Mondd el gyermekeidnek...

2007. december 18.

Az emberek ismerjék meg a családjuk, őseik történetét, a nagyszülők, a dédszülők sorsát sikerekkel, bukásokkal együtt. Már csak azért is, mert, ha tudjuk, hogy felmenőink hogyan élték túl a háborút, a nélkülözést, esetleg személyes kudarcaikat, mi magunk is könnyebben vészeljük át életünk egy-egy nehezebb időszakát - mondja Lévai Anikó.


Lévai Anikó A konyhaablakból című szakácskönyve egyik szombat délutáni dedikálása alkalmával azt is elmesélte, hogy kötetének írása során a családi legendárium történeteinek megidézése legalább olyan fontos célja volt, mint a bejgli receptjének megőrzése.


- Szép karácsonyaik lehettek annak idején… Ha csak arra gondolok, amit a kötetének a Lucától a farsang farkáig című fejezetében írt: Nagykarácsony napján a lányok piros almát tettek a jeges vízbe, hogy pirospozsgásak legyenek. A pásztorok ostort csördítettek, kolompoltak, hogy messze űzzék a rontást...
- Mindig sokan voltunk, hiszen karácsony ünnepén összegyűlt az egész család. Disznót vágtunk, és mi, gyerekek a havazásnál jobban csak azt vártuk, hogy végre újra megízlelhessük a vágyva-vágyott narancsot. Biztosan sokan emlékeznek még, hogy a hiánygazdálkodás idején déligyümölcs, bizony, csak karácsony táján került a boltokba.

- Hogyan tölti az ünnepeket mostanában, saját családdal: férjjel, öt gyerekkel?
- Most is sokan vagyunk (ebből a szempontból semmi nem változott). A szentestét otthon töltjük, amíg a Jézuska megérkezik, addig a kicsik betlehemest néznek valamelyik közeli templomban az édesapjukkal. Vacsora után az ifjabbak lefekszenek aludni (a férjem vigyáz rájuk), az éjféli misére a nagyobb gyerekeimmel megyek. Másnap, harmadnap a nővéreimmel meglátogatjuk az édesanyámat Szolnokon, Viktor testvéreivel pedig az ő szüleiknél, Székesfehérváron találkozunk.

- A szakácskönyvéből ismert ünnepi ételek közül melyek kerülnek az asztalra? Az Oxfordban ellesett recept szerint készülő hagyományos angol karácsonyi töltött pulyka, vagy a Wellington-bélszín, esetleg a magyaros borkrém leves?
- Ha a család vidéken élő része karácsony előtt vág disznót, akkor természetesen eszünk hurkát, kolbászt, disznótoros káposztát. Ha az ünnepeket a hízó még az ólban tölti, akkor a menü általában halászlé, tejfölös-tormás csuka, vagy rácponty. A vacsora végéről, természetesen nem maradhat el a mákos és diós bejgli sem.

- Együtt főz a család, vagy amíg a háziasszony a konyhában tevékenykedik, a gyerekek nézik a televíziót?
- Mindig együtt sütünk-főzünk, még a férjem is segít. Általában én készítem a leveseket, a halakat és a süteményeket, Viktor a „négylábúakért” felel. A karácsonyi mézeskalácsot a gyerekek sütik. Tévézésről szó sincs, hiszen a gyermekeknek egyébként is rengeteg a dolguk: az iskola mellett szolfézsra, néptáncra, edzésre járnak. A televíziót legfeljebb hétvégén kapcsolják be, akkor is általában meccset, sportműsort, vagy tudományos, ismeretterjesztő adást, esetleg mesét néznek. Kedvenc sorozatuk a Magyar népmesék. Én sem vagyok televízió rajongó, sokszor hetekig be sem kapcsolom a „beszélő dobozt”, az információk nagy részét a rádióból szerzem. Az autómban általában a Kossuth szól, de sokat hallgatok Info-, Lánchíd és Civil rádiót is. Színvonalas kulturális és zenei műsoraik miatt kifejezetten szeretem a Rádió C adásait.

- Más szemszögből ugyan, de azért foglalkozik a tévé műsoraival is. A Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat alapító tagjaként például többször felemelte a szavát a televízióból ömlő erőszak ellen.
- Megdöbbentem, amikor néhány évvel ezelőtt a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat és az Országos Rádió és Televízió Testület által szervezett médiakonferencián azt hallottam, hogy Magyarországon az emberek naponta négy-öt órát töltenek tévénézéssel. Számomra ez felfoghatatlan. Honnan van rá idejük? A gyerekek lelki épségéért a család, az iskola és a társadalom is felelősséggel tartozik. Tőlünk nyugatabbra a káros műsorokat sugárzó csatornákat az állam „giccsadóval” terheli, ha már megmételyezik az emberek lelkét, legyen miből helyrehozni a bajt. A szülőknek a saját gyerekeikért kell „garanciát vállalni” én, például sokat beszélgetek a fiammal és a lányaimmal, és minden erőmmel azon vagyok, hogy az értelem- és lélekromboló sorozatok helyett értékes, hasznos tevékenységekkel töltsék a szabadidejüket.

- Manapság, éppen az emberiség legalapvetőbb közösségét, a családot kezdik ki ilyen-olyan törvényekkel, és a rosszul értelmezett szabadság-eszme népszerűsítésével.
- Pedig az egyén csak úgy „életképes”, csak úgy tudja leküzdeni az akadályokat, elviselni a nehézségeket, ha van, akire számíthat, ha áll valaki mellette, mögötte, ha fogják a kezét.  Éppen ezért fontos ismernünk a felmenőink életét is, sikerekkel, kudarcokkal együtt. Eredményeikre büszkék lehetünk, ballépéseikből okulhatunk. Minden szülő számára az egyik legfontosabb jelmondatnak kellene lennie, hogy: mondd el gyermekeidnek!  Nemrég az Amerikai Egyesül Államokban jártam, több múzeumba is eljutottam és meglepődve tapasztaltam, hogy minden kiállításnak van egy gyerekváltozata is. A kicsiknek berendezett teremben számukra is érthető módon mutatják be a tárlat anyagát, legyen szó művészetről vagy történelemről… Így próbálják a a legfiatalabbakkal is megértetni egyebek között a múlt üzenetét.

- Talán nem véletlen, hogy „szubjektív szakácskönyve” is bővelkedik régi családi történetekben.
- Öt gyerekem van, remélem, lesz legalább huszonöt unokám, szeretném, ha a családi legendáriumban szereplő történeteket egyszer ők is megismernék. De én leszek a legboldogabb, ha esetleg a könyvemnek köszönhetően akadnak olyan szülők, nagyszülők, unokák, akik este kikapcsolják a televíziót és összeülnek a konyhába, hogy valami finom harapnivaló készítése mellett egy jót beszélgessenek.

- Megírja-e az ötszöri utánnyomást megért, néhány hónap alatt közel ötvenezer példányban elkelt A konyhaablakból folytatását?
- Nem hiszem. A családi teendők mellett tanítok a Szent István Egyetemen, két segélyszervezetnek vagyok a tagja, gyakorlatilag egyetlen szabad percem nincs. Most hogy a gyerekek már nagyobbak, talán több időm marad a szakmámra. Jelenleg pedig minden erőmmel a közelgő ünnepekre készülök.


Magyar Nemzet Műsorújság - Lázár Fruzsina

« vissza

Zeneakadémiai hangversennyel zárult a Reconnections nevű izraeli-magyar zenei együttműködés idei egyhetes workshopja, amelyet a Jeruzsálemi Zene- és Táncakadémia, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem immár negyedik alkalommal rendezett meg.
Emléktáblát avattak Zumbok Ferenc, a Zala Megyei Bíróság egykori tanácselnöke, a Fővárosi Cégbíróság vezetője, majd a Sándor-palota, a Várkert Bazár és a fertődi kastély újjáépítéséért felelős kormánybiztos tiszteletére Zalaegerszegen.
A Magyarországtól legtávolabb élő magyar népcsoport, a csángók idén huszadik alkalommal mutatták be a Csángó bálon saját táncaikat, énekeiket, történeteiket, az est csángó műsorvezetője pedig elmondta: számukra nagy erőt ad a küzdelmes hétköznapjaikban az a figyelem és törődés, amelyet az óhazából kapnak.


  • Orbán Viktor, 52 éves
  • Jogász, tanulmányait az ELTE-n végezte. Oxfordban politikai filozófiát hallgatott.
  • Nős, felesége Lévai Anikó
  • Öt gyermekük van: Ráhel, Gáspár, Sára, Róza, Flóra
  • A Fidesz elnöke, a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnöke

Tovább

© Minden jog fenntartva, 2010