Az évforduló méltó alkalomnak bizonyult a Vendégvárás Művészete Egyesület kiadásában megjelent rendkívül gazdag képi anyaggal illusztrált album bemutatására. Az egyesület tagjai feladatuknak tekintik a társas érintkezés, az életmód javítását, ezen belül a vendégvárás, az asztalterítés művészetének és hagyományainak megismertetését, terjesztését és ízlésformálását.

Szelecky Ildikó, a kiadvány szerkesztője és a Vendégvárás Művészete Egyesület elnök asszonya, beszédében köszönetet mondott a számos nagy tudású szakembernek, akik önzetlen munkájukkal járultak hozzá a könyv megjelenéséhez, valamint a szaktanácsadóknak, lektoroknak és fordítóknak. Elismerését és háláját fejezte ki Csíkszetmihályi Márton fotográfusnak, a könyvet gazdagító művészi fotók alkotójának és Bochnert Albert tipográfus grafikusnak.

„A megterített asztal mint szakrális, kultikus jelentőségű, közösségteremtő hely, mindig fontos szerepet töltött be a vendégszerető népként ismert magyarság családi, társadalmi és politikai életében. A sajátos jellegzetességgel bíró magyar terítési és étkezési szokások s azok eszközei lenyomatai történelmünknek, magukon hordják a kelet-nyugati kölcsönhatásokat, amelyek gazdagították, sokszínűvé tették őket." A kiadvány küldetése, hogy ízelítőt adjon hazánk rendkívül gazdag, színes és változatos terítési-, és ehhez kapcsolódó étkezési tárgykultúrájából.

A könyvbemutatón Lévai Anikó asszony beszédében kiemelte: „A közös étkezés szertartás, aminek hangulatát a szépen megterített asztal emeli, ezért az asztal megterítésére mindig van idő." Hangsúlyozta, hogy a bemutatott albumban minden benne van, amit a terítésről tudni lehet. „Régi tapasztalatom, hogy a terített asztal körül mindenki egy kicsit jobb, nemesebb, megértőbb." - egészítette ki gondolatait. (A teljes köszöntőbeszéd a cikk végén olvasható.)

V. Németh Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium környezetügyért, agrárfejlesztésért és hungarikumokért felelős államtitkára szerint a bemutatott könyv nagy értéke, hogy nem állít fel sorrendet az albumban szereplő paraszti, polgári és arisztokrata asztalok között. Ez a könyv a gasztronómiában részt vevők közös dicsérete, így nemcsak a szakácsé, a háziasszonyé, hanem például a kertészé és a borászé is.


* * *

Lévai Anikó köszöntőbeszéde:

Kedves Jelenlévők! Szeretettel üdvözlök minden kedves érdeklődőt Szeleczky Ildikó, a Vendégvárás Művészete Egyesület elnökének könyvbemutatóján. Engedjék meg, hogy szóljak néhány szót erről a csodaszép albumról, a Terített asztalaink üzenetéről.

Egy személyes vallomással kezdem: szeretek főzni. Ha az időm engedi – sajnos ritkábban, mint szeretném - akkor több fogásos ebédet vagy vacsorát készítek a családomnak. Hiszek abban, hogy ha szívvel-lélekkel készítem el a fogásokat a családomnak, akkor az elkészült étellel nemcsak a testüket, hanem a lelküket is táplálom. Ez a ráérős főzés igazi odafordulást, minőségi időt igényel, erre azonban sokszor csak a hétvégeken van lehetőség.

Ez talán nem is olyan nagy baj, van ugyanis valami, amit még a főzésnél is jobban szeretek – ez pedig a terítés. Messze nem olyan időigényes, mint a főzés, az asztalt viszont még egy gyors szerdai vacsorához is ünnepivé tudom tenni vele. Szeretem az igényesen megterített asztal üzenetét, amely számomra az együtt megélt idő fontosságát, tiszteletét jelenti. A szép abrosz, a gondosan megválogatott étkészlet, ízlésesen elhelyezett asztaldíszek mind-mind azt jelentik számomra, hogy a közös étkezés szertartás, a család életében kiemelt alkalom. És hogy terített asztalaink mennyi más üzenetet hordozhatnak még, arról Ildikó hamarosan beszámol Önöknek.

Kedves Jelenlévők! Bár a gyorsétkezdék, az eldobható papírpoharak és a műanyag evőeszközök világát éljük – tegyük a kezünket a szívűnkre, ugye mindannyian voltunk már olyan helyzetben, hogy egész hasznosnak tűntek ezek a konzum eszközök?-, vannak még kiemelt alkalmak az életünkben, amikor a gondosan terített asztallal azt üzenjük a körbe ülőknek: ünnepi pillanatnak vagyunk résztvevői.

Ezek a kiemelt alkalmak, ünnepi pillanatok lehetnek egy hétköznap estén, amikor a munkából hazatért felnőttek, iskolából megérkezett gyerekek családként körbeülik a szépen megterített asztalt és együtt megélik az étkezés szentségét, a közösen eltöltött idő szentségét. Nekem ezek a napjaim kedvenc pillanatai: ilyenkor még jobban érzem együvé tartozásunkat, a családnak, mint közösségnek a megtartó erejét.

Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinek ilyen sokat jelent a megterített asztal. Szeleczky Ildikóval is közös ez a szenvedélyünk, akárcsak a részletek szeretete, a gondos készülődés öröme. Valahol azt olvastam, hogy a civilizáció ott kezdődik, hogy ügyelünk a részletekre. Az asztal megterítésében is kulcsfontosságúak a részletek.

Emlékszem, az én édesapám is mennyire szerette, ha frissen vasalt damasztkendőt is vittünk magukkal, amikor utána vittük az ebédet a földekre nyaranta. Ő is hitt az étkezés szentségében: a szántóföldön is megadjuk a módját, amíg lehet, megtisztelve ezzel a mindennapi kenyeret.

Ennek fontosságáról, hagyományáról is ír Ildikó a könyvében: „a megterített asztal, mint szakrális, kultikus jelentőségű, közösségteremtő hely, mindig fontos szerepet töltött be a vendégszerető népként ismert magyarság családi, társadalmi és politikai életében.”

Kedves Jelenlévők! A mai nap különleges alkalom, hiszen Ildikó személyesen mutatja be nekünk a könyvét, és mesél róla, a megalkotás folyamatáról, hozzáfűződő élményeiről. Rendkívüli hozzáadott értéke vannak annak, amikor egy szerző megosztja műve születésének történetét!

Ildikó az életét tette rá, hogy európai kultúránknak szerves részét képező terítési, vendégvárási kultúránkat megismerje, dokumentálja és újra meg újra, változatos formában bemutassa – most ebben a gyönyörű albumban.  A kötetet lapozgatva megismerjük, mikor hogyan adták meg a módját az étkezésnek az előttünk járók. Ildikónak nem csak míves asztali tárgyakból, hanem tudós barátokból is komoly gyűjteménye van. Ők is szerepelnek a kötetben: etnográfusok, történészek és művészettörténészek, vendéglátó ipari szakemberek mesélnek nekünk a lapokon. Ez azért is jó, mert a gazdag fotóanyag annyira inspiráló, hogy az ember – én semmiképpen – nem bírja ki, hogy egy ültő helyében ne lapozza végig, ne csodálja meg sorra egymás után az összes képet.  Az érdekes írásoknak köszönhetően – amiket muszáj elolvasni – lelassulhatunk, és egyaránt élvezhetjük a képi tartalmat és a szövegeket. Ebben a csodálatos kötetben tényleg minden benne van, amit a terítés művészetéről tudni érdemes.

Kedves Jelenlévők! Ezek után gondolom, alig várják, hogy Önök is kezükbe vegyék az albumot – ezért gyorsan át is adom Ildikónak a szót. Köszönöm, hogy engem is meghallgattak!


(mezogazdasagimuzeum.hu - orbanviktor.hu)