A szervezők azzal a nem titkolt szándékkal fogtak össze, hogy a hazánkban ma még sokak szemében a nagy nemzetközi vállalatok luxusaként látott társadalmi felelősségvállalásról (CSR – Corporate Social Responsibility) mind több magyar kis- és középvállalat kezdjen stratégiája részeként, egyfajta befektetésként, lehetséges versenyelőnyként gondolkodni. Az első alkalomhoz hasonlóan ezúttal is különböző szektorokat képviselő szakértők adták át tapasztalataikat és osztották meg gondolataikat. Ez alkalommal a Humán Erőforrás (HR) szemszögéből vizsgálták a társadalmi szerepvállalás stratégiai előnyeit, azt, hogy miként válhat egy cég által támogatott ügy a munkavállalók közösségépítő erejévé, a dolgozók közös ügyévé, és ez a folyamat milyen előnyökkel jár HR szempontból a cég számára.

A tanácskozást ezúttal is Essősy Zsombor, a Magyarok a Piacon Klub elnöke és Lehel László, a Segélyszervezet elnök-igazgatója nyitották meg, emlékeztetve a meghirdetett célkitűzésekre. Házigazdaként dr. Móré Attila, a tanácskozásnak otthont adó Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft. tulajdonosa, valamint Székesfehérvár Megyei Jogú Város alpolgármestere, Brájer Éva köszöntötte az egybegyűlteket.

A szakmai előadások előtt Lévai Anikó, a Segélyszervezet jószolgálati nagykövete osztotta meg nyitógondolatait. Kiemelte: „Az Ökumenikus Segélyszervezetnél újra és újra megtapasztaljuk, hogy egy jó ügy, egy közös jó cél képes közösséget teremteni. Ezt tapasztaljuk árvizek, vagy akár egy nemzetközi szolidaritást kiváltó katasztrófa,- mint az utóbbi időben az ukrajnai háború vagy a nepáli földrengés idején, mikor az egész ország képes összefogni, és ezt tapasztaljuk minden év adventjén, mikor összefogást hirdetünk, hogy a Segélyszervezet egész évben segíteni tudja a rászorulókat.”

Első előadóként az állategészségügyi szolgáltatás területén élvonalbeli állatgyógyszer gyártó és forgalmazó, állateledel kis –és nagykereskedelmi tevékenységet ellátó Alpha-Vet Állatgyógyászati Kft. tulajdonosa, a Magyarok a Piacon Klub elnök-helyettese osztotta meg tapasztalatait klubtársaival arról, hogyan jutottak el az egyszeri jótékonykodástól a stratégiai gondolkodással jellemzett társadalmi felelősségvállalásig. Dr. Móré Attila elmondta: a cég társadalmi szerepvállalása nem áll meg a vezetők személyes elköteleződésénél. Az általuk támogatott ügyekbe a munkavállalóknak is lehetősége van bekapcsolódni, így ezek az ügyek ma már nem az ő személyes ügyei, hanem egy közösséget összekovácsoló közös célkitűzések. Példaként említette a cég által működtetett állatkórházat és menhelyet.

A multinacionális vállalatok világában az elmúlt években egyre nagyobb hangsúlyt kap a munkavállalók bevonása a CSR tevékenységekbe. Nemzetközi és hazai színtéren is élen jár ebben a Vodafone, ahol a munkahelyi kultúra alapvető értéke és szerves része a társadalmi szerepvállalás. A Vodafone Magyarország jó gyakorlatairól, és a nemzetközi trendekről egyaránt beszélt Zolnai Emese, a telekommunikációs vállalat területért felelős szakértője.

Horváth Brigitta, a Segélyszervezet vállalati és közösségi kapcsolatokért felelős munkatársa a Segélyszervezet életéből vett példákkal szemléltette a vállalati együttműködésekben egyre inkább jellemző tendenciákat: a jótékonysági programok közösségalapú megközelítését, a munkavállalói kezdeményezések támogatását és a bevonódás erősödését.

Az előadások sorát Ocskay Gábor, a Fehérvár AV19 szakosztály igazgatójának beszéde zárta, melyben a sportcsapat világából hozott példákat arra, hogy egy közös jó ügy milyen módon válhat csapatépítő erővé és sarkalhat egy közösséget rendkívüli teljesítményre.

A tanácskozás második felében nyílt fórummá alakult az esemény, ahol a résztvevők szabadon kérdezhettek az előadóktól.

A rendezvénysorozat még idén folytatódik. Az őszre tervezett következő fórumon egy újabb vállalati terület, a társadalmi kapcsolatok illetve a kommunikáció szemszögéből járják körül a résztvevők a társadalmi szerepvállalás stratégiai előnyeit.


* * *

Lévai Anikó köszöntőbeszéde

Tisztelt Igazgató urak! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves egybegyűltek! Azért gyűltünk ma össze, hogy arról beszélgessünk, milyen módon válik a társadalmi szerepvállalás egy cég életének szerves részévé és hogyan lesznek egy cég munkatársai közönségből közösséggé, a segítség résztvevőivé. Mi, az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai és önkéntesei azért vagyunk itt, hogy a tapasztalatainkat elmondjuk ezen a területen.

Ezért gyűltünk össze, de nem csak ezért. Egyszerűen találkozni szerettünk volna egymással, mi Önökkel, Önök velünk, mert a munkánk során azt tapasztaltuk, az élet – legyen az egy vállalkozás vagy egy civil szervezet, de akár egy család élete is – csupa kicsiségekből áll össze, s hogy ezek a kicsiségek az ilyen kötetlen találkozásokból születnek, ezeken keresztül épülnek össze, találják meg a formájukat. Nagyon jó, sőt, szép dolog, ha egy ilyen találkozónak apropója van – ahogy ennek is, mégpedig igen fontos és felelősségteljes téma -, mégis mindenekelőtt a természetes emberi kapcsolatok, az érdeklődés egymás iránt, egymás gondolatai, ötletei, tapasztalatai, örömei és bánatai iránt, ez az, ami megmozgatja a dolgokat.

Engem kifejezetten érdekelnek a hazai kis- és közepes vállalakozások. Érdekel a sikerességük, a munkabírásuk, a túlélésük titka. Laikusként úgy látom, egy gazdasági válságot túlélve, a nagyvállalatok fojtogató ölelésében, a pesszimistának tűnő közhangulat ellenére a kis és közepes vállalati szféra nagyszerű sikertörténeteket tud felmutatni. Vannak prekoncepcióim, hogy ezek mögött a sikerek mögött mi minden állhat – személyes elhivatottság, hihetetlen munkabírás, ütőképes és kitartó csapat, nagyfokú kreativitás – de azt is látom, hogy minden történet más és más, hogy a siker mögött vér és verejték, fájdalom és nehézségek húzódnak meg.

Van egy saját teóriám arról, miért éppen ezek a vállalkozások, az önök vállalkozásai válnak eredményessé, miért ezeknek az evolúciója a legfigyelemreméltóbb. Ez a teória két tételből áll, engedjék meg, hogy megosszam ezeket önökkel.

Az első tétel röviden: a méret a lényeg. Aki odafigyel világhírű agykutatónk, Freund Tamás előadásaira és interjúira, az talán hallotta már őt arról beszélni, hogy az emberi agy úgy van kitalálva, hogy 200-250 másik emberrel tudunk igazi jó, személyes kapcsolatba kerülni. Ennyit bír el az idegrendszerűnk. Figyelemreméltó ténynek találom, hogy az igazán eredményes hazai vállalkozások munkatársai is éppen ilyen létszámúak. Freund Tamás hangsúlyozza, hogy a nagy közösségeken belül hangsúlyosan szükség van kis közösségekre, a 100-200 fős közösségek működnek optimálisan, mondja az agykutató, amelyekben az együttműködés, a kölcsönösség kialakulhat. Az evolúciós szelekció nagy közösségben az önző génnek kedvez, de kis közösségben, ahol nem bújhat el az önző egyed alattomos vérszívóként, nincs esélye a túlélésre.

A második tételem inkább lélektani. A segélyszervezeti munka a világ számos részbe elszólít minket, volt alkalmunk a legkülönbözőbb földrészeken, a legkülönbözőbb kultúrákkal megismerkedni. Most éppen a földrengés sújtotta Nepálban és a háborútól szenvedő Ukrajnában dolgoznak a munkatársaink. Azt tapasztaljuk, hogy a világ legtöbb népe és országa a múltjában vagy a jövőjében él. Sokszor egymás mellett látjuk az archaikusat és a hipermodernet. Az ősrégit és a vadonatújat. És ahányszor hazaérkezem, azt élem át: Magyarországon a jelen vár bennünket. Talán mindenki így van ezzel a saját hazájában. Itthon a jelen szólít meg minket, abban van feladatunk – és ezt senki nem tudja jobban, mint a kis és közepes vállalkozások. Sokszor úgy érzem, hogy a kis országok számára a Nyugat felkínálja rendkívül fejlett technológiáját, még gazdasági eredményeiből is részesülhetünk. De ha mi csupán annyit teszünk, hogy rátapadunk a felkínált emlőkre, akkor rálépünk a leépítő evolúció útjára: leépítjük saját képességeinket az innovációra, a tudomány művelésére, és egy idő után már igényünk sem lesz arra, hogy ápoljuk saját kultúránkat, nemzeti értékeinket, vagy hogy működő, hatékony, eredményes struktúrákat hozzunk létre akár a civil szférában, akár a gazdaságban. Az Önök vállalakozásai még elég erősek önállóak ahhoz, hogy ilyen innovatív, kreatív gondolkodást folytassanak, hogy ne felejtsék el, hogy a legerősebb fegyver a gazdaság világában is a józan paraszti ész.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Sokat beszélünk manapság az emberi erőforrások megbecsüléséről, megtartásáról, „karbantartásáról”. Sokat beszélünk arról, hogy a minőségi jó munkaerő stratégiai erőforrás, amibe fektetni kell, ahhoz, hogy megújuló erőforrás legyen. Akkor tud megújulni, ha van honnan, van miből táplálkozni. Mi, akik a Segélyszervezetnél dolgozunk már tudjuk: segíteni, jót tenni egy ilyen forrás. Hogy az ember azáltal töltődik fel, hogy másoknak ad. Ahogy ez igaz az egyén szintjén, az önkéntesek esetében, hisszük, hogy igaz lehet közösségek szintjén is. Hogy egy jó ügy képes egy közösséget feltölteni, felfrissíteni, összekovácsolni, többé és erősebbé tenni.

A társadalmi szerepvállalás tehát nem csupán a kiadási oldalon jelenik meg, hanem a „bevételi” oldalon is. Befektetés a társadalomba, de befektetés a munkaerőbe, a munkahelyi közösségbe is. Így válik, ahogy rendezvényünk címe is mondja az ÉRTÉK egyúttal jótékony ÉRDEKKÉ is a vállalat számára.

Széchenyi István mindennapi imáját idézte az előadó, melyben a legnagyobb magyar azt kérte Istenétől: „Sugalld nekem mit és hogyan kell kezdenem, hogy egykoron a tőkével, melyet reám bíztál, elszámolni tudjak. Gondolkodni és dolgozni akarok éjjel-nappal, éltem fogytáig.” Ennek szellemében kívánok Önöknek sok gondolkodást és dolgozást a továbbiakra!


(Magyar Ökumenikus Segélyszervezet – orbanviktor.hu)