Az Európai Unió támogatásával indít országos szemléletformáló programot a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet. A kétéves program célja, hogy felhívja a középiskolai tanárok és diákjaik figyelmét a magyar közoktatásban háttérbe szoruló, ám mindannyiunk közös jövőjét befolyásoló globális problémákra.

Programindító eseményként a Segélyszervezet február 15-én sajtótájékoztatót tartott a Protestáns Fórum Hold utcai konferenciaközpontjában. A nemzetközi együttműködésben zajló program részleteiről, céljáról, fontosabb eseményeiről, a megvalósítás módjáról Dr. Lévai Anikó és Kovács KOKO István, a Segélyszervezet jószolgálati nagykövetei is szóltak. (Lévai Anikó beszéde a cikk végén olvasható.) Felszólalt még Riitta Swan, Finnország magyarországi nagykövetségének követtanácsos asszonya, Vesa Hakkinen, a FinnChurchAid segélyszervezet szakértője, Dr. Harmati Béla evangélikus püspök, és Lehel László, a Segélyszervezet igazgatója.

A mai középiskolások generációja formálja a XXI. századot

A szemléletformáló akció olyan, a mai tizenévesek számára életbevágó kérdésekre hívja fel a figyelmet, mint a fejlődő országok miénkkel egyre jobban összefonódó sorsa, ivóvízkészleteink rohamos fogyása, AIDS, szegénység vagy a globális felmelegedés hatásai... Az Európai Unió fontosnak tartja, hogy az újonnan csatlakozott országok polgárai, felismervén a fejlett világ felelősségét, tudatosan és aktívan vegyenek részt a világ egészét érintő problémák leküzdésében. A „Formáld Te is a világot!” jelmondattal induló program a tizenéveseket, mint a 21. század formálóit szólítja meg, hívja együttgondolkodásra.

Nemzetközi partnerrel – több évtizedes tapasztalat a globális nevelésben

A szemléletformáló programra kiírt Uniós pályázat nyertese, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet nemcsak a határon túli magyarság, hanem számos, a világ legkritikusabb pontjain (közel 30 országban, mint például: Afganisztán, Csecsenföld, Srí Lanka, Palesztina) végrehajtott humanitárius és fejlesztési munkájával vívott ki elismerést nemzetközi és hazai téren egyaránt. A Külügyminisztérium, az Európai Unió, illetve különböző nemzetközi szervezetek partnereként jelenleg is több nagyszabású fejlesztési projektet végrehajtó Segélyszervezet maga is stratégiai fontosságúnak tartja a hazai fiatalok tájékoztatását. A szervezet szűkebb körben eddig is végzett szemléletformáló tevékenységet, ám a most induló programban az Unió támogatásával a diákok minden eddiginél nagyobb tömegeit érheti el, mintegy ötven, az ország különböző pontjairól kiválasztott középiskola bevonásával. Szemléletformáló tevékenységében a Segélyszervezet fontos szerepet szán az alapítói között is megtalálható protestáns egyházaknak, amelyek kiterjedt ifjúsági munkájukkal, rendezvényeikkel lehetőséget biztosíthatnak a fiatalok még szélesebb körének eléréséhez. A két év során egymást követő rendezvények, kiadványok nemzetközi színvonalára a Segélyszervezet szakmai partnere, a Finn Church Aid a biztosíték, mely a világ legjobbnak tartott oktatási rendszerében több évtizede foglalkozik globális neveléssel. 

Széles spektrumú ismeretátadás – képzés, tanulmányi verseny, internet, fotópályázat, fesztivál

A program keretében a Segélyszervezet tanároknak és diákoknak szóló továbbképzéseket, tanulmányi versenyt, és fesztiválokat szervez, valamint ez év második felében vándorkiállítást indít útnak a résztvevő iskolákban. Az interaktív kiállítások afganisztáni diákok fotóinak segítségével, valamint más multimédiás eszközökkel szembesíti a magyar diákokat távoli kortársaik életkörülményeivel. A legjobb képek a hazai helyszíneken kívül finn középiskolákban is kiállításra kerülnek.
A rendezvények mellett az üzenetek kommunikálásában fontos szerephez jut az Internet. A napokban kezdődnek meg egy olyan internetes portál elkészítésének munkálatai, mely az érdeklődő diákok számára tartalmaz majd a globális problémákhoz kapcsolódó érdekességeket és olvasnivalókat, valamint erről az oldalról lesz ingyenesen letölthető, egy a program keretében készülő, oktató célzatú számítógépes játék is. A készülő honlap mindemellett korszerű tanítási segédanyagok tárháza kíván lenni a tanárok számára, ezzel segítve a globális nevelés üzeneteinek pedagógiai munkájukba történő beépítését.
 

 * * *

Lévai Anikónak a sajtótájékoztatón elhangzott beszéde

Egy legenda szerint az órások a XVII. század végén elhatározták, hogy attól fogva rendszeresen összejönnek, hogy az óraketyegés ritmusát összehangoltan állítsák be, s évről évre, századról századra felgyorsítsák. A történet szerint így lett a komótos, méltóságteljes fali óra kongásából sűrű tiktakolás, később az óralap és a mutatók is átadták a helyüket a számkijelzős óráknak, amelyek manapság mindig csak az aktuális időt mutatják. A körbefutó idő helyett – amely mindig emlékeztet arra, mi is történt eddig és mennyi időnk is van még hátra – a kicsi négyzetben az élet összefüggéstelen másodpercek sorává válik, és az ember teljesen elveszti az időérzékét.

Jó napot kívánok, tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Bár azt jó okunk van kétségbe vonni, hogy mindannyian az órások valamiféle titkos összeesküvésének vagyunk az áldozatai, az óra felgyorsuló kattogásának illúziójától függetlenül mindannyian úgy érezzük, felgyorsult az idő, szinte száguld, és mi is robogunk vele valahova. A kérdést, amit egyre többen és egyre többször tesznek fel: vajon hova? Ugyanis abban már egyre inkább megoszlanak a vélemények, hogy helytálló-e ebben a felgyorsult időben folyamatos haladásról, fejlődésről beszélni? Van-e egyáltalán fejlődés a világban? Igaz-e, hogy az emberi társadalom rendületlenül halad előre a tökéletes anyagi jólét kora felé?  A világ kétségtelenül állandóan meg-megújul, de vajon ezzel együtt tényleg egyre jobbá, tökéletesebbé is válik-e? (1)

Nos, ha egy kicsit nyitott szemmel járunk a világban, akkor gyorsan meginog bennünk a felvilágosodás és a viktoriánus kor optimizmusa. A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet nagyköveteként háború sújtotta országokban megfordulva, ahol az emberek elképesztő visszamaradottságban élnek, civilizatorikus hiányosságoktól szenvednek, bizony nehéz a tökéletes boldogság felé masírozó emberiséget vizionálni. Nem érdemes őket és magunkat is azzal áltatni, hogy a haladás lendülete előbb-utóbb őket is magával ragadja, és néhány éven belül így is, úgy is jobbra fordulnak a dolgok. Ez az őrült naivitás, ez a bűnös hiszékenység újabb nemzedékek életét teheti tönkre.

Ha néhány számmal, ténnyel, adatsorral vizsgáljuk meg, mi is zajlik a sodró tempóban rohanó időfolyam mélyén, akkor az így kapott kép meg kevésbé ad okot derűlátásra.  Íme példaként néhány egymással szoros összefüggésben álló körülmény:

• Miközben a világ népességének görbéje ötven évszázadon át szép lassan emelkedett, majd egyetlen évszázad alatt az emberiség száma meghétszereződött, az európai jóléti társadalmak fogyatkozóban vannak, olyannyira, hogy belátható időn belül megrendülhet az egész szociális ellátó rendszerük, amelyre a jólétük – és a töretlen fejlősbe vetett hitük – alapozódik.
• Soha, egyetlen korszakban sem állítottak elő akkora tömegben fogyasztási cikkeket, mint ma, s ennyi pénz sem volt soha forgalomban, következésképp sohasem voltak a javak ennyire elterjedtek, elérhetők, és sohasem vágytak rájuk ennyire az emberek, mint most, ennek ellenére soha sem volt ekkora a távolság a szegények és a gazdagok között. Sőt, nem csak egy-egy társadalmon belül keletkezett szinte áthidalhatatlan szakadék, de egész országok jutnak koldusbotra. Csak egy példa: míg a XVII. században – tehát a fényűzéséről és hatalmas birodalmáról hírhedt Napkirály uralkodása végén – a gazdag és a szegény országok életszínvonala között a különbség 1:5 arányú volt, ez az 1970-es évek végére 1:800-ra változott, a XX. század végére pedig az elképesztő 1:4000 arányra nőtt. (2) 
• Az előbbi ellentmondás az elérhető javak száma és a szegények és gazdagok közötti szakadék növekedéséről sajnos érvényes a kultúra területére is. Tudniillik miközben a kultúra egyre több ember számára, egyre könnyebben elérhető – már a lakásból sem kell kimozdulni hozzá –, egyre hatalmasabbá válik a társadalomban a belső, kulturális vagy tudati szakadék, az értékekben és a mélységben jelentkező különbség, amely az adott kultúra által felkínált lehetőség és a konkrét egyének között áll fenn, akik az adott lehetőséget kibontakoztathatják. A szegénység, vagyis az anyagi világ egyre élesedő különbségei és ellentmondásai mellett a táguló kulturális szakadékkal is számolnunk kell, mert a bennünket alkotó szellemi régióban keletkező válság is katasztrófába sodorhat bennünket.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ravasz László püspök úr mondta egyszer, hogy „egy óra maga a megtestesült rendező elv: az ős-chaoszt, az időt rendezi, méri, osztja, tagolja. Ha valaki a megbízhatóság, a pontosság, a rend szellemét meg akarja tapintani s mint egy fétisbe, be akarja zárni, tegyen ki egy órát az íróasztalára. De a rendnek csak egy óra a symboluma. (…) …az abszolt individualitásnak alig van találóbb képe, mint két egymás mellé tett óra. Hiába szerkesztette ugyanaz a kéz, egyazon anyagból, tökéletes azonos törvények szerint; a praestabilita harmonia csak egy darabig tart s akkor kezdi meg mindenkik óra a különvéleményt, mikor közmegegyezésre leginkább szükség volna. (…) Hiszen jó tízezer esztendő óta az az emberiség legfőbb problémája: miképen lehetne az emberi lelkeket, ezeket a finom mívű szerkezeteket rávenni, hogy kiki a jobbat tanulja el mástól és kövesse azt.”

Ravasz László gondolatait követve, a most induló FinnChurchAid – Ökumenikus Segélyszervezet – EU programnak is az a célja, hogy a világba kicsit kifelé is tekintve keressük, kutassuk a közös felelősséget, lehetőséget, tegyünk valamit a problémák kezelésének érdekében, „hogy kiki a jobbat tanulja el mástól és kövesse azt” – természetesen nem feledve a magyarországi szociális problémákat, a határon túli magyarság problémáit. A kétéves program célja, hogy felhívja a középiskolai tanárok és diákjaik figyelmét a magyar közoktatásban háttérbe szoruló, ám mindannyiunk közös jövőjét befolyásoló globális problémákra. A szemléletformáló akció olyan, a mai tizenévesek számára életbevágó kérdésekre hívja fel a figyelmet, mint a fejlődő országok miénkkel egyre jobban összefonódó sorsa, ivóvízkészleteink rohamos fogyása, AIDS, szegénység vagy a globális felmelegedés hatásai, és mindaz az ellentmondás, probléma, ami alól hosszú távon senki sem vonhatja ki magát. Éppen ezért az Európai Unió fontosnak tartja, hogy az újonnan csatlakozott országok polgárai, felismervén a fejlett világ felelősségét, tudatosan és aktívan vegyenek részt a világ egészét érintő problémák leküzdésében. A „Formáld Te is a világot!” jelmondattal induló program a tizenéveseket, mint a 21. század formálóit szólítja meg, hívja együttgondolkodásra.

Kedves Barátaim!

Van-e fejlődés a világban? Igen. A gondtalan életet, teljes anyagi jólétet nem fogjuk tudni a világ minden embere számára biztosítani – ilyen csak a politikai utópiákban és naiv korok embereinek fejében létezik –, de gazdagabbá, jobbá, boldogabbá tehetünk sokakat. A tragédia, a sorscsapás soha vissza nem fordítható, de legyőzhető, ha meghalljuk a hívó szót, figyeljünk arra, amit a szívünk súg, és közösen cselekszünk.

(1) A zsidó-keresztény tanítás, mely lineáris időszemléletével teljesen új szemléletmódot hozott a görög-római ciklikus felfogással szemben nem állította azt, hogy az emberiség az idő előrehaladtában jobbá is válik. Csak egyvalami bizonyos: egy adott pillanatban – hogy mikor, annak egyedül csak Isten a tudója – a történelem meg fog állni, és Isten eljön, hogy megítéljen mindenkit és elválassza a tiszta búzát a konkolytól. Arról azonban nem szól az írás, hogy az emberiség menetelése fejlődés is volna egyben. Szent Ágoston a De civitate Dei című művének egyik alapgondolata, hogy az időben való létezés megfosztja az embert a biztonságérzetétől. Az idő veszélyes, mert az épülésre éppúgy lehetőséget nyújt, mint a romlásra. Az időben zajló lét vészterhes átkelőhely, ahol minden megtörténhet: a legjobb és a legrosszabb is. De ha egyszer megállt az idő s a történelem véget ért, nincs többé módunk vétkezni, gonoszat cselekedni, de megtérni sem; túl késő lesz már. Ezt jelenti az idők végezete, hogy eltűnt az idő, átadta a helyét az örökkévalóságnak. Az emberi történelem során a jó és a rossz egymásba szövődik – írja –, s e szövedéket csupán az utolsó ítélet fejti fel. Vagyis az időben rejlő kockázatok miatt az emberi történelemben mindig minden megtörténhet, a legjobb éppúgy, mint a legrosszabb. Az idők végezetéig a játszma tehát nyitott, az emberiség sorsa éppúgy, mint az egyes ember élete csupa bizonytalanság.

(2) Jean-Claude Carriere: La Force du bouddhisme. Párizs, 1994.


orbanviktor.hu