörű város, amely a legendás kék Danyubu (vagy Donau) partján van (a turisták csalódottak, amikor felfedezik a kékség hiányát). Szeretnek hasonlóságokat, párhuzamokat felfedezni a két ország történelme, kultúrája és szokásai között (annál is inkább, mivel mint „ázsiai eredetűek”, mondhatni rokon nép vagyunk a számukra). Ilyen hasonlóságnak tartják, hogy Magyarország hosszú ideig élt idegen elnyomás alatt, vagy szenvedett el külső agressziót. Igen rokonszenves számukra, hogy a magyarok is a fűszeres, csípős ételeket szeretik. Arra is gyakran kitérnek, hogy Magyarország volt az első kelet-európai ország, amely diplomáciai kapcsolatra lépett velük.”

 

Azért, hogy a magyar emberek is legalább annyit tudjanak a dél-koreaiakról, mint ők rólunk, az 1989-es diplomáciai kapcsolatok felvétele után huszonhárom évvel, idén február 10-én nyitotta meg kapuit a budapesti Koreai Kulturális Központ. A XII. kerületi Csörsz utcai intézménybe látogató érdeklődőket mintegy háromezer, Koreával kapcsolatos könyv és multimédiás anyagot tartalmazó könyvtár, teaszalon, koreai kézműves tárgyak kiállítása, valamint hang- és fénytechnikával felszerelt művészeti csarnok várja. A koreai kultúrát kedvelő magyarok koreai nyelvórákon, főzőtanfolyamon és filmvetítéseken vehetnek részt, s megismerkedhetnek a koreai táncokkal, zenével és sporttal is.

 

A Dél-Koreai Kulturális Minisztérium által létrehozott Koreai Kulturális Központok Európa hat országában - Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban, Oroszországban, Lengyelországban és Spanyolországban – működnek. Február óta hetedikként nálunk, Budapesten.

 

 

(orbanviktor.hu)

 

 

 

1989 előtt nem létezett hivatalos kapcsolat a Koreai Köztársaság és Magyarország között. A nyolcvanas évek végén, a magyarországi reformfolyamatokat látva az akkori dél-koreai elnök, Noh Tae-Woo kezdeményezésére 1988. szeptemberében megállapodás született hazánkkal állandó képviseletek kölcsönös létesítéséről - a hajdani szocialista országok közül elsőként. A két ország között 1989. február 1-től jött létre a teljes körű diplomáciai kapcsolat. Ugyanabban az évben létesült a szöuli Hanguk Egyetemen magyar nyelv és irodalom szak, amelynek négy évfolyamán több, mint száz hallgató tanul magyarul. A szomszéd országokat leszámítva tán ez a legnagyobb hallgatói létszámú magyar tanszék a földkerekségen.

 

Osváth Gábor A dél-koreaiak magyarságképe című írásában az alábbiakról ír: „A dél-koreaiak számára a keleti tömb történelme, kultúrája – részben az igen szigorú nemzetbiztonsági törvény jóvoltából – szinte teljesen ismeretlen terület volt. Csak az elmúlt években alakult ki például hazánk nevének angolból átvett végleges koreai változata Hongari formában: korábban a Hangari alakot használták. A két koreai állam eltérő külpolitikai orientációját jelzi, hogy míg Délen a Hongari, Budap'esut'u, Danyubu (ritkábban Donau) szóalakot ismerik, Északon az oroszból átvett Wenguriya, Budap'eš ut'u, Dunai terjedt el. Magyarországgal kapcsolatban korábban szinte csak 1956 emléke élt a dél-koreai köztudatban, 30 év körüli koreai tanárom hívta fel a figyelmemet Kim Cshunszu (1922-) Egy budapesti lány halála c. versére, amely a sztálinista zsarnoksággal együtt a dél-koreai diktatúrák elleni tiltakozást is jelentette a koreai fiatalok számára, s így vált híressé.

 

Ha manapság egy „átlag” koreai értelmiségivel találkozunk, az illető – kérdéseinket meg sem várva – büszkén elsorolja, mit tud hazánkról. A következő sztereotípiákat lehet hallani: a magyarok ázsiai eredetűek, következésképpen a két nép között létezik valamiféle rokonság; a magyarok igen zenekedvelők: Liszt és Bartók neve hangzik el leggyakrabban. A magyar kultúrával, történelemmel kapcsolatos koreai sztereotípiák jórészt Japánból származnak. Ennek oka az, hogy a haladó koreaiak számára a múlt század végén Japán volt a modernizációs modell, japán közvetítéssel jutottak el Koreába a nyugati civilizációról tudósító információk. Ez a transzmissziós szerep a japán gyarmati uralom idején (1910-1945) még inkább felerősödött, és ma is érvényesül (igen sok japánból fordított kézikönyv, útiköny stb. jelenik meg).

 

A koreai diákok, értelmiségiek ismerik Budapest nevét, és tudják azt is, hogy gyönyörű város, amely a legendás kék Danyubu (vagy Donau) partján van (a turisták csalódottak, amikor felfedezik a kékség hiányát). Szeretnek hasonlóságokat, párhuzamokat felfedezni a két ország történelme, kultúrája és szokásai között (annál is inkább, mivel mint „ázsiai eredetűek”, mondhatni rokon nép vagyunk a számukra). Ilyen hasonlóságnak tartják, hogy Magyarország hosszú ideig élt idegen elnyomás alatt, vagy szenvedett el külső agressziót. Igen rokonszenves számukra, hogy a magyarok is a fűszeres, csípős ételeket szeretik. Arra is gyakran kitérnek, hogy Magyarország volt az első kelet-európai ország, amely diplomáciai kapcsolatra lépett velük.”

 

Azért, hogy a magyar emberek is legalább annyit tudjanak a dél-koreaiakról, mint ők rólunk, az 1989-es diplomáciai kapcsolatok felvétele után huszonhárom évvel, idén február 10-én nyitotta meg kapuit a budapesti Koreai Kulturális Központ. A XII. kerületi Csörsz utcai intézménybe látogató érdeklődőket mintegy háromezer, Koreával kapcsolatos könyv és multimédiás anyagot tartalmazó könyvtár, teaszalon, koreai kézműves tárgyak kiállítása, valamint hang- és fénytechnikával felszerelt művészeti csarnok várja. A koreai kultúrát kedvelő magyarok koreai nyelvórákon, főzőtanfolyamon és filmvetítéseken vehetnek részt, s megismerkedhetnek a koreai táncokkal, zenével és sporttal is.

 

A Dél-Koreai Kulturális Minisztérium által létrehozott Koreai Kulturális Központok Európa hat országában - Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban, Oroszországban, Lengyelországban és Spanyolországban – működnek. Február óta hetedikként nálunk, Budapesten.

 

 

(orbanviktor.hu)