A VELUX Alapítványok támogatásával zajló, 500 millió forint értékű program keretében az ország minden pontjáról pályázhattak a civil szervezetek társadalmi felzárkózást illetve gyermekfejlesztést célzó programjaikkal. A pályázati támogatásból megvalósult fejlesztésekben eddig 2230 hátrányos helyzetű felnőtt és 3000 hátrányos helyzetű gyermek vett részt. Ezen modellek jógyakorlatait, illetve a Tandem program keretében a Segélyszervezetnél zajló gyermekfejlesztési projektek tapasztalatait osztották meg a szakemberek egymással a József Attila Művelődési Központban szervezett eseményen.

 

A rendezvény délelőttjének két 15 perces kisfilm adott keretet, melyek színes és tartalmas formában adtak átfogó képet a nagyszabású hazai szociális projekt megvalósításáról. A jelenlévőket Lévai Anikó az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövete, Lehel László a szervezet elnök-igazgatója, valamint Jens-Jorgen Pedersen, a VELUX Alapítványok programvezetője köszöntötte. 

 

A tanácskozást megnyitva Lévai Anikó beszédében kiemelte, hogy az Ökumenikus Segélyszervezet egyik legfontosabb értéke a megújulásra való képesség, az új utak keresése és a hatékonyságra való törekvés. Szükség es és példaértékű ez az erény, mert az élet minden területén is élethosszig tartó tanulásra és az új körülményekhez, társadalmi változásokhoz való alkalmazkodásra van szükség, hogy választ tudjunk adni a kihívásokra, s hogy a rendelkezésre álló forrásokat ne feneketlen zsákba öntsük, hanem valódi fenntartható változásokat érjünk el vele. A jószolgálati nagykövet példaként a kastélyosdombói reintegrációs programot emelte ki, ahol éppen ezekben a napokban költöznek önálló ingatlanba az eddig a szociális ellátó rendszerben élő családok. (A teljes megnyitóbeszédet lásd a cikk végén.)

 

Lehel László elnök-igazgató köszöntőjében a TANDEM Program egyik fontos eredményére, a projekt tapasztalatait összegző kiadványra hívta fel a figyelmet, mely konkrét javaslatokat fogalmaz meg a szociális ellátórendszer hatékonyabbá és fenntarthatóbbá tételének érdekében.

 

A délelőtt gerincét adó előadást Czibere Károly, szociális ügyekért és társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár tartotta „Változások a hazai szociálpolitikában” címmel, mely a Segélyszervezet programjához kapcsolódóan az új szociálpolitikai irányvonalak megerősödésének szükségességéről szólt. Az államtitkár kiemelte: a szociális terület legfontosabb erőforrását a szakemberek tudása illetve tapasztalati jelentik, ezért a kormányzat az elkövetkező időszakban még nagyobb hangsúlyt kíván helyezni a szakma képviselőinek megbecsülésére, a velük folytatott folyamatos párbeszédre.

 

A konferencia a TANDEM Programban résztvevő szakemberek előadásaival és szekcióbeszélgetésekkel folytatódott tovább. Ennek keretében több, az Ökumenikus Segélyszervezet TANDEM Fejlesztési Alapból támogatást nyert civil szervezet számolt be munkájuk eredményéről, illetve az új módszerek és megközelítések még jobb megismerése érdekében cseréltek tapasztalatot a jelenlévő szervezetek képviselői, munkatársai.

 

Rácsok Balázs, az Ökumenikus Segélyszervezet szociális és fejlesztési igazgatója „Új eszközök kipróbálása a szociális munkában” című előadásában kiemelte, hogy időszerű változtatásokat véghezvinni a szociális munkában és az ehhez a területhez kapcsolódó oktatásban is. A jelenlévő társadalmi problémák új kompetenciákat igényelnek a szociális szakemberektől. Sokkal jobban össze kell kapcsolni a szociális ellátó rendszereket a munkaerő-piaci szolgáltatásokkal is. Rácsok Balázs hangsúlyozta, hogy óriási szerepe van a gyerekekkel és családokkal való munkában a motivációnak. Fontos, hogy megtaláljuk azokat az eszközöket ahol a nehéz helyzetben lévők motiváltak maradnak helyzetük rendezésében.

 

A konferencia szekcióbeszélgetései a gyermekfejlesztés új irányai, a motiváció szerepe a szociális munkában, a „védett” foglalkoztatás lehetősége intézményi keretek között, munkaerő-piaci illetve a szociális gazdasági típusú szolgáltatások új módszerei témájában folytatódtak. A konferencia idején a nyertes pályázók közül többen be is mutatták azokat a termékeket, melyeket a TANDEM Fejlesztési Alap által támogatott projektekben készítettek.

 

Az Ökumenikus Segélyszervezet 2012. márciusában, a dán VELUX Alapítványoktól elnyert pályázati forrásból indította el TANDEM (Támogatás-Alap-Növekedés-Döntés-Együttműködés-Munka) programot, melynek két fő tevékenységi köre van. Egyrészt hátrányos helyzetű gyermekeket és családjaikat segítő egyházi illetve civil szervezeteket támogat mikrotámogatási pályázati rendszerben. A projekt futamideje alatt 250.000.000 Ft vissza nem térítendő pályázati támogatás került kiosztásra a szervezetek számára, országosan 36 helyszínen. A TANDEM Fejlesztési Alapnak köszönhetően 72 sikeres mikroprojekt nyert 2-4 millió forint összegű támogatást helyi családfejlesztési, önellátást elősegítő illetve modernizációs ártalmak kezelésére felkészítő prevenciós projektek megvalósítására. 

 

A TANDEM programról szóló összefoglaló videója itt, a TANDEM Családok Átmeneti Otthonairól szóló videó pedig itt  látható.

 

 

(segelyszervezet.hu – orbanviktor.hu)

 

Az eseményről készült képriport a Fotógalériában tekinthető meg.

 

 

* * *

 

Lévai Anikó beszéde:

 

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Jelenlévők! Szeretettel köszöntöm az Ökumenikus Segélyszervezet mai módszertani konferencián a megjelenteket, a Velux Alapítványok képviselőjét, államtitkár urat, a segélyszervezet vezetőit és munkatársait, de mindenekelőtt azokat a szociális területen tevékenykedő munkatársakat, akik az ország egész területéről érkeztek, és akik egyszerűen azzal, hogy segítő-támogató munkájukat végzik, nagy szolgálatot tesznek a hazai közösségnek. Ezért nem lehetünk eléggé hálásak mindazoknak, akik szociális munkára vállalkoztak, köszönjük nekik.

 

Kedves Vendégeink! A mi nemzedékünk a rendszerváltozás időszakában, különösen az azt megelőző években gyakran emlegette Hamvas Bélának egy mondását, amely így hangzik: „Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.”

 

Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük így 25 év távlatából, hogy ez a hozzáállás, ez a szemlélet eredményre vezetett, hasznos volt. Az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársait, akikkel régóta dolgozom együtt, mindig abban igyekszem megerősíteni, hogy ez a helyes hozzáállás a nagyon nagy feladatokhoz. Meg kell mondjam, hogy tényleg csak megerősítésre van szükségük és nem meggyőzésre. Az elmúlt években minden tevékenységükkel azt bizonyították, hogy hisznek a lehetetlen helyzetek lehetséges megoldásában. Hogy megvan bennük a kellő bátorság, hogy ezekkel szembenézzenek, riadalom helyett stratégiát gyártsanak és nekilássanak a módszeres munkának.

 

A mai módszertani konferencián egy nagyon bátor szemléletváltásról, egy nagyjelentőségű program módszertani részleteiről fogunk, fognak tanácskozni, ezt fogjuk megismerni részletesen. A szemléletváltás szót nem véletlenül használtam. Magam ugyan nem vagyok szociális szakember, legfeljebb csak elkötelezett segítőtárs, de talán éppen ezért nem baj, ha a hétköznapi emberek nyelvén megpróbálom megfogalmazni, mi is a jelentősége a Tandem programnak, amelyről a mai konferencia részben-egészben szólni fog, hogy milyen paradigmaváltásnak vagyunk tanúi hazai szociális tevékenységek területén.

 

Az emberek többsége a szociális segítőszervezetek és intézmények szerepét abban látja, hogy azok a bajba jutott, vagy eleve nehézségek közé született és nehézségek között élő emberek alapvető szükségletein segít. Élelmet, lakhatást, ruházatot biztosít számukra. Ez többnyire így is van, az Ökumenikus Segélyszervezet munkájának nagy részét is az ilyen típusú segélyezés teszi ki. Nagy dolognak számít, ha egy segélyszervezet már a munkakeresésben is valamilyen módon segíteni tud, vagy szakképzést biztosít.

 

Mindehhez képest a szemléletváltást abban látom, hogy ma már – elsősorban a szociális munka során szerzett életszagú, valódi tapasztalataink alapján – az alapvető szükségletek közé nem csak a biológiai vagy anyagi szükségleteket soroljuk. Hiába mondogatjuk a lassan közhelyszerű mondást, hogy nem csak halat, hálót is kell adnunk a támogatásra szorulók kezébe, mégsem tudunk ezen a területen áttörést elérni. Szép dolog, de nem elegendő, ha egy rászoruló családban az édesanya vagy az édesapa lehetőséget kap egy piacképes szakma megtanulására. Sajnos a statisztikák azt mutatják, hogy még mindig szinte elenyésző lesz az esélye annak, hogy ez a férfi vagy nő tényleg munkát keres és munkát kap, hogy a munkahelyén tartósan megmarad, hogy a keresetéből megél a család, hogy ki tudnak lépni a korábbi életmódjukból, vagy hogy a következő generáció, a gyerekeik könnyebb sorsúak lesznek. Mindennek az esélye számos egyéb anyagi, szociális és lélektani tényező miatt gyakorlatilag minimális.

 

A Tandem program, amely a Velux Alapítványok segítségével jöhetett létre, lehetőséget adott kiváló szakemberek részére, hogy azon gondolkodhassanak, hogyan léphetjük túl a szociális munka terén a saját árnyékunkat. Hogyan érhetjük el, hogy mindaz, amivel támogatni tudjuk embertársainkat, ne átmeneti segítség legyen, ne feneketlen zsákba hulljon, hanem egy olyan támogatási rendszer elemeként kapjon új funkciót, új feladatot, amely a támogatottak részére valami távlati perspektívát is nyújt. Ez lehetetlen feladatnak tűnik – de épp ezért citáltam ide Önök elé Hamvas Bélát, hogy mire ideérek a mondanivalómban újra előhúzhassam bíztatásként, igazolásként: Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.

 

A nap folyamán hallani fognak majd arról, hogyan tudtak munkatársaink a Tandem a programban integrálni az egyes támogatási elemeket: 

• azokat, amelyek a krízist oldják meg azonnal és hatékonyan, 

• azokat, amelyek az emberhez méltó életmód tartós anyagi feltételeit teremtik meg (rezsitámogatás, utazási támogatás), 

• azokat amelyek szakmához és munkahelyhez segítik személyreszabott módon a támogatottakat, 

• és a lélektani, személyiségfejlesztő, akár terápiás elemeket, hogy mindezzel ténylegesen élni tudjanak a programba bevont családok.

 

Kedves Jelenlevők! Számomra különösen is kedves szervezetünk kastélyosdombói reintegrációs programja. Ez az új típusú modellprogram valódi kitörési pontot kínál a családoknak az átmeneti otthonok körforgásából. A kastélyosdombói átmeneti otthonunkban élő családokat mezőgazdasági és állattenyésztési ismertekre tanítjuk, tangazdaságban sajátíthatnak el mindent, ami későbbi önálló életük alapja lehet. Magam is többször jártam itt, gazdálkodó családban felnőtt gyerekként kritikus szemmel igyekeztem megvizsgálni a fóliasátrakat, a kecske- és nyúltenyészeteket – és azon kaptam magam, hogy tanulok. Arra bíztatom Önöket is, ha tehetik, látogassanak el egyszer Kastélyosdombóra, akkor könnyebben hisznek majd Hamvas Bélának a lehetetlen feladatokkal kapcsolatban.

 

Ezek a családok nem támogatottjai, hanem valódi résztvevői a programnak: mindent meg kell, hogy tegyenek a változásért. Jó hír, hogy úgy tapasztaljuk, vannak családok, akik ebben partnerek, akik élnek a felkínált lehetőséggel. Az első családok éppen ezekben a napokban költöznek ki önálló otthonaikba.

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ahogy az élet más területein, a segítők szakmájában is élethossziglan tanulásra van szükség. Arra, hogy a minket körülvevő világ ás társadalom változásait megértve mindig új válaszokat keressünk az új kihívásokra. Az Ökumenikus Segélyszervezet egyik legfontosabb alapértéke ez a megújulásra való képesség, az új utak keresése. Hisszük, hogy egy segélyszervezet munkája nem lehet szélmalomharc. Célunk nem lehet más, mint a valódi fenntartható változás.

 

Azt kívánom Önöknek, hogy töltsék nagyon hasznosan a napot. A kastélyosdombói és további ma itt elhangzó példák adjanak Önöknek hosszan tartó inspirációt és erőt a valódi változásokért folytatott mindennapi küzdelmekhez!