„Szeretni kell az életet. Nem azt, aminek egy kis darabjában élünk, de az örököt, a folytonost és az egyetemest...” – idézte Ady Endrét Lévai Anikó annak az előadásnak a kezdetén, amelyen a segélyszervezet tevékenységét mutatta be a Szent Imre Gimnázium diákjainak. Ez a meghívás egyike volt azoknak, amelyeket - ahogy ideje engedi - szívesen vállal Anikó, bemutatva a szervezet működését és eddig elért eredményeit.

A Magyar Ökumenikus Segélyszervezet és a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat aktivistájaként bemutatkozó Lévai Anikó azzal kezdte mondandóját, hogy a rengeteg kéregetőt látva bizonyára sokakban felmerül az a nehéz erkölcsi és morális kérdés, hogy mikor, kinek és hogyan lehet valódi segítséget nyújtani, s ő ezzel az előadással igyekszik példázni a segítségadás egyik módját.

Hogy mi is a célja és a munkája a szervezetnek, azt az alapszabály egyik kiemelt részletével magyarázta meg, mely szerint a segélyszervezet feladata, hogy „hathatós segítséget nyújtson a társadalmi, szociális, gazdasági vagy természeti okokból szükséghelyzetbe került emberek számára, kivizsgálja a szükséghelyzetet eredményező okokat, és segítséget nyújtson azok mielőbbi felszámolása érdekében nemre, nemzetiségre és vallási meggyőződésre való tekintett nélkül.”

Anikó bemutatta a protestáns alapítású szervezet struktúráját is, amelyből kiderült, hogy milyen olajozott gépezet (és több száz önkéntes) kell álljon amögött, hogy minél előbb segítséget tudjanak nyújtani egy-egy bajba jutott térségben. A segélyek tekintetében nem csak a több mint 40 ezres magyar adományozói körre, hanem olyan külföldi partnerekre is számíthatnak, mint az ECHO (az Európai Bizottság Humanitárius Szervezete) pályázatai, vagy az egyházi alapítású segélyszervezetek közösségének, az ACT-nek a támogatására. Utóbbi világszervezet egyik tagjáról, a dán Damidáról Anikó érdekesség képpen elmesélte, hogy 1956-ban jött létre, éppen azzal az indíttatással, hogy a levert forradalom után Magyarországról Dániába menekülő embereken szervezett formában segítsenek.

Ázsiai özönvíz, iráni földrengés, kárpátaljai és székelyföldi árvíz, szerbiai háborús veszteségek, afganisztáni újjáépítés, mátrakeresztesi gyorssegély, csecsenföldi támogatások – csak néhány példa azok sorából, amelyben a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet (a fent említett nemzetközi segélyszervezetek tagjaként is) segítséget nyújtott Európában, Ázsiában és Afrikában, több helyütt az adott országban is bejegyzett szervezetként. Mindeközben a magyarországi szociális gondok enyhítésében is igyekeznek részt venni: szenvedélybetegek nappali intézménye, volt kábítószerélvezők methadon kezelése, bajba jutott csonkacsaládoknak átmeneti szállásadás és az újraindulás lehetősége, rászoruló idősek gondozása – ezek is az Ökumenikus Segélyszervezet vállalásai. Számszerűsítve: az elmúlt 6 évben 300 millió forintnyi támogatás.

„A bajnak sem nemzetisége, sem pártállása nincs” – mondta Lévai Anikó, s példaként hozta fel a moldáviai árvízet, ahol a – román hivatalos segítséget hetekkel megelőző - magyar szervezet munkatársait óriási szeretettel fogadták a bajba jutott román emberek. Ahol arra van szükség iskola-, óvoda-, tornaterem vagy téglagyárépítéssel, a vízellátási rendszer kialakításával, de jövedelemteremtésül gyümölcsfákkal, elvetendő gabonával, vagy birkanyájak pótlásával segített katasztrófa sújtotta térségekben a segélyszervezet. Hogy mit jelenthet például egy birkanyáj? A szerbia-montenegrói, a háború előtt birkatenyésztésből élt, de a háborúban minden állatát elvesztő Szandzsákon rengeteget.

Anikó a legnagyobb sikerélményei közé sorolja, hogy az ő ötlete alapján vásárolt és szállított Szandzsákba a szervezet új birkanyájakat. Míg az egyik képen azt a kezdetet mutatta be, ahogy teherautókba terelik a Szandzsákba tartó első birkanyájat, a következő kép a jelent ábrázolja: egy számítógépekkel teli szobában a szandzsáki birkatenyésztők interneten adják el a birkagyapjút és birkahúst a hústőzsdén Európába. „Ilyen értelme lehet egy programnak, néhány év elmúltával” – mondta Anikó.

„Építeni megyünk, nem átalakítani” – jegyezte meg egy másik fontos alapszabály kapcsán, mely szerint idegen országban szigorúan tiszteletben kell tartani (ha kell, csadort öltve is) az ottani kulturális szokásokat. Ha pedig valamely segítségnyújtás teljesítése befejeződik, arról mind a segélyezettek mind az adományozók felé szigorú számadást kell készíteniük.

„Ha az ember jót akar cselekedni, akkor mindig számíthat arra, hogy a Jóisten segíteni fog neki” – vallja Lévai Anikó jónéhány év tapasztalata után. Egyszer például Peréről, egy kis Borsod megyei falucskából kapott levelet, amelyben a tanítónő megírta, hogy rendre az ő negyedik osztályosai nyerik meg a megyei tanulmányi versenyeket, de ezért még soha semmit nem kaptak, és nagyon szeretné, ha a diákjait végre valamivel megjutalmazhatná. Pár nappal később épp egy dinnyeföldön vásárolt Anikó, amikor egy svédországi professzor ismerőse, az ottani svéd-magyar segélyszervezet tagja hívta telefonon azzal, hogy kamionnyi iskolafelszerelést tudnának küldeni Magyarországra, de a szállítást innen kellene megoldani. A beszélgetés végén a dinnyés - aki óhatatlanul hallotta a beszélgetést – elmondta Anikónak, hogy rendszeresen szállítanak dinnyét Svédországba, és szívesen felajánlja, hogy az egyik visszaúton elhozzák a bútorokat. Másfél hét múlva már Perlén voltak a svéd iskolai felszerelések.

A segélyszervezet egyébként november 29-én fogja elindítani szokásos adventi adománygyűjtő, „szeretet.éhség” kampányát, amellyel karácsonyra gyűjtenek azért, hogy sok magyarországi rászorultnak szebbé tudják tenni az ünnepet.

Idézettel kezdte, idézettel zárta Lévai Anikó az Ökumenikus Segélyszervezetet bemutató előadását. Wass Albert szavai szerint „nincs jó világ, és nincs rossz világ, csak egyetlen világ van, mely sok kis jóból és sok kis rosszból tevődik össze, s a szerint billen, ahogy a súly húzza. Semmiféle politikai mozgalom nem képes jóra változtatni az emberi világot, csupán az egyes emberek cselekedetei.”


orbanviktor.hu


Az előadásról készült képriport megtekinthető a Fotógaléria rovatban.