„A lovaglás egy életen át tartó szenvedélyes együttműködést jelent saját adottságainkkal és a ló, mint természeti élmény között. Számomra a lovaglás mindig terápia. (Brigitte Ott-Wimmer, gyógytornász-lovasterapeuta)"

Ez az idézet olvasható a Magyar Lovasterápia Szövetség bemutatkozó füzetecskéjében, és többek között ennek a gondolatnak a szellemében dolgoznak munkatársai azóta, hogy a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat 1997-ben életre hívta a szövetséget. Tizenegy éve igyekeznek nem csak az érintett gyermekekkel foglalkozni, hanem országos szinten összefogni a lovasterápiával foglalkozó intézményeket, képezni és továbbképezni szakembereiket. Segítségük és módszerük fontosságára egy másik idézet szolgál magyarázatul: „Óvatos becslések szerint a fogyatékossággal rendelkező személyek a lakosság 5 százalékát jelentik" – írta 1998-ban Méhes Károly, az azóta elhunyt kiváló orvos, a veleszületett rendellenességek kóreredetével foglalkozó nemzetközi hírű tudós.
 

Az először négy éve meghirdetett verseny a sérült gyermekek és fiatalok számára akart versenyzési lehetőséget teremteni. Ahogy azt az idei megmérettetés előtt dr. Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat elnöke elmondta, a nemzetközi résztvevőkkel felállt Díjlovasversenyt azért szervezik együtt a Fogyatékos Lovasok Versenyével, hogy ezzel bebizonyítsák: sportolók és fogyatékkal élők tudnak együtt sportolni, versengeni, ünnepelni. Ezért vállalta el a Szolgálat a verseny védnökségét, és segít a Szolgálathoz kötődő egy-egy ismert személyiség a különböző versenyszámok házigazdai teendőiben.
 
Míg szombaton főként a látássérült gyermekek versenyei zajlottak, vasárnap a hiperaktív, a mozgáskorlátozott, valamint a tanulásban illetve értelmileg akadályozott gyerekek versenyeztek. A versenyszámok ügyességi feladatokból, gyógypedagógiai voltizsálásból (egyfajta lovas gimnasztikából), önálló lovaglásból ügyességi pályán, vagy szabadon választott gyakorlatokból álltak.
 
A szombati versenyszámok díjátadásakor Lévai Anikó egy kazah mondást idézett, mely szerint „Hatéves gyerek, ha felül a lóra, hatvanéves öreg is kitér előle." Mint mondta, jóval többről szól ez a mondat, mint pusztán arról az erőfölényről, arról a hatalomról, amit a ló kölcsönöz lovasának. Arról az emelkedettségről beszél nekünk, amit a lóhoz társított jelképek nyújtanak számunkra: a bátorságról, a küzdelemről, a kitartásról. „Ezért úgy gondolom, ma itt mindannyian kitérhetünk azok elől, akik felültek a lóra, fejet hajthatunk kis versenyzőink előtt" – szóltak Lévai Anikó zárószavai a látássérült gyermekek versengése után.


orbanviktor.hu


Az eseményről készült képriport megtekinthető a Fotógaléria rovatban.